21. fejezet

21. fejezet

Meleg helyzet

A július is hamar eltelt. Nem történt semmilyen említésre méltó esemény.

***

Most érkeztem meg Malfoyékhoz. Malfoy apja sincs itthon, ő is elkísérte Danieléket. Most szerencsére nem Malfoyjal kell egy szobában aludnom, mint tavaly, most szerencsére üres a vendégszoba.
-Szólj nyugodtan a házi manóknak ha éhes vagy szomjas vagy, ők szívesen kiszolgálnak- mondta Mrs.Malfoy.
-Köszönöm!
-Ha Dracot keresed, a szobájában van- mondta Narcissa, majd kiment a szobából.
-Persze, majd pont őt keresem- mondtam félhangosan.- Kit érdekel hogy hol van. Nincs rá szükségem.
Alig hogy kimondtam, megszólalt Malfoy, aki ezek szerint mindent hallott.
-Szia Bella! Nem is hiányoztam?
-Malfoy! Kb. két hónapja találkoztunk. Azóta nem csak te jártál a fejemben.
-„Nem csak”? Akkor rám is gondoltál?
-Igen- feleltem.- Arra gondoltam, hogyan fogom kibírni veled ezt az egy hónapot, hogy nem átkozlak meg.
-Nem igaz, hogy nem tudunk úgy elbeszélgetni, hogy nem sértegetsz, és nem akarsz egyfolytában megátkozni.
-Tudnánk, ha nem lennél ennyire öntelt.
-Nem baj, én elviselem olyanoktól a sértegetéseket, akiket szeretek- mondta Malfoy.- Amúgy nem kérsz vacsorát?
-Elment az étvágyam.
-Ahogy akarod. Én mindenesetre eszek. Vagy netán ágyba kéred a vacsorát?
-Az idétlen vicceidet tartogasd az idióta barátaidnak- mondtam.- Most pedig tűnj el!

***

Reggel valami fura szagra ébredtem. Mintha égett szag lett volna. Nem foglalkoztam vele, biztos a házi manók égették oda a reggelit.
Felmentem az emeletre a mosdóba, ami történetesen Malfoy szobája mellett van. Mikor felértem az emeletre, rájöttem, hogy ez a különös szag Malfoy szobájából jön. Közelebb léptem az ajtóhoz, és láttam, hogy Mafoy szobájának a fele lángokban áll. A Mardekáros pedig zavartalanul aludt, kezében a varázspálcájával, közben pedig átkokat motyogott.
Az első dolog ami eszembe jutott, az volt, hogy ez nem normális. Magára gyújtotta a szobáját. A másik, az az, hogy ha én nem lennék, akkor Malfoy a Szent Mungóban, vagy ami még rosszabb, a temetőben nyugodna.
Még szerencse, hogy nálam volt a pálcám. Gyorsan elővettem a zsebemből, a függönyre szegeztem, és kimondtam a varázsigét.
-Aguamenti!
Vízsugár lövellt mindenfelé, többek között Malfoyra is, aki szerencsésen megmenekült, de nem tért magához.
Nagyon megijedtem. Azért Malfoy mégiscsak ember. Odarohantam az ágyához. Megszárítottam az ágyneműjét. Észrevettem, hogy nehézkesen veszi a levegőt és remeg. Csak egy dolog jutott eszembe: a szájon át lélegeztetés( utána úgyis mosok fogat). Odahajoltam hozzá és lélegeztetni akartam, viszont egy nem várt dolog történt. Malfoy megcsókolt. Gyorsan elhúzódtam tőle, és felugrottam. Ránéztem Malfoyra, aki visszanézett rám arcán egy kaján vigyorral.
-Bocs, ezt muszáj volt- mondta Malfoy.
-Idióta görény!
-Csak azt ne mondd, hogy nem jól csókolok.
-Te? Jól?
Alig hogy kimondtam, Malfoy tekintete a karomra vándorolt. Egy ideig nézte, majd arca még szélesebb vigyorra húzódott. Én is követtem tekintetét, és láttam, hogy a Danieltől kapott karkötőm fekete volt. Malfoy is nagyon jól tudta, hogy mit jelent, ha fekete színű a karkötőm. Azt, hogy hazudok!
Dühösen ránéztem Malfoyra, majd gyors léptekkel kisiettem a szobájából.

folyt.köv

Linda&Dina