69. fejezet
Az eljátszott bizalom
Már elkezdődött a téli szünet. A Roxfortban kevés diák maradt, a Griffendélből mindössze én és egy harmadéves. A többi házból sem voltak túl sokan. Szerencsére Luna és... Draco itt maradt.
Anyáék megírták, hogy el kell utazniuk, és az ajándékomat is elküldték. Harry Ronnal az Odúba ment, Hermione pedig a szüleivel a hegyekbe ment mugli sportot űzni. Mielőtt azonban Harry elutazott volna, említést tett a Dumbledore-ral való különóráiról, és elmondta, hogy Lumpsluck karácsonyi fogadása után kihallgatta Piton és Draco beszélgetését. Szó volt a Megszeghetetlen Esküről, meg arról, hogy Draco Crakkel és Monstróval őriztet valamit.
***
Az ajándékok kibontása után elindultam a nagyterembe a karácsonyi vacsorára. Elég üres volt az épület a megszokotthoz képest.
Amikor odaértem, egy asztalnál ült a négy hollóhátas, hat hugrabugos, valamint a griffendéles társam. Malfoy egy külön asztalnál ült. Én leültem a többiekhez, Luna mellé. A tanárok közül négy volt ott: McGalagony, Dumbledore, Trelawney és Hagrid, aki nagyban integetett, majdnem feldöntve egy teáskancsót.
Már elkezdődött a vacsora, amikor az igazgató megszólalt:
- Draco, te miért nem ülsz ide mellénk?
Malfoy odajött az asztalhoz, és nagy meglepetésemre mellettem foglalt helyet. Így már tizenhárom diák ült az asztalnál. A vacsora elég érdekes volt: Luna a morzsás szarvú szapirtyókról beszélt nekem, Hagrid addig Aragóggal traktálta McGalagonyt és Dumbledore-t, Trelawney pedig magában motyogott.
Mivel már eleget ettem, úgy döntöttem, hogy felmegyek a Griffendél-toronyba. Épp abban a pillanatban álltam fel, amikor Malfoy is.
- Szerencsétlenek! - kiáltott bele a csendbe Trelawney. - Melyikőtök állt fel előbb?
- Nem hinném, hogy ez számítana. Hacsak nem ólálkodik egy baltás gyilkos a folyósón - felelte gúnyosan McGalagony.
Kimentünk a nagyteremből, és elindultam a klubhelyiség felé.
- Bella! - Szeptember óta először hívott így Draco Malfoy.
- Igen? - fordultam vissza.
- Nem tudom, hogy ezek után lenne-e esélyem, de...lejönnél velem holnap Roxmortsba?
Vártam egy kicsit, majd végül mosolyogva így feleltem:
- Persze.
Nagy meglepetésemre Draco is elmosolyodott.
***
Másnap délelőtt az előcsarnokban találkoztam Dracóval, és lementünk Roxmortsba.
- Hova menjünk először? - kérdezte Malfoy.
- A Szellemszálláshoz. Nem jártam ott azóta... - Nem tudtam, hogy befejezzem-e a mondatot. Féltem, hogy Draco megint az új Malfoy lesz, aki mostanában volt. De nem így történt.
- Mióta velem és a bátyáddal negyedikben - fejezte be a mondatot.
Odaértünk a rozoga épülethez.
- Majdnem eltört a karom - jegyezte meg. - Aminek te örültél volna.
- Akkor talán még igen - válaszoltam. - Idén viszont te örültél volna, ha eltörik a karod.
Malfoy erre nem válaszolt semmit, helyette ezt mondta:
- Sajnálom, hogy tavaly nem kerültünk közelebb egymáshoz!
- Még nem késő.
- De nekem igen.
- Miért? - kérdeztem.
- Azt nem tudhatod! De remélem, hogy egyszer majd elmondhatom. Nem megyünk be a Három Seprűbe enni valamit? - folytatta némi szünet után.
- Még nem vagyok éhes. Reggelire túl sok francia pi...
Malfoy erre felkapta a fejét.
- Miért mondtad azt, hogy már nem szereted a francia pirítóst?
- Hazudtam. És te miért mondtad azt, hogy más lánynak már nincs esélye?
- Hazudtam.
Erre egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, és Malfoy is elmosolyodott. Fura volt négy hónap után ennyit mosolyogni látni.
Egyszercsak azt vettem észre, hogy Draco átfogja a derekam, és egyre közelebb hajol hozzám. Arca már csak pár centire volt az enyémtől, amikor hirtelen elhúzódtam.
- Ezt nem kéne! - feleltem.
***
Vacsora után összefutottam Hagriddal, aki kifele ment a kastélyból.
- Szia, Bella! Nem is olvastad az Esti Prófétát?
- Nem. Miért?
- Mert címlapon vagy. Tessék - nyomta kezembe az újságot. - Olvasd el! De nekem most mennem kell, mert Aragog rosszabbul van - szipogta, majd kiment a kastélyból.
" Még mindig együtt van Roxfort álompárja
Úgy tűnik, hogy a Mardekár üdvöskéjét, Draco Malfoyt (16) nem viselte meg, hogy apját, Lucius Malfoyt (42) egy félresikeredett akció során az aurorok elfogták, és az Azkabanba zárták.
A kapcsolata Bellatrix Evansszel (16) ezt az akadályt is kibírta. A pár immáron másfél éve töretlenül együtt van.
A kérdés már csak az, hogy mit szól ehhez Harry Potter (16), aki a jelek szerint szintén odavan Bellatrixért?
A teljes cikket exklúzív képekkel a hatodik oldalon találhatják. "
A címoldalon az a mozgó kép volt, amikor Malfoy megölel és majdnem megcsókol.
Rögtön azt gondoltam, hogy Malfoy csak azért akart találkozni velem, hogy megint bekerüljön az újságba.
Elindultam a folyósón, a könyvtár előtt haladtam el, amikor láttam, hogy nyitva van az ajtaja, Malfoy pedig az egyik asztalnál ül egy könyvet olvasva. Odarohantam hozzá.
- Én bíztam benned!
Malfoy összerezzent, majd ezt kérdezte:
- Te meg miről beszélsz?
- Az újságcikkedről!
- Miféle újságcikkről?
- Erről - nyomtam az orra elé az Esti Prófétát. - Te hívtad Roxmortsba a riportert!
- Nem hívtam oda semmilyen riportert. Nekem ehhez semmi közöm!
Malfoy teljesen őszintének tűnt, de én mégsem tudtam hinni neki.
- Bella, próbálj meg bízni bennem!
- Nem tudok! - feleltem, majd könnyes szemmel kimentem a könyvtárból.
***
Malfoy másnap nem jött le reggelizni, legalábbis amikor a többiekkel ettünk, nem volt ott. Én ezt egy cseppet sem bántam.
Reggelizés közben egy elég érdekes beszélgetés fültanúja lettem. Két hugrabugos beszélgetett:
- Tegnap lehívtam a nagybátyámat Roxmortsba, aki az Esti Próféta riportere. Mondtam neki, hogy ott több szaftos pletykát is találhat mostanában.
- És talált?
- Hát persze. Nem olvastad a tegnapi Esti Prófétát? A cikke egyből címoldalra került.
Egyből rájöttem, hogy Malfoynak ehhez tényleg semmi köze. Azonnal keresni kezdtem a mardekárost. A könyvtárban nem volt, viszont ha a Mardekár klubhelyiségében van, akkor oda nem mehetek be.
Úgy döntöttem, hogy én is elfoglalom magam, nem keresem tovább, és talán ebédnél már ott lesz.
Azt gondoltam, hogy sétálok egyet a kastély körül. A tóhoz érve megpillantottam Malfoyt.
- Draco! - szólítottam meg. - Szeretnék beszélni veled.
- Azt hittem, hogy a tegnapiak után ez már nem lehetséges.
- Szeretnék bocsánatot kérni. Ne haragudj, amiért tegnap meggyanúsítottalak!
- Miért változott meg ilyen hamar a véleményed? - kérdezte.
Elmeséltem neki, amit a reggelinél hallottam.
- Ha nem hallod meg a két hugrabugos beszélgetését, akkor még mindig azt hinnéd, hogy én hívtam oda azt a riportert.
- A tavalyi újságcikkeid után...
- Látod? - vágott a szavamba a mardekáros. - Akármit teszek, úgysem bízol meg bennem.
A fiú sarkon fordult, és elindult vissza a kastélyba.
- Draco! Várj! Beszéljük meg - kiáltottam utána.
- Sajnálom, Bella, de már nincs miről beszélnünk!
folyt.köv
Linda&Dina