A blog határozatlan ideig szünetel! 

74. fejezet

74. fejezet

A vizsga és a temetés

Harry és Ron hétfőn reggel hagyták el a gyengélkedőt. A legfontosabb az volt, hogy Hermione kibékült Ronnal, így már négyen mentünk le reggelizni. Ráadásul Mio még híreket is szállított:

- Ginny megint veszekedett Deannel. 

- Min vesztek össze? - érdeklődött csevegő hangon Harry.

- Dean nevetett, mikor McLaggen eltalált téged a gurkóval.

- Hát az tényleg elég röhejes lehetett - szögezte le Ron. 

- Egyáltalán nem volt röhejes - ripakodott rá Ron. 

- De azért emiatt még nem kellett volna szakítaniuk Ginnyvel - szögezte le Harry. - Vagy még együtt vannak?

- Igen. De miért érdekel ez téged ennyire?

- Azért, mert nem akarok balhét megint a csapatban. 

Harry elment különórára Dumbledore-hoz, én pedig kicsit lemaradva követtem Hermionét és Ront. Lavender viszont úgy vette le, hogy Ron és Mio együtt jöttek. 

- Miért nem szóltál, hogy már kiengedtek? És miért ővele jöttél le?

Hermionéval úgy gondoltuk, hogy jobb lesz, ha otthagyjuk őket. 

***

Másnap egy levél érkezett Hagridtól, amiben az állt, hogy Aragog meghalt, és jó lenne, ha részt vennénk a szürkületkor kezdődő temetésén. 

- Jesszusom! - fakadt ki Hermione, miután elolvasta a levelet. 

- Ez nem normális! - fakadt ki Ron. - Az a szörnyeteg felkínált minket a társainak vacsorára. Azt mondta, lakjanak jól velünk. 

- Sajnálom Hagridot, de nekem sok dolgom van - mondta Harry. - Dumbledore azt mondta, nem tart több órát, amíg meg nem szerzem az emléket. 

- Figyelj, ma nagyon kevesen leszünk bájitaltanon, mert a legtöbben vizsgázni mennek - feleltem. - Itt a remek alkalom, hogy megpuhítsd Lumpsluckot. 

- Mert ötvenhetedszerre biztos szerencsém lesz, mi?

- Szerencse! - kapta fel a fejét Ron. - Ez az Harry! Legyen szerencséd!

- Micsoda?

- Használd a szerencseszérumot!

Bájitaltanon csak Malfoy, Harry, Ernie és én voltunk. Amikor megszólalt a csengő, azonnal az ajtó felé vettük az irányt. Én felmentem a Griffendél-toronyba tanulni, és nem sokkal később Harry is megjelent, majd őt követte Ron és Hermione. 

- Harry! Bella! Képzeljétek, átmentem! - újságolta a lány. 

Harryvel gratuláltunk neki. 

- És Ron? - kérdeztem. 

- Ő épphogy csak megbukott - suttogta Hermione. - A vizsgabiztos észrevette, hogy hátrahagyta a fél szemöldökét. 

- Így legalább együtt vizsgázhatunk - fordult Harry Ronhoz. 

- Aha - dörmögte búsan a fiú. - Egy fél szemöldök. Mintha az számítana. 

Vacsora alatt versengve szidtuk a hoppanálási vizsgabiztost, ami némileg javított Ron kedélyállapotán. Evés után visszamentünk a Griffendél-toronyba, ahol Harry ivott a Felix Felicisből, majd hirtelen ötlettől vezérelve lement Hagridhoz Aragog temetésére. Mi ezt nem tartottuk jó ötletnek, de nem törődött velünk. 

73. fejezet

73. fejezet

Az eltévesztett poszt

Harryvel és Hermionéval épp beléptünk a klubhelyiségbe, amikor valaki felkiáltott:

- Na végre, Potter! Órák óta várlak! El is aludtam közben - szólt McLaggen. - Láttam, amikor Weasleyt felvitték a gyengélkedőre. Nem úgy nézett ki, mint aki játszani tud jövő héten. 

- Hát igen, lehet, hogy nem épül fel addig - felelte fáradtan Harry.

- Akkor beállhatok helyette őrzőnek?

- Igen.

- Szuper! Mikor van az edzés?

- Mi? Ja... holnap este.

- Oké. Figyelj, Potter, előtte le kéne ülnünk dumálni. Van pár taktikai ötletem. 

- Aha. Majd holnap meghallgatom őket, most fáradt vagyok. Szia!

Hermionéval mi is Harryvel tartottunk, és nyugovóra tértünk. 

***

Míg Cormac McLaggen Harryt zargatta, addig Lavender Brown engem. Fel volt háborodva, hogy őt nem értesítették elsők között Ron balesetéről. Egyfolytában arról kérdezett, hogy Ron pontosan mit mondott az új dísztalárjáról, és hogy szerintem Ron komolynak tartja-e a kapcsolatát a lánnyal, vagy sem. 

- Figyelj, miért nem Ronnal beszéled meg ezt? - kérdeztem, mikor már meguntam a mély interjút. 

- Szívesen beszélnék vele, de mindig épp alszik, mikor bemegyek hozzá - kesergett a lány. 

Ezen elcsodálkoztam, ugyanis amikor Harryvel és Hermionéval bemegyünk, mindig ébren találjuk. 

- Hermione Granger még mindig bejár hozzá?

- Igen. Azt hiszem. Végül is barátok...

- Barátok? - csattant fel Lavender. - Na ne röhögtess! Granger hetekig szóba sem állt vele, most hogy olyan érdekes, hirtelen ki akar békülni vele. 

- Szerinted az ember érdekes lesz attól, ha megmérgezik? - kérdeztem. - Mindegy. Bocs, most mennem kell órára. 

A Hugrabug elleni meccs reggelén még tettünk egy villámlátogatást Ronnál. 

- Na, és milyen McLaggen? - kérdezte Ron immár harmadszorra. 

- Mondtam már - válaszolta türelmesen Harry. - Ha a világ legjobb őrzője lenne, akkor se akarnám megtartani. Mindent jobban tud, és folyton kioktat minket. 

- Erről jut eszembe - szólaltam meg. - Tedd meg, hogy nem csinálsz úgy, mintha aludnál, amikor Lavender bejön hozzád. Az őrületbe kerget az a lány. 

- Jó - motyogta szégyenlősen Ron. - Oké. 

- Ha már nem akarsz járni vele, akkor mondd meg neki - tanácsoltam a fiúnak. 

- Hát igen. Persze. De ez nem olyan könnyű. Hermione is benéz még a meccs előtt? 

- Nem- felelte Harry. - Már lement a stadionba Ginnyvel. 

- Aha, értem. Sok szerencsét a meccsen!

Ez a mérkőzés kész őrület volt. Luna volt a kommentátor. Szegény fel sem ismerte a játékosokat. McLaggen mindenkit osztott, de ő maga semmit sem csinált. A legborzasztóbb az volt, hogy terelőt próbált játszani, de az ellenfél helyett Harry fejét találta el a gurkóval. 

A meccset természetesen simán elvesztettük a Hugrabug ellen. 

- Rendes tőled, hogy beugrottál - vigyorgott Ron Harryre, aki ébredezni kezdett a gyengélkedőn. 

- Mi történt?

- Koponyatörés - felelte Madam Pomfrey. - Aggodalomra semmi ok, de azért éjszakára itt kell maradnod. 

- Eszemben sincs itt maradni! - horkant fel Harry. - Megyek és megölöm McLaggent!

- Itt maradsz, amíg el nem engedlek, vagy azonnal hívom az igazgatót!

- Mennyi lett az eredmény? - kérdezte fogcsikorgatva Harry. 

- Háromszázhúsz-hatvan - feleltem bocsánatkérő hangon. 

- Na, remek! - csattant fel a fiú. - Csodálatos! Ha egyszer elkapom McLaggent...

- Ne igen kapkodj utána, mert kétszer akkora, mint te - tanácsolta Ron. - Javasolnám viszont a Hercegnek azt a lábkörmös ártását. 

folyt. köv

Linda&Dina

72. fejezet

72. fejezet

Veszélyes szerelem

Már március eleje van. Ezalatt a két hónap alatt alig történt említésre méltó dolog. Kivéve talán az, hogy Harrynek ki kell derítenie, hogy mik azok a horcruxok. Dumbledore bízta meg ezzel. Az emléket Lumpslucktól kell megszereznie. Hermione utánanézett a könyvtárban, de nem talált semmit, még a zárolt részlegen sem. 

Reggeli előtt elindultam a fiúk hálókörletébe, mert szerettem volna felköszönteni Ront a szülinapján. Ron már nagyban bontogatta az ajándékait, de még pizsamában volt. Harry viszont már fel volt öltözve, és várta barátját, hogy lemehessenek reggelizni.

- Jó reggelt! - köszöntöttem őket, majd Ronhoz mentem és átadtam neki egy doboz Csokikondért. - Boldog Szülinapot!

- Köszi - szólt a fiú, majd letette az ágyra. Egy ideig szöszmötölt, majd végül Harry szólalt meg:

- Szerintem mehetnénk reggelizni.

Már félúton jártunk az ajtó felé, mikor észrevettük, hogy Ron nem indult el. A fiú az egyik ágy oszlopát támasztotta és elhomályosult tekintettel bámulta az eső pöttyözte ablakot. 

- Ron! Reggeli! - kiáltott rá Harry.

- Nem vagyok éhes.

Harry a kibontott édességes dobozra pillantott.

- Biztos azért, mert megettél egy fél doboz Csokikondért.

- Nem, nem azért - felelte egy sóhaj kíséretében Ron. - Ezt ti nem érthetitek. 

- Nem is értjük - mondtam. 

- Harry!

- Mi van?

- Nem bírom ki. Folyton csak rá gondolok.

- Mindjárt lent leszünk, akkor találkozhatsz vele - feleltem, azt sejtve, hogy Ron Lavenderre gondol. 

- De hát azt sem tudja, hogy létezem - tárta szét a karját Ron. 

- Már hogyne tudná, hisz megállás nélkül csókolóztok - mondta Harry.

- Kiről beszélsz?

- Te kiről beszélsz?

- Hát Romilda Vane-ről - susogta Ron.

- Most viccelsz, ugye? - kérdeztük Harryvel szinte egyszerre.

- Azt hiszem, szerelmes vagyok. Szeretem a selymes, fekete haját, a nagy fekete szemét, és a...

- Jó, ez nagyon vicces meg minden, de most már abbahagyhatod - vágott a szavába Harry. - Elég volt!

- Ne sértegesd őt!

- Te nem vagy normális!

Harryvel egyszerre néztünk a földön heverő, szétszórt csokipapírokra.

- Honnan van az a Csokikondér? - kérdezte Harry.

- Bellától kaptam a szülinapomra.

- Nem, amit tőlem kaptál, azt az ágyra tetted - feleltem. 

- Amit megettél Csokikondért, az az enyém volt, te féleszű - mondta Harry. - Ez volt az, amit Romildától kaptam karácsony előtt. Tele volt nyomva szerelmi bájitallal!

Ronnak azonban csak egyetlen szó jutott el a tudatáig:

- Romildától? - viszhangozta. - Azt mondtad, Romildától? Te ismered őt Harry? Könyörgök, mutass be neki!

- Persze, bemutatlak neki. Romilda Lumpsluck szobájában van - jelentette ki határozottan. 

- De hát mit keres ott? - aggodalmaskodott a nyomában loholó Ron. 

- Különórára jár bájitaltanból - hazudtam gondolkodás nélkül.

Ron szemében mohó fény csillant.

- Majd megkérdezem Lumpsluckot, nem járhatunk-e ketten.

- Szuper ötlet - bólogatott Harry.

Lavender a portrélyuknál várta Ront.

- Elkéstél Von-Von - szólt duzzogva. - A szülinapi megle...

- Hagyj békén! Sietek - vágott a szavába Ron. - Harryék bemutatnak Romilda Vane-nek.

Kimentünk a portrélyukon, és Ront támogatva Lumpsluck szobájába mentünk.

- Harry! Bella! - dörmögte, mikor meglátott minket, aztán tekintete Ronra tévedt. - Hát Walembyvel mi történt?

- Bocsánat a zavarásért professzor úr - hadartam. - Ron véletlenül szerelmi bájitalt vett be. Megtenné, hogy készít neki ellenszert?

- Hát, nem bánom. Gyertek beljebb! A táskámban megvan minden szükséges hozzávaló.

Ron berontott Lumpsluck zsúfolt szobájába, ahol rögtön meg is botlott egy lábzsámolyban. Csak úgy tudta visszanyerni az egyensúlyát, hogy Harry nyakába csimpaszkodott. 

- Ezt nem látta Romilda, ugye? - suttogta rémülten.

- Még nem érkezett meg - felelte Harry.

- Akkor jó. Hogy nézek ki?

- Nagyon fess vagy - biztosította Lumpsluck. Tessék, idd meg ezt!

Ron hangosan kortyolva benyakalta az ellenszert.

- Úgy látom, jobban van - mondta Harry, mikor Ron arcáról lassan leolvadt a mosoly.

- Köszönjük professzor úr! - szóltam.

- Szóra sem érdemes.

Ron megsemmisülten lerogyott egy székre.

- Egy kis hangulatjavító, az kell most neked, Wembly. Lássuk csak, van vajsöröm, tölgyfahordóban érlelt mézborom... eredetileg Dumbledore-nak szántam, de sebaj. Parancsoljatok! - Lumpsluck átnyújtott Ronnak, Harrynek és nekem egy pohár italt, és ő is felemelt egyet.

Mielőtt azonban koccinthattunk volna, Ron nemes egyszerűséggel felhajtotta az italt.

- Egészségetek...

- RON!

A fiú elejtette a poharat, végtagjai görcsös rángatózásba kezdtek, habzott a szája, majd összeesett.

- Professzor úr! Segítsen rajta! - kiáltotta Harry.

- Harry! Csinálj valamit! - kiáltottam.

Közben Ron tovább vonaglott, fuldoklott, és lassan elkékült az arca. Harry odarohant Lumpsluck bájitalkellékes táskájához, és kikapkodta belőle az üvegeket, majd meg is találta, amit keresett, egy aszott kis követ. Visszaszaladt Ronhoz, felfeszítette a száját, és beledugta a bezoárt. Ron megremegett, mély, hörgő lélegzetet vett, azután elernyedt, és nem mozdult többé. 

***

- Egyszóval, volt már Ronnak jobb szülinapja is - szólt Fred.

Este volt, a gyengélkedő csendült, minden ágy üres volt, annak az egynek a kivételével, amelyben Ron feküdt. Harry, Hermione, Ginny és én ott ültünk körülötte, és már tegnap óta vártuk, hogy javuljon az állapota.

- Nem így akartuk átadni az ajándékunkat - szólt búslakodva George.

- Pontosan hogy is történt? - kérdezte Fred.

Harry elmesélte a történteket, ugyanúgy, ahogy előtte a tanároknak és Mioéknak.

- Állati mázli, hogy eszedbe jutott a bezoár.

- Az a mázli, hogy éppen előtte olvastam róla. 

Tudtam, hogy ezzel Harry a Félvér Hercegre céloz.

Hermione hangtalanul szipogott. Egész nap nagyon csöndes volt.

- Anyáék tudják már? - kérdezte Fred.

- Igen - felelte Ginny. - Egy órája érkeztek, már voltak itt. 

- Szóval, az italban volt a méreg? - suttogta George.

- Igen - vágtam rá. - Lumpsluck kitöltötte...

- Lehet, hogy belecsempészett valamit Ron poharába.

- De miért akarta volna megmérgezni Ront? - kérdezte Harry.

- Fogalmam sincs, lehet, hogy neked szánta.

- De hát azt mondtad, hogy Lumpsluck Dumbledore-nak szánta a mézbort - emlékeztette Harryt Ginny. - Vagyis a kiszemelt áldozat Dumbledore is lehetett.

Később Hagrid is bejött meglátogatni Ront, és azt mondta, hogy eddig azért nem tudott bejönni, mert Aragog rosszabbul van, és vele volt a Tiltott Rengetegben. 

Aztán a Weasley-házaspár is megjelent, megköszönték Harrynek, hogy megmentette Ron életét. 

folyt.köv

Linda&Dina   

71. fejezet

71. fejezet

Hoppanálás

Szombat délelőtt Harryvel és Hermionéval  együtt mentünk le a hoppanálási órára. Ron külön ment Lavenderrel. A kijelölt helyszín a nagyterem volt, ahonnan erre az alkalomra eltűntették az étkezőasztalokat. Jelen volt a négy házvezető tanár: McGalagony, Piton, Flitwick és Bimba, valamint egy ismeretlen férfi, aki valószínűleg a Minisztériumból küldött hoppanálásoktató lehetett.

- Jó reggelt! - köszönt az oktató. - Wilkie Derreng vagyok. Én leszek az előttünk álló tizenkét hétben a hoppanálásoktatótok. Reméljük, ezalatt sikerül felkészítenem benneteket a hoppanálás vizsgára. A Roxfortban nem lehet hoppanálni és dehoppanálni, de az igazgató úr egy órára feloldotta a nagyteremben a mágikus tilalmat, hogy lehetővé tegye számotokra a gyakorlást. Most arra kérlek benneteket, álljatok fel úgy, hogy mindenki előtt legyen másfél méternyi szabad hely. 

Azonnal élénk mozgolódás, dülekedés támadt a teremben. Mindenki lökdösött mindenkit, így végül mi Harryvel közvetlenül Malfoy mögé kerültünk, aki valamin vitázott Crakkel. 

- Nem tudom, meddig tart még! - emelte fel a hangját, nem is sejtve, hogy Harryvel mögötte vagyunk. - Amúgy is, semmi közöd hozzá, hogy mit csinálok! A ti dolgotok Monstróval, hogy őrködjetek! 

A házvezetők csendet követeltek, mire a diáksereg elnémult. 

- A hoppanálás kulcsa a három cél - szólalt meg Derreng. - Célmeghatározás, céltudatosság és célirányosság.

Az első próbálkozások nem igazán sikerültek. Harry megpördült a sarkán, elvesztette az egyensúlyát, és kis híján elesett. Neville hanyatt vágódott, Ernie McMillan pedig egy piruett szökkenésel beleugrott a karikájába, és egészen addig elégedett volt magával, amíg észre nem vette, hogy Dean Thomas a hasát fogva nevet rajta. Szegény Susan Bonnsnak úgy sikerült hoppanálnia, hogy a bal lába tőle másfél méterre, a kiindulóponton maradt. Én is próbálkoztam. Azt nem mondom, hogy nagy sikerrel, de jobban, mint Neville.

- Jövő szombaton ismét találkozunk. Addig is ne feledjétek a kulcsszavakat!

A társaság elindult kifele a nagyteremből. A bejárati csarnoknál Ron utolért minket.

- Nektek hogy ment? - kérdezte. - Én a legutolsónál éreztem valamit. Mintha kicsit zsibbadt volna a lábam.

- Biztos szorít a cipőd, Von-von - jegyezte meg gúnyosan a hátunk mögött Hermione.

***

Januárban is sokat kellett tanulnunk a RAVASZ-vizsgákra.

- Ginny miért ilyen szomorú? - kérdeztem egyik este leckeírás közben Hermionét, mire Harry felkapta a fejét.

- Megint veszekedtek Deannel - válaszolt a lány.

- Miért? Min veszekedtek? - kérdezte érdeklődve Harry.

- Dean állandóan irányítani akarja.

- Biztos, hogy veszekedtek?

- Igen, de többet én se tudok.

- Jól van... átnéznéd a gyógynövénytan házidolgozatomat? - terelte el a témát Harry.

folyt. köv

Linda&Dina  

70. fejezet

70. fejezet

Szükség Szobája

A karácsonyi szünetben többet már nem beszéltem Malfoyjal, a többiek pedig vasárnap délután tértek vissza a Roxfortba.

Épp akkor értem oda a Kövér Dáma portréjához, amikor Ron a régi jelszóval próbált bemenni.

- Már nem ez a jelszó. Tegnap megváltozott - mondta a Dáma.

- Az új jelszó bűvös bizsere - fordultam oda Ronékhoz, mire a Kövér Dáma portréja engedelmesen kinyílt. 

A klubhelyiségben Harry mit sem törődve Ronnal és Ginnyvel, azonnal letámadott. Felolvasta az Esti Próféta újságcikkét:

- ... a kérdés már csak az, hogy mit szól ehhez Harry Potter (16), aki a jelek szerint szintén odavan Bellatrixért? 

- És Ron Weasley - kotyogott közbe mutatóujját feltartva Ron.

- Ez szörnyű poén volt - mondta Ginny a bátyjának, majd kirángatta őt a klubhelyiségből. 

Egy kis szünet után Harry újból megszólalt:

- A kérdés tényleg ez. Mármint, hogy mit szólok ÉN ehhez.

- És mit szólsz hozzá? - kérdeztem félve. 

- Azt, hogy amíg én egy percre magadra hagylak, te máris randizgatsz Malfoyjal.

- Nem is randizgatok vele! Csak egyszer találkoztunk!

- Annak is majdnem házasság lett a vége, Evans!

Ezen mindketten nagyon meglepődtünk. Láttam, hogy Harry is megbánta, amit mondott.

- Egy kapcsolat alapja a bizalom, Potter! - feleltem az utolsó szót jól kihangsúlyozva.

- Várjunk csak, te mióta Potterezel engem?

- Amióta te Evansnek hívsz.

- Harry! - jött be a klubhelyiségbe Ron, sarkában Neville-lel. - Végre sikerült leráznom Lavendert.

- Az jó. Akkor viszont gyorsan menjünk fel a hálókörletünkbe - felelte a szemüveges fiú, majd felénk fordult. - Jóéjszakát!

Neville-lel mi is elköszöntünk, majd a fiú megszólalt:

- Már egy fél órája álltam a portré előtt, mert nem tudtam a jelszót. Szerencsére jött Ron, aki mondta, hogy az új jelszó: tökös derelye. 

Ráhagytam a fiúra a dolgot. Előbb-utóbb majdcsak rájön, hogy mi az igazi jelszó.

- A nagyanyámmal olvastuk a múltkori cikket, ami rólad és Malfoyról szólt - folytatta. - A nagyi csak annyit üzent, hogy reméli, hogy minket is meghívtok az esküvőre.

Ezt szintén ráhagytam Neville-re, elköszöntem tőle, majd felmentem a lányok hálókörletébe.

Hermione és a többi lány már aludt, én azonban nem tudtam elaludni. Elővettem a Tekergők Térképét, feltártam, és megnéztem, ki mit csinál. Dumbledore az irodájában járkált fel-alá, Frics az első emeleten járőrözött, Draco Malfoy pedig egy folyósón járkált, majd bement egy terembe, amikor a neve azonnal eltűnt a térképről. Pár perc után azonban újra feltűnt a neve. Azon gondolkoztam, hogy mi dolga lehet Malfoynak a folyósón az éjszaka kellős közepén. Hiába van ilyen késő, úgy gondoltam, ezt most azonnal meg kell mutatnom Harrynek. 

Átrohantam a fiúk hálókörletébe, ahol már mindenki aludt.

- Harry! - böktem meg kezemmel a fiút.

- Te mi a fenét keresel itt ilyenkor? - óbégatta.

- Ezt látnod kell - nyomtam kezébe a térképet.

- Mit kell látnia? - kérdezte Ron, aki felkelt barátja óbégatására.

Mindhárman Harry ágyára ültünk, és a térképet néztük, ahol Draco Malfoy neve többször eltűnt, majd pár perccel később megint feltűnt.

- Mit keres Malfoy az éjszaka közepén a folyósón? - kérdezte Ron.

- Ugyan már Ron, nem az a kérdés, hogy mit keres ott, hanem az, hogy miért tűnik el állandóan a neve.

- Jó, de akkor is mi szüksége Malfoynak...

- Hát persze! - csapott a homlokára Harry. - A Szükség Szobája!

- Te honnan tudsz erről? - kérdeztem.

- Egyszer elsőben Frics elől menekültünk Ronnal, és szükségünk volt egy helyre, ahol elbújhattunk. Akkor jártunk először a szobában.

- Ja, tényleg! - esett le Ronnak.

- Ezzel viszont még nem sokra megyünk, hogy tudjuk, hogy Malfoy odajár.

- Jó, azért majd megemlítem Dumbledore-nak a jövő heti különórán.

folyt.köv

Linda&Dina 

 

 

69. fejezet

69. fejezet

Az eljátszott bizalom

Már elkezdődött a téli szünet. A Roxfortban kevés diák maradt, a Griffendélből mindössze én és egy harmadéves. A többi házból sem voltak túl sokan. Szerencsére Luna és... Draco itt maradt. 

Anyáék megírták, hogy el kell utazniuk, és az ajándékomat is elküldték. Harry Ronnal az Odúba ment, Hermione pedig a szüleivel a hegyekbe ment mugli sportot  űzni. Mielőtt azonban Harry elutazott volna, említést tett a Dumbledore-ral való különóráiról, és elmondta, hogy Lumpsluck karácsonyi fogadása után kihallgatta Piton és Draco beszélgetését. Szó volt a Megszeghetetlen Esküről, meg arról, hogy Draco Crakkel és Monstróval őriztet valamit. 

***

Az ajándékok kibontása után elindultam a nagyterembe a karácsonyi vacsorára. Elég üres volt az épület a megszokotthoz képest. 

Amikor odaértem, egy asztalnál ült a négy hollóhátas, hat hugrabugos, valamint a griffendéles társam. Malfoy egy külön asztalnál ült. Én leültem a többiekhez, Luna mellé. A tanárok közül négy volt ott: McGalagony, Dumbledore, Trelawney és Hagrid, aki nagyban integetett, majdnem feldöntve egy teáskancsót. 

Már elkezdődött a vacsora, amikor az igazgató megszólalt:

- Draco, te miért nem ülsz ide mellénk?

Malfoy odajött az asztalhoz, és nagy meglepetésemre mellettem foglalt helyet. Így már tizenhárom diák ült az asztalnál. A vacsora elég érdekes volt: Luna a morzsás szarvú szapirtyókról beszélt nekem, Hagrid addig Aragóggal traktálta McGalagonyt és Dumbledore-t, Trelawney pedig magában motyogott.

Mivel már eleget ettem, úgy döntöttem, hogy felmegyek a Griffendél-toronyba. Épp abban a pillanatban álltam fel, amikor Malfoy is. 

- Szerencsétlenek! - kiáltott bele a csendbe Trelawney. - Melyikőtök állt fel előbb?

- Nem hinném, hogy ez számítana. Hacsak nem ólálkodik egy baltás gyilkos a folyósón - felelte gúnyosan McGalagony.

Kimentünk a nagyteremből, és elindultam a klubhelyiség felé.

- Bella! - Szeptember óta először hívott így Draco Malfoy.

- Igen? - fordultam vissza.

- Nem tudom, hogy ezek után lenne-e esélyem, de...lejönnél velem holnap Roxmortsba?

Vártam egy kicsit, majd végül mosolyogva így feleltem:

- Persze.

Nagy meglepetésemre Draco is elmosolyodott.

***

Másnap délelőtt az előcsarnokban találkoztam Dracóval, és lementünk Roxmortsba.

- Hova menjünk először? - kérdezte Malfoy.

- A Szellemszálláshoz. Nem jártam ott azóta... - Nem tudtam, hogy befejezzem-e a mondatot. Féltem, hogy Draco megint az új Malfoy lesz, aki mostanában volt. De nem így történt.

- Mióta velem és a bátyáddal negyedikben - fejezte be a mondatot.

Odaértünk a rozoga épülethez.

- Majdnem eltört a karom - jegyezte meg. - Aminek te örültél volna.

- Akkor talán még igen - válaszoltam. - Idén viszont te örültél volna, ha eltörik a karod.

Malfoy erre nem válaszolt semmit, helyette ezt mondta:

- Sajnálom, hogy tavaly nem kerültünk közelebb egymáshoz!

- Még nem késő.

- De nekem igen.

- Miért? - kérdeztem.

- Azt nem tudhatod! De remélem, hogy egyszer majd elmondhatom. Nem megyünk be a Három Seprűbe enni valamit? - folytatta némi szünet után.

- Még nem vagyok éhes. Reggelire túl sok francia pi...

Malfoy erre felkapta a fejét. 

- Miért mondtad azt, hogy már nem szereted a francia pirítóst?

- Hazudtam. És te miért mondtad azt, hogy más lánynak már nincs esélye?

- Hazudtam.

Erre egy halvány mosoly jelent meg az arcomon, és Malfoy is elmosolyodott. Fura volt négy hónap után ennyit mosolyogni látni.

Egyszercsak azt vettem észre, hogy Draco átfogja a derekam, és egyre közelebb hajol hozzám. Arca már csak pár centire volt az enyémtől, amikor hirtelen elhúzódtam.

- Ezt nem kéne! - feleltem.

***

Vacsora után összefutottam Hagriddal,  aki kifele ment a kastélyból.

- Szia, Bella! Nem is olvastad az Esti Prófétát?

- Nem. Miért?

- Mert címlapon vagy. Tessék - nyomta kezembe az újságot. - Olvasd el! De nekem most mennem kell, mert Aragog rosszabbul van - szipogta, majd kiment a kastélyból.

" Még mindig együtt van Roxfort álompárja

Úgy tűnik, hogy a Mardekár üdvöskéjét, Draco Malfoyt (16) nem viselte meg, hogy apját, Lucius Malfoyt (42) egy félresikeredett akció során az aurorok elfogták, és az Azkabanba zárták. 

A kapcsolata Bellatrix Evansszel (16) ezt az akadályt is kibírta. A pár immáron másfél éve töretlenül együtt van.

A kérdés már csak az, hogy mit szól ehhez Harry Potter (16), aki a jelek szerint szintén odavan Bellatrixért?

A teljes cikket exklúzív képekkel a hatodik oldalon találhatják. "

A címoldalon az a mozgó kép volt, amikor Malfoy megölel és majdnem megcsókol.

Rögtön azt gondoltam, hogy Malfoy csak azért akart találkozni velem, hogy megint bekerüljön az újságba.

Elindultam a folyósón, a könyvtár előtt haladtam el, amikor láttam, hogy nyitva van az ajtaja, Malfoy pedig az egyik asztalnál ül egy könyvet olvasva. Odarohantam hozzá.

- Én bíztam benned!

Malfoy összerezzent, majd ezt kérdezte:

- Te meg miről beszélsz?

- Az újságcikkedről!

- Miféle újságcikkről?

- Erről - nyomtam az orra elé az Esti Prófétát. - Te hívtad Roxmortsba a riportert!

- Nem hívtam oda semmilyen riportert. Nekem ehhez semmi közöm!

Malfoy teljesen őszintének tűnt, de én mégsem tudtam hinni neki.

- Bella, próbálj meg bízni bennem!

- Nem tudok! - feleltem, majd könnyes szemmel kimentem a könyvtárból.

***

Malfoy másnap nem jött le reggelizni, legalábbis amikor a többiekkel ettünk, nem volt ott. Én ezt egy cseppet sem bántam.

Reggelizés közben egy elég érdekes beszélgetés fültanúja lettem. Két hugrabugos beszélgetett:

- Tegnap lehívtam a nagybátyámat Roxmortsba, aki az Esti Próféta riportere. Mondtam neki, hogy ott több szaftos pletykát is találhat mostanában.

- És talált?

- Hát persze. Nem olvastad a tegnapi Esti Prófétát? A cikke egyből címoldalra került.

Egyből rájöttem, hogy Malfoynak ehhez tényleg semmi köze. Azonnal keresni kezdtem a mardekárost. A könyvtárban nem volt, viszont ha a Mardekár klubhelyiségében van, akkor oda nem mehetek be.

Úgy döntöttem, hogy én is elfoglalom magam, nem keresem tovább, és talán ebédnél már ott lesz.

Azt gondoltam, hogy sétálok egyet a kastély körül. A tóhoz érve megpillantottam Malfoyt.

- Draco! - szólítottam meg. - Szeretnék beszélni veled.

- Azt hittem, hogy a tegnapiak után ez már nem lehetséges.

- Szeretnék bocsánatot kérni. Ne haragudj, amiért tegnap meggyanúsítottalak!

- Miért változott meg ilyen hamar a véleményed? - kérdezte.

Elmeséltem neki, amit a reggelinél hallottam.

- Ha nem hallod meg a két hugrabugos beszélgetését, akkor még mindig azt hinnéd, hogy én hívtam oda azt a riportert.

- A tavalyi újságcikkeid után...

- Látod? - vágott a szavamba a mardekáros. - Akármit teszek, úgysem bízol meg bennem.

A fiú sarkon fordult, és elindult vissza a kastélyba.

- Draco! Várj! Beszéljük meg - kiáltottam utána.

- Sajnálom, Bella, de már nincs miről beszélnünk! 

folyt.köv

Linda&Dina

 

 

 

68. fejezet

68. fejezet

Lumpsluck karácsonyi partija

- Potti Trixit viszi a partira. Potti Trixit szereti - visította Hóborc a fejünk felett, miközben mi Lumpsluck szobájába tartottunk a karácsonyi fogadására.

- Harry, kedves fiam! - zendült fel Lumpsluck hangja, amikor beléptünk a szobájába. - Remélem, Miss Evans nem haragszik, ha elrabollak egy kis időre, hogy bemutassam pár barátomat.

Harry Lumpsluckkal tartott, én pedig az egyik asztalhoz mentem. Kis idő múlva Hermione jelent meg. 

- Bella! Hála Istennek, hogy megvagy!

- Veled meg mi történt? - kérdeztem.

- Épp most szöktem meg Cormactől. Ő ott maradt a fagyöngy alatt.

- Ha ennyire idegesít, akkor miért vele jöttél?

- Mert vele tudtam legjobban bosszantani Ront. Jajj, mennem kell! Ott jön!

Hermione elbújt az asztalok között, Harry pedig még mindig nem szabadult meg Lumpslucktól. 

A helyiség túlsó vége felé vettem az irányt, amikor észrevettem, hogy Trelawney egymagában ácsorog.

- Jó estét, tanárnő! - köszöntem.

- Jó estét, drágám! - felelte. - Nem látlak mostanában az óráimon.

- Idén már nem járok jóslástanra, meg amúgy is Firenze tanítana minket.

- Hát persze - prüszkölte dühös kis nevetéssel a tanárnő. - A gebe, ahogy magamban nevezni szoktam. Gondolom, te is azt hitted, hogy miután visszatértem, Dumbledore professzor visszaküldi legelni azt az igáslovat. De nem küldte... osztoznom kell vele az órákon. Micsoda sértés!

Trelawney tovább szapulta Firenzét, így észre sem vette, hogy már nem vagyok mellette. Közben Harry is elszabadult Lumpslucktól, és Piton is megjelent a partin.

- Á, végszóra jöttél, Perselus! Épp Harry kivételes bájitalfőző képességeiről áradoztam. Persze, ez a te érdemed is, hiszen öt évig tanítottad.

- Különös, én sosem éreztem úgy, hogy bármit is sikerült volna megtanítanom Potternek!

- Akkor valóban őstehetség!

Ekkor kivágódott az ajtó, és Argus Frics jelent meg, aki a fülénél fogva vonszolta felénk Draco Malfoyt.

- Lumpsluck professzor! - sipította a gondnok. - Ez a tanuló egy fenti folyósón ólálkodott. Azt állítja, hogy meghívást kapott az ön fogadására, csak késve indult el.

Malfoy dühösen kiszabadította magát Frics markából.

- Jó, elismerem, nem vagyok meghívva! - csattant fel. - Be akartam szökni! Most boldog?

- Ugyan, hagyja csak, Argus! Hamarosan karácsony. Nem bűn az, ha valaki el akar jönni egy partira.

A gondnok felháborodottan távozott, Piton pedig Malfoyhoz lépett.

- Beszédem van veled, Draco!

- Ejnye, Perselus, ne légy szigorú!

- Házvezető tanárként el tudom dönteni, hogy milyen mértékű szigor a helyénvaló - felelte hűvösen Piton. - Gyere velem, Draco!

Azzal kivált a társaságból, és Malfoy kelletlenül követte. Harry utánuk nézett, majd felém fordult:

- Mindjárt visszajövök! Ki kell mennem...öhm, mosdóba.

folyt.köv

Linda&Dina  

 

67. fejezet

67. fejezet

Látogatás és szerelmi bájitalok

Novemberből már három hét telt el. Szerencsére azóta a bizonyos eset óta, Hóborc nem árasztott el újabb vécéket, Ron legnagyobb örömére. Semmi említésre méltó dolog nem történt, egyet kivéve: egyik nap Draco Malfoy nagyban ecsetelte a többi mardekárosnak, hogy van egy bizonyos Fenrir Greyback nevezetű családi barátjuk.

Reggelinél Hermione és Harry között ültem (Ron Lavenderrel az asztal túlsó végén foglalt helyet), és a baglyok épp meghozták a Reggeli Prófétát. Mio kibontotta az újságot, és átfutotta a címoldalt.

- Történt valami érdekes? - érdeklődött Harry.

- Igen. Újabb dementortámadásokról írnak - jelentette Hermione. - És egy letartóztatás is volt.

- Az jó. És kit kaptak el? - kérdezte Harry.

- Stan Shunpike-ot.

- A Kóbor Grimbusz kalauzát? - kérdeztem.

- Igen, őt.

- Te láttad már a halálfaló gyűléseken? - tette fel a kérdést alig hallhatóan Harry.

- Eddig még nem - feleltem. - Legalábbis nem emlékszem rá.

Több szó nem esett erről a témáról, helyette a bájitaltan és a Félvér Herceg került terítékre.

- Találtam a bájitaltankönyvemben egy kézzel írt varázsigét - szólt Harry.

- Remélem nem használtad! - mondta Mio.

- De igen. Ronon.

- Szóval vaktában kipróbáltál egy kézzel írt varázsigét?

- Nyugi Hermione, nem lett semmi baja Ronnak. Még élvezte is - feleltem. - Ez csak egy ártalmatlan vicc volt.

-  Te azért nem komálod a Herceget, mert jobb nálad bájitaltanból...

- A bájitaltannak semmi köze ehhez! - tiltakozott elvörösödve Hermione.

***

Ma van a roxmortsi kirándulás.  Megírtam a bátyámnak, hogy ma délután kettő órakor találkozzunk a Három Seprűben. Kifele menet Frics szokás szerint ellenőrzött minket, Ron pedig szokásához híven háborgott. Roxmortsban Harry és Ron a Mézesfalásba, Hermione McLagennel tartott, én pedig a Három Seprűbe.

Daniel már ott volt, így azonnal odamentem hozzá, és leültem vele szembe.

- Draco teljesen meghibbant! - kezdte bármiféle üdvözlés nélkül a bátyám. - Még nem is köszönt! Szóba meg végképp nem állt velem!

- Megmondtam, hogy ne számíts semmi jóra. Malfoy teljesen megváltozott.

- Pontosan! Elrabolták, átmosták az agyát, és egy klónt küldtek helyette - gyártotta az elméleteit Daniel.

- Meglátszik, hogy kinek jutott több ész a családban - feleltem. - De most hagyjuk Malfoyt. Van valami érdekes otthon?

- Otthon is róla van szó. A megbízásával kapcsolatos. Az anyja letetette Pitonnal a Megszeghetetlen Esküt.

- A micsodát? - kérdeztem meglepetten.

- A Megszeghetetlen Eskü, olyan eskü...

- Tudom, hogy mit jelent! De mi köze ehhez Pitonnak?

- Nem tudom. Én is csak ennyit tudok. Ezt is csak innen-onnan hallottam.

***

Este Hermionéval és Harryvel a könyvtárban voltunk. A lány nem volt hajlandó a klubhelyiségben tartózkodni, amikor Ron és Lavender is ott volt.

- Nem lehetne, hogy felfüggesszétek a háborúskodást Ronnal így karácsony közeledtével? - kérdeztem.

- Nem - felelte egyszerűen Hermione.

- De hát attól, hogy még Ron és Lavender...

- Engem egy cseppet sem érdekel! Szíve joga azzal csókolózni, akivel akar. Egyébként pedig Harry - folytatta némi szünet után -, jobb lesz, ha vigyázol.

- Utoljára mondom - szólalt meg a fiú -, nem adom vissza ezt a könyvet! Már eddig is többet tanultam a Félvér Hercegtől, mint Pitontól és Lumpslucktól...

- Nem a nyavalyás Hercegedről beszélek - vágott közbe Hermione. - Bementem a lányvécébe, és ott találtam vagy tíz lányt, köztük azt a Romilda Vane-t. Szerelmi bájitalt akarnak beadni neked, mert mind azt akarja, hogy őt vidd Lumpsluck fogadására. Úgy tűnik, bevásároltak Fred és George bájitalaiból. Márpedig azok sajnos működnek.

- Akkor miért nem koboztad el tőlük a cuccot? - méltatlankodott Harry.

- A vécébe nem vitték magukkal. Ott csak ötletbörzét tartottak.

- Egyiknek sincs esélye, mivel én már Bellával megyek a fogadásra.

- Mindenesetre vigyázz, hogy mit iszol meg!

- Úgy tudtam, hogy Frics kitiltotta az összes WVV- vállalat terméket a suliból - szólaltam meg.

- Mióta érdekel bárkit is, hogy Frics mit tilt ki a suliból? - kérdezett vissza Hermione.

- De hát minden baglyot megvizsgálnak! Hogy tudnának azok a lányok bármit is becsempészni a kastélyba?

- Fred és George parfümnek meg köptetőnek álcázva küldik el a cuccot. Ez a bagoly csomag szolgáltatásuk része.

- A lényeg az, hogy át lehet verni Fricset - mondta Harry. - Vagyis Malfoy is simán be tudta volna hozni a nyakláncot...

- Jajj, ne kezdd már megint, Harry!

A fiú és Hermione tovább vitatkoztak, én azonban az egyik könyvespolc mögül zajra lettem figyelmes. Mire azonban odanéztem, már csak egy szőke hajat láttam. 

folyt.köv

Linda&Dina