27. fejezet

27. fejezet

Fura dolgok

A veszekedés óta már egy hét eltelt. Daniel és Hermione azóta kerülik egymást. Pontosabban a bátyám kerüli Miot.
Holnapra tűzték ki az első Roxmorts-i hétvége időpontját.
Épp a nagyteremből tartottam kifele, amikor megjelent mellettem Malfoy.
-Csak azt akartam mondani, hogy nem mehetek le Roxmortsba. Büntetőmunkán leszek. De nem én tehetek róla! Crak és Monstro miatt van ez az egész. Úgyhogy nyugodtan mehetsz az idióta barátaiddal.
-Malfoy!- csattantam fel.
-Ne hívj mindig Malfoynak. Az olyan közönséges. Én se hívok senkit a vezetéknevén.
Valaki elhúzott „Draco” mellett, és véletlenül meglökte. Láttam, hogy Harry volt az.
-Potter!
-És akkor ez mi volt?
-Ez teljesen más.

***

Úgy gondoltam, hogy nem érdemes lemenni Roxmortsba, ezért kitaláltam valamit. Harrynek és Ronnak segítek megírni a bájitaltan dolgozataikat, amiknek hétfőre kész kéne lennie, de ők még neki se álltak. Így Daniel és Hermione kettesben mehetnek le Roxmortsba, és megbeszélhetik a dolgaikat. Ráadásul a másik zavaró tényező, Malfoy, se lesz ott.
-Segítek megírni a leckéteket- közöltem a fiúkkal.
-Mikor?- kérdezte Ron.
-Mondjuk holnap délután.
-De akkor lesz a Roxmorts-i hétvége.
-A lecke fontosabb- feleltem olyan tudálékos arccal, amilyet Hermione szokott vágni.- Különben is, Roxmortsba még rengetegszer lemehetsz, viszont a lecke hétfőre kell.
-Igazad van- mondta Harry.- Így legalább Dan és Hermione kettesben lehetnek.
Ron felugrott a kanapéról, kis híján lelökve Harryt a székről.
-Én is megyek Roxmortsba!
-De hát a lecke…
-Az még ráér.
-Akkor én is megyek- kapott az ötleten Harry.
Nem volt mit tennem, úgysem bírtam rávenni a fiúkat a maradásra, ezért úgy döntöttem, hogy én is lemegyek Roxmortsba.

***

Ahhoz képest, hogy október volt, olyan hideg volt, mintha december lenne. Ezért úgy döntöttünk, hogy megiszunk egy forró vajsört a Három Seprűben.
Ron elment megrendelni az italokat, majd közölte, hogy várnunk kellene egy kicsit. Időközben mi leültünk egy asztalhoz. Daniel ült Hermione mellett, én pedig velük szemben Harryvel.
-Ron, ide ülj- mondta Harry, majd a mellette lévő üres helyre mutatott.
-Én inkább ide ülök- felelte a fiú, és a bátyám meg Mio közé furakodott.
Mindenki értetlenül meredt rá.
-Ez a kedvenc helyem. Innen lehet legjobban érezni a vajsör illatát.
Most még hülyébben néztünk Ronra.
Nemsokára kihozták az italainkat. Gyorsan felhörpintettük a vajsöreinket, így szerencsére már nem fáztunk.
Úgy döntöttünk, hogy a hideg idő miatt már nem megyünk be más boltba.(Ron azért bement a Mézesfalásba pár édességért.)
A hazaúton Ron meglehetősen sokat beszélt, még Harry is bambán nézett rá. A többiekkel meg se tudtunk szólalni.

folyt.köv

Linda&Dina

26. fejezet

26. fejezet

Álbarátság

A szeptember hamar eltelt. Október első tanítási napján épp a nagyteremből jöttünk ki, amikor megjelent mögöttem Malfoy.
-Láttad már az új talárom?- kérdezte a fiú.- Azért kaptam, mert prefektus lettem. Hogy tetszik?
-A talár tetszik, de a viselője nem.
-Ahogy gondolod. Nekem mennem kell- felelte Malfoy, majd elviharzott.

***

Délután visszamentem a bájitaltanterembe, mert otthagytam a könyvemet. Beszélgetést hallottam, ezért nem léptem be a terembe.
-Kösz…khm…Draco- szólalt meg egy ismerős hang.
-Szívesen…khm…Ron. Az én érdekem is volt.
Beléptem a terembe.
-„Draco”? „Ron”? Milyen nagy az összetartás.
-Hát igen- szólalt meg Malfoy, majd barátiasan átkarolta Ron vállát.- Mindig is tudtam, hogy Ron jó ember.
-Ezt én is tudtam- feleltem.- De hogy te az vagy-e, az más kérdés.
Ron kibontakozott az „ölelésből”, majd miután megtaláltam a könyvem, kimentünk a teremből.
-És mondd csak Ron, Harry tud erről a „nagy barátságról”?
-Nem. De kérlek ne is említsd neki, meg Hermionénak se, mert ők nem hiszik el, hogy Draco…....normális.
-Jó, nem mondom el nekik- feleltem.- Úgyse fog hosszú ideig tartani ez a barátság. Tényleg! Mit köszöntél meg neki?
-Azt, hogy segített elkészíteni a bájitalomat, amire „Várakozáson felüli-t” kaptam.
-És ez miért volt Malfoy érdeke?
-Hát mert…...mert odavittem neki a hozzávalókat. De ez miért fontos? Mondtam már, hogy ne beszéljünk róla.

 ***

A Griffendél klubhelyisége felé menet, hangos ordibálásra lettem figyelmes. Az egyik hang a bátyámé, a másik pedig Hermionéé volt. Daniel és Mio három méter távolságra voltak egymástól, de úgy üvöltöztek, mintha kilométerek választanák el őket. Nem mentem be a klubhelyiségbe, hanem megálltam a Kövér Dáma portréja mögött.
-Miért nem mondtad, hogy mást szeretsz?- üvöltötte Dan.- Megértettem volna!
-Nem szeretek mást! Honnan szedted ezt?- kiabálta vissza Hermione.
-Ne add itt az ártatlant!
-Én? Még hogy én adom az ártatlant? Mielőtt járni kezdtünk, közölnöd kellett volna, hogy üldözési mániában szenvedsz!
-Hát ez már tényleg nevetséges! Ez röhej! Tudod mi a legnagyobb gáz?! Az, hogy én idióta hittem neked!
-Azt képzeled, hogy veled járok, miközben mást szeretek? Pedig…
-Pontosan ezt! Nem is tudom, mit keresek itt?!
-Én se tudom!
Közeledő léptek zaját hallottam, majd megjelent a bátyám rettentő dühösen. Úgy rohant ki a portrén, hogy kis híján fellökött engem. Bementem a klubhelyiségbe. Hermione a dühtől még sírni se tudott.
Nem sokkal később megjelent Ron és Harry.
-Nagyon álmos vagyok. Megyek és lefekszem. Jó éjszakát!- mondta az utóbbi, aki nem vett észre semmit a történtekből.
-Jó, menj csak. Öt perc és én is megyek- felelte Ron.
Miután Harry eltűnt, síri csend ereszkedett a klubhelyiségbe.
A némaságot végül Ron törte meg.
-Hú, mekkora itt a feszültség.
Erre nem feleltünk semmit.
-Miért nem szóltok semmit?
-Mi elmegyünk lefeküdni. Jó éjszakát Ron!- feleltem, majd átkaroltam Hermionét, és a lányok hálóterme felé vettük az irányt.

folyt.köv

Linda&Dina

25. fejezet

25. fejezet

Magyarázkodás

Odamentünk a fiákerekhez, és beszálltunk az egyikbe, amibe már Neville ült. Malfoy szerencsére már nem fért be, úgyhogy másik fiákert keresett magának.
A kínos csendet Ron szakította meg:
-Te dobtad Diggoryt?
Mielőtt válaszolhattam volna, Neville közbevágott:
-Miért? Ti jártatok?
-Miért dobtam volna Cedricet?- kérdeztem.
-Azért, ami közted és Malfoy…
-Elmesélem mi történt!
Elmondtam Hermionééknak az egész szituációt. Neville csak hümmögött, Ron majdnem rosszul lett, mert elképzelte, hogy Malfoy megcsókol, Hermione csak csodálkozott, Harry pedig teljesen kiakadt.
-Megyek és megölöm!
-Harry! Nyugi!- mondtam, és megfogtam a fiú kezét, aki elpirult, majd kinézett a fiáker ablakán.
-Eszedbe ne jusson Harry!- szólt Hermione.- Vagy már az első nap balhét akarsz?
-Figyelj Harry! Én is utálom Malfoyt, de ne figyeljünk rá- felelte Ron.
Hamarosan megálltak a fiákerek. Kiszálltunk belőlük, és beléptünk a Roxfort ajtaján. A nagyterembe mentünk, mert már kezdődött a beosztás és a vacsora. A Griffendél asztalához mentünk, majd leültem Mio és Ginny közé. Beosztották az elsősöket, és bemutatták az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt, Dolores Umbridge-t. Dumbledore elmondta a szokásos köszöntő beszédét, majd az asztalok roskadozni kezdtek a kajáktól.
Vacsora után kipakoltuk a cuccainkat, majd nyugovóra tértünk.

 ***

Másnap reggel az első óránk Legendás Lények Gondozása volt. Még nem tanultunk, csak Hagrid elmondta, hogy ebben az évben milyen lényekkel fogunk megismerkedni.
-Nem tudom miért dumál mindenki az RBF-ről- szólalt meg Ron.- Anyánál is egész nyáron ez volt a téma, hogy milyen fontos ez az év.
-Mert fontos is- vágta rá Hermione.- A jövőnk szempontjából. Nem mindegy, hogy valaki tíz RBF-et szerez, vagy csak ötöt.
Ron nem akart veszekedést, ezért inkább másra terelte a témát:
-A következő óránk már nem lesz ilyen jó.
-Miért?- kérdeztem egyszerre Harryvel.
-Dupla bájitaltan Pitonnal és a Mardekárosokkal. Utána meg jóslástan Trelawney-val. Kész szörnyű ez a nap.
-Nem csoda- felelte Malfoy a hátunk mögött.- Az a behemót elég unalmas órákat tart.
-Örültél volna, ha idehoz egy szörnyeteget? Te pedig megint bemenekülhettél volna a „putrijába”, ahogy te nevezed a házát?- kérdeztem, majd Hermionéval együtt elrángattam a fiúkat, akik kezdtek nekiesni Malfoynak.
Az alagsor felé vettük az irányt. Piton már a teremben volt, és ránk várt.
-Ma párokban fognak dolgozni. Egy nehéz bájitalt kell elkészíteniük.
Szembefordultam Hermionéval, de Piton közbeszólt:
-Á, nem. Miss Evans maga Mr.Malfoyjal lesz együtt, Potter, maga Weasleyvel, Granger kisasszony maga pedig Longbottom párja lesz. Neki úgyis elkel a segítség.
Elindultam megkeresni Malfoyt, de amint hátrafordultam, beleütköztem a Mardekárosba.
A második óra végén be kellett mutatni a bájitalunkat.
-Öt pont a Mardekárnak- mondta Piton, mikor a mi bájitalunkat „osztályozta”.- És öt pont a Griffendélnek.
-Ebbe meg mi ütött?- kérdezte Seamus halkan, de sajnos Piton ezt meghallotta:
-Öt pont a Griffendéltől.
Malfoy ezen bután vihogni kezdett, mire Ron a képébe vágott valami frissen belezett gyíktetemeket. Ezt a műveletet szerencsére Piton nem látta.

folyt.köv

Linda&Dina

24. fejezet

24. fejezet

A vonatút

Miután átmentünk a falon, elbúcsúztunk a szüleinktől, és felszálltunk a Roxfort Expressre. Köszöntem Harryéknek, majd Ronnal (aki a Griffendél másik prefektusa lett) átmentünk a prefektusi fülkébe. Malfoy már ott terpeszkedett az ablaknál, lábát feltéve az ülésre. Vele szemben ült Pansy, mellette két Hollóhátas, és egy Hugrabugos. Egy Hugrabugos lány előttünk ment be, és leakart ülni Malfoy mellé, de ő nem engedte.
-Ide nem ülsz!
Beléptünk Ronnal a fülkébe.
-Bella, te ide ülsz!- mondta Malfoy.
-Én inkább Ron mellé ülök- feleltem.
-Weasley is ideülhet, csak ne közvetlen mellém.
-Még ha fizetnének, akkor se ülnék melléd- motyogta Ron, majd lenyomott Malfoy mellé.
-Hát pedig rátok férne egy kis pé…
Láttam, hogy Ron már így is elég ideges, nem akartam, hogy balhé legyen, ezért könyökömmel oldalba böktem Malfoyt.
Időközben megérkezett egy végzős prefektus is, aki elmondta a prefektusi teendőinket.
Nem sokkal később, miután a végzős prefektus kiment, megjelent a büféárus.
-Kértek valamit kedveskéim?
-Vegyek neked valamit Weasley?- kérdezte Malfoy.- Tudom, hogy otthon még egy lyukas üstre sincs pénzetek.
-Most már fogd be Malfoy- mondta Ron, és egy pillanattal később a kezében volt a pálca.
Mielőtt bármilyen átkot mondott volna, lefogtam a kezét.
-Ne keresd a bajt! Egy ilyen görény miatt ne téged büntessenek meg.
-Kösz, hogy kiálltál mellettem- szólalt meg Malfoy.
-Nem melletted álltam ki! Csak nem akartam, hogy Ront már az év elején megbüntessék, azért, mert nem tudod fékezni magad. Örülj, hogy nem ültünk át másik fülkébe!- feleltem mérgesen. Malfoy arcáról azonnal eltűnt az önelégült vigyor.
Az út további része csendben telt. Csak a két Hollóhátas prefektus sutyorgását lehetett hallani.
Amikor megérkeztünk, Hagrid már ott állt, és várta az elsősöket.
-Elsősök! Ide hozzám!
Meglátott minket, és biccentett felénk. Én közben Ronnal (és sajnos Malfoyjal) csatlakoztam Harryékhez. A fiákerekhez sétáltunk, de egy idő után Hermione megállt. Malfoy kis híján nekiment, majd elkezdte maga előtt hessegetni, ügyelve, nehogy hozzáérjen.
-Nincs lábad Granger? Vannak, akik közlekedni szeretnének.
-Malfoy te inkább örülj, hogy nem átkoztam meg a csinos kis pofikádat- mondta Ron.
-Tényleg Malfoy, te mit keresel itt?- kérdezte Harry.
-Ne félj Potter, nem miattad vagyok itt. Csak Bella után jöttem.
-Minek jöttél te utánam?- kérdeztem.
-Csak a testőröm után jöttem.
Négy szempár szegeződött Malfoyra.
-Mi van? Te nem is mondtad nekik az első csókunk körülményét?
A „csók” szóra mindenki különböző módon reagált. Ron majdnem elesett a saját lábában, feldöntve egy Hollóhátas lányt, Harry nekiment egy fiákernek, Hermione pedig elejtette a bájitaltankönyvét. Én pedig megtudtam volna fojtani Malfoyt egy kanál vízben.
Dühösen villogó szemmel néztem rá, de az ő szemében nem láttam mást, csak diadalt.

folyt.köv

Linda&Dina

23. fejezet

23. fejezet

Az utolsó nyári nap

-Na, milyen volt a pályaválasztási tanfolyam?- kérdeztem másnap reggelinél a bátyámat.- Mi leszel?
-Ha…
-Honnan tudná?- vágott közbe Malfoy.
-Épp ez az. Mégis honnan a fenéből kéne tudnom?
-Mondjuk onnan, hogy egy pályaválasztási tanfolyamon voltál- feleltem.
-Az egy dolog. Különben is, rajtam kívül még ott volt egy csomó végzős is.
Ezután egy darabig nem beszélgettünk. Tovább folytattuk a reggelizést. A szüleink nem reggeliztek velünk. Ők már korábban ettek, és elmentek az Abszol útra venni még egy-két dolgot a sulikezdésre. Mondjuk Malfoynak egy pár pennát, mivel az összes pennája elégett, amikor magára gyújtotta a szobáját.
-Nagyon finom ez a bundás kenyér Draco- mondta egy idő után Daniel.
-Az nem bundás kenyér- feleltem.- Hanem FRANCIA pirítós.
-Ó, értem. Hát isteni finom lett Draco.
Malfoy büszkén kihúzta magát, én pedig égnek emeltem a tekintetem.
-És veletek mi történt ezalatt az egy hónap alatt?- kérdezte Daniel.
-Kiderült, hogy Malfoy egyetlen kviddicsposztra sem alkalmas- feleltem.
-Látom még mindig áll köztetek a bál.
-Mikor nem állt?
Reggeli után bementem a „szobámba”, és átnéztem a sulis dolgokat, amiket anyáék hoztak. Belenéztem egy-két tankönyvbe is. Az igazat megvallva, volt olyan, amelyik nem nyerte el a tetszésemet.
Miután végeztem az átnézésükkel, kimentem az udvarra. Daniel és Malfoy épp kviddicseztek.
-Nem tudom miről beszéltél hugi. Draco nagyon jó lenne hajtónak. Vagy azért mert túl erőseket dob…
-Vagy azért mert te vagy béna- feleltem.
-Igen? Ha szerinted béna vagyok, akkor miért mi nyertük a kviddics kupát?
-Mondjuk azért, mert Harry mindig elkapta a cikeszt?
-Hát, jövőre már nem fogja.
Malfoy kíváncsian, én pedig ijedten néztem a bátyámra.
-Ja, még nem mondtam?- kérdezte Daniel.- A végzős évemben én szeretnék lenni a Griffendél fogója.
Sóhajtottam egy mélyet. Azt hittem, hogy Dan kikotyogja, hogy Voldemort visszatért, és első és legfontosabb dolga, hogy megölje Harryt.
Szerencsére Malfoy elhitte ezt a mesét. Különféle tanácsokat adott a bátyámnak, hogy mire kell figyelnie, ha fogó lesz.
-Hát nem fantasztikus, Bella?- kérdezte Malfoy.
-Micsoda?
-Hogy Dan lesz idén a Griffendél fogója.
Arcomon egy széles mosoly jelent meg.
-Dehogynem- feleltem.
-Minek örülsz ennyire?
-Nézzük csak. Évek óta a Griffendél és a Mardekár játssza a döntő meccset a kviddics kupáért. A Mardekár fogója te vagy, a Griffendélé pedig Daniel lesz. Vagyis esküdt ellenségek lesztek.
-Ugyan már hugi, ne beszélj badarságot. Mi Dracoval sosem leszünk esküdt ellenségek.
-Igen- mondta Malfoy.- Daniellel örökre a legjobb barátok leszünk.

 ***

-Te itthon vagy Draco?- kérdezte meglepetten a bátyám.- Nem úgy volt, hogy délután találkozol Crackkal és Monstroval?
-Nincs akkora szerencsénk- feleltem.
-Úgy volt- mondta Malfoy.- De reggel írtak egy levelet, hogy ma délután mégsem érnek rá. Meg különben is találkozom velük holnap amikor megyünk vissza a Roxfortba.
-Megmondtam, hogy nincs akkora szerencsénk.
Délután még maradtunk egy kicsit(ami nekem több napig tűnt) Malfoyéknál, majd hazamentünk anyáékkal. Otthon bepakoltuk a bőröndjeinkbe az iskolai cuccainkat, vacsoráztunk, elintéztük az esti teendőinket, majd nyugovóra tértünk.

folyt.köv

Linda&Dina

22. fejezet

22. fejezet

Bocsánatkérés

Reggel rémálomból ébredtem. Amikor kinyitottam a szemem, ez a rémálom igaz volt. Draco Malfoy az ágyamnál ült.
-Milyen aranyosan alszol- mondta Malfoy.
-Nincs jobb dolgod, mint belopózni más szobájába és bámulni ahogy alszik?
-Kérsz reggelit?
-Szerinted?
-Jó. Akkor felhozom a saját készítésű reggelimet- mondta Malfoy, majd eltűnt.
Nem sokkal később megjelent kezében egy tálcával, amin négy bundás kenyér és egy csésze tea volt.
-Életemben először lent voltam a konyhában, és elkészítettem első saját készítésű reggelimet- mondta, majd lerakta elém a tálcát.
-Nem haltál bele?- kérdeztem. Ránéztem a bundás kenyérre, amin lekvár volt: Bocs a tegnapiért. Draco Malfoy.- Miért van a bundás kenyéren lekvár?
-Ez nem bundás kenyér, hanem FRANCIA pirítós.
-Hát…nálunk nem így nézett ki a FRANCIA pirítós.
-Mert egy Malfoy módra készült.
-Vettem észre- feleltem, majd beleharaptam a FRANCIA pirítósba. Ahhoz képest, hogy Malfoy készítette, nagyon finom volt.

***

Már délután felé járt az idő. Malfoy és én a Malfoy-kúria udvarán sétáltunk és beszélgettünk.
-Daniel és anyáék holnap jönnek haza- mondtam.
-Most hogy Daniel be… befejezi az iskolát, keveset fogunk találkozni.
~Hála a Jó Égnek!~ gondoltam magamban.
-Kviddicsezünk?
-Aha- feleltem.
-Lejátszottunk egy gyors meccset. Tízszer dobtam Malfoynak, egyet se védett ki. Utána ő dobott nekem tízet, abból ötöt kivédtem.
-Nem lennél jó őrző- mondtam a meccs végén.
-Azért vagyok fogó.
-De én még őrző is lehetnék.
-Csak azért védted ki, mert túl gyengéket dobtam- mondta Malfoy.
-Hát akkor hajtónak is szörnyű lennél. De amint hallottam, fogónak se vagy valami nagy szám.
-Honnan hallottad?
-Harry mesélte, hogy egyszer az orrod elől halászta el a cikeszt- feleltem.
-Potter minden szava hazugság.
-Mintha benned annyira lehetne bízni.
-Jut eszembe, lehet, hogy én leszek Crak helyett a terelő, mert az apja nem engedi, hogy ilyen rossz tanulmányi eredménnyel a csapatban játszhasson.
-Terelőnek is szörnyű lennél- mondtam.- Az ellenfél helyett a saját csapattársadat találnád el.

***

Már estefelé járt az idő. Malfoyjal a kanapén ültünk, amikor lépéseket hallottunk. Malfoy hirtelen felugrott és felkiáltott:
-Biztosan apám jött!- elindult a folyosón, de még mindig hallottam a kiabálását.- Apám, végre hogy megjöttél!
Lucius Malfoy hangja helyett azonban a bátyámét hallottam:
-Azért olyan öreg még nem vagyok, hogy az apádnak nézz.
Nem sokkal később megérkeztek anyáék is, és Lucius Malfoy is, úgyhogy Malfoy önfeledten „apám”-ozhatott. Anyáék meghozták az iskolához szükséges dolgokat. Daniel kapott egy új talárt és egy baglyot, mert olyan jól teljesített a pályaválasztási tanfolyamon.
A Roxfortos leveleink olvasására csak most jutott időnk. Kiderült, hogy Malfoy és én is prefektusok lettünk. Már csak az a kérdés, hogy mellettem ki a Griffendél másik prefektusa.

foyt.köv

Linda&Dina

21. fejezet

21. fejezet

Meleg helyzet

A július is hamar eltelt. Nem történt semmilyen említésre méltó esemény.

***

Most érkeztem meg Malfoyékhoz. Malfoy apja sincs itthon, ő is elkísérte Danieléket. Most szerencsére nem Malfoyjal kell egy szobában aludnom, mint tavaly, most szerencsére üres a vendégszoba.
-Szólj nyugodtan a házi manóknak ha éhes vagy szomjas vagy, ők szívesen kiszolgálnak- mondta Mrs.Malfoy.
-Köszönöm!
-Ha Dracot keresed, a szobájában van- mondta Narcissa, majd kiment a szobából.
-Persze, majd pont őt keresem- mondtam félhangosan.- Kit érdekel hogy hol van. Nincs rá szükségem.
Alig hogy kimondtam, megszólalt Malfoy, aki ezek szerint mindent hallott.
-Szia Bella! Nem is hiányoztam?
-Malfoy! Kb. két hónapja találkoztunk. Azóta nem csak te jártál a fejemben.
-„Nem csak”? Akkor rám is gondoltál?
-Igen- feleltem.- Arra gondoltam, hogyan fogom kibírni veled ezt az egy hónapot, hogy nem átkozlak meg.
-Nem igaz, hogy nem tudunk úgy elbeszélgetni, hogy nem sértegetsz, és nem akarsz egyfolytában megátkozni.
-Tudnánk, ha nem lennél ennyire öntelt.
-Nem baj, én elviselem olyanoktól a sértegetéseket, akiket szeretek- mondta Malfoy.- Amúgy nem kérsz vacsorát?
-Elment az étvágyam.
-Ahogy akarod. Én mindenesetre eszek. Vagy netán ágyba kéred a vacsorát?
-Az idétlen vicceidet tartogasd az idióta barátaidnak- mondtam.- Most pedig tűnj el!

***

Reggel valami fura szagra ébredtem. Mintha égett szag lett volna. Nem foglalkoztam vele, biztos a házi manók égették oda a reggelit.
Felmentem az emeletre a mosdóba, ami történetesen Malfoy szobája mellett van. Mikor felértem az emeletre, rájöttem, hogy ez a különös szag Malfoy szobájából jön. Közelebb léptem az ajtóhoz, és láttam, hogy Mafoy szobájának a fele lángokban áll. A Mardekáros pedig zavartalanul aludt, kezében a varázspálcájával, közben pedig átkokat motyogott.
Az első dolog ami eszembe jutott, az volt, hogy ez nem normális. Magára gyújtotta a szobáját. A másik, az az, hogy ha én nem lennék, akkor Malfoy a Szent Mungóban, vagy ami még rosszabb, a temetőben nyugodna.
Még szerencse, hogy nálam volt a pálcám. Gyorsan elővettem a zsebemből, a függönyre szegeztem, és kimondtam a varázsigét.
-Aguamenti!
Vízsugár lövellt mindenfelé, többek között Malfoyra is, aki szerencsésen megmenekült, de nem tért magához.
Nagyon megijedtem. Azért Malfoy mégiscsak ember. Odarohantam az ágyához. Megszárítottam az ágyneműjét. Észrevettem, hogy nehézkesen veszi a levegőt és remeg. Csak egy dolog jutott eszembe: a szájon át lélegeztetés( utána úgyis mosok fogat). Odahajoltam hozzá és lélegeztetni akartam, viszont egy nem várt dolog történt. Malfoy megcsókolt. Gyorsan elhúzódtam tőle, és felugrottam. Ránéztem Malfoyra, aki visszanézett rám arcán egy kaján vigyorral.
-Bocs, ezt muszáj volt- mondta Malfoy.
-Idióta görény!
-Csak azt ne mondd, hogy nem jól csókolok.
-Te? Jól?
Alig hogy kimondtam, Malfoy tekintete a karomra vándorolt. Egy ideig nézte, majd arca még szélesebb vigyorra húzódott. Én is követtem tekintetét, és láttam, hogy a Danieltől kapott karkötőm fekete volt. Malfoy is nagyon jól tudta, hogy mit jelent, ha fekete színű a karkötőm. Azt, hogy hazudok!
Dühösen ránéztem Malfoyra, majd gyors léptekkel kisiettem a szobájából.

folyt.köv

Linda&Dina

20. fejezet

20. fejezet

A Főnix Rend gyűlése

Az első hét gyorsan eltelt. A másik hét elején reggelinél Mrs. Weasley egy bejelentéssel kezdett:
-Ma Arthur és én meg néhány felnőtt az iskola és a Minisztérium dolgairól tárgyal itt a konyhában, ezért megkérlek titeket, hogy a délutáni órákat a szobátokban töltsétek.
A többiekkel bólintottunk, majd felálltunk az asztaltól. Tudtam, hogy délután nem egy egyszerű megbeszélés lesz, mert Daniel már napokkal ezelőtt megírta, hogy hamarosan itt az idő a Főnix Rendjének gyűlésére.

***

Ebéd után mindenki felment az emeletre, kivéve engem és Ront, aki segített elpakolni. Kopogás hallatszott. Ron azonnal az ajtónál termett. Nem láttam ki az, de hallottam Ron nem éppen kedves kérdését:
-Te meg mit keresel itt?
-Jöttem a gyű…gyűrűt hozni Hermionénak.
Ron gyors mozdulatot tett a pálcája felé, de szerencsére időben megjelentem.
-Dan megint vicces kedvében van. Nem hozott semmiféle gyűrűt, csak téged akart idegesíteni. Amúgy a délutáni megbeszélésre jött.
-Délben?- kérdezte gúnyosan Ron, de senki sem válaszolt.- Úgy tudtam, hogy CSAK FELNŐTTEK vehetnek részt.
-De a végzősök is részt vehetnek- felelte Molly.
-Nem is tudtam, hogy csak ő- Ron a bátyám felé bökött a fejével- végzős Roxfortban.
-Azt gondoltad, hogy az összes végzőst meghívom a házamba?- Süket csend követte.- Na, most már engedd be Bella bátyját.
-Hát akkor addig felmegyek Miohoz, ha nem baj- mondta Daniel az utolsó három szót Ronnak címezve.
Elindultunk a lépcső felé, és hallottam, hogy Ron valami ilyesmit motyog magában, hogy: igenis baj.
Hermione azonnal Daniel nyakába vetette magát. Láttam, hogy Ron már készül egy újabb bunkó beszólásra, ezért mielőtt bármit mondhatott volna, kirángattam a szobából.

 ***

A Rend gyűlésének hamar vége volt, és én már kint vártam Danielt az udvaron, hogy elmondja, miről tárgyalt a Főnix Rendje.
-Harrynek most van a legnagyobb szüksége a védelmünkre, főleg hogy a Sö…
-Voldemort visszatért- fejeztem be helyette a mondatot.
-Ne mondd ki a nevét!
-Akkor minek van neve, ha nem lehet kimondani? Örülnél ha a nevem helyett Világos Hölgyet kéne mondanod?- kérdeztem nevetve.- Na jó, komolyra fordítva a szót. Mi volt még?
-Megöltek egy minisztériumi alkalmazottat, és három sátorozó muglit is megtámadtak. És csak egyre rosszabb lesz a helyzet.
-Néha már sajnálom azokat, akiket Voldemort úgy irányít, mint más a sakkfiguráit. Ha én dönthetnék, biztosan nem választanám azt az életet- mondtam, majd a bátyám szemébe akartam nézni, de ő hirtelen elfordult.
Úgy köszönt el, hogy rám se nézett.
-Na jó. Mennem kell. Szia.
Mielőtt még bármit is mondhattam volna, ő már hoppanált.
Azonban biztos voltam benne, hogy mielőtt elfordult, valami különös fény villant a szemében.

folyt.köv

Linda&Dina

19. fejezet

19. fejezet
Megérkezés az Odúba

Már június vége van. Most érkeztem meg Weasleyékhez, mert Ron még a tanév végén meghívott. Apával hoppanáltam, de ő már elköszönt és el is tűnt.
Alig hogy beléptem a házba, Mrs. Weasley ujjongva fogadott:
-Jaj Bella drágám, de jó hogy megérkeztél. Biztos már régen ettél. Mit szeretnél vacsorázni?
-Köszönöm, nem kérek semmit- feleltem.- Csak egy csésze teát kérek szépen.
-Rendben, foglalj helyet. A fiúk majd felcipelik a ládáidat Ginny szobájába.
-Hermione itt van?
-Igen kis drágám- válaszolt Molly.- Ron! Harry! Gyertek le, és köszönjetek Bellának.
Egy percig csend volt, majd Mrs. Weasley újból kiabált Ronéknak:
-Ron! Harry! Hol vagytok már?- Molly hozzám fordult.- Ron biztos megint a hülyeségeivel traktálja szegény Harry fejét.- Elkezdte pakolni az edényeket, s közben ezeket mondogatta magában.- Hiába mondtam neki, hogy ne a kviddics legyen a főtéma, de szokás szerint nem hallgat rám. Percyt már az őrületbe kergeti…
Lépések zaja hallatszott, majd megjelent nyakigláb Ron és őt követte Harry.
-Szia Bella!- köszöntek a fiúk.
-Sziasztok!
Közben a konyhában sertepertélő Mrs. Weasley megkérdezte, hogy kérek-e még valamit, Ron azonban helyettem is válaszolt:
-Én igen…
-Te nem kapsz már semmit. Többet ettél, mint Bill és Percy együtt. Inkább segíts Harrynek cipekedni.
Ron megfogta az egyik ládámat, és elindultunk felfelé a lépcsőn. Ginny szobájában már ott volt Hermione és a szoba tulajdonosa is. A két lány a nyakamba ugrott, és eltakarták előlem a kilátást.
Leültünk beszélgetni. Látszott, hogy nem sokat változott a helyzet a tanév vége óta. Hermione már egy kicsit megenyhült Ron iránt, a fiú viszont beleunt a kisangyal szerepbe.
-És még mi a terved a nyárra?- kérdezte Harry.
-Két hetet itt leszek Ronéknál, aztán két hetet otthon, és az utolsó hónapot sajnos Malfoyéknál kell töltenem.
-Hogyhogy?- kérdezte Ginny.
-Daniel most lesz hetedikes, ezért pályaválasztási tanfolyamon vesz részt egész augusztusban és a szüleim is elkísérik.
-Ó, Daniel! Milyen régen válaszolt a leveleimre- mondta Mio.
-Biztos Malfoy levelei fontosabbak a tieidnél- vágott vissza Ron.
-Ne kombinálj!
-Nem lehetne úgy egy órát eltölteni, hogy a pasas neve ne kerüljön szóba?!
-A „pasas”, ahogy te nevezted, a bátyám- feleltem.
-Te ebbe ne szólj bele!- kiáltott rám Ron.
-És…hogy állnak a Csúzlik?- váltott témát Harry.
-Miért? Még nem mondtam, hogy nyertek?
-Nem.
-Hát akkor elmesélem hogy mi volt.
-Akkor menjünk át a szobádba, mert szerintem ez a többieket nem érdekli- mondta Harry, majd Ronnal kiléptek a szobából.
Még egy picit beszélgettem Mioval és Ginnyvel, majd mi is nyugovóra tértünk.

folyt.köv

Linda&Dina

18. fejezet

18. fejezet
Hazaút

Az a pár nap, ami még a suliból volt, nagyon hamar eltelt. Hihetetlen, milyen gyorsan véget ért ez az év. Emlékszem még az első napra, amikor először tettem be a lábam a Roxfortba. Most pedig az a nap van, amikor kiteszem a lábam a suliból, és felszállok a Roxfort Expressre.
Na jó, azért ennyire még ne szaladjunk előre. Említsünk meg azért még egy-két dolgot. Például az év végi vizsgákat. Mindenből „Kiváló”-t kaptam, csak egy tantárgyból kaptam „Várakozáson felüli”-t. Természetesen nagyon örültem a „bizonyítványomnak”. Képzeljétek, még Bájitaltanból is „Kiváló”-t kaptam, ami valljuk be, Pitonnál elég nagy csoda.
Mielőtt(egy pár hónapra) búcsút intettünk volna a Roxfortnak, Dumbledore még ellátott minket egy pár hasznos tanáccsal, és megemlítette az elmúlt év legfőbb eseményeit. Többek között azt, hogy a Griffendél nyerte a házkupát.
-Na, mi a tervetek a nyárra?- kérdezte Ron immár a vonaton.
-Még nem tudom- feleltem.- Gondolom a legtöbb időmet Cedric-kel töltöm és…
-Diggoryn kívül?
-Ron! Ne légy bunkó!- teremtette le a fiút Hermione.- Én is a legtöbb időmet Daniellel fogom tölteni.
-Azt egyből gondoltam!- mondta Ron.- És mondd csak, Danielcicádon kívül lesz időd a barátaidra is?
-Ne nevezd Danielcicának!!! És képzeld, lesz időm a barátaimra, de nem rád!!!- mondta Mio, majd kisétált a fülkéből.
-Gratulálok! Ezt jól elintézted- szólalt meg Ginny.
Az út hátralévő részében nem igazán beszélgettünk. Legalábbis addig, amíg nem mentem ki a fülkéből. Ugyanis egy idő után én is kimentem a fülkénkből. Gondoltam, megkeresem Hermionét, aki eddig még nem jött vissza hozzánk. Meg is találtam Miot a Mardekárosok fülkéje előtt. Gondolom Danielt kereste.
-Szólnál a bátyádnak?- kérdezte Hermione szipogva.
-Persze- feleltem, majd kopogás nélkül bementem a fülkébe.- Dan! Kijönnél egy kicsit?
-Persze- mondta Daniel.- Képzeld, Draco most mesélte hogy…
-Nem érdekel mit mondott Malfoy! Gyere ki!
-Jól van! Megyek már- felelte Dan, majd kijött a fülkéből.- Mit akarsz?
A fülke mellett szipogó Miora mutattam.
-Mi történt Hermim?- kérdezte a bátyám Hermionétól.
Gondoltam, kettesben hagyom őket, úgyhogy visszamentem az eredeti helyemre. A fülkében síri csend volt. Gondolom, Ront furdalta a lelkiismeret, mert azért valljuk be, elég bunkón viselkedett Mioval. Harry és Ginny nem beszélgettek. A lány a Hírverőt olvasta, a fiú pedig az ablakon bámult kifelé. Leültem Harry mellé, kezembe vettem a Lunától kapott Hírverőt, és elkezdtem olvasni.
-Bella- szólalt meg egy idő után Ron.
-Igen?
-Sajnálom, hogy bunkón viselkedtem veled és Hermionéval. Kérlek ne haragudj!- kért bocsánatot Ron.- Csak tudod, ti vagytok a legjobb barátaim, meg persze Harry, és attól félek, hogy most, hogy neked is meg Hermionénak is van barátja, kevesebb időtök marad ránk.
-Bocsánatkérés elfogadva- feleltem.- És Ron, attól hogy még Mioval járunk valakivel, az még nem jelenti azt, hogy nem marad időnk a barátainkra. Rátok mindig lesz időnk.
-Köszi Bella! Remélem Hermione is így gondolja, és ő is meg fog tudni nekem bocsátani.
Az út hátralévő részében már nem is beszélgettünk. Bár nem is lett volna sok időnk, mivel a vonat megállt. Megérkeztünk a pályaudvarra.
Miután leszálltunk a vonatról, megöleltem a barátaimat.
-Remélem kellemesen telik majd a nyaratok!
Miután elbúcsúztam a barátaimtól, megkerestem Cedricet. Szorosan hozzábújtam. Tőle sokkal több ideig búcsúzkodtam, mint Harryéktől. Búcsúzásunk végét egy hosszú csókkal fejeztük be.
Észrevettem, hogy a szüleim is megérkeztek a pályaudvarra Malfoy szüleivel együtt. Elmentem megkeresni a bátyámat. Természetesen Malfoy mellett találtam meg. Hol is lehetett volna máshol…
-Megjöttek anyuék- mondtam neki.
-Oké, megyek már- felelte Daniel.- Csak még elbúcsúzom Dracotól.
Gondoltam, megvárom, amíg elbúcsúzik tőle. Úgysem fog olyan sokáig tartani.
Tévedtem. Dan már kb. tíz perce búcsúzkodott Malfoytól. Muszáj volt véget vetnem ennek a búcsúzásnak.
-Na jó- mondtam.- Majd nyáron találkoztok. Reméljük kellemesen telik majd a nyarad. Szia- megfogtam a bátyám kezét, és magam után húztam. Ez persze nem tetszett Danielnek.
Amikor anyáékhoz értünk, üdvözöltük őket, majd hazafelé vettük az irányt.
Ettől a perctől fogva hivatalosan is megkezdődik a nyári szünet.

folyt.köv 

Linda&Dina