Kérünk mindenkit, hogy aki elolvas egy fejezetet, az legyen olyan kedves, hogy ír hozzá hozzászólást!
Mi csak a kommentek alapján tudjuk, hogy olvassák-e a történetünket, és hogy érdemes-e feltennünk a folytatást. Nem kérünk több soros véleményt, elég csak egy pár szóban megfogalmazni, hogy mit gondoltok a történetünkről. A kommentek egyaránt lehetnek dicsérőek és kritikusak is. Mindegyiket szívesen fogadjuk!
Az újabb fejezet csak akkor fog felkerülni, ha meglesz az előző fejezethez minimum 3 hozzászólás.
Előre is köszönjük szépen! :)

Új részek hétvégente fognak felkerülni!

Történetünkben Voldemort kicsit OOC (= Out Of Character), azaz karakteren kívüli!

2014. november 1., szombat

54. fejezet

54. fejezet
Ronald Evans

Két-három nappal később már az egész Weasley-család Hermionéval és Harryvel együtt megérkezett az Abszol útra. Daniel alig mozdult el Malfoy mellől, annyira örült annak, hogy a lelki társa előkerült. 
A Weasley szülők Ginnyvel elmentek a tankönyvekért, én pedig Ronnal, Hermionéval és Harryvel Madam Malkin talárszabászata felé felé vettem az irányt. Beléptünk a helyiségbe és egy ismerős hang csendült fel a ruhás állvány mögül. 
- .... ha nem vetted volna észre anyám, nem vagyok már gyerek, tudok egyedül vásárolni. 
- Édesanyádnak igaza van- mondta Madam Malkin. - Nem tanácsos egyedül csatangolni. 
- Vigyázzon már azzal a tűvel! - kiáltott fel Draco Malfoy. 
Mivel Ron megbotlott az egyik ruhás állványban, mindenki felénk fordult. 
- Ne csodálkozz anyám, ha büdöset érzel, bejött egy sárvérű.
- Semmi szükség ilyen beszédre!- mondta Madam Malkin. 
Harry és Ron előkapták a pálcájukat, de Mio odasúgta nekik, hogy ne csinálják, mert nem érdemes. 
- Kitől kaptad a monoklit Granger?- kérdezte Malfoy Hermionét, akinek egy monokli díszelgett a szeme alatt, amit Fredék legújabb találmánya okozott. - Küldök neki virágot.
- Hagyjátok békén a fiamat! Ha még egyszer bántjátok, teszek róla, hogy az legyen az utolsó pimaszságotok- mondta Narcissa, majd tekintete rám szegeződött. - Á, te is itt vagy Bella? Jobb lenne, ha nem keverednél ilyen aljanép közé. 
- Nem is mondtad, hogy te is ide jössz- szólt hozzám Malfoy. - Jöhettünk volna együtt, akkor nem kéne anyámnak kísérgetnie. - Madam Malkin Malfoy talárját igazgatta a bal alkarjánál, amikor a fiú rárivallt. - Mondtam már, hogy ne bökdössön azzal a tűvel! Menjünk inkább át máshova anyám, ahova ilyen senkik nem tehetik be a lábukat. Bella, te nem jössz?
- Inkább maradok- feleltem. 

***

Miközben Harry talárt válogatott magának, Ron az ablaknál állt és a kirakaton át az utcára nézett.
- Nézzétek, ott van Malfoy. Siet valahova, de az anyja nincs vele. 
- Vajon hova mehet?- kérdezte Hermione. 
- Nem tudom. 
- Kövessük!- mondta Harry, majd gyorsan megvette a talárt és Malfoy nyomába eredtünk. 
- Merre ment?- kérdeztem. 
- Arra- felelte Ron, majd egy alak felé mutatott. - Ott van! Épp befordul balra. 
Harry elővette a láthatatlanná tévő köpenyét és mind a négyen bebújtunk alá. Elég szűk volt, de muszáj volt elviselnünk. 
- Az ott nem a Zsebpiszok-köz?- kérdeztem. 
- De az- válaszolta Harry. - Hova máshova is mehetne Malfoy.....?
Odaértünk mi is és megláttuk, hogy Malfoy a Borgin&Burkes-be megy.
- Sajnos nem halljuk, hogy mit beszélnek- mondtam. 
- Fredéktől  kaptam nyár elején egy telefült- szólt Ron.- Azzal kihallgathatjuk őket.
A fiú elidőzött egy darabig, majd felkiáltott:
- Szuper! Már van is vétel! 
- .... tudja, hogy kell megjavítani?
- Talán megtudom javítani, de semmit nem garantálhatok- felelte Borgin.
- Nem?- kérdezte Malfoy, majd odalépett egy szekrény mögé, így mi nem láthattuk, hogy mit mutat. - Ettől talán biztosabb lesz a dolgában. Megkeserüli, ha eljár a  szája! 
- Ugyan, nincs semmi szükség rá. 
- Most mennek kell! Azt pedig tegye félre nekem, mert szükségem lesz rá. 
- Ha kívánja, most is elviheti. 
- Dehogy viszem el maga ostoba fajankó! Nem fogok végigsétálni vele  az utcán! Csak ne adja el!
- Ahogy óhajtja uram! 
Malfoy elégedett vigyorral az arcán kilépett a boltból. 
- Ez meg mi volt?- kérdezte suttogva Ron. 
- Mintha valamit meg akart volna javíttatni, utána pedig félretetetett egy tárgyat- feleltem. 
- Maradjatok itt- mondta Hermione, majd kibújt a köpeny alól és belépett az üzletbe. Ott megállt egy üvegajtós szekrény előtt. 
- Eladó az a nyaklánc?
- Ezerötszáz galleonért igen. 
- Annyi pénzem sajnos nincs- felelte Hermione. - És az a koponya?
- Tizenhat galleon. 
- Nincs félretéve valakinek? Tudja, az a fiú, aki az előbb itt járt..... Draco Malfoy....a barátom és nem szeretnék ugyanazt venni a születésnapjára. 
Ezt elég gyenge mesének tartottam és úgy láttam, hogy Borgin is. 
- Kifelé! Ki innen!- förmedt rá Hermionéra. 
Miután visszaértünk az Abszol útra, Ron és Hermione elkezdtek veszekedni. 
- Hát, elég átlátszó volt a dumád.  Még hogy Malfoy a barátod....
- Majd legközelebb megmutatod te, hogyan kell csinálni!

***

A Weasley szülők és Ginny a Weasley Varázsvicc Vállalat előtt vártak minket, én azonban észrevettem Danielt a macskaköves út túloldalán, aki nekem integetett, hogy menjek oda. 
- Menjetek be nyugodtan! Mindjárt megyek én is- mondtam Harryéknek, majd átmentem a bátyámhoz. 
- Mit akarsz?- kérdeztem. 
- Draco is szeretne bemenni Fred és George boltjába. 
- Hát akkor menjen!
- De nem mehetek!- jelent meg Malfoy Daniel háta mögül. - Épp az előbb vesztem velük össze. 
- És én mit tehetek?
- Kitaláltuk Daniellel, hogy átváltoztatjuk kicsit a külsőmet és úgy megyek be a boltba. Ha kérdezik, akkor majd azt mondjuk, hogy valamilyen rokonotok vagyok. 
A bátyám végrehajtotta a varázslatot, ami olyan jól sikerült, hogy tényleg nem lehetett ráismerni Malfoyra.
- És ha megkérdezik, akkor mit mondunk?- kérdeztem. - Ki ő nekünk?
- A testvérünk- vágta rá azonnal Daniel. 
- És eddig mégis hol volt? Magyarországon?
- Jó, jó, majd kitaláljuk. Csak menjünk már be!- tuszkolt minket Malfoy a bolt felé. 
Beléptünk az üzletbe, George pedig azonnal letámadott minket. 
- Sziasztok! Örülök, hogy látlak Bella! Ő kicsoda?- kérdezte Malfoy felé bökve. 
- Ronald Evans, az unokatestvérünk- rögtönöztem, Malfoy pedig kis híján megfulladt a név hallatán. 
Mindeközben megjelent Ron Weasley is, aki örvendezett, hogy van egy névrokona, majd a karjánál fogva magával rángatta a mardekárost.
- Nem veszel olyan ehető Sötét Jegyet?- kérdezte tőlem George.
- Kösz, inkább kihagynám. 
- Pedig ingyen adnánk. 
- Azok mik?- kérdeztem egy csomó piros pelyhes gömbre mutatva, amik a ketrec alján gördültek ide-oda. 
- Törpegolymókok- válaszolta Fred. - Ginny is kapott tőlünk egyet.
- De cukik! Én is inkább ilyet veszek.
- Odaadjuk neked is ingyen- felelte Fred. 
- Köszönöm! 
- Úgy látom, az unokatestvéred vett valamit- mondta George.- Perui instant sötétségpor. Kitűnő választás!

folyt.köv
Linda&Dina



2014. október 25., szombat

53. fejezet

53. fejezet
Az előkerült Mardekáros

Ron mondatára nagyon megijedtem, ugyanis Daniel is ilyen utalásokat tett Malfoy eltűnésével kapcsolatban.
- És ki az áldozat?- kérdeztem riadtan.
- Egy tizenhat év körüli, szőke hajú fiú. Ezek alapján akár... Malfoy is lehet.
- Ugyan már Ron, több mint ötven roxfortos diákra igazak lehetnek ezek a személyleírások- mondta Hermione.
- Jól vagy?- kérdezte tőlem Harry.
- Az igazság az, hogy Daniel azért küldött nekem annyi levelet, mert Malfoy tényleg eltűnt.
- Szuper! Egy gonddal kevesebb- vágta rá Ron.
- RON!- kiáltottunk rá mind a hárman.
- Lehet, hogy Malfoy az ellenségünk, de azért nem kívánunk neki ilyet!- mondta Hermione.

***

Már csak két hét volt hátra az augusztusból. Ebből egy hetet otthon töltöttem. Emily nénikénk szerencsére meggyógyult, ennek örömére pedig meg is látogatott bennünket. Ebbe, na és abba, hogy Draco még mindig nem jelentkezett, Daniel belebetegedett. Malfoy eltűnése tényleg aggasztó volt. Már három hete nem hallottunk róla semmit sem.
Utolsó héten felutaztam a bátyámmal Londonba, bevásárolni az iskolakezdésre. A Foltozott Üstben szálltunk meg. 
Éppen lefekvéshez készülődtem, amikor Daniel rontott be a szobába. 
- Draco még mindig nem válaszolt a leveleimre!
- Elég érdekes lenne, ha Malfoy a Foltozott Üstbe küldené neked a levelet. Különben is, álmos vagyok, úgyhogy nem érdekelnek a problémáid. 
- Tudtam én! Téged egyáltalán nem érdekel, hogy mi van Dracoval! Felőled aztán halott is lehet! 
- Mit tudsz te az én érzéseimről Daniel?- kiáltottam vissza. - Honnan tudod, hogy mit érzek Draco iránt? Én igenis sze....- elég hangos zene hallatszott át a szomszéd szobából. - Ki az az idióta, aki ilyen hangosan üvölteti a zenét?
Gyors léptekkel kimentem a szobánkból és bedörömböltem a szomszédunk ajtaján. 
- Megyek már!- hallottam egy ismerős hangot. 
Karba tett kézzel vártam, hogy kinyissák az ajtót. Nem sokkal később ki is nyitották.
- Elnézést, lehalkítaná a....- felnéztem az illetőre és alig akartam hinni a szememnek. - Draco!- kiáltottam fel és a fiú nyakába borultam, mire ő is átölelt. - Már azt hittem, hogy nem is élsz! Hogy te vagy a vérfarkastámadás áldozata. Annyira aggódtam érted! Hol voltál eddig?
- Tényleg aggódtál értem?- kérdezte vigyorogva Malfoy. - Tudtam, hogy fontos vagyok számodra. 
Gyorsan kibontakoztam az öleléséből. 
- Igen, tényleg aggódtam érted! De most már igazán elárulhatnád, hogy hol a fenében voltál. 
- Az a helyzet, hogy....azt nem mondhatom el. 
- Ennyi?- kérdeztem. - Hetekre eltűnsz, hetekre, semmi életjelet nem adsz magadról, miközben mi halálra aggódjuk magunkat Daniellel! Ezek után pedig csak annyi a mondanivalód, hogy nem mondhatod el?- lenéztem Malfoy bal alkarján található Sötét Jegyre, majd vissza a szemébe. A fiú is követte a tekintetem, így tudhatta, hogy mire vonatkozik a kérdésem. - Köze van ehhez?
Hirtelen Dan jelent meg, kis híján fellökve engem Malfoyhoz rohant és körülugrálta, így már nem kaptam választ a kérdésemre. 

folyt.köv
Linda&Dina 

2014. október 4., szombat

52. fejezet

52. fejezet
RBF eredmények és aggodalmas levelek

- 'Arry, már nagyhon sokhat 'allottam rohlad- szólalt meg vacsora után Fleur. 
Hermione és Ginny megunták Fleur szövegét és elindultak fel az emeletre. 
- Te jó ég!- kiáltott fel Hermione, mire Ron úgy megijedt, hogy hátraesett a székkel. - Még nem kaptuk meg a leveleket az eredményekről. Lehet, hogy mind a négyen megbuktunk! 
- Ezért kellett így megijesztened?- kérdezte Ron, aki most tápászkodott fel a földről. 
- Tényleg, a levelek!- mondta hirtelen Mrs. Weasley. - Már délelőtt megérkeztek, csak a nagy sietségben elfelejtettem odaadni. 
Molly átadta a személyre szóló leveleket, nekem pedig szó szerint egy levélköteget nyomott a kezembe. 
- Kitől kaptál ennyi levelet?- kérdezte Ron a nyakát nyújtogatva. 
Hét levelet kaptam, abból egy a Roxfortból jött, a többi pedig....
- A bátyámtól- feleltem. 
- De hiszen még csak ma érkeztél- mondta Harry. 
- Na, milyenek lettek az eredmények?- kérdezte Mr. Weasley. 
Felbontottam a Roxfortból kapott levelet és megnéztem az eredményeket.
- Nekem egész jó lett- feleltem. 
- Fogadjunk, hogy mindegyik Kiváló- mondta Ron. 
- Nem. Nyolc Kiváló és kettő Várakozáson Felüli. 
- Nekem is- mondta Mio. 
- Hét sikerült, három nem- felelte Harry, aki azért örült ennek az eredménynek. 
- És neked Ron?A tiéd milyen lett?- kérdezte Bill. 
- Ugyanolyan, mint Harry-é. 
Mrs. Weasley ennek hallatára majd kicsattant az örömtől és egy cuppanós puszit nyomott Ron arcára, aki vörösödve tolta el az anyját magától. 
A többiek lent maradtak a konyhában, én pedig felmentem Ginny szobájába elolvasni a bátyámtól kapott leveleket. 
Mindegyik levele két oldalas volt, ezért 12 oldalt kellett elolvasnom Daniel macskakaparásával. 
Az egyik például így kezdődött: 

" TRAGÉDIA történt! Draco nem válaszolt a leveleimre, amiket ma küldtem! Vagyis eltűnt! " 

Hát igen. Daniel logikája irigylésre méltó. 
A másik levélben ilyen mondatok voltak: 

" Elvesztettem a lelki társam, a támaszom, a legjobb barátom.... " 

A harmadik levélnél már meguntam a nyavalygását, ezért a maradék hármat már el sem olvastam. 

***

Az első hét Ronéknál eseménydúsan telt, minden napra találtunk valami jó programot. Daniel levelei továbbra is tonnaszámra jöttek. A mai nap is érkezett tőle négy darab. Felbontottam az egyiket, amiben még mindig Malfoy eltűnéséről kreált történetet. Az is felmerült benne, hogy Malfoy meghalt, holttestét pedig szétmarcangolták a vérfarkasok. 
Mindig is tudtam, hogy Danielben van olyan, ami bennem nincs meg: írói tehetség. 
Elegem lett ezekből a levelekből, de már bennem is felmerült a kérdés: Mi van, ha Malfoy tényleg eltűnt?
Hermionéval lementünk a konyhába, ahol Ron azonnal letámadott minket: 
- Hallottátok, hogy tegnap vérfarkas támadás történt? Az áldozat pedig egy roxfortos diák. 

folyt.köv
Linda&Dina

2014. szeptember 13., szombat

51. fejezet

51. fejezet
Szomorú születésnap

Másnap, július 31-én, Harry születésnapján hop-porral mentem Ronékhoz. Csak egy pár cuccot vittem magammal, a többi roxfortos holmimat majd a szüleim hozzák fel az Abszol útra augusztus utolsó hetén. Elbúcsúztam tőlük, Danieltől is, de ő nem igazán figyelt rám, mert Mafoyjal volt elfoglalva, hogy vajon hol lehet most és milyen büntetést akar rájuk kiszabni Voldemort.
Az Odúba érkezve már hallottam Mrs. Weasley kiabálását:
- Jaj, Bella drágám, örülök, hogy megérkeztél.
- Jó reggelt Mrs. Weasley- köszöntem illedelmesen. 
Lépések zaja hallatszott, majd megjelent Hermione, Ginny és Ron. 
- Biztosan elfáradtál, kérsz valamit inni?- kérdezte Molly, mielőtt mielőtt a többiek bármit is mondhattak volna. 
- Köszönöm, nem kérek semmit. 
Üdvözöltük egymást Ginnyékkel, majd Mrs. Weasley újabb kérdést tett fel: 
- Harry nem jön le köszönni?
- Harry?- kérdeztem vissza és Ronra néztem. - Milyen Harry?
A fiú azonban kerülte a pillantásomat és gyorsan így felelt:
- Inkább felviszem a csomagjaidat. 
- Nem mész sehova Ron!- mondta Hermione. - Miért nem írtad meg Bellának, hogy Harry is itt lesz?
- Én megírtam! Biztos nem érkezett meg a levél.
- Épp most beszéltem Harryvel, aki szintén nem tudta, hogy Bella itt lesz. Biztos neki sem érkezett meg a levél....- felelte Ginny, aki időközben felment szólni Harrynek. 
- Mivel nagyon összevesztetek, nem akartam, hogy valamelyikőtök ne legyen itt, ezért írtam inkább azt, hogy a másik nem lesz itt- magyarázta meg Ron. 
Mivel erre sem Harry, sem pedig én nem szóltunk semmit, ezért Hermione kezdett beszélni. 
- Mindenesetre örüljünk annak, hogy mindketten itt vagytok.
- Látjátok?- kérdezte Ron.- Ez is nekem köszönhető.
Erre nem feleltünk semmit, mind az öten felmentünk Ginny szobájába. Kicsit beszélgettünk, majd Ron, Hermione és Ginny valamilyen ürüggyel kiment a szobából. Egy ideig síri csend volt, aztán végül egy nagy levegővétel után megszólaltam:
- Sajnálom ami a keresztapáddal történt!
- Honnan tudod?- kérdezte. - Á, biztosan Ronék írták meg.
- Nem- feleltem. - Nem tőlük tudom. 
- Akkor a Reggeli Prófétában olvastad?
- Nem - vettem egy nagy levegőt. - Voldemorttól tudom. 
- Akkor biztosan tudtál a tervről is, hogy megtámadják a Rendet a főhadiszálláson. 
- Fogalmam sem volt erről az egészről! Tegnap tudtam meg mindent a gyűlésen. Különben is, ha bármit tudtam volna, azonnal megírtam volna neked! Még akkor is, ha most épp nem baráti a viszonyunk. 
- Felejtsük el ezt az egészet! Mindketten hibáztunk, de nagyobb részt én reagáltam túl. 
- Még szerencse, hogy Ron mindkettőnket átvert- feleltem mosolyogva, mire Harry arcán is megjelent egy mosoly. 

***

Délután 5-re Mr. Weasley is hazatért a munkából és vele együtt megérkezett Bill és a barátnője, Fleur Delacour is, akit viszonylag már ismertem a Beauxbatons-ból. Ginny mesélte, hogy Fleur is a Gringottsban dolgozik, ott ismerkedtek meg Billel és már három hónapja együtt járnak. 
- Fred és George hol vannak?- tettem fel a kérdést, mert a nap folyamán még nem láttam őket. 
- Tényleg, te még nem is tudod. Nyitottak egy boltot az Abszol úton, Weasley Varázsvicc Vállalat névvel. Kivettek egy helyiséget, az alsó szinten van a bolt, a felsőn pedig laknak. Nagyon szuper hely, majd ha megyünk Londonba meg kell nézned. 
Vacsora után megköszöntöttük Harryt és Mrs. Weasley mindenkinek vágott egy szelet tortát. 

folyt. köv
Linda&Dina

2014. augusztus 10., vasárnap

50. fejezet

50. fejezet
A halálhír és a büntetés

Július 30-a van. A Sötét Nagyúr mára hirdette meg a gyűlést, holnap pedig megyek Ronékhoz. Pont Harry születésnapján. De ő ugyebár nem lesz ott. Mondjuk elég érdekes, hogy Ron pont a legjobb barátját nem hívta meg. De megbízom Ronban. Ha ő azt mondja, hogy Harry nem lesz ott, akkor nem lesz ott. 
A bátyámmal elindultunk a Lestrange-kúriára, ahol a gyűlés lesz. Szüleink nem tudtak eljönni, mert a múlt héten elmentek Emily nénikénkhez, aki súlyosan megbetegedett és ápolásra szorul.
Társas hoppanálással hamar megérkeztünk a gyűlés helyszínére, ahol a legtöbb halálfaló már ott volt. Daniel ide-oda kapkodta a fejét, hogy észrevegye Malfoyt, de nem találta, és sem Lucius, sem pedig Narcissa nem volt ott. Az összes halálfaló elég gyászos képet vágott. Leültünk az asztalhoz, majd nem sokkal később megjelent Voldemort Nagyúr. 
- Mint tudjuk, az elmúlt napok eseményei beárnyékolják ezt a gyűlést. Te is gyászos hangulatban vagy Bellatrix?- fordult Voldemort Malfoy nagynénjéhez.
- Nem értem, mire gondolsz Nagyúr. 
- Mint tudjuk, két nappal ezelőtt az unokaöcséd, a Black család utolsó sarja meghalt. 
Erre a mondatra felkaptam a fejem. Sirius meghalt???
- Sirius nem volt az unokaöcsém- felelte Bellatrix. - Mocskos véráruló és a sárvérűek védelmezője lett belőle. Egyébként is én öltem meg, szóval nekem hiányzik a legkevésbé. 
- Ettől eltekintve még felettébb mérges vagyok. Két hű szolgámat az Azkabanba zárták. Az egyik mondjuk magának köszönheti. 
- Mi történt Nagyúr?- kérdezte kíváncsian Daniel. 
- A legrégebbi és leghűségesebb halálfalóimmal támadást indítottunk a Főnix Rendje tagjai ellen. Ugyanis tudomásunkra jutott, hogy hol van a főhadiszállásuk. 
- Miért? Hol van?- kíváncsiskodott Stanley Shunpike, aki szintén nem vett részt a támadásban. 
- Sirius Black örökségén, a Grimmauld tér 12-n- felelte Yaxley. 
- Így van- helyeselte a Sötét Nagyúr. - A Grimmauld 2-n. Szóval sikerült meglepnünk a Főnix Rend pár tagját és mint tudjuk, Bellatrix révén az egyiket kiiktatni. Mielőtt több esemény is történhetett volna, megjelentek a Rend többi tagjai pár auror kíséretében. Menekülőre kellett fognunk, de sajnos kettőt közülünk sikerült elfogniuk. Most mindketten az Azkabanban vannak. 
- Kiket kaptak el Nagyúr?- kérdeztem. 
- Dolohovot és Malfoyt. 
- Dracot az Azkabanba zárták?- kérdezte halálra vált arccal Daniel. 
- A Nagyúr az előbb említette, hogy a legrégebbi halálfalóival támadt. Ezek szerint Lucius Malfoyra gondolt. 
- Így van Trixi. Fiatal barátunkat nagyon lesújtotta a hír, ezért nincs most köztünk. 
Daniel nagyban hüledezett mellettem, én azonban jobban sajnáltam Harryt, aki elvesztette a keresztapját. Még akkor is, ha most nem éppen baráti a viszonyunk. 
- De ez még nem vonja ki a Malfoy családot a büntetés alól. Mivel Luciusra nem számíthatunk, ezért a fiára vár a feladat. 
A gyűlés végezetével a hoppanáláshoz készültünk a bátyámmal, amikor Voldemort odalépett hozzánk. 
- Jobban van már Emma nénikétek?
- Emilynek hívják Nagyúr. 
- Szóval jobban van, értem. 
Ráhagytam Voldemortra a dolgot, nem akartam, hogy még nagyobb hülyeség süljön ki belőle. Elköszöntünk, majd hoppanáltunk. 
Este hamar lefeküdtem, mert másnap korán indulok Ronékhoz, előtte pedig még el szeretnék köszönni anyáéktól, akik szintén kora reggel érkeznek meg. 

folyt.köv
Linda&Dina

2014. július 11., péntek

49. fejezet

49. fejezet
Levél és a látogatás

Felmentem a szobámba, kibontottam Ron levelét, amiben ez állt: 


" Bella!
Augusztus első kettő hetében szívesen látunk az Odúban. Harry természetesen nem lesz itt! Nagy fájdalom, hogy Harryvel ennyire megromlott a viszonyotok. Ezért intéztük úgy, hogy ne egyszerre legyetek itt. Nagyon várunk Hermionéval, a családommal, de Harry nélkül.
Majd két hét múlva találkozunk!
Üdv: Ron
Ui.: Harry nem itt, hanem a Privet Drive-on lesz! "

Ez a levél egyáltalán nem illett Ronhoz. Ő nem az az érzelgős típus. 

***

Másnap reggelinél bejelentettem apáéknak, hogy Ron meghívott hozzájuk, ők pedig elengedtek. Apáéknak is volt egy bejelentésük:
- Lucius küldött egy levelet, hogy ma este, ha ráérünk, akkor meglátogatnak minket- mondta apa. - Én pedig meghívtam őket ebédre, mert már régen voltak nálunk. 
Daniel, aki idáig fáradtan ült az asztalnál, most fellelkesedett és ezt kérdezte:
- Draco is jön?
- Igen, az egész család jön.
Reggeli után segítettem anyának főzni, a bátyám pedig megterítette az asztalt. Zöld terítőt és ezüst szalvétákat tett. 
- Ennyi erővel kígyó is lehetne a főfogás- mondtam. 
Kis pukkanás hallatszott, majd megjelent a Malfoy család. 
- Draco, ülj mellém!- kiáltott fel Dan, majd színpadias mozdulattal a mellette lévő üres székre mutatott, aminek következtében leverte az egyik csészét. 
Malfoy azonban a bátyám és az én nagy bánatomra a mellettem lévő székre ült le. 
Elkezdtünk enni, majd a főfogásnál Narcissa megszólalt:
- Nagyon finom ez a sült csirkecomb!
- Köszönöm- mondta anya. - Bella segített elkészíteni. 
- Jó feleség lenne belőle- szólalt meg Lucius Malfoy. - Igaz, Draco?
Majdnem félrenyeltem, Malfoy azonban szemmel láthatólag örült ennek és rám vigyorgott. 
Már vártam, hogy vége legyen az ebédnek, mert elég "kényelmetlen" volt Malfoy mellett ülni. 
Miután végeztünk, anya és Narcissa sétálni mentek, Lucius pedig kiállt a bátyámmal egy varázslósakk párbajra. Elindultam felfele az emeletre, amikor hallottam apa hangját:
- Draco, te felmehetsz Bellával a szobájába. 
- Remek ötlet Mr. Evans!
Felmentünk Malfoyjal a szobámba. 
- Milyen kedves apád van- mondta, majd leült az ágyamra. - Nem bánnám, ha az apósom lenne. 
- Én meg nagyon is bánnám!
- Most mit vagy úgy oda? Már Crak és Monstro, az ostoba Hagrid és az a bugyuta Longbottom is észrevette, hogy összeillünk. És azok után, ami a vonaton történt.....
- Arról nem tud senki és így is van jól!- vágtam közbe. 
- Az a féleszű Longbottom látta és talán már el is pletykálta a fél Roxfortnak, bár, lehet, hogy amire beért a fülkébe, addigra a szita agyából eltávozott minden. 
- Mindegy, hogy Neville elpletykálta-e vagy sem, az újságcikkeidnek köszönhetően már úgyis tudja a fél Roxfort, hogy együtt vagyunk. Mármint ELMÉLETILEG- javítottam ki gyorsan magam. 
Egy ideig síri csend volt, majd Malfoy megkérdezte:
- És még mi a terved a nyárra? 
- Megyek a "pórnéphez", ahogy te neveznéd Ronékat. 
- Jó, hogy emlékeztetsz! Már el is felejtettem ezt a megnevezést. 
Belenéztem a tükörbe, ami előtt álltam és észrevettem, hogy felcsúszott a blúzom ujja és kilátszott alóla a Sötét Jegy. Malfoy is észrevette. 
- Tegnap óta hivatalosan is halálfalók vagyunk. 
- Attól még nem változott semmi- feleltem. - Én még mindig ugyanaz vagyok, aki voltam. 
- Volde....khm, mármint a Sötét Nagyurat nem lehet becsapni. Előbb-utóbb rájön, hogy nem őt szolgálod. 
- Akkor se árulom el azokat, akiket szeretek!
- Én se!

folyt.köv
Linda&Dina

2014. június 23., hétfő

48. fejezet

48. fejezet
A beavatás

Július közepe van. Amikor reggel felkeltem, nagyon féltem, mert tudtam, hogy ettől a naptól fogva viselni fogom a Sötét Jegyet. 
- Bella! Siess a reggelivel- mondta apa. - Nemsokára indulunk a Lestrange-kúriára. 
- Hova?- kérdeztem, majd a meglepődöttségtől kiköptem a töklevet. 
- Ott lesztek hivatalosan is halálfalók Dracoval. 
- Csak vele?
- Igen- felelte apa.- A többiek már nyár elején megkapták. 
Miután befejeztem a reggelizést, a Lestrange-kúriába hoppanáltunk. Amikor megérkeztünk, már ott volt körülbelül húsz halálfaló, köztük Lucius Malfoy is a fiával. 
- Drága barátaim!- lépett ki a sötétségből Voldemort. - Látom megérkezett közénk két új, fiatal barátunk. A 14 éves Trixi.....
- Elnézést Nagyúr,- vágtam közbe- de 16 éves vagyok. 
- Ó, értem. Szóval a 14 éves Trixi és Draco bizonyára mindketten a híres és nagy múltú családjaik nyomdokaiba szeretnének lépni. Hisz ők is tudják, hogy el kell távolítani a fertőt, ki kell vágni a fekélyt és meg kell akadályozni a nemes vér elkorcsosulását. Draco, Trixi, gyertek velem! 
Bevezetett minket egy sötét szobába.
- Melyikőtök az idősebb?- kérdezte Voldemort.
- Egyidősek vagyunk Nagyúr- válaszoltam. - Mindketten június ötödikén születtünk.
- Ó, értem. Szóval Draco az idősebb. Ide hozzám! 
Malfoy odament, Voldemort felhúzta a talárjának bal ujját, majd varázspálcájával alkarjára bökött, motyogott valami varázsigét, mire Draco kezén pár perc múlva ott virított a Sötét Jegy. 
- Most már csatlakozhatsz a többi hű szolgámhoz! Menj Draco!
Malfoy kiment a szobából, Voldemort pedig hozzám fordult:
- Gyere ide Trixi!
Kissé félve odamentem hozzá, ő pedig ahelyett, hogy felhúzta volna a talárom ujját, elkezdett dumálni. reméltem, hogy nem az egész élettörténetét akarja elmesélni, mint ahogy Daniel beavatásán tette.
- Azon gondolkoztam, hogy lehetett volna előbb is ez a beavatás. Akkor te és az ifjú Malfoy már előbb csatlakozhattatok volna köreimhez. 
- Ez jobb, hogy így lett Nagyúr, mert május végén voltak a Rendes Bűbájos Fokozat vizsgáink, amik nagyon fontosak lesznek a továbbiakban. 
- Szóval a Rendes Fokozat vizsgáitok, értem. Igen, azok tényleg nagyon fontosak. És milyenek lettek az eredmények?
- Még nem tudom Nagyúr, mert csak július végén kapjuk meg az eredményeket- feleltem. 
- Augusztus elején. Ó, értem. Ha jól tudom, te vagy a második Griffendéles, aki támogatja az eszméimet.
- Elnézést Nagyúr, de a harmadik. Féregfark, Daniel és én. 
- Szóval te és Féregfark. Ó, értem. 
Ezután Voldemort már nem beszélt többet, hanem nekem is beleégette a Sötét Jegyet a bal alkaromba. 
Kifele menet Voldemort megint felém fordult és újból rákezdett:
- Hálát adhatunk a sorsnak, hogy a drága jó Lucius barátunk összefutott a családoddal.... hol is?
- A Kviddics-Világkupa döntőn Nagyúr. 
- Szóval a Kviddics-Világdöntőn, értem. 
Daniel, aki meghallotta Voldemort utolsó mondatát, áradozni kezdett:
- A Kviddics- Világkupa döntő? Írország és Bulgária játszott. Krum kapta el a cikeszt, de Írország győzött.
- Szóval Bulgária győzött- szólalt meg Voldemort. - Csendet!- kiáltott fel, miközben csak ő beszélt. - A következő gyűlés július végén, két hét múlva lesz. Ugyanitt. 
Mindenki majdnem egyszerre hoppanált. Nem is bántam,mert már dél volt. Mikor hazaértünk, anya mondta, hogy kész az ebéd. Azonnal nekiláttunk enni. Miután végeztünk, Daniel egy levelet hozott a kezében. 
- Leveled jött- mondta felém fordulva. 
- Ki küldte?
- Ron- felelte, majd átadta a levelet. 

folyt. köv
Linda&Dina

Megjegyzés: A történetünkben, ettől a fejezettől kezdve Voldemort kicsit OOC (= Out Of Character), azaz karakteren kívüli. Ezáltal nálunk kicsit viccesebb a karaktere. Az, hogy mindent félreért, kihagyja a szavak, mondatok felét a Harry Potter és a Halál Ereklyéi film első részéből vettük.
" - .... Például Te, Lucius?
- Nagyuram....
- Nagyuram.... Add át nekem a pálcádat!
- Jól érzem, ez szil fa?
- Igen, Nagyúr. 
- És a magja?
- Sárkány....khm.... szívizomhúr Nagyúr.
- Sárkányszívhúr!  "

Forrás: 
http://videa.hu/videok/film-animacio/harry-potter-es-a-halal-ereklyei-i.resz-lOTQN50ZLEB72XW1 ( 7:14-től )

2014. június 15., vasárnap

47. fejezet

47. fejezet
Egy emlék és a gyűlés

- Na, indulhatunk?- kérdezte tőlem egyik nap Daniel.
- Hova?
- A gyűlésre.
- Milyen gyűlésre?
- A Főnix Rendjének gyűlésére- felelte a bátyám. - Ami nemsokára kezdődik.
- Felőlem mehetsz- mondtam, majd tovább folytattam az újságolvasást. - Ezidáig se jelentetted be nekem, hogy hova készülsz, úgyhogy ezek után sem kell. Úgyhogy mehetsz, ahova akarsz. Szia. 
- De Bella, a gyűlésen neked is ott kell lenned! Mindketten kaptunk levelet.
- Arra a levélre gondolsz?- kérdeztem, majd fejemmel a kandalló felé böktem, aminek tetején a felbontatlan levelem állt. - Hidd el Daniel, semmi kedvem találkozni Harry Potterrel. Épp elég lesz, hogy még két évig egy egy iskolába, azon belül is egy házba kell járnom vele. Nem kell, hogy még a nyáron is találkozzunk. Különben is, egy családból elég egy ember is. Majd te elmész, utána pedig szépen megkérlek és elmondod nekem, hogy mi volt a gyűlésen.
- Ugyan már hugi, Harry már biztos megnyugodott. Fogadni mernék, hogy mihelyst meglátjátok egymást, egymás nyakába borultok.
- Na, arra aztán várhatsz! Én ugyan nem fogok Harry nyakába ugrani! Hallottad mit mondott nekem a Roxfort Expresszen hazafele jövet?
- Igen, mesélted.
- Akkor jó- mondtam, majd folytattam az elkezdett újságcikk olvasását. 
Miután végeztem vele, felnéztem és láttam, hogy Daniel még mindig itt áll előttem.
- Na mi van?- kérdeztem.- Nem mész?
- Kérlek Bella, gyere el te is! Majd a lehető legtávolabb ültök egymástól Harryvel az asztalnál. Majd ő ül az asztal egyik végén, te pedig a másik végén. Kérlek, gyere el!- mondta Dan, majd kinyújtotta a kezét.
Vettem egy mély levegőt.
- Na jó, menjünk- feleltem, majd megfogtam a bátyám kezét. 
A Grimmauld tér 12-be elég hamar megérkeztünk. A házban síri csend volt. A főhadiszállás üres volt.
- Hú, de csend van-szólalt meg Daniel.- Lehet, hogy.....
- Ugye most nem azt akarod mondani, hogy lehet, hogy nem is ma lesz a gyűlés?- vágtam közbe.- Akkor feleslegesen rángattál ide???
- Lesz gyűlés- hallottunk egy hangot a mellettünk lévő szobából. - Csak a többiek még nem érkeztek meg. 
- Úgy hallottam, ma elég sokan leszünk- mondta Dan.
- Igen. A külföldön tartózkodó rendtagok kivételével mindenki itt lesz a Rendből. Csak Harry nem. 
Felsóhajtottam. Ennek a hírnek most nagyon örültem. Legalább nem kell találkoznom vele a nyáron. A következő gyűlésen ( már ha lesz még a nyáron ) úgysem leszek itt. Daniel már semmivel sem fog tudni rávenni arra, hogy jöjjek el. Az Odúba pedig csak akkor megyek, ha Harry nem lesz ott. Bár, nem hinném, hogy idén nyáron leszek Ronéknál. Szerintem Ron előbb Harryt hívja meg hozzájuk, ő már sokkal régebb óta a barátja, mint én.
Az igazat megvallva, egy cseppet sem érdekelt, hogy Harry Potter miért nem lesz itt a gyűlésen. A bátyámat vizont annál inkább. 
- Miért? 
- Ezt Dumbledore-tól kérdezd- felelte Sirius. - Ő mondta, hogy nem lesz itt a mai gyűlésen. 
- Akkor majd megkérdezem tőle.
- Amúgy, mit csinálsz itt Sirius?- kérdeztem.
- Itt lakik- felelte Dan.
- Nem mondod? Képzeld, erre magamtól is rájöttem, te idióta! Úgy értettem, hogy ebben a szobában- mondtam, majd beléptem a helyiségbe.
- Semmit- felelte Sirius.- Csak elgondolkoztam.
Körbetekintettem a szobában. Tekintetem megakadt a tőlem balra lévő falon, amelyen egy családfa volt. 
- A híres és nagy múltú Black-családfa - mondtam. Nem először láttam ezt és már hallottam is róla. De valahogy mindig megakadt a tekintetem ezen a családfán. - Még mindig alig hiszem el, hogy rokonok vagytok Malfoyékkal- folytattam, miközben tekintetem Draco Malfoy nevére vándorolt. 
- A rokonait nem válogathatja meg az ember. 
- Én örülnék, ha Dracoval rokonok lennénk- szólalt meg a bátyám.
- Nagyon távolian azok vagyunk vele- feleltem. - Ugyanis minden aranyvérű rokon egymással. 
- Jobban örülnék, ha közeli rokonok lennénk.
míg Daniel azzal volt elfoglalva, hogyan lehetnének Malfoy-jal közelebbi rokonok, addig én tovább folytattam a családfa tanulmányozását. Most azonban nem a neveket néztem, hanem a kiégetett részeket. Ezt Sirius is észrevette:
- Voldemort úgy gondolta, hogy meg kell metszeni a fát, ki kell vágni a fertőt. Ezt a Voldemorthoz hű családtagjaim szíves örömest meg is tették. 
- Gondolom, ők nem azt a Sirius Blacket ismerik, aki képes volt vérfürdőt rendezni a nyílt utcán és megölte a barátját, az ártatlan Peter Pettigrew-t, akiből csak egy ujja maradt meg- mondtam.
- Hát nem. Ők a véráruló Sirius Blacket ismerik. 
Erre nem feleltem semmit, tovább néztem a családfát. 
- Miattam haltak meg- hallottam Sirius hangját. 
- Tessék?
- Lily és James miattam haltak meg. 
Odamentem Siriushoz és a szemébe néztem. 
- Nem a te hibád Sirius!- mondtam.- Senki sem gondolta volna, hogy Pettigrew képes ilyesmire!
- A szemed.....
- Tessék?
- A szemed olyan, mint Lily Evans-é. 
- Bitang csőcselékek, vérárulók.....
- Úgy hallom, megjöttek a többiek- mondta Sirius.
Kimentünk a szobából. Egyelőre még csak egy-két rendtag érkezett, de tíz perc elteltével már az összes Főnix Rend tag a konyhában lévő asztalnál ült. 
- Nos, mint tudjuk- kezdte Dumbledore- Voldemort két éve visszatért. Azóta viszont nem hallottunk róla semmit. Történtek mugli gyilkosságok és pár boszorkányt és varázslót is megöltek, amiknek több, mint valószínű, hogy Voldemort áll a hátterében. Azt viszont nem tudjuk, hogy mit csinál mostanság.....
- Halálfalókat toboroz- vágtam közbe. - Napokon belül nekem is a bal alkaromon fog virítani a Sötét Jegy....
Lépések zaját hallottuk, majd belépett a konyhába....
- Perselus! Foglalj helyet- szólt Dumbledore. 
Piton leült a melllettem lévő üres székre.
- Elnézést!
- Jellemző- szűrte ki a fogai közt a velem szemben ülő Sirius. 
- Parancsolsz Black?
- Á, semmi. Csak jelllemző módon mindig te késel el. 
- Tudod Black- kezdte Piton- míg egyesek a lábukat lógatják, nem törődve a világ dolgaival, a négy fal közt tengetik napjaikat, a ház biztonságát élvezve, addig én ott kint kockára teszem az életem. Én nem élek olyan életet, mint te!
Láttam, hogy ez nagyon rosszul esik Siriusnak. Ez azért tényleg durva volt Piontól. Siriusban felment a pumpa, a következő pillanatban pedig már a kezében volt a pálcája. 
- Hagyd békén Sirius!- csattantam fel. Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogy miért tettem ezt. Olyan volt, mintha nem is én mondtam volna.
- Evans?- hallottam Mordon hangját. 
- Mit ártott neked Piton?- a hang még mindig nem az enyém volt, pedig az én számból hangzott. 
Mindenki megütközve nézett rám. Még Dumbledore sem javított ki "Piton tanár úrra". Sirius, Piton és a vele szemben ülő Lupin pedig úgy néztek rám, mint akik szellemet láttak. 
- Lily....- csúszott ki a Mardekár házvezetőjének száján. 
- Öhm.... tanár úr? - szólongattam. - Piton professzor?
- Igen?- kérdezte, miután magához tért a meglepődöttségtől. 
- Jól tetszik lenni?
- Persze. 
Lupin és Sirius még mindig furán néztek rám. Most az utóbbit próbáltam szólongatni. 
- Sirius! Minden rendben?
- Úgy tűnt, mintha Lily Evanst hallottuk volna..... 
- De visszatérve a kérdésedre Bella- vágott közbe Lupin- Piton nagyon sokat ártott nekünk! Már gyerekkorunkban is és most, felnőttként is. 
- Már ne haragudjon Mr. Lupin, de én úgy tudom, hogy Piton... tanár úr volt az, aki két éve bájitalt főzött Önnek a telihold idejére. 
- Ez igaz. Utána viszont ő volt az, aki elárulta a diákoknak, hogy mi vagyok.
- Engem pedig a dementorok kezére adott- mondta Sirius. 
- Ott is lenne a helyed. 
Sirius újra a kezébe vette a pálcáját. Mielőtt még bármi történhetett volna, gyorsan közbevágtam: 
- Nem lehetne félretenni ezt a veszekedést? Legalább arra az időre, amíg a gyűlés tart? Kérem!
Sirius elrakta a pálcáját, én pedig hálás szemmel néztem rá.
- Végül is, igazad van Li....khm... Bella! Most van ennél fontosabb dolgunk is.
- A lány a te házadba jár, Piton?- kotyogott közbe Mundungus.
- Nem. Bella Griffendéles. 
~ De Mardekáros lennék ~ gondoltam magamban és eszembe jutott az a nap, amikor ott könyörögtem a Teszlek Süvegnek, hogy ne a Mardekárba osszon be.
Ezután tovább folytatódott a gyűlés. Az igazat megvallva, nem igazán figyeltem oda. Azzal voltam elfoglalva, hogy a mai nap már háromszor hasonlítottak Lily Evans-höz. Vajon tényleg ennyire hasonlítok rá?
Miután véget ért a gyűlés, odamentem Dumbledore-hoz.
- Beszélhetnék Önnel igazgató úr?- kérdeztem.
- Természetesen. Miben segíthetek Bella?
Megvártam, amire mindenki kiment a konyhából. 
- Csak kérdezni szeretnék Öntől valamit igazgató úr. 
- Kérdezz nyugodtan. 
- Tényleg....ennyire hasonlítok Lily Evans-re? 
Dumbledore végignézett rajtam.
- Mi tagadás, a szemed tényleg ugyanolyan, mint Lily Evans-é. Én viszont más hasonlóságot nem látok. Eltekintve persze attól, hogy a vezetéknevetek is egyezik. Perselust, Remust és Siriust valószínűleg a szemed zavarta meg, na és persze az, hogy Perselus mellett álltál ki, őt védted meg, ahogy anno Lily is tette. 
- De igazgató úr! Még Ön sem javított ki, amikor "Piton tanár úr" helyett csak "Pitont" mondtam.
- Igen. Mert egy pillanatra tényleg úgy tűnt, mintha Lily Evanst hallottuk volna.
Ezek után már nem mertem elmondani Dumbledore-nak, hogy amikor megvédtem Pitont, olyan volt, mintha nem is én szóltam volna. 
- Van még valami, amit szeretnél elmondani nekem, Bella?
- Nincsen igazgató úr- hazudtam Dumbledore-nak. - Köszönöm, hogy válaszolt a kérdésemre! Viszontlátásra! 
- Viszlát- köszönt Dumbledore, a következő pillanatban pedig már el is tűnt. 
Kimentem az előszobába, ahol Daniel Sirius-szal beszélgetett. 
- Mehetünk? - kérdezte a bátyám. 
- Igen- feleltem. - Szia Sirius!
- Sziasztok!
Megfogtam a bátyám kezét, majd pár perc múlva már a nappalinkban voltunk. 
- Jól vagy?- kérdezte Daniel.
- Persze. Miért?
- A hoppanálás után általában rosszul szoktak lenni az emberek. 
- Már megszoktam- feleltem, majd a szobám felé vettem az irányt. Úgy döntöttem, hogy nem tulajdonítok nagy jelentőséget ennek az egésznek, nem foglalkozom vele. Végül is, most volt először, hogy Lily Evans-höz hasonlítottak. Inkább azon gondolkoztam, hogy mit fogok csinálni még ezen a nyáron. Na és persze azon, hogy napokon belül a bal alkaromon fog virítani a Sötét Jegy....

folyt.köv
Linda&Dina


2014. március 22., szombat

46. fejezet

46. fejezet
Viták

Véget ért a tanév. A Londonba tartó Roxfort Expresszen ültem egy fülkében Ronnal, Hermionéval és Harryvel. Az utóbbival nem szívesen, mert három napja már folyamatosan veszekedtünk.
Most is egy vita közepén tartottunk, amikor Ron közbevágott:
- Anya üzeni, hogy nagyon szívesen lát titeket egész augusztusban az Odúban. 
- Ha Harry ott lesz, akkor nem megyek!- feleltem.
- Szintúgy!
- Hát, akkor Harry csak te jössz hozzánk.....
- RON!- kiáltott rá Hermione.
- Illetve....mindkettőtöket szívesen látunk, addigra biztos kibékültök.
- Dehogy békülök ki! Bella egész végig hazudott nekünk!
- Fogd már fel, hogy nem mondhattuk el!- kiabáltam vissza.- És különben is, én csak a gyűléseken vagyok ott, nem harcolhatok a felnőttekkel! Szóval, én csak híreket hallok!
- Az is több, mint a semmi! Voldemort két éve visszatért! Azóta nem hallottam róla semmit, azt se tudom, mire készül! Persze te halálfaló leszel, lehet, hogy el is árulsz minket!
- Mégis hogy juthatott eszedbe ilyesmi???- kérdeztem, majd felpattantam a helyemről és dühös pillantást vetettem Harryre.- Jobb lesz, ha most kimegyek, itt túl fullasztó a levegő!
Elindultam megkeresni a Mardekárosok fülkéjét, ahol nagy valószínűséggel Daniel is tartózkodott. Hamarosan meg is találtam.
Benyitottam, és a bátyám, aki eddig a fülkeajtóval babrált, most a nagy lendülettől egy " Mi a franc van ezzel az ajtóval?" kiáltással Crak és Monstró ölébe zuhant.
- Semmi! Csak beakarok jönni- feleltem, majd észrevettem Malfoyt, akinek feje Pansy ölében pihent. - Itt még fullasztóbb a levegő!
Draco Malfoy ekkor észrevette, hogy én vagyok az, most hirtelen felugrott, majd elkezdte kifelé taszigálni Parkinsont.
- Jaj Draco- kezdte a nyavalygást Pansy.
- Keress magadnak egy másik fülkét!- mondta Malfoy, majd ezzel együtt kilökte Pansyt a fülke ajtaján és rá is csukta azt.
~ Ennél a fülkénél még Harry óbégatása is érdekesebb~ gondoltam magamban, majd én is kimentem a fülkéből. Nemsokára megjelent Draco is, így nem értem el Harryék fülkéjét. 
- Minek jöttél utánam?- kérdeztem, majd eszembe jutott a fülkében látott jelenet.- Vagy talán Pansy után jöttél?
A vonat lassulni kezdett, ebből következtettünk rá, hogy mindjárt megáll.
- Talán féltékeny vagy?- kérdezte Malfoy egy bujkáló mosollyal a szája szegletén.
- Miért lennék én féltékeny? És pont arra a hülye libára? Felőlem aztán feleségül is veheted!
- Azért, mert szeretsz.
- Még hogy én.....
Ezt a mondatot azonban nem tudtam befejezni, mert Malfoy hirtelen megcsókolt.
Utána kicsapódott az egyik fülke ajtaja és valaki így kiáltott fel:
- Szóval igaz!- Neville volt az.
- Micsoda?- löktem el magamtól Malfoyt és Neville felé fordultam.
- Hogy együtt jártok! Mikor lesz az esküvő?
Erre azonban nem tudtam válaszolni, mert megállt a vonat, a diákok pedig elkezdtek lefelé szállni a vonatról.
A vasútállomáson búcsúzásképpen megöleltem Ront és Hermionét, Harrynek pedig odavetettem egy "hello"-t.
A bátyámmal a szüleim felé vettük az irányt.

folyt.köv
Linda&Dina

2014. február 22., szombat

45. fejezet

45. fejezet
Grimmauld tér 12

- Tettenérés!- kiáltott fel Ron, majd színpadias mozdulattal Danielre mutatott.
- Elég legyen már Ron!- szólt rá Hermione.
- Ti meg miről beszéltek?- kérdezte Harry. - Akkor tényleg létezik a Főnix Rendje?
Már épp válaszolni akartunk, amikor McGalagony jelent meg a Kövér Dáma portréjánál.
- Mr. Potter, Mr. és Miss Evans, Dumbledore az igazgatói irodában várja önöket. Jöjjenek velem!
Ron és Hermione értetlenül néztek, mi pedig követtük a tanárnőt.
Az igazgatói irodában Dumbledore már várt minket.
- Köszönöm Minerva- mondta, majd a meglepődött Harryhez fordult. - Ideje egyet s mást megtudnod Harry. Létezik egy titkos társaság. A neve Főnix Rendje. Még én alapítottam Voldemort bukása előtt. A Rend tagjai, két kivétellel - itt rám és Danielre pillantott - mind nagykorú varázslók és boszorkányok. Szeretnélek elvinni a főhadiszállásra. Társas hoppanálást fogunk alkalmazni. Bellatrix majd a bátyjával megy, te pedig velem jössz Harry. 
Az igazgató kinyújtotta a karját, Harry megfogta és én pedig ugyanígy tettem Daniel kezével.
Nagyon hamar megérkeztünk a célhoz.
- Hol vagyunk?- kérdezte Harry.
- Ez a Főnix Rendjének főhadiszállása, a Grimmauld tér 12.
Lépések zaja hallatszott, majd megjelent....
- Sirius!- kiáltott fel Harry.
- Harry! Örülök, hogy látlak!
- Te hogy-hogy itt vagy?
- Én is tagja vagyok a Rendnek- felelte Harry keresztapja. - Ez pedig itt az én házam. Apámék halála után én örököltem.
Ekkor fülsiketítő rikácsolás hallatszott:
- Hitvány gazemberek! Csőcselékek! Vérárulók! Bemocskoljátok atyáim házát!
- Látom, anyám már megint rákezdett - Sirius odalépett egy festményhez, majd rákiabált: - Fogd be a szád vén banya!
- Teeee! Véred árulója, családunk szégyene, bitang csőcselék, hitvány korcs!
- Azt mondtam, fogd be a szád!- mondta Sirius, majd a konyha felé terelgetett minket.
Dumbledore még elmondta Harrynek a fontosabb dolgokat a Rendről és hogy kik a tagjai, majd elbúcsúztunk Siriustól és visszatértünk a kastélyhoz.
Az igazgatói irodából Daniel azonnal Malfoyt indult el megkeresni, Harry pedig különösen szótlan volt. De csak a klubhelyiségig. Ott azonban visszafogottabban kezdett kiabálni ( mert Hermionén és Ronon kívül még ott volt Seamus, Neville, Parvati és Lavender is ) :
- Amikor a múltkor szóba hoztam, ti azt hazudtátok, hogy nem létezik, pedig végig tudtatok róla és a tagjai is vagytok!
- Sajnálom Harry, de nem mondhattuk el!

folyt.köv
Linda&Dina

2014. február 8., szombat

44. fejezet

44. fejezet
Az igazság pillanata

Három napon át gondolkoztam és arra a döntésre jutottam, hogy megfogadom Malfoy tanácsát. Elmondom Harryéknek az igazat.
Szerda estét tartottam megfelelőnek, mert a klubhelyiségben csak mi négyen tartózkodtunk. Hermione könyvekkel a kezében állt, Ron épp csokibékát evett a karosszékben, Harry pedig a kandalló mellett állt és bámult ki az ablakon.
- El kell mondanom nektek valamit- jelentettem ki határozottan.
- Mit?- kérdezte Ron teli szájjal.
- Hazudtam a vasárnapi levél tartalmáról. Anyáék nem azt írták a levélben, hogy Emily nagynénim ott volt náluk, hanem azt, hogy mi vár rám ezen a nyáron.
- Miért? Mi vár rád?- kérdezte Harry, aki időközben az üres kandalló elé lépett.
Vettem egy mély levegőt.
- Mivel aranyvérű vagyok és a szüleim Voldemort hívei- a név hallatán Ron hápogni kezdett- én is halálfaló leszek, úgy, ahogy a bátyám tavaly nyáron.
A "halálfaló" szóra mindenki másképp reagált. Hermione a lábára ejtette öt darab tankönyvét, Harry beleesett az üres kandallóba, Ron pedig hátraesett a karosszékkel.
- Tudtam én, hogy Daniel halálfaló!- kiáltott fel drámaian Ron, miközben feltápászkodott a földről és fájó karját dörzsölgette. - És te képes voltál összejönni vele! - Ezt a mondatot már Hermionénak címezte.
- Csak azt ne mondd, hogy te előre tudtad, hogy halálfaló lesz- mondta Mio.
- Hát.... feltételeztem. Világosan lerí a vigyori képéről, hogy miféle.
- Most nem Daniellel kéne foglalkoznunk, hanem Bellával- szólt Harry, aki időközben kitápászkodott a kandallóból.
- Megértem, ha ezek után már nem akartok a barátaim lenni, de úgy gondoltam, ezt jogotok van tudni- mondtam.- És attól még, hogy megkapom a Sötét Jegyet, mellettetek állok Voldemort tudta nélkül.
- Nem az számít, hogy mi van a karodon, hanem az, hogy mi van a szívedben- felelte Hermione.
Harry nagyban helyeselt, Ron pedig... szerintem még ő még mindig azzal volt elfoglalva, hogy a bátyám halálfaló.

***

Csütörtökön, bűbájtan után a folyosón sétáltam, amikor megjelent mellettem Malfoy.
- Elmondtad Potteréknek?- szegezte nekem a kérdést.
- Igen- feleltem.- És te elmondtad.... - ekkor azonban rájöttem, hogy Crak és Monstro is halálfalók lesznek.
- És hogy fogadták?- érdeklődött tovább.
- Hát, egész jól. Mivel ők igaz barátaim.
- Draco!- hallottuk Daniel óbégatását a folyosó végéről. - Mindenhol téged kerestünk- ezzel a karjánál fogva elrángatta.
A Griffendél-torony felé vettem az irányt. Gondoltam, a klubhelyiségben megvárom Ronékat, mert még nem voltak ott. Tíz perc múlva a bátyám jelent meg.
- Még nem is meséltem Bella, hogy kaptam levelet a Főnix Rendjétől. Azt írták, hogy a gyű.....
Háttal álltunk a portrénak, de most a közeledő léptek zajára megfordultunk és a legjobb barátaim döbbent arcával találtuk szemben magunkat. 

folyt.köv
Linda&Dina 

2014. január 30., csütörtök

43. fejezet

43. fejezet
A vér kötelez

Eljött május utolsó napja, vasárnap. Már csak egy hét van a suliból. Hermione még mindig az RBF-ekkel volt elfoglalva, Ron meg már ideges volt ettől....
- Elegem van a hülye vizsgákból! Egész addig nem akarok hallani róluk, míg a baglyok nem hozzák az eredményeket. 
Hermione már épp válaszolni akart, de Daniel ( aki kivételesen a Griffendél asztalánál töltötte az idejét) közbevágott:
- Apropó, levelek... megjött az esti posta.
A sok bagoly között észrevettem a bátyám volt baglyát is, aki leszállt elém, csőrében egy levéllel. Elvettem tőle.
- Ki küldte?- kérdezte a mellettem ülő Harry.
- Anyáék- feleltem, majd kibontottam a levelet, amiben ez állt:

" Bella!
Mivel nemsokára 16 éves leszel, ezért a Sötét Nagyúr úgy gondolta, hogy ideje csatlakoznod a halálfalókhoz. A nyár folyamán sor kerül a beavatásra, ahol több évfolyamtársaddal csatlakozol hozzánk.
Édesanyáddal már nagyon várunk haza téged és Danielt is!
Ölel: Apád. "

Megrémültem a tudattól, hogy nemsokára én is halálfaló leszek. A Mardekár asztala felé fordultam és tekintetemmel Malfoyt kerestem. Észrevettem, hogy ő is egy levelet olvas és ahogy a vége felé közeledik, egyre sápadtabb lesz. Mikor végzett, felnézett és tekintetünk találkozott. Szürke szemében a rémület fénye csillant.
- Na, mit írtak?- zökkentett ki Daniel.
- Csak azt, hogy már nagyon várnak haza minket, meg.... hogy Emily nénikénk múlt héten ott volt látogatóba- füllentettem a mondat második felét.
- Ó, értem. Akkor jó, hogy nem voltam otthon. 
- Hát igen. Na, azt hiszem, sétálok egyet a tó körül.
Felkeltem az asztaltól és elindultam kifelé. Láttam, hogy Malfoy is felkelt és ő is az ajtó felé veszi az irányt. 
- Bella! Várj!- már a tónál voltam, mikor Malfoy utolért.
- Mit akarsz?- kérdeztem.
- Jól vagy?
- Szerinted?- kérdeztem vissza.
- Sajnálom!
- Micsodát? Azt, hogy aranyvérűek vagyunk és hogy ez a kötelességünk? Pedig úgy tudtam, te nagyon is büszke vagy arra, hogy aranyvérű lehetsz.
- Arra igen!- felelte Malfoy. - De én se akarok halálfaló lenni!
- Ezt már hallottam- mondtam, majd karba tettem a kezem, mert a nap már lemenőben volt, az idő pedig hűvösre fordult.
- Fázol?- kérdezte Malfoy.
- Kit érdekel, hogy fázom-e vagy sem? Most nem ez a legfőbb bajom- feleltem, de azért Malfoy rám terítette a pulóverét. - Köszi.... Draco!
- Szívesen.
Egy ideig síri csend volt, majd Malfoy ismét megszólalt:
- És Harryéknek elmondod? 
- Tessék???- kérdeztem megütközve a név hallatán.
- Mármint a Pöttömnek, a Vízlipatkánynak meg a sárvérűnek elmondod?- Malfoy próbálta menteni a menthetőt.
- Nem- feleltem a kastély felé menet.- Nem akarom elveszíteni a legjobb barátaimat. Már ennél a levélnél is hazudtam nekik.
- Ha tényleg az igaz barátaid, akkor megértenék.
Már beléptünk az épületbe, amikor megjelent Hagrid.
- Szóval igaz!- kiáltott fel, úgy, hogy nem is köszönt.
- Micsoda?- kérdeztem.
- Hogy ti együtt vagytok!
- Így igaz- felelte Malfoy, majd átölelt.
- Ez nem igaz!- dobtam le magamról a Mardekáros kezét. - Ugye nem hitted el ezt a pletykát, Hagrid?
- Hát....nem....csak feltételeztem. Jó, de most már menjetek a hálókörletetekbe, mert későre jár. És ha Frics megtalál.... - mondta, majd kiballagott a kastélyból.
- Mondtam én, hogy egymásnak vagyunk teremtve- szólalt meg Malfoy. - Még az az ostoba Hagrid is, aki alig tud olvasni, észrevette, hogy összeillünk.
- Hagrid nem ostoba! És tud olvasni! Mi pedig nem illünk össze!- feleltem, majd elviharoztam a Griffendél- toronyba. 

folyt. köv
Linda&Dina