Kérünk mindenkit, hogy aki elolvas egy fejezetet, az legyen olyan kedves, hogy ír hozzá hozzászólást!
Mi csak a kommentek alapján tudjuk, hogy olvassák-e a történetünket, és hogy érdemes-e feltennünk a folytatást. Nem kérünk több soros véleményt, elég csak egy pár szóban megfogalmazni, hogy mit gondoltok a történetünkről. A kommentek egyaránt lehetnek dicsérőek és kritikusak is. Mindegyiket szívesen fogadjuk!
Az újabb fejezet csak akkor fog felkerülni, ha meglesz az előző fejezethez minimum 3 hozzászólás.
Előre is köszönjük szépen! :)

Új részek hétvégente fognak felkerülni!

Történetünkben Voldemort kicsit OOC (= Out Of Character), azaz karakteren kívüli!

2016. március 19., szombat

71. fejezet

71. fejezet
Hoppanálás

Szombat délelőtt Harryvel és Hermionéval  együtt mentünk le a hoppanálási órára. Ron külön ment Lavenderrel. A kijelölt helyszín a nagyterem volt, ahonnan erre az alkalomra eltűntették az étkezőasztalokat. Jelen volt a négy házvezető tanár: McGalagony, Piton, Flitwick és Bimba, valamint egy ismeretlen férfi, aki valószínűleg a Minisztériumból küldött hoppanálásoktató lehetett.
- Jó reggelt! - köszönt az oktató. - Wilkie Derreng vagyok. Én leszek az előttünk álló tizenkét hétben a hoppanálásoktatótok. Reméljük, ezalatt sikerül felkészítenem benneteket a hoppanálás vizsgára. A Roxfortban nem lehet hoppanálni és dehoppanálni, de az igazgató úr egy órára feloldotta a nagyteremben a mágikus tilalmat, hogy lehetővé tegye számotokra a gyakorlást. Most arra kérlek benneteket, álljatok fel úgy, hogy mindenki előtt legyen másfél méternyi szabad hely. 
Azonnal élénk mozgolódás, dülekedés támadt a teremben. Mindenki lökdösött mindenkit, így végül mi Harryvel közvetlenül Malfoy mögé kerültünk, aki valamin vitázott Crakkel. 
- Nem tudom, meddig tart még! - emelte fel a hangját, nem is sejtve, hogy Harryvel mögötte vagyunk. - Amúgy is, semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! A ti dolgotok Monstróval, hogy őrködjetek! 
A házvezetők csendet követeltek, mire a diáksereg elnémult. 
- A hoppanálás kulcsa a három cél - szólalt meg Derreng. - Célmeghatározás, céltudatosság és célirányosság.
Az első próbálkozások nem igazán sikerültek. Harry megpördült a sarkán, elvesztette az egyensúlyát, és kis híján elesett. Neville hanyatt vágódott, Ernie McMillan pedig egy piruett szökkenésel beleugrott a karikájába, és egészen addig elégedett volt magával, amíg észre nem vette, hogy Dean Thomas a hasát fogva nevet rajta. Szegény Susan Bonnsnak úgy sikerült hoppanálnia, hogy a bal lába tőle másfél méterre, a kiindulóponton maradt. Én is próbálkoztam. Azt nem mondom, hogy nagy sikerrel, de jobban, mint Neville.
- Jövő szombaton ismét találkozunk. Addig is ne feledjétek a kulcsszavakat!
A társaság elindult kifele a nagyteremből. A bejárati csarnoknál Ron utolért minket.
- Nektek hogy ment? - kérdezte. - Én a legutolsónál éreztem valamit. Mintha kicsit zsibbadt volna a lábam.
- Biztos szorít a cipőd, Von-von - jegyezte meg gúnyosan a hátunk mögött Hermione.

***

Januárban is sokat kellett tanulnunk a RAVASZ-vizsgákra.
- Ginny miért ilyen szomorú? - kérdeztem egyik este leckeírás közben Hermionét, mire Harry felkapta a fejét.
- Megint veszekedtek Deannel - válaszolt a lány.
- Miért? Min veszekedtek? - kérdezte érdeklődve Harry.
- Dean állandóan irányítani akarja.
- Biztos, hogy veszekedtek?
- Igen, de többet én se tudok.
- Jól van... átnéznéd a gyógynövénytan házidolgozatomat? - terelte el a témát Harry.

folyt. köv
Linda&Dina  

2016. március 13., vasárnap

70. fejezet

70. fejezet
Szükség Szobája

A karácsonyi szünetben többet már nem beszéltem Malfoyjal, a többiek pedig vasárnap délután tértek vissza a Roxfortba.
Épp akkor értem oda a Kövér Dáma portréjához, amikor Ron a régi jelszóval próbált bemenni.
- Már nem ez a jelszó. Tegnap megváltozott - mondta a Dáma.
- Az új jelszó bűvös bizsere - fordultam oda Ronékhoz, mire a Kövér Dáma portréja engedelmesen kinyílt. 
A klubhelyiségben Harry mit sem törődve Ronnal és Ginnyvel, azonnal letámadott. Felolvasta az Esti Próféta újságcikkét:
- ... a kérdés már csak az, hogy mit szól ehhez Harry Potter (16), aki a jelek szerint szintén odavan Bellatrixért? 
- És Ron Weasley - kotyogott közbe mutatóujját feltartva Ron.
- Ez szörnyű poén volt - mondta Ginny a bátyjának, majd kirángatta őt a klubhelyiségből. 
Egy kis szünet után Harry újból megszólalt:
- A kérdés tényleg ez. Mármint, hogy mit szólok ÉN ehhez.
- És mit szólsz hozzá? - kérdeztem félve. 
- Azt, hogy amíg én egy percre magadra hagylak, te máris randizgatsz Malfoyjal.
- Nem is randizgatok vele! Csak egyszer találkoztunk!
- Annak is majdnem házasság lett a vége, Evans!
Ezen mindketten nagyon meglepődtünk. Láttam, hogy Harry is megbánta, amit mondott.
- Egy kapcsolat alapja a bizalom, Potter! - feleltem az utolsó szót jól kihangsúlyozva.
- Várjunk csak, te mióta Potterezel engem?
- Amióta te Evansnek hívsz.
- Harry! - jött be a klubhelyiségbe Ron, sarkában Neville-lel. - Végre sikerült leráznom Lavendert.
- Az jó. Akkor viszont gyorsan menjünk fel a hálókörletünkbe - felelte a szemüveges fiú, majd felénk fordult. - Jóéjszakát!
Neville-lel mi is elköszöntünk, majd a fiú megszólalt:
- Már egy fél órája álltam a portré előtt, mert nem tudtam a jelszót. Szerencsére jött Ron, aki mondta, hogy az új jelszó: tökös derelye. 
Ráhagytam a fiúra a dolgot. Előbb-utóbb majdcsak rájön, hogy mi az igazi jelszó.
- A nagyanyámmal olvastuk a múltkori cikket, ami rólad és Malfoyról szólt - folytatta. - A nagyi csak annyit üzent, hogy reméli, hogy minket is meghívtok az esküvőre.
Ezt szintén ráhagytam Neville-re, elköszöntem tőle, majd felmentem a lányok hálókörletébe.
Hermione és a többi lány már aludt, én azonban nem tudtam elaludni. Elővettem a Tekergők Térképét, feltártam, és megnéztem, ki mit csinál. Dumbledore az irodájában járkált fel-alá, Frics az első emeleten járőrözött, Draco Malfoy pedig egy folyósón járkált, majd bement egy terembe, amikor a neve azonnal eltűnt a térképről. Pár perc után azonban újra feltűnt a neve. Azon gondolkoztam, hogy mi dolga lehet Malfoynak a folyósón az éjszaka kellős közepén. Hiába van ilyen késő, úgy gondoltam, ezt most azonnal meg kell mutatnom Harrynek. 
Átrohantam a fiúk hálókörletébe, ahol már mindenki aludt.
- Harry! - böktem meg kezemmel a fiút.
- Te mi a fenét keresel itt ilyenkor? - óbégatta.
- Ezt látnod kell - nyomtam kezébe a térképet.
- Mit kell látnia? - kérdezte Ron, aki felkelt barátja óbégatására.
Mindhárman Harry ágyára ültünk, és a térképet néztük, ahol Draco Malfoy neve többször eltűnt, majd pár perccel később megint feltűnt.
- Mit keres Malfoy az éjszaka közepén a folyósón? - kérdezte Ron.
- Ugyan már Ron, nem az a kérdés, hogy mit keres ott, hanem az, hogy miért tűnik el állandóan a neve.
- Jó, de akkor is mi szüksége Malfoynak...
- Hát persze! - csapott a homlokára Harry. - A Szükség Szobája!
- Te honnan tudsz erről? - kérdeztem.
- Egyszer elsőben Frics elől menekültünk Ronnal, és szükségünk volt egy helyre, ahol elbújhattunk. Akkor jártunk először a szobában.
- Ja, tényleg! - esett le Ronnak.
- Ezzel viszont még nem sokra megyünk, hogy tudjuk, hogy Malfoy odajár.
- Jó, azért majd megemlítem Dumbledore-nak a jövő heti különórán.

folyt.köv
Linda&Dina 
 
 

2016. március 6., vasárnap

69. fejezet

69. fejezet
Az eljátszott bizalom

Már elkezdődött a téli szünet. A Roxfortban kevés diák maradt, a Griffendélből mindössze én és egy harmadéves. A többi házból sem voltak túl sokan. Szerencsére Luna és... Draco itt maradt. 
Anyáék megírták, hogy el kell utazniuk, és az ajándékomat is elküldték. Harry Ronnal az Odúba ment, Hermione pedig a szüleivel a hegyekbe ment mugli sportot  űzni. Mielőtt azonban Harry elutazott volna, említést tett a Dumbledore-ral való különóráiról, és elmondta, hogy Lumpsluck karácsonyi fogadása után kihallgatta Piton és Draco beszélgetését. Szó volt a Megszeghetetlen Esküről, meg arról, hogy Draco Crakkel és Monstróval őriztet valamit. 

***

Az ajándékok kibontása után elindultam a nagyterembe a karácsonyi vacsorára. Elég üres volt az épület a megszokotthoz képest. 
Amikor odaértem, egy asztalnál ült a négy hollóhátas, hat hugrabugos, valamint a griffendéles társam. Malfoy egy külön asztalnál ült. Én leültem a többiekhez, Luna mellé. A tanárok közül négy volt ott: McGalagony, Dumbledore, Trelawney és Hagrid, aki nagyban integetett, majdnem feldöntve egy teáskancsót. 
Már elkezdődött a vacsora, amikor az igazgató megszólalt:
- Draco, te miért nem ülsz ide mellénk?
Malfoy odajött az asztalhoz, és nagy meglepetésemre mellettem foglalt helyet. Így már tizenhárom diák ült az asztalnál. A vacsora elég érdekes volt: Luna a morzsás szarvú szapirtyókról beszélt nekem, Hagrid addig Aragóggal traktálta McGalagonyt és Dumbledore-t, Trelawney pedig magában motyogott.
Mivel már eleget ettem, úgy döntöttem, hogy felmegyek a Griffendél-toronyba. Épp abban a pillanatban álltam fel, amikor Malfoy is. 
- Szerencsétlenek! - kiáltott bele a csendbe Trelawney. - Melyikőtök állt fel előbb?
- Nem hinném, hogy ez számítana. Hacsak nem ólálkodik egy baltás gyilkos a folyósón - felelte gúnyosan McGalagony.
Kimentünk a nagyteremből, és elindultam a klubhelyiség felé.
- Bella! - Szeptember óta először hívott így Draco Malfoy.
- Igen? - fordultam vissza.
- Nem tudom, hogy ezek után lenne-e esélyem, de...lejönnél velem holnap Roxmortsba?
Vártam egy kicsit, majd végül mosolyogva így feleltem:
- Persze.
Nagy meglepetésemre Draco is elmosolyodott.

***

Másnap délelőtt az előcsarnokban találkoztam Dracóval, és lementünk Roxmortsba.
- Hova menjünk először? - kérdezte Malfoy.
- A Szellemszálláshoz. Nem jártam ott azóta... - Nem tudtam, hogy befejezzem-e a mondatot. Féltem, hogy Draco megint az új Malfoy lesz, aki mostanában volt. De nem így történt.
- Mióta velem és a bátyáddal negyedikben - fejezte be a mondatot.
Odaértünk a rozoga épülethez.
- Majdnem eltört a karom - jegyezte meg. - Aminek te örültél volna.
- Akkor talán még igen - válaszoltam. - Idén viszont te örültél volna, ha eltörik a karod.
Malfoy erre nem válaszolt semmit, helyette ezt mondta:
- Sajnálom, hogy tavaly nem kerültünk közelebb egymáshoz!
- Még nem késő.
- De nekem igen.
- Miért? - kérdeztem.
- Azt nem tudhatod! De remélem, hogy egyszer majd elmondhatom. Nem megyünk be a Három Seprűbe enni valamit? - folytatta némi szünet után.
- Még nem vagyok éhes. Reggelire túl sok francia pi...
Malfoy erre felkapta a fejét. 
- Miért mondtad azt, hogy már nem szereted a francia pirítóst?
- Hazudtam. És te miért mondtad azt, hogy más lánynak már nincs esélye?
- Hazudtam.
Erre egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, és Malfoy is elmosolyodott. Fura volt négy hónap után ennyit mosolyogni látni.
Egyszercsak azt vettem észre, hogy Draco átfogja a derekam, és egyre közelebb hajol hozzám. Arca már csak pár centire volt az enyémtől, amikor hirtelen elhúzódtam.
- Ezt nem kéne! - feleltem.

***

Vacsora után összefutottam Hagriddal,  aki kifele ment a kastélyból.
- Szia, Bella! Nem is olvastad az Esti Prófétát?
- Nem. Miért?
- Mert címlapon vagy. Tessék - nyomta kezembe az újságot. - Olvasd el! De nekem most mennem kell, mert Aragog rosszabbul van - szipogta, majd kiment a kastélyból.

" Még mindig együtt van Roxfort álompárja

Úgy tűnik, hogy a Mardekár üdvöskéjét, Draco Malfoyt (16) nem viselte meg, hogy apját, Lucius Malfoyt (42) egy félresikeredett akció során az aurorok elfogták, és az Azkabanba zárták. 
A kapcsolata Bellatrix Evansszel (16) ezt az akadályt is kibírta. A pár immáron másfél éve töretlenül együtt van.
A kérdés már csak az, hogy mit szól ehhez Harry Potter (16), aki a jelek szerint szintén odavan Bellatrixért?
A teljes cikket exklúzív képekkel a hatodik oldalon találhatják. "

A címoldalon az a mozgó kép volt, amikor Malfoy megölel és majdnem megcsókol.
Rögtön azt gondoltam, hogy Malfoy csak azért akart találkozni velem, hogy megint bekerüljön az újságba.
Elindultam a folyósón, a könyvtár előtt haladtam el, amikor láttam, hogy nyitva van az ajtaja, Malfoy pedig az egyik asztalnál ül egy könyvet olvasva. Odarohantam hozzá.
- Én bíztam benned!
Malfoy összerezzent, majd ezt kérdezte:
- Te meg miről beszélsz?
- Az újságcikkedről!
- Miféle újságcikkről?
- Erről - nyomtam az orra elé az Esti Prófétát. - Te hívtad Roxmortsba a riportert!
- Nem hívtam oda semmilyen riportert. Nekem ehhez semmi közöm!
Malfoy teljesen őszintének tűnt, de én mégsem tudtam hinni neki.
- Bella, próbálj meg bízni bennem!
- Nem tudok! - feleltem, majd könnyes szemmel kimentem a könyvtárból.

***

Malfoy másnap nem jött le reggelizni, legalábbis amikor a többiekkel ettünk, nem volt ott. Én ezt egy cseppet sem bántam.
Reggelizés közben egy elég érdekes beszélgetés fültanúja lettem. Két hugrabugos beszélgetett:
- Tegnap lehívtam a nagybátyámat Roxmortsba, aki az Esti Próféta riportere. Mondtam neki, hogy ott több szaftos pletykát is találhat mostanában.
- És talált?
- Hát persze. Nem olvastad a tegnapi Esti Prófétát? A cikke egyből címoldalra került.
Egyből rájöttem, hogy Malfoynak ehhez tényleg semmi köze. Azonnal keresni kezdtem a mardekárost. A könyvtárban nem volt, viszont ha a Mardekár klubhelyiségében van, akkor oda nem mehetek be.
Úgy döntöttem, hogy én is elfoglalom magam, nem keresem tovább, és talán ebédnél már ott lesz.
Azt gondoltam, hogy sétálok egyet a kastély körül. A tóhoz érve megpillantottam Malfoyt.
- Draco! - szólítottam meg. - Szeretnék beszélni veled.
- Azt hittem, hogy a tegnapiak után ez már nem lehetséges.
- Szeretnék bocsánatot kérni. Ne haragudj, amiért tegnap meggyanúsítottalak!
- Miért változott meg ilyen hamar a véleményed? - kérdezte.
Elmeséltem neki, amit a reggelinél hallottam.
- Ha nem hallod meg a két hugrabugos beszélgetését, akkor még mindig azt hinnéd, hogy én hívtam oda azt a riportert.
- A tavalyi újságcikkeid után...
- Látod? - vágott a szavamba a mardekáros. - Akármit teszek, úgysem bízol meg bennem.
A fiú sarkon fordult, és elindult vissza a kastélyba.
- Draco! Várj! Beszéljük meg - kiáltottam utána.
- Sajnálom, Bella, de már nincs miről beszélnünk! 

folyt.köv
Linda&Dina