72. fejezet
Veszélyes szerelem
Már március eleje van. Ezalatt a két hónap alatt alig történt említésre méltó dolog. Kivéve talán az, hogy Harrynek ki kell derítenie, hogy mik azok a horcruxok. Dumbledore bízta meg ezzel. Az emléket Lumpslucktól kell megszereznie. Hermione utánanézett a könyvtárban, de nem talált semmit, még a zárolt részlegen sem.
Reggeli előtt elindultam a fiúk hálókörletébe, mert szerettem volna felköszönteni Ront a szülinapján. Ron már nagyban bontogatta az ajándékait, de még pizsamában volt. Harry viszont már fel volt öltözve, és várta barátját, hogy lemehessenek reggelizni.
- Jó reggelt! - köszöntöttem őket, majd Ronhoz mentem és átadtam neki egy doboz Csokikondért. - Boldog Szülinapot!
- Köszi - szólt a fiú, majd letette az ágyra. Egy ideig szöszmötölt, majd végül Harry szólalt meg:
- Szerintem mehetnénk reggelizni.
Már félúton jártunk az ajtó felé, mikor észrevettük, hogy Ron nem indult el. A fiú az egyik ágy oszlopát támasztotta és elhomályosult tekintettel bámulta az eső pöttyözte ablakot.
- Ron! Reggeli! - kiáltott rá Harry.
- Nem vagyok éhes.
Harry a kibontott édességes dobozra pillantott.
- Biztos azért, mert megettél egy fél doboz Csokikondért.
- Nem, nem azért - felelte egy sóhaj kíséretében Ron. - Ezt ti nem érthetitek.
- Nem is értjük - mondtam.
- Harry!
- Mi van?
- Nem bírom ki. Folyton csak rá gondolok.
- Mindjárt lent leszünk, akkor találkozhatsz vele - feleltem, azt sejtve, hogy Ron Lavenderre gondol.
- De hát azt sem tudja, hogy létezem - tárta szét a karját Ron.
- Már hogyne tudná, hisz megállás nélkül csókolóztok - mondta Harry.
- Kiről beszélsz?
- Te kiről beszélsz?
- Hát Romilda Vane-ről - susogta Ron.
- Most viccelsz, ugye? - kérdeztük Harryvel szinte egyszerre.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok. Szeretem a selymes, fekete haját, a nagy fekete szemét, és a...
- Jó, ez nagyon vicces meg minden, de most már abbahagyhatod - vágott a szavába Harry. - Elég volt!
- Ne sértegesd őt!
- Te nem vagy normális!
Harryvel egyszerre néztünk a földön heverő, szétszórt csokipapírokra.
- Honnan van az a Csokikondér? - kérdezte Harry.
- Bellától kaptam a szülinapomra.
- Nem, amit tőlem kaptál, azt az ágyra tetted - feleltem.
- Amit megettél Csokikondért, az az enyém volt, te féleszű - mondta Harry. - Ez volt az, amit Romildától kaptam karácsony előtt. Tele volt nyomva szerelmi bájitallal!
Ronnak azonban csak egyetlen szó jutott el a tudatáig:
- Romildától? - viszhangozta. - Azt mondtad, Romildától? Te ismered őt Harry? Könyörgök, mutass be neki!
- Persze, bemutatlak neki. Romilda Lumpsluck szobájában van - jelentette ki határozottan.
- De hát mit keres ott? - aggodalmaskodott a nyomában loholó Ron.
- Különórára jár bájitaltanból - hazudtam gondolkodás nélkül.
Ron szemében mohó fény csillant.
- Majd megkérdezem Lumpsluckot, nem járhatunk-e ketten.
- Szuper ötlet - bólogatott Harry.
Lavender a portrélyuknál várta Ront.
- Elkéstél Von-Von - szólt duzzogva. - A szülinapi megle...
- Hagyj békén! Sietek - vágott a szavába Ron. - Harryék bemutatnak Romilda Vane-nek.
Kimentünk a portrélyukon, és Ront támogatva Lumpsluck szobájába mentünk.
- Harry! Bella! - dörmögte, mikor meglátott minket, aztán tekintete Ronra tévedt. - Hát Walembyvel mi történt?
- Bocsánat a zavarásért professzor úr - hadartam. - Ron véletlenül szerelmi bájitalt vett be. Megtenné, hogy készít neki ellenszert?
- Hát, nem bánom. Gyertek beljebb! A táskámban megvan minden szükséges hozzávaló.
Ron berontott Lumpsluck zsúfolt szobájába, ahol rögtön meg is botlott egy lábzsámolyban. Csak úgy tudta visszanyerni az egyensúlyát, hogy Harry nyakába csimpaszkodott.
- Ezt nem látta Romilda, ugye? - suttogta rémülten.
- Még nem érkezett meg - felelte Harry.
- Akkor jó. Hogy nézek ki?
- Nagyon fess vagy - biztosította Lumpsluck. Tessék, idd meg ezt!
Ron hangosan kortyolva benyakalta az ellenszert.
- Úgy látom, jobban van - mondta Harry, mikor Ron arcáról lassan leolvadt a mosoly.
- Köszönjük professzor úr! - szóltam.
- Szóra sem érdemes.
Ron megsemmisülten lerogyott egy székre.
- Egy kis hangulatjavító, az kell most neked, Wembly. Lássuk csak, van vajsöröm, tölgyfahordóban érlelt mézborom... eredetileg Dumbledore-nak szántam, de sebaj. Parancsoljatok! - Lumpsluck átnyújtott Ronnak, Harrynek és nekem egy pohár italt, és ő is felemelt egyet.
Mielőtt azonban koccinthattunk volna, Ron nemes egyszerűséggel felhajtotta az italt.
- Egészségetek...
- RON!
A fiú elejtette a poharat, végtagjai görcsös rángatózásba kezdtek, habzott a szája, majd összeesett.
- Professzor úr! Segítsen rajta! - kiáltotta Harry.
- Harry! Csinálj valamit! - kiáltottam.
Közben Ron tovább vonaglott, fuldoklott, és lassan elkékült az arca. Harry odarohant Lumpsluck bájitalkellékes táskájához, és kikapkodta belőle az üvegeket, majd meg is találta, amit keresett, egy aszott kis követ. Visszaszaladt Ronhoz, felfeszítette a száját, és beledugta a bezoárt. Ron megremegett, mély, hörgő lélegzetet vett, azután elernyedt, és nem mozdult többé.
***
- Egyszóval, volt már Ronnak jobb szülinapja is - szólt Fred.
Este volt, a gyengélkedő csendült, minden ágy üres volt, annak az egynek a kivételével, amelyben Ron feküdt. Harry, Hermione, Ginny és én ott ültünk körülötte, és már tegnap óta vártuk, hogy javuljon az állapota.
- Nem így akartuk átadni az ajándékunkat - szólt búslakodva George.
- Pontosan hogy is történt? - kérdezte Fred.
Harry elmesélte a történteket, ugyanúgy, ahogy előtte a tanároknak és Mioéknak.
- Állati mázli, hogy eszedbe jutott a bezoár.
- Az a mázli, hogy éppen előtte olvastam róla.
Tudtam, hogy ezzel Harry a Félvér Hercegre céloz.
Hermione hangtalanul szipogott. Egész nap nagyon csöndes volt.
- Anyáék tudják már? - kérdezte Fred.
- Igen - felelte Ginny. - Egy órája érkeztek, már voltak itt.
- Szóval, az italban volt a méreg? - suttogta George.
- Igen - vágtam rá. - Lumpsluck kitöltötte...
- Lehet, hogy belecsempészett valamit Ron poharába.
- De miért akarta volna megmérgezni Ront? - kérdezte Harry.
- Fogalmam sincs, lehet, hogy neked szánta.
- De hát azt mondtad, hogy Lumpsluck Dumbledore-nak szánta a mézbort - emlékeztette Harryt Ginny. - Vagyis a kiszemelt áldozat Dumbledore is lehetett.
Később Hagrid is bejött meglátogatni Ront, és azt mondta, hogy eddig azért nem tudott bejönni, mert Aragog rosszabbul van, és vele volt a Tiltott Rengetegben.
Aztán a Weasley-házaspár is megjelent, megköszönték Harrynek, hogy megmentette Ron életét.
folyt.köv
Linda&Dina
