9. fejezet

9. fejezet

Az első táncóra

Elérkezett a november. Két hete volt a kviddics- válogatás. Szerencsére bekerültem a csapatba. Én lettem az egyik hajtó. Először alig akartam elhinni. A bátyám szerint ezt „Draconak” köszönhetem, mivel ő „tanított” meg repülni és kviddicsezni. Ja, Daniel is bekerült a csapatba, és jövő hétvégére tűzték ki a Griffendél-Hollóhát meccset.
Jelenleg a Nagyteremben ülünk, mert Dumbeledorenak és McGalagony professzornak fontos bejelentenivalója van.
-Kedves Diákok! Elérkezett ez a nap is. Tegnap volt a határideje annak, hogy mindenki párt válasszon magának és leadja a házvezetőtanárának. Nos, a papírokat megkaptuk, és minden házból kiválasztottunk egy párt, akik a nyitótáncot fogják táncolni a bálon.
-A Griffendélből- szólalt meg McGalagony- Bellatrix Evans és George Weasley.
Ezt nem hiszem el! Pont én? Nem lehetett volna valaki más? Például Dan? Bár imádok táncolni, de…
-A Mardekárból- folytatta McGalagony professzor- Pansy Parkinson és Draco Malfoy. A Hollóhátból Cho Chang és Cedric Diggory. A Hugrabugból pedig Ashley Brown és Oliver McLaren. Kérem a párokat, hogy ma délután háromra jöjjenek a Nagyterembe. Ma lesz az első táncórájuk.
-Pont annak a bájgúnárnak kell táncolnia?- kérdezte Ron.
-Te meg kiről beszélsz?- kérdeztem vissza.
-Diggoryról, ki másról.
-Cedric egyáltalán nem bájgúnár!- mondta Hermione.- Csak azért utálod, mert tavaly a Hugrabug legyőzte a Griffendélt. Különben is, Cedric prefektus és iskolaelső!
-Én is utálom- szólalt meg Harry.
-Te is ugyanazért utálod.
-Nem. Én azért utálom, mert elvette tőlem Chót. Vele akartam menni a bálba.
-Miért Potter? Te nem Bellával akartál menni?- mondta egy hang a hátam mögött.
-Tűnj innen, Malfoy!
-Nyugodj meg, nem hozzád jöttem. Bella!
-Igen?- kérdeztem, miután megfordultam.
-Csak gratulálni akartam.
-Kösz.
-Akkor találkozunk háromkor.

 ***

-Na, Bellus? Indulhatunk?
-Fred! Hol van George?- kérdeztem.
-Én vagyok George.
-Aha! Én meg a királynő, nem?
-Na, jó. Fent van a szobában. Mindjárt jön. Amúgy honnan tudtad, hogy nem én vagyok George?
-Varázslás- mondtam, majd rámosolyogtam Harryre.
Nem sokkal később jött George, és lementünk a Nagyterembe.
-Örülök, hogy mindenki itt van. Akkor kezdjük is el! Álljanak fel! A lányok egyik kezükkel  fogják meg a fiúk vállát, a fiúk pedig a lányok derekát.
-És a másik kezünkkel mit csináljunk?- kérdezte Malfoy.
-Azzal fogd meg Pansy kezét, te idióta!- feleltem.
-Miss Evans!
-Bocsánat tanárnő!
McGalagony ezután még elmondta a többi dolgot, amit tudnunk kell, majd az igazgatóval bemutatták a táncot.
-Ennyi lenne az egész. És még mielőtt elfelejtem. Dupla-Páros tánc lesz!
-Dupla-Páros tánc? Ezt, hogy érti tanárnő?- kérdeztem.
-Nemsokára megtudja, Miss Evans. És most kezdjenek el táncolni!
Elkezdtünk keringőzni. Miután befejeztük az első lépéseket, McGalagony közbeszólt.
-És most a fiúk pörgessék át a lányokat egy másik fiúhoz. Természetesen nem össze-vissza. Ennek is megvan a sorrendje. A Griffendél a Mardekárhoz, a Mardekár a Hollóháthoz, a Hollóhát a Hugrabughoz, a Hugrabug pedig a Griffendélhez.
Ennél jobb már nem is lehetne. Malfoyjal kell táncolnom!
George átpörgetett Malfoyhoz. A fiú átfogta a derekam ,a másik kezével pedig megfogta a kezem, majd rám mosolygott. Én visszamosolyogtam, majd megfogtam a vállát és elkezdtünk keringőzni. Nem szívesen vallom be, de a tánc Malfoyjal sokkal jobban ment, mint George-dzsal.
-És most a fiúk emeljék fel a lányokat!- adta ki az utasítást a tanárnő.
-Ha ledobsz, megöllek!- mondtam Malfoynak.
-Nem foglak leejteni. Vigyázok rád!
Már megint ez a „Vigyázok rád!”. Mi van? Malfoy lett az őrangyalom?
-Nagyon szépen megy Önöknek a tánc, Miss Evans és Mr Malfoy!- dicsért meg minket a tanárnő.
-Ahhoz képest, hogy negyed órával ezelőtt még azt se tudtad, hogy mit kell csinálni a másik kezeddel…
-Nagyon is jól tudtam, hogy mit kell csinálni. Csak az időt akartam húzni, hogy minél később keljen hozzáérnem Parkinsonhoz.
-Miért? Nem jársz Pansyvel?
-Parkinsonnal? Na, már csak az kéne, hogy járjak vele. Gyűlölöm a csajt, úgy ahogy van.
-De Pansy szeret.
-Szeressen, engem úgyis mindenki szeret- mondta Malfoy.
-Mindjárt ránk szakad a plafon… akármennyire is utálod Pansyt, és nem jársz vele, akkor is ezt a negyed órát igazán kibírod. Én is kibírlak téged, pedig hidd el én is utállak.
-Kösz. De ha már a járásnál tartunk…Te jársz Weasleyvel?
-Milyen Weasleyvel?
-George-dzsal, vagy hogy hívják.
-Semmi közöd hozzá! De ha már egyszer megkérdezted…nem. Nem járok vele.
-Akkor jó.   

folyt.köv

Linda&Dina

8. fejezet

8. fejezet

Tekergők Térképe

-Kijössz egy kicsit gyakorolni?- kérdezte a bátyám.- Holnap lesz a válogatás.
-Persze- feleltem. Most már imádom a kviddicst. És úgy döntöttem, hogy jelentkezek!
-Na, melyik posztot pályázod meg?
-Hajtó szeretnék lenni- feleltem.- És te?
-Őrző.
-Szuper. Akkor tudunk együtt gyakorolni! Készen állsz?
Lejátszottunk egy gyors meccset. Tízszer dobtam Danielnek. Ő abból kettőt védett ki.
-Bocs, Dan, de nem hinném, hogy bekerülsz a csapatba. Ennyire gyenge még sose voltál!
-Nem én vagyok gyenge, te vagy túl jó!
-Köszi- mondtam.
-Figyi, Bella!
-Igen?
-Leszel a párom a bálon?
-Jaj, Daniel! Ne légy ilyen nyuszi!
-Te meg miről beszélsz?
-Mindenki tudja, na jó, csak én tudom, hogy Hermionéval akarsz menni a bálba. A Griffendélbe kerültél, szóval légy bátor, állj oda elé és kérdezd meg, hogy menne-e veled a bálba!
-Asszem igazad van. De ha nemet mond, jössz velem a bálba?
Végiggondoltam a tegnapi beszélgetésünket Mioval. Felidéztem, hogy miket mondott Hermione: „A bátyád olyan kedves, aranyos és még okos is. Sőt, még prefektus is…olyan jó lenne, ha vele mehetnék a bálba!”
-Akkor igen- mondtam mosolyogva.

***

-Szia Bella!
-Szia Harry!
-Ööö…Bella!
-Igen?
-Hát, ööö..... csak azt akarom megkérdezni, hogy leszel a párom a bálon?
-Bocs, Harry, de már mással megyek a bálba.
-Ó, értem.
-Sajnálom!
-Hát, majd máskor. Ja, még valami. Sokszor kevered össze a Weasley-ikreket?- kérdezte Harry.
-Már megtudom őket különböztetni. Bár, néha bizony el kell gondolkodnom azon, hogy vajon melyik jön szembe velem a folyóson.
-Akkor adok valamit! Gyere velem.
-Oké.
Fogalmam sem volt arról, hogy mit akar nekem adni Harry. Így hát követtem őt, egyenesen fel a Griffendél-toronyba, onnan pedig a fiúk szobájába. Harry egy dobozt húzott ki az ágya alól. Abból még kivett egy papírt.
-Ez meg mi?
-Ez? Ez a Tekergők Térképe. Tavaly kaptam Fredtől és George-tól.
-Szóval ez az a térkép, a mivel tavaly le…
Te jó ég! Majdnem elmondtam Harrynek, hogy tudok a tavalyi Roxmorts-i kiruccanásáról!
-Mondtál valamit?- kérdezte a fiú.
-Semmi fontosat, csak hangosan gondolkoztam. De hagyjuk.
-Oké. Szóval ez a térkép Roxfort és Roxmorts térképe. Minden titkos alagút rajta van. Persze, nem csak a titkos alagutak. Én például arra használtam, hogy megtudjam, ki merre van.
-Aha. És ezt azért akarod nekem adni, hogy tudjam, melyik Weasley jön velem szembe a folyóson?- kérdeztem mosolyogva.
-Igen. Ja, még mielőtt elfelejtem. Ha felakarod tárni, csak koppints rá a pálcáddal és mondd: Esküszöm, hogy rosszban sántikálok! Így!- mondta Harry, majd feltárta a térképet.
-Látod? Itt a Roxfort! Itt vagyunk mi…
-…és ha itt vagyunk mi, és itt van Ron Weasley, akkor ez azt jelenti, hogy itt áll az ajtóban és mindjárt bejön?
-Te jó ég! Csíny letudva!- szólt Harry, majd odaadta nekem a térképet. Gyorsan zsebre vágtam. Pont az utolsó pillanatban, mivel ekkor nyitott be Ron.
-Ti meg mit csináltok?
-Beszélgetünk- feleltem.
-Ja, értem. Amúgy George keres. Lent van a klubhelyiségben.
-Akkor megyek. Köszi Ron!
-Várj, Bella! Én is megyek veled!- mondta Harry, majd odajött az ajtóhoz.- Beszélni akarok Hermionéval.
-Jaj, Harry! Pont most? Most akartalak kihívni egy varázsló-sakk párbajra- szólt Ron, miközben a cuccai közt kutatott.
-Na jó, nem bánom! Játszunk egyet!
-Oké. Pár perc és megtalálom.
-Köszi a térképet Harry!- mondtam tátogva, majd adtam egy puszit a fiúnak.

folyt.köv

Linda&Dina

7. fejezet

7. fejezet
Meghívás

A Teszlek Süveg végül Dant is a Griffendélbe osztotta be. Így legalább nem lesz annyit Malfoy társaságában.
-Örülök, hogy itt vagy!- mondtam a bátyámnak.
Miután a Süveg beosztott mindenkit, az igazgató elkezdte beszédét.
-Az újaknak és az elsőéveseknek mondom, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, de ez egyes felsőbb évesekre is vonatkozik- mondta, majd a Griffendél asztala felé nézett.
-Itt rátok célzott?- kérdeztem Fredet és Georget.
Ők nem válaszoltak, csak halkan nevettek. Ez nekem felért egy „igen”-nel. Mielőtt az igazgató befejezte volna a mondandóját, megemlítette a dísztalárokat.
-Nos, a papírjaikon olvashatták, hogy ebben az évben szükségük lesz dísztalárra is. Ez azért fog kelleni, mivel idén először rendezzük meg a karácsonyi bált. Kérek mindenkit, hogy november elsejéig válasszon párt magának. És most következzék a vacsora!

 ***

A szeptember csodásan telt. Megismerkedtem az összes Griffendélessel, köztük Neville Longbottommal, Dean Thomasszal, Seamus Finnigannal, Lavender Brownnal és persze a Weasley-ikrek jó bartátjával, Lee Jordannal. Ronékkal egyre szorosabb kapcsolatba kerültem, sőt, Hermionéval a legjobb barátnők lettünk. A tanulás is egész jól ment. A repülést persze minden nap gyakoroltam. Na, és persze, ott volt a karácsonyi bál is! Amire még nem volt párom. Bár idáig még csak egy hónap telt el.
-Nem tudod véletlenül, hogy mikor lesz a kviddics csapatba a válogatás?- kérdezte egyik nap Daniel.
-Nem. De kérdezd meg Angelinát.
-Milyen Angelinát?
-Angelina Johssont. A Griffendél kviddics csapatának kapitányát.
-Ja, köszi. Amúgy láttam, már nagyon jól repülsz. Biztos, hogy nem akarsz te is jelentkezni?
-Hát…lehet. Végülis egyre jobban kezd megtetszeni ez a kviddics- feleltem. Dan elmosolyodott.- De nehogy azt hidd, hogy ez azt jelenti, hogy ezek után imádni fogom Krumot.
-De Bella, Viktor a legjobb kviddicsjátékos. Nincs még egy ilyen ember a világon. Egyedül csak ő tudja megcsinálni a Vronszkij-műbukást.
-Jaj, Daniel! Úgy beszélsz róla, mintha ő lenne a Jó Isten, pedig mindenki tudja, hogy csak egy kviddicsjátékos.
-Ez nem igaz! Viktor nem csak egy…
-Bella!- hallottam a hátam mögül. Megfordultam, mert kíváncsi voltam, ki szólított.
-Szia Hermione!- köszöntem a lánynak.
-Szia! Eljönnél velem a könyvtárba?
-Persze- feleltem.- Bocs, Dan, de most mennem kell. Majd még beszélünk.
-Menj csak! Én addig megkeresem Angelinát.
Elmentem Mioval a könyvtárba. Kivételesen nem időztünk sokat. Hermione kivett három könyvet, mint mondta, azért vette őket ki, hogy legyen nála valami könnyű olvasmány is. 
Miután végeztünk a könyvtárba, elindultunk a klubhelyiségünk felé. A portrénak megmondtuk a jelszót, majd beléptünk. Csodák csodájára csak fiúk voltak a klubhelyiségben.
-Vajon hol lehetnek a lányok?- kérdeztem Hermionét.
-Nem tudom.
-Hé, Bellus!- kiáltott rám George Weasley.
-Mi van?
-Jössz velem a bálba?
Alig akartam hinni a fülemnek. George Weasley azt akarja, hogy vele menjek a bálba? Tetőtől-talpig végig mértem a fiút. Hmn…nem is olyan ronda, sőt…nagyon cuki! Vicces is, kedves is, helyes is…végülis, miért ne?
-Aha- nyögtem ki végül.

folyt.köv

Linda&Dina 

6. fejezet

6. fejezet
Megismerkedés Harryékkel és a beosztás

A Weasley- ikrek még sokat meséltek magukról, na és persze a Roxfortról!
-Hé, Fred! Már nincs máshol hely! Ideülhetünk?- kérdezte egy vörös hajú fiú az ajtóban.
-Persze öcskös, üljetek csak le.
Bejött a fiú, utána egy göndör, barna hajú lány, majd a végén… Harry Potter.
-Te új vagy itt?- kérdezte a vörös hajú fiú.
-Igen. Most költöztünk Londonba. Amúgy a nevem Bellatrix Evans.

-Örvendek. Én Ron Weasley vagyok.
-Szóval az öcsénk- mondta George.
-Erre magamtól is rájöttem.
-Az én nevem Hermione Granger.
-Szia! Örülök, hogy megismerhettelek.
-Ő pedig itt Harry Potter- szólt Fred.
-Örvendek.

-Tudod, te, hogy kit mutattam be neked az előbb?
-Persze. Harry Pottert, aki legyőzte Vol…öhm, Tudjukkit.
-És ezt csak így mondod? Más lányok…
-Tudom. Más lányok visítozva futnak utána, némelyik autogramot is akar tőle kérni, és amikor megismerik a nyakába ugranak. De gondolom, Harry már unja ezt.

-Hé, Hermione! Miért ilyen ideges csámpás?- kérdezte Ron.
- Nem tudom. Még sose viselkedett így.
-Talán érzi egy másik macska jelenlétét- mondta Harry.
-Szerintem Hópehelyt érzi- szóltam.
-Kit?- kérdezték egyszerre mind az öten.
-Hópehelyt. A macskámat.
-Aha.
Az út hátralévő részében még sokat beszélgettünk. Hermionéval nagyon jól megértettük egymást, persze a többiekkel is. Egyszer csak megállt a vonat. Úgy tűnik, megérkeztünk.
-Elsősök, ide hozzám!- mondta egy hang.
Mivel én csak új voltam, ezért nem mentem oda.
A Roxfort nagyon szép volt. A mennyezet olyan volt, mint az égbolt.
-Bella!

Az ámuldozásomból Malfoy ábrándított ki.

-Igen?

-Csak sok sikert akartam kívánni. Remélem, a Mardekárba kerülsz!

~Én meg remélem, hogy nem~ gondoltam magamban.
-Köszi!

Nem sokkal később, miután Malfoy elment jöttek a Weasley- ikrek.

-Hé, Bellus!- mondta George.- Remélem, a Griffendélbe kerülsz!
-Én is!

-Sok sikert!
Miután Fredék elmentek, jött egy őszes hajú boszorkány, aki azt mondta, hogy kövessem, mivel a bátyámat meg engem osztanak be először. Később kiderült, hogy Minerva McGalagonynak hívják, és hogy ő a Griffendél házvezető tanára. Nemsokára elkezdődött a beosztás. Az igazgató mondott egy pár szót, majd átadta a szót McGalagonynak.
-Aki hallja a nevét, kérem jöjjön ide! Az elsősökkel együtt két új tanulót is beosztunk, egy negyedikest, és egy hatodikost. Akkor kezdjük el. Bellatrix Evans!
~Te jó ég, ez én vagyok. Csak nyugi, nem lesz semmi baj~ Kiléptem a tömegből, majd leültem a háromlábú székre és a fejembe húztam a süveget. Minden szem rám szegeződött, főképp a Weasley- ikrek, Ron, Hermione, Harry, Malfoy és persze Dan figyelt.
-Hm…lássuk csak- szólalt meg a Süveg.- Bátorsága az van bőven, észből sincs hiány. Szorgalmas is…de várjunk csak. Ravaszsága is van bőven. Talán ebből van neki a legtöbb.

Ennél a mondatánál nagyon megijedtem.
~Könyörgök, csak ne a Mardekárba, bárhova, csak oda ne!- esedeztem a Süvegnek.
-Jól meggondoltad? Pedig ott sokra vihetnéd!

~Könyörgök ne oda!

-Hát jó, akkor legyen a …Griffendél!
~Nagyon köszönöm.

Levettem a fejemről a Teszlek Süveget, majd elindultam a Griffendéles asztal felé. Előtte azonban vetettem egy utolsó pillantást a Mardekárosok asztala felé. Malfoy nem tűnt valami boldognak. De kit érdekel! Az a lényeg, hogy a Griffendélben vagyok.
-Gratulálok!- mondták többen is.

-Örülünk, hogy ide kerültél- mondták a Weasley- ikrek.
-Szorítottunk neked!
-Baromi jó, hogy itt vagy!- szólt Ron.
-Köszi! Én is örülök! Olyan…
Ezt a mondatot, azonban már nem tudtam befejezni, mert a tanárnő megszólalt:

-Daniel Evans.

folyt.köv

Linda&Dina

5. fejezet

5. fejezet
Repülés és a vonatút

Alig akartam hinni a fülemnek.
-Neked teljesen elment az eszed? Megmondtam, hogy félek egyedül repülni.
-Nem egyedül fogsz, hanem velem!
-Mi van?
Azzal Malfoy elmondta a csodás kis ötletét.
-Na, azt már nem! Nem ülök fel mögéd a seprűre!- mondtam.
-Felülhetsz Daniel mögé is.
-Na, mögé meg végképp nem.
-De szeretnél repülni!
-Hát, igen.
-Akkor meg mire vársz? Gyere!- szólt Malfoy, majd kinyújtotta felém a kezét.
-Háát, jó- mondtam, majd megfogtam a kezét.- De, ha valami bajom lesz…
-Nem lesz semmi bajod. Vigyázok rád.

 ***

Hamar eltelt ez a három hét. Nem is volt olyan rossz, mint hittem. És már nem félek a repüléstől!!! Köszi „Draco”! Minden nap gyakoroltuk a repülést és már egész jól megy. Na jó, azért még Krum híres műbukását nem tudom megcsinálni, de azért már jó pár dolgot tudok. Na, de most inkább foglalkozzunk a mai nappal. Szeptember 1.-je van. Most indulunk a 9 és ¾- ik vágányra.
-Kíváncsiak vagytok már a Roxfortra?- kérdezte Mrs. Malfoy.
-Én már nagyon- feleltem.
-Én is.
Az út hátralévő részében még sokat beszélgettünk, főleg a Roxfortról.
-Nagyon szépen köszönök mindent Mrs. és Mr. Malfoy.- mondtam, amikor megérkeztünk a pályaudvarra.
-Igazán nincs mit, Bella.
-Akkor én felülök a vonatra. Ti nem jöttök?- kérdeztem a fiúkat.
-Majd később.- felelte Dan.
-Oké.- szóltam, majd felszálltam a Roxfort Expressre. Már volt egy pár diák a vonaton. Kerestem egy üres fülkét, majd leültem és elkezdtem olvasni. Egyszer csak, egy ikerpár jelent meg az ajtóban.
-Nézd csak, Fred- mondta az egyik.- Elfoglalták a helyünket.
-Bocs, nem tudtam, hogy mindenkinek van saját fülkéje. Ha gondoljátok, kimegyek.
-Nem, maradj nyugodtan.
-Köszi.
-Amúgy új vagy itt, nem? Még csak most látlak itt először.
-Igen, nemrég költöztünk Londonba. Amúgy Bellatrix Evansnek hívnak.
-Örvendek. Az én nevem George Weasley.
-Én pedig Fred vagyok. De tudjuk, hogy néha mi vagyunk Gred és Feorge.
Ezen elnevettem magam.
-Úgy látom, megismertem két humorzsákot. Amúgy sokan kevernek titeket össze?
-Á, csak az egész suli meg a szüleink.
Hé, Bella! A bátyád odaül hozzánk. Te nem jössz?- kérdezte Malfoy, aki épp most jött be a fülkénkbe.
-Köszi, de most már maradok itt.
-Hát jó, ha esetleg meggondolod magad…
-… akkor majd átmegyek.
-Várunk!- mondta Malfoy, majd távoztak.
-Te ismered Malfoyt?- kérdezte Fred.
-Ne kérdezd, nem hazudok.
-„Ne kérdezd, nem hazudok”. Mit jelentsen ez?
-Na, jó. A Kviddics- Világkupa döntőn ismertem meg. A szüleim jóban vannak a szüleivel.
-Aha. Értem.

folyt.köv

Linda&Dina

4. fejezet

4. fejezet
A Malfoy- kúria

-Mi lenne apa, ha engem mégiscsak Emily nénihez vinnél?- kérdeztem, amikor elindultunk.
-Fúj, Bella! Nehogy azt mondd, hogy te ahhoz a banyához akarsz menni?!
-Daniel!- kiáltott apa.
-Bocs, apa.
-Hát, még mindig jobb, mint Malfoy- feleltem.
-Nem tudom, hogy mi bajod van Dracoval- mondta anya.- Még nem is ismered eléggé, és máris véleményt mondasz róla. Különben is, Narcissa a legjobb barátnőm.
-Megérkeztünk!- szólt apa. Kiszálltunk a kocsiból, majd kivettük a csomagjainkat.
-Mindenetek megvan?- kérdezte anya.
-Persze.
-A seprűk is?
-Minek az anya?
-Azért, hogy repülj vele.
-Megmondtam, hogy soha többé nem ülök fel seprűre.
-Jaj, kislányom. Ne mondj ilyeneket.
-Te is ezt mondanád, ha több méterről zuhantál volna le.
-Most mit vagy úgy oda? Életben vagy, vagy nem?- kérdezte Dan.
-Ja, hála apának. De ha ez rajtad múlik, akkor már nem élnék. Bár… nem is tudom mit várok tőled, hiszen te löktél le!
-Látom, megérkeztetek- mondta egy hang a hátunk mögött.- Sziasztok!
-Szia Narcissa!
-Hello!
-Jó napot kívánok, Mrs. Malfoy!
-Gyertek be!
-Köszi, Narcissa, de mi most inkább nem mennénk be! Sietünk!- szólt apa.
-Hát, jó.
-Még egyszer köszönünk mindent!
-Igazán nincs mit!
-Hát, akkor sziasztok. Legyetek jók! Daniel vigyázz a húgodra!
-Nem kell rám vigyázni!- mondtam.
-Sok sikert a Roxfortban!- szólt apa, majd megpuszilt minket. Anya is ugyanígy tett. Aztán beültek a kocsiba, és elmentek.
-Bella! Hol szeretsz aludni?- kérdezte Mrs. Malfoy.- Az emeleten vagy a földszinten?
-Nekem teljesen mindegy- feleltem.- De ha lehet, akkor inkább az emeleten.

-Oké. Akkor te fogsz Dracoval a szobájában aludni, te pedig Daniel a vendégszobában. Bella, csak menj fel a lépcsőn, majd fordulj jobbra.
-Köszönöm Mrs. Malfoy.- mondtam.

~Miért kell nekem mindig igazat mondanom?~ kérdeztem magamtól. Ha most hazudtam volna, akkor nem kéne ezzel a …
-Szia Bella!- köszönt Malfoy.
-Szia!
-Segítsek?- kérdezte, majd elkérte a bőröndjeimet.
-Köszi!

 ***

-Ez egy kviddicsruha, nem?- kérdeztem egyik nap Malfoyt, egy zöld-ezüst ruhára mutatva.
-Az.
-Aha. És mit keres nálad?
-Kinőttem.
-Miért, nálatok nem szokás a kinőtt kviddicsruhát visszaadni?
-De. De Piton megengedte, hogy elhozzam. Nem akarod felpróbálni?- kérdezte.
-Minek?

-Hát, ha a Mardekárba kerülsz, akkor ilyen ruha lesz rajtad, mert gondolom, benne akarsz lenni a kviddics-csapatban, mivel szeretsz repülni meg kviddicsezni.
-Hát, rosszul gondolod. Egyáltalán nem szeretek repülni, sőt gyűlölök repülni.
-De hát miért?
-Hogy miért? Ezt kérdezd meg a bátyámtól!

-Miért nem szeret Bella repülni?- kérdezte Malfoy Danieltől, aki épp most lépett be a szobába.
-Ja, csak történt vele egy kis baleset.
-Egy kis baleset?- kérdeztem.- Majdnem meghaltam!
Azzal elmeséltük Malfoynak azt a „kis” balesetet, ami négy évvel ezelőtt történt.
-De szeretnél repülni, nem?- kérdezte Malfoy.
-Szeretnék, de…félek.
-Ezen könnyen segíthetünk. Megmondom mit foguk csinálni. Repülni fogunk!

folyt.köv

Linda&Dina

3. fejezet

3. fejezet
A rossz hír

-Megrendelem az italokat!- mondta Daniel, majd elment.
-Látom, vettél magadnak egy macskát.- szólt Malfoy.
-Ja, őt nem vettem. Dantól kaptam a szülinapomra.
-Miért? Most lesz a szülinapod?
-Nem. Már volt.
-Mikor?
-Június ötödikén- feleltem. Malfoynak tátva maradt a szája.- Mi van?
-Öö…semmi.
-Eddig tartott, amíg megrendelted a vajsöröket?- kérdeztem a bátyámtól, aki épp most lépett az asztalunkhoz.
-Nem. De volt még egy kis elintéznivalóm. Amúgy mi a téma?
-Semmi.
Pár perccel később kihozták az italainkat. Miközben iszogattuk a vajsört négy ismerős alak lépett be az ajtón, majd egyenesen az asztalunkhoz jöttek.
-Sziasztok!- köszönt apa, mivel ő volt az egyik ismerős ember.- Ez meg mi a fene?
-Ő egy macska, apa. Danieltől kaptam a szülinapomra.
-Ja, értem. Tessék, ez a tied, Bella!
-Mi ez?
-Nézd meg!
Kicsomagoltam, majd kinyitottam a dobozt.
-Egy karkötő. Köszi, apa… na, jó, halljam, mi az a rossz hír!
-Miből gondolod, hogy van valamilyen rossz hír?
-Jaj,apa. Te nem szoktál nekem csak úgy ékszert venni. Kell, hogy legyen valami oka.- mondtam.
-Háát… volt a szülinapod!
-Az már két hónappal ezelőtt volt. És arra már megkaptam az ajándékot. Különben is, idáig háromszor kaptam tőled ékszert ajándékba, és mind a három valami rosszat jelentett. Emlékszel? A gyűrű- szóltam, majd rámutattam az ujjamon lévő ékszerre- meghalt Gina a hóbaglyom, akit mindennél jobban szerettem.
-De hát ez csak egy dolog.- mondta Dan.
-Még nem fejeztem be! Szóval, a fülbevaló: anya nem kapott két hónap szabadságot, mert sok volt a munkája, ezért nem tudtunk Amerikába menni nyaralni. És végül a nyaklánc: Daniel is jön velem a Roxfortba…
-Hé!
-Bocs, Dan.
-Megmondtam, hogy rá fog jönni- mondta anya, mivel ő volt a másik ismerős. A másik két ember, pedig Lucius Malfoy és a felesége volt.
-Igazad volt, Vanessa.
-Szóval, mi az a szörnyű hír?- kérdeztem.
-Hát, jó.- szólt apa.- Az a helyzet, hogy anyátoknak és nekem holnap Sydney-be kell utaznunk a munkánk miatt és három hónapig ott kell maradnunk. Ez azt jelenti, hogy te és Daniel ezt a három hetet Emily nénikéteknél fogjátok tölteni. Szeptember elsején pedig ő kísér ki titeket a pályaudvarra.
-Jaj, csak ezt az egyet ne! Könyörgök! Nem maradhatnánk inkább itthon?- kérdeztem. A bátyámmal egyszerűen gyűlöljük Emily nénit.
-Nem.- felelte apa.- Mert még egyikőtök sem nagykorú.
-De én nemsokára az leszek! És tudok vigyázni a kis Bellára!- mondta Daniel, majd megsimogatta a fejem.
-Nem vagyok kicsi!- kiabáltam.- És vedd le rólam a kezed.
-Jól van, na! Ne húzd fel magad! Szóval, apa?

- Nem. Most pedig szépen búcsúzzatok el Dracotól, mert még ma délután elakarlak titeket vinni Emilyhez!
-Ne, könyörgök apa! Csak oda ne!- mondtam már majdnem sírva.
-Tom!
-Igen, Lucius?
-Úgy látom, hogy a gyerekek nem nagyon akarnak a nénikéjükhöz menni. Ha gondolod, ezt a három hetet ott tölthetik nálunk! Szeptember elsején pedig szívesen kiviszem őket a pályaudvarra.
-Jaj, Lucius! Megtennéd?
-Természetesen. Ennyi év barátság után miért ne?
-Nagyon köszönjük, Mr. Malfoy.- hálálkodott Daniel. Először nem akartam hinni a fülemnek. Ez akkor azt jelenti, hogy ezt a három hetet a Malfoy-kúriában töltöm? Ahol Malfoy is ott van! Na ne! Akkor inkább már Emily néni!
-Akkor estefele átviszem őket!- mondta apa.

folyt.köv

Linda&Dina