58. fejezet

58. fejezet

Kviddics-válogatás és korrepetálás

Ugyanúgy mint tavaly, idén is a legtöbb óránk a Mardekárosokkal volt. Kivéve a gyógynövénytant és a bűbájtant.
Most épp átváltoztatástanon vagyunk a Mardekárosokkal. McGalagony elmondta, hogy milyen dolgokat kell teljesíteni a RAVASZ-szinthez és hogy pár embernek nem ártana plusz óra a tantárgyból.
- Jó lenne, ha Evans kisasszony el tudná vállalni Potter korrepetálását - szólt a tanárnő, mire a Mardekárosok közül többen röhögni kezdtek.
Odanéztem az asztalukhoz és nagy meglepetésemre Malfoy arán még egy halvány mosoly sem volt. A legidegesítőbb az volt, hogy amikor odanéztem, ő azonnal elfordította a fejét, pedig tudtam, hogy azelőtt végig engem nézett.
- Természetesen elvállalom - feleltem. 

***

Pénteken az órák után Hermionéval, Ronnal és Harryvel meglátogattuk Hagridot. Bekopogtunk, de senki sem nyitott ajtót.
- Biztos haragszik ránk..... - mondta Hermione.
- Vagy nincs itthon - kotyogott közbe Ron.
- Világos van odabent - szóltam.
Harry tovább dörömbölt az ajtón.
- Mi vagyunk azok Hagrid! Engedj be!
Nem kapunk választ, de egy idő után mégis kinyitották az ajtót.
- Ti vagytok azok?- kérdezte Hagrid. - Minek jöttetek?
- Gondoltuk meglátogatunk - feleltem.
- Jól van, gyertek be!
- Reméljük nem haragszol, hogy idén már nem tudunk az órádra járni - kezdte Hermione, miután helyet foglaltunk. - Így is elég sok órára járunk és ott van még a korrepetálás, Harryéknek pedig a kviddicsedzés is.
- Ja igen, Neville említette, hogy gyógynövénytanból korrepetálásra kell járnotok.
- Dehogy gyógynövénytan, az sötét varázslatok kivédése- szólt Ron.
- Átváltoztatástanból kell korrepetálnunk titeket Ron - mondtam.
- Ja, még azt is mesélte Neville, hogy megint összejöttél Malfoyjal.
Harry ennek hallatára félrenyelte a teát és erős köhögési roham jött rá.
- Dehogy jöttem össze vele! Inkább járnék egy óriáspókkal, mint Malfoyjal!
Ennek hallatára Hagrid elővette a piros pöttyös lepedő méretű zsebkenőjét és szipogni kezdett.
- Mi a baj Hagrid? - kérdezte Hermione.
- Aragog haldoklik.
- Sajnálom! Tehetünk érte valamit? - tette fel a kérdést a lány.
- Remélem nem - jegyezte meg halkan Ron.
- Kedves tőled, hogy megkérdezted, de Aragog családja nem enged embereket a fészek közelébe.
Elköszöntünk Hagridtól és a kastély felé vettük az irányt.

***

Szombat van és mára lett kitűzve a kviddics-válogatás. Szegény Harrynek majdnem egy fél napba telt kiválasztani a csapatot. Én maradtam hajtó, ahogy Ginny is, Ron Cormac McLagennel küzdött meg az őrzői posztért, de végük az előbbi kapta meg a posztot. 

 

folyt.köv
Linda&Dina

57. fejezet

57. fejezet
Felix Felicis

Másnap az első két óra bájitaltan volt.
- Semmi kedvem Piton képét bámulni két órán keresztül - mondta Harry.
- Ja, ti még nem is tudjátok, hogy Lumpsluck professzor fogja tanítani a bájitaltant - szólt Hermione.
- Bájitaltant? - kérdezett vissza Ron teli szájjal.
- Nem a bűbájtant? - tette fel csodálkozva a kérdést Neville.
- Dehogyis! - szólt közbe Seamus. - A sötét varázslatok kivédését.
- Most akkor mi van? Ki tanít mit? - kérdezte összezavarodottan Harry.
Hermione elmagyarázta, hogy Piton fogja tanítani az SVK-t, Lumpsluck a bájitaltant, a többi tanár pedig ugyanazt, amit eddig.
Miután mindenki fejében rendeződtek a dolgok - na jó, talán Nevillében nem-, elindultunk a bájitaltan terem felé. Kiderült, hogy Lumpslucknál elég a Várakozáson felüli RBF is, ezért Ron és Harry is járhatott erre az órára.
A teremben Ronnal, Hermionéval és Harryvel leültem az egyik asztalhoz.
- Nos, hát akkor lássunk hozzá, vegyétek elő a tankönyveket! - mondta Lumpsluck.
- Tanár úr! - tette fel a kezét Harry.
-Parancsolj, kedves fiam!
- Nekem nincs se könyvem, se semmim, ami kell a bájitaltanhoz. És Ronnak sincs.
- Á, igen, McGalagony professzor szólt rólatok. Semmi probléma. Nyugodtan szolgáljátok ki magatokat a tárolószekrényből.
Miután Harryék kiszolgálták magukat, Lumpsluck tovább folytatta az órát:
- Jól van, mint látjátok, előre elkészítettem néhány főzetet. Ki tudja megmondani, mi ez?
Hermionéval egyszerre jelentkeztünk.
- Igen? - Lumpsluck felém intett.
- Ez Veritaserum - feleltem.
- Pontosan. És ki tudja, milyen bájital ez itt?
- Százfűlé-főzet, tanár úr - válaszolta Hermione.
- Kitűnő válasz! Lássuk a harmadikat! Igen kedveském? - mosolygott rám.
- Ez Amortencia! A világ legerősebb szerelmi bájitala.
Erre a mondatra Malfoy felkapta a fejét és rám nézett. Lavender hasonlóan bámulta Ront.
- Mit tudsz még róla? - kérdezte Lumpsluck.
- Úgy tudom, mindenki más más illatúnak érzi, attól függőn, hogy mihez vonzódik. Nekem például olyan, mint a rózsa illata, meg a francia pirítós.....
A Mardekárosok asztala felől csattanás hallatszott. Malfoy leejtette a tankönyvét.
- Megtudhatnám a neveteket? - kérdezte a tanár.
- Engem Bellatrix Evansnek hívnak.
- Én pedig Hermione Granger vagyok - felelte Mio.
- Úgy gondolom, hogy a Griffendél megérdemel harminc jutalompontot. És most lássunk munkához!
- Professzor úr, még nem mondta meg, hogy abban mi van - szólalt meg Zambini.
- Hát igen, az a bizonyos utolsó. Ez az üst a Felix Felicis nevű értékes itókát tartalmazza. Folyékony szerencsének is nevezik. Aki iszik belőle, annak mindenben szerencséje lesz.
Észrevettem, hogy Malfoy kihúzza magát és feszülten figyel a tanárra.
- Két kis üveg Felix Felicist ajánlok fel azoknak, akik a legjobban teljesítenek a mai órán. Ugyanis párokban fogtok dolgozni.
Lumpsluck beosztotta a párokat. Én Harryvel kerültem össze, Ron Hermionéval, Neville pedig nagy bánatára..... Malfoyjal.
- Nyissátok ki a tankönyvet a tizedik oldalon. A feladat az élő halál esszenciájának elkészítése. Munkára!
Harryvel lázasan dolgozni kezdtünk az ő könyvéből, ami mondjuk teljesen össze volt firkálva. Mellettünk Ron és Hermione már tíz perce azon veszekedtek, hogy mennyi macskagyökeret tegyenek bele. A mi főzetünk az óra vége fele halvány rózsaszínre fakult, aminek valójában lennie kéne.
- Hogy csináljátok? - kérdezte bosszúsan Hermione, akiknek a főzete még mindig vörös színű volt.
- Keverj egyet rajta jobbra is - válaszolta Harry. - Azt írja a könyvem.
- Te meg milyen könyvet használsz? Az enyém azt írja, hogy csak balra kell keverni.
- Letelt az idő! - harsogta Lumpsluck. - Hagyjátok abba a keverést!
A tanár körbejárt az asztaloknál. Ron és Hermione munkáját elismerő bólintással jutalmazta. Amikor az asztalunkhoz ért, őszinte ámulat ült ki az arcára.
- Megvannak a győzteseink! Harry és Bellatrix! Gratulálok! Itt vannak a nyereményeitek. Két fiola Felix Felicis, ahogy megígértem.
- Ezt meg hogy csináltátok? -  kérdezte a teremből kifele menet Hermione.
- Csak követtük Harry könyvének az utasításait. 

***

Este a klubhelyiségben tartózkodtunk, mikor odalépett Harryhez egy magas, szőke hajú, griffendéles fiú.
- Sziasztok! Én Cormac McLaggen vagyok. csak azt szeretném megkérdezni, hogy mikor lesz a kviddicsválogatás? Jelentkeznék az őrző posztra.
- Még nem tudom. Csak jövő héten lesz kitűzve a pontos dátum - felelte Harry.
- Jól van. Csak gondoltam előre szólok.
Ezután a fiú otthagyott minket, Hermione pedig felvetette az ötletet, hogy holnap le kellene mennünk Hagridhoz.
- Jó ötlet - feleltem. - Mondjuk, eléggé ki lesz akadva, hogy nem vettük fel a tantárgyát. - Erre egyikőjük sem válaszolt. - Ugye ti sem vettétek fel?
Harry és Ron megrázta a fejét.
- Ugye te sem Hermione? - kérdeztem.
- Nem - felelte Mio.
- Az órákról jut eszembe - szólalt meg halkan Harry, - ebben az évben szombatonként különórákra fogok járni Dumbledore-hoz.
- Különórákra Dumbledore-hoz? - hüledezett Ron. - Nem mondta, hogy miért?
- Még nem mondott semmit. 

folyt. köv
Linda&Dina

56. fejezet

56. fejezet
Az új Draco Malfoy

Miután jobban szemügyre vettem a földet, megláttam valami fehéret, ami nagyon hasonlított Harry edzőcipőjének az oldalára. Eszembe jutottak Ginny szavai, miszerint lehet, hogy Harry visszajött a vonatra és hogy nála van a láthatatlanná tévő köpeny is. Az edzőcipőjénél megfogtam a köpeny szélét és lerántottam róla. Szegény Harry nem volt valami szép látvány. Első ránézésre el volt törve az orra, az arca pedig tiszta vér volt. sóbálvány átkot szórtak rá, így első dolgom az volt, hogy feloldjam azt. Harry magához tért, én pedig gyorsan bementem a fülkébe, kihoztam Hópehely ketrecét, majd leszálltunk a vonatról.
- Mi történt? - kérdeztem Harryt a kastély fele menet.
- Malfoy észrevette, hogy kémkedek, rám szórta a sóbálványátkot és az arcomba taposott.
- Malfoy ilyet tett? - kérdeztem meglepetten.
- Simán el lehet róla képzelni - felelte Harry, majd gyorsan témát váltott. - Az orrom rendben van?
- Mindjárt meggyógyítom - válaszoltam és pálcámat Harry orrára szegeztem. - Hippokrax!
Harry még az orrával volt elfoglalva, amikor én meghallottam egy ismerős hangot. Draco Malfoy épp Friccsel egyezkedett:
- Nem viheted be az iskolába ezt a furkósbotot!
- Mondtam már, hogy az nem furkósbot, hanem sétapálca, maga idióta! - a fél udvar visszhangzott az üvöltésétől.
Már épp elértük a kastély bejáratát, amikor megjelent Piton.
- Lám, lám, lám, micsoda öröm, hogy megtisztelsz a jelenléteddel, Potter. Bár, ahogy látom, az iskolai talárt nem sikerült felvenned.
- Nem tudtam átöltözni.... - kezdte Harry, de Piton félbeszakította:
- Érdekes módon, Miss Evans nem a mugli ruhájában van. Jó lenne, ha követnéd a példáját, Potter, és nem úgy viselkednél, mint a Kiválasztott. Befelé a kastélyba! Miss Evans, jöjjön utánam!
Mindhárman bementünk a Nagyterembe, ahol Ron és Hermione már aggódva vártak minket.
Miközben Harry elmesélte a történteket, én a Mardekárosok asztala felé néztem, ahol Malfoy épp röhögve mutogatta a csatlósainak, hogy mit művelt Harryvel. Dumbledore elmondta a szokásos köszöntő beszédét, Harry pedig felém fordult:
- Ja, még nem is mondtam, hogy Malfoy milyen jól elvolt a vonaton az újdonsült barátnőjével.
- Kiről beszélsz? - kérdeztem.
- Parkinsonról. Simogatta Malfoy fejét. Szerintem járnak.
A név hallatán dühösen letettem a villámat az asztalra és befejeztem az evést.
- Megeszed még azt a muffint? - kérdezte Ron.
- Nem. Elment az étvágyam!
- Szuper. Akkor az enyém lehet.
A vacsora végeztével odamentem a Mardekárosok asztalához.
- Malfoy! Beszélhetnénk? - kérdeztem.
A fiú azonnal felállt az asztaltól és követni kezdett. Láttam, hogy Pansy mérgesen néz utánunk, ezért így szóltam:
- Gyors leszek, mert a barátnőd máris hiányol.
- Nekem nincs barátnőm!
- Teljesen mindegy, most nem ez a lényeg, hanem az, amit a vonaton tettél Harryvel. Nem gondoltam volna, hogy képes vagy ilyen húzásra!
- Nem tudom, mit vagy úgy ezen fennakadva. Potter jól van, nem?
Erre nem reagáltam semmit, helyette így folytattam:
- Mióta eltűntél, nagyon megváltoztál. Már azt sem tudom, ki vagy. Borgint is megfenyegetted....
- Ezt meg honnan tudod? - kérdezte Malfoy.
- Nem számít! Mit akartál megjavíttatni vele?
- Nem számít!
Egy ideig nem szóltunk semmit sem, majd ez a mondat hagyta el a számat:
- Hiányzik a régi Draco!
Malfoy közelebb lépett és a taláromon keresztül végigsimított a Sötét Jegyen.
- Emlékszel, amikor nyáron azt mondtad, hogy ez téged nem változtat meg? Hát, velem ez nem így van!
- De....
- Jobb lenne, ha ezentúl nem is beszélnénk. Neked ott vannak Potterék, nekem pedig....
- Neked pedig Pansy - fejeztem be a mondatot könnyes szemmel.
- Pontosan - felelte kimérten a Mardekáros, majd hátat fordított és a Mardekár klubhelyisége felé ment.

folyt.köv
Linda&Dina 

55. fejezet

55. fejezet

Titkos megbízás

Augusztus 30-án megint a Lestrange-kúrián volt a gyűlés. Voldemort elmondta a legújabb híreket és a már megszokott élettörténetét, kezdve azzal, hogy: Tizenkét hosszú év....
Nem történt semmi érdekes, kivéve talán az, hogy Piton is részt vett ezen a gyűlésen.
Miután véget ért a megbeszélés, a legtöbb halálfaló azonnal hoppanált, már csak páran maradtunk ott.
- Milyenek lettek a vizsgaeredmények? - kérdezte Voldemort.
- Nyolc Kiváló és kettő Várakozáson Felüli Nagyúr- feleltem.
- Szóval mindegyik Kiváló, értem. És neked, Draco?
- Öt Várakozáson Felüli, egy Elfogadható, egy Kiváló és három Troll Nagyúr - felelte Malfoy.
- Szóval nyolc RBF-ed van, értem.
Malfoy inkább ráhagyta Voldemortra.
- Bizonyára Nagini is örül a remek vizsgaeredményeteknek - mondta a Sötét Nagyúr és kitárta a társalgó ajtaját.
- Ki az a Nagini? - kérdeztem a bátyámtól.
- Egy kígyó. De nem kell félned tőle, nem bánt.
A társalgóba egy körülbelül öt méteres óriáskígyó csúszott be. A rémülettől megszorítottam a mellettem álló Malfoy kezét, de egy pillanat múlva el is engedtem.
Voldemort még fél órán keresztül áradozott az ő Naginijéről.
A maradék halálfaló is indulásra kész volt. Mielőtt azonban Daniellel hoppanáltunk volna, észrevettem, hogy Voldemort magához hívja Malfoyt. Egy mondatfoszlányt sikerült elkapni a beszélgetésükből:
- Teljesíteni fogom a rám bízott feladatot Nagyúr!

***

Szeptember 1-én a Roxfort Expresszen egy fülkében ültem Hermionéval, Harryvel, Ronnal és Nevillel. A vonaton utazott még az új tanár, Horatius Lumpsluck, aki pár diákot a fülkéjébe hívott, köztük Harryt is. Ron épp csokibékát evett, Hermione pedig egy könyvet olvasott, mikor Neville megkérdezte tőlem:
- Te még mindig jársz Malfoy-jal?
Ennek hallatára Ron félrenyelt, Mio pedig felnézett az olvasmányból.
- Nem járok vele!
- De tavaly év elején még vele jártál - erősködött Longbottom.
- Nem. Az Cedric Diggory volt.
- De hát vele Hermione járt.
- Komolyan mondom Neville, az agybajod már kezd súlyossá válni - mondta Ron.
Nem sokkal később visszajött Harry, aki azt mondta, hogy bent volt a Mardekárosok fülkéjében kémkedni a láthatatlanná tévő köpeny alatt és kihallgatott egy beszélgetést, miszerint Malfoy jövőre már nem fog suliba járni.
- Biztos úgy értette, hogy a Durmstrangba fog járni - mondta Neville -, ahova te is jártál Bella.
- De hát én a Beauxbatons-ba jártam!
Harry visszament még kémkedni, a vonat pedig nem sokkal később megállt, így nem kellett tovább hallgatni Neville hülyeségeit.
Már mindenki leszállt a vonatról, Harryt azonban nem láttuk sehol.
- Hol van Harry? - kérdezte Hermione.
- Már bent van a kastélyban - felelte Neville.
- Neville, szerintem te otthon hagytál valamit - mondta Ron.
- Mit?
- Az agyadat.
- Lehet, hogy fent maradt valami cucca a vonaton, amiért visszament - válaszolta Ginny.
- Erről jut eszembe, fent hagytam Hópehely ketrecét - mondtam, majd visszamentem a vonathoz.
Felszálltam és ahhoz a fülkéhez mentem, amiben ültünk. A fülkék közti folyosón azonban megbotlottam valamiben.
Lenéztem, de semmit nem láttam.

folyt.köv
Linda&Dina