26. fejezet

26. fejezet

Álbarátság

A szeptember hamar eltelt. Október első tanítási napján épp a nagyteremből jöttünk ki, amikor megjelent mögöttem Malfoy.
-Láttad már az új talárom?- kérdezte a fiú.- Azért kaptam, mert prefektus lettem. Hogy tetszik?
-A talár tetszik, de a viselője nem.
-Ahogy gondolod. Nekem mennem kell- felelte Malfoy, majd elviharzott.

***

Délután visszamentem a bájitaltanterembe, mert otthagytam a könyvemet. Beszélgetést hallottam, ezért nem léptem be a terembe.
-Kösz…khm…Draco- szólalt meg egy ismerős hang.
-Szívesen…khm…Ron. Az én érdekem is volt.
Beléptem a terembe.
-„Draco”? „Ron”? Milyen nagy az összetartás.
-Hát igen- szólalt meg Malfoy, majd barátiasan átkarolta Ron vállát.- Mindig is tudtam, hogy Ron jó ember.
-Ezt én is tudtam- feleltem.- De hogy te az vagy-e, az más kérdés.
Ron kibontakozott az „ölelésből”, majd miután megtaláltam a könyvem, kimentünk a teremből.
-És mondd csak Ron, Harry tud erről a „nagy barátságról”?
-Nem. De kérlek ne is említsd neki, meg Hermionénak se, mert ők nem hiszik el, hogy Draco…....normális.
-Jó, nem mondom el nekik- feleltem.- Úgyse fog hosszú ideig tartani ez a barátság. Tényleg! Mit köszöntél meg neki?
-Azt, hogy segített elkészíteni a bájitalomat, amire „Várakozáson felüli-t” kaptam.
-És ez miért volt Malfoy érdeke?
-Hát mert…...mert odavittem neki a hozzávalókat. De ez miért fontos? Mondtam már, hogy ne beszéljünk róla.

 ***

A Griffendél klubhelyisége felé menet, hangos ordibálásra lettem figyelmes. Az egyik hang a bátyámé, a másik pedig Hermionéé volt. Daniel és Mio három méter távolságra voltak egymástól, de úgy üvöltöztek, mintha kilométerek választanák el őket. Nem mentem be a klubhelyiségbe, hanem megálltam a Kövér Dáma portréja mögött.
-Miért nem mondtad, hogy mást szeretsz?- üvöltötte Dan.- Megértettem volna!
-Nem szeretek mást! Honnan szedted ezt?- kiabálta vissza Hermione.
-Ne add itt az ártatlant!
-Én? Még hogy én adom az ártatlant? Mielőtt járni kezdtünk, közölnöd kellett volna, hogy üldözési mániában szenvedsz!
-Hát ez már tényleg nevetséges! Ez röhej! Tudod mi a legnagyobb gáz?! Az, hogy én idióta hittem neked!
-Azt képzeled, hogy veled járok, miközben mást szeretek? Pedig…
-Pontosan ezt! Nem is tudom, mit keresek itt?!
-Én se tudom!
Közeledő léptek zaját hallottam, majd megjelent a bátyám rettentő dühösen. Úgy rohant ki a portrén, hogy kis híján fellökött engem. Bementem a klubhelyiségbe. Hermione a dühtől még sírni se tudott.
Nem sokkal később megjelent Ron és Harry.
-Nagyon álmos vagyok. Megyek és lefekszem. Jó éjszakát!- mondta az utóbbi, aki nem vett észre semmit a történtekből.
-Jó, menj csak. Öt perc és én is megyek- felelte Ron.
Miután Harry eltűnt, síri csend ereszkedett a klubhelyiségbe.
A némaságot végül Ron törte meg.
-Hú, mekkora itt a feszültség.
Erre nem feleltünk semmit.
-Miért nem szóltok semmit?
-Mi elmegyünk lefeküdni. Jó éjszakát Ron!- feleltem, majd átkaroltam Hermionét, és a lányok hálóterme felé vettük az irányt.

folyt.köv

Linda&Dina