32.
fejezet
Újabb
magyarázkodás
- Ez micsoda?-
támadt le azonnal Harry.
- Újság. A
Reggeli Próféta.
- Én erről a cikkről beszélek!
- Ja, az csak Malfoy kitalált meséje- feleltem halál nyugalommal.
- És szerinted ezt higgyük is el?- kérdezte Ron.
Nem tudom mi ütött belé, de nagyon rosszul esett amit mondott. A legjobb barátaim nem hisznek nekem. De jól van. Ha Ron így tesz, akkor én is így fogok tenni.
- Igazi jó barát vagy, Ron- mondtam még mindig teljes nyugalommal.- Egy olyan barát, aki mindig a legjobb barátja mellett áll ki. Malfoynak oltári nagy szerencséje van, hogy te vagy a legjobb barátja!
Hermione és Harry tátott szaájjal néztek rám, Ron arca pedig kezdett vörös lenni.
-Ja, ti még nem is tudjátok, hogy Ron és Malfoy a legjobb barátok lettek? Együtt írják a bájitaltan leckéiket.
- Ez nem igaz!- csattant fel Ron.- Ez is csak Malfoy egyik hazugsága, ugyanúgy mint ez a cikk!
- Nocsak? Már hiszel nekem?- kérdeztem.
-Eddig is hittem.
Harry és Mio még mindig a „sokk” hatása alatt voltak, aztán pár perccel később az előbbi megszólalt:
- Azt még elhiszem, hogy Malfoy kitalálta, hogy jár Bellával, de azt miért találta ki, hogy Ron a legjobb barátja?
- Hát…..öhm…..izé….azért…..
- Mert jó színben akar feltűnni- feleltem.
Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy segítenem kell Ronnak.
-Miért akarna jónak látszani?
-Ébresztő Harry!- mondtam.- Voldemort visszatért!- Ron a név hallatán pánikba esett.- És vele együtt a halálfalói is. Mindenki jól tudja, hogy Lucius Malfoy az egyik leghűségesebb halálfalója, akinek már csak napok kérdése, és megy az Azkabanba. Ez egy olyan sztori, amit az újságok azonnal címlapra vesznek. És Draco meg akarja őrizni a tekintélyét. Különbnek akar látszani, mint az apja.
Ron hálás szemekkel nézett rám, de Harry még mindig kételkedett:
-De ha jónak akar feltűnni, akkor miért nem azt mondta, hogy én vagyok a legjobb barátja?
- Mert van esze. Ha azt mondja, hogy te vagy a legjobb barátja, akkor magával szűr ki. A híreket előbb-utóbb mindenki megtudja. Még Voldemort is. Szerinted mégis mit csinálna Voldemort, ha megtudná, hogy Malfoynak te vagy a legjobb barátja? Hidd el, nem foglalkozna azzal, hogy Malfoyék a leghűségesebb halálfalói. Szemrebbenés nélkül ráküldené Dracora a főbenjáró gyilkos átkot. Hermionét pedig azért nem választotta, mert lány. És az újságírók szerint nem létezik olyan, hogy fiú-lány barátság. Egyből úgy állítanák be, hogy járnak. Ami megint Malfoy ellen irányulna. Egyrészt ugyebár azért, mert Malfoy ELMÉLETILEG velem jár, másrészt pedig- bocs Mio!- egy sárvérű…..
- Oké, oké. De akkor is miért pont Ront választotta?- Harry nagyon nem akart hinni nekünk.- Miért nem mondjuk Nevillet?
- Harry! Fogd már fel, hogy Malfoynak egy olyan emberre volt szüksége, aki úgymond „híres”. Akit ismernek az emberek. Nevillel, Seamus-szel vagy Deannel nem ment volna semmire. Az emberek azt se tudják róluk, hogy egyáltalán léteznek.
- Azért nem gondoltam volna Malfoyról, hogy képes ilyenre.
Úgy látszik Harry végre elhitte a dolgokat.
- Én igen- feleltem.
- Én is- mondta Ron.
- Ez a cikk melyik újságban volt?- tette fel a kérdést Mio.
- A Pénteki Boszorkányban- feleltem.
- Ó, akkor azért nem láttam.
- És már nem is fogod. Ugyanis Ron azonnal elégette, miután meglátta. Igaz, Ron?
- Mi? Ja igen. Persze. Nem akartam, hogy tudomást szerezzetek róla. Nem tudtam, hogy kinek hittetek volna.
- Neked hittünk volna- mondta Hermione.
- És te honnan tudsz erről Bella?- kérdezte Harry.
- Onnan, hogy olvastam az újságban. Még mielőtt Ron elégette volna.
- Igen- felelte a fiú.- Sajnos Bella meglátta a cikket. Utána jól kiosztott, hogy ezt mégis hogy képzelem. De aztán utána elmondtam neki az „igazat”, és megígérte nekem, hogy segít eltitkolni előttetek. Bella egy igazi kincs!- Ron megölelt, majd a fülembe súgta: Köszönöm!
- És te mit akarsz tenni, Bella?- kérdezte Harry.
- Semmit. Vagyis…..nem tudom. Végül is Ron sem csinált semmit, és már nem is foglalkoznak vele. Csak azt az egyet remélem, hogy Cedric nem olvasta ezt a cikket!
Pár perccel később a bátyám jött oda hozzánk egy levéllel a kezében.
- Tessék- mondta Daniel, majd átadta a levelet.- Ezt neked címezték.
- Köszi.
Kivettem a borítékból a levelet, majd végigolvastam. Miután végeztem, sírva rohantam a Griffendél- toronyba.
- Én erről a cikkről beszélek!
- Ja, az csak Malfoy kitalált meséje- feleltem halál nyugalommal.
- És szerinted ezt higgyük is el?- kérdezte Ron.
Nem tudom mi ütött belé, de nagyon rosszul esett amit mondott. A legjobb barátaim nem hisznek nekem. De jól van. Ha Ron így tesz, akkor én is így fogok tenni.
- Igazi jó barát vagy, Ron- mondtam még mindig teljes nyugalommal.- Egy olyan barát, aki mindig a legjobb barátja mellett áll ki. Malfoynak oltári nagy szerencséje van, hogy te vagy a legjobb barátja!
Hermione és Harry tátott szaájjal néztek rám, Ron arca pedig kezdett vörös lenni.
-Ja, ti még nem is tudjátok, hogy Ron és Malfoy a legjobb barátok lettek? Együtt írják a bájitaltan leckéiket.
- Ez nem igaz!- csattant fel Ron.- Ez is csak Malfoy egyik hazugsága, ugyanúgy mint ez a cikk!
- Nocsak? Már hiszel nekem?- kérdeztem.
-Eddig is hittem.
Harry és Mio még mindig a „sokk” hatása alatt voltak, aztán pár perccel később az előbbi megszólalt:
- Azt még elhiszem, hogy Malfoy kitalálta, hogy jár Bellával, de azt miért találta ki, hogy Ron a legjobb barátja?
- Hát…..öhm…..izé….azért…..
- Mert jó színben akar feltűnni- feleltem.
Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy segítenem kell Ronnak.
-Miért akarna jónak látszani?
-Ébresztő Harry!- mondtam.- Voldemort visszatért!- Ron a név hallatán pánikba esett.- És vele együtt a halálfalói is. Mindenki jól tudja, hogy Lucius Malfoy az egyik leghűségesebb halálfalója, akinek már csak napok kérdése, és megy az Azkabanba. Ez egy olyan sztori, amit az újságok azonnal címlapra vesznek. És Draco meg akarja őrizni a tekintélyét. Különbnek akar látszani, mint az apja.
Ron hálás szemekkel nézett rám, de Harry még mindig kételkedett:
-De ha jónak akar feltűnni, akkor miért nem azt mondta, hogy én vagyok a legjobb barátja?
- Mert van esze. Ha azt mondja, hogy te vagy a legjobb barátja, akkor magával szűr ki. A híreket előbb-utóbb mindenki megtudja. Még Voldemort is. Szerinted mégis mit csinálna Voldemort, ha megtudná, hogy Malfoynak te vagy a legjobb barátja? Hidd el, nem foglalkozna azzal, hogy Malfoyék a leghűségesebb halálfalói. Szemrebbenés nélkül ráküldené Dracora a főbenjáró gyilkos átkot. Hermionét pedig azért nem választotta, mert lány. És az újságírók szerint nem létezik olyan, hogy fiú-lány barátság. Egyből úgy állítanák be, hogy járnak. Ami megint Malfoy ellen irányulna. Egyrészt ugyebár azért, mert Malfoy ELMÉLETILEG velem jár, másrészt pedig- bocs Mio!- egy sárvérű…..
- Oké, oké. De akkor is miért pont Ront választotta?- Harry nagyon nem akart hinni nekünk.- Miért nem mondjuk Nevillet?
- Harry! Fogd már fel, hogy Malfoynak egy olyan emberre volt szüksége, aki úgymond „híres”. Akit ismernek az emberek. Nevillel, Seamus-szel vagy Deannel nem ment volna semmire. Az emberek azt se tudják róluk, hogy egyáltalán léteznek.
- Azért nem gondoltam volna Malfoyról, hogy képes ilyenre.
Úgy látszik Harry végre elhitte a dolgokat.
- Én igen- feleltem.
- Én is- mondta Ron.
- Ez a cikk melyik újságban volt?- tette fel a kérdést Mio.
- A Pénteki Boszorkányban- feleltem.
- Ó, akkor azért nem láttam.
- És már nem is fogod. Ugyanis Ron azonnal elégette, miután meglátta. Igaz, Ron?
- Mi? Ja igen. Persze. Nem akartam, hogy tudomást szerezzetek róla. Nem tudtam, hogy kinek hittetek volna.
- Neked hittünk volna- mondta Hermione.
- És te honnan tudsz erről Bella?- kérdezte Harry.
- Onnan, hogy olvastam az újságban. Még mielőtt Ron elégette volna.
- Igen- felelte a fiú.- Sajnos Bella meglátta a cikket. Utána jól kiosztott, hogy ezt mégis hogy képzelem. De aztán utána elmondtam neki az „igazat”, és megígérte nekem, hogy segít eltitkolni előttetek. Bella egy igazi kincs!- Ron megölelt, majd a fülembe súgta: Köszönöm!
- És te mit akarsz tenni, Bella?- kérdezte Harry.
- Semmit. Vagyis…..nem tudom. Végül is Ron sem csinált semmit, és már nem is foglalkoznak vele. Csak azt az egyet remélem, hogy Cedric nem olvasta ezt a cikket!
Pár perccel később a bátyám jött oda hozzánk egy levéllel a kezében.
- Tessék- mondta Daniel, majd átadta a levelet.- Ezt neked címezték.
- Köszi.
Kivettem a borítékból a levelet, majd végigolvastam. Miután végeztem, sírva rohantam a Griffendél- toronyba.
folyt.köv
Linda&Dina
