Kérünk mindenkit, hogy aki elolvas egy fejezetet, az legyen olyan kedves, hogy ír hozzá hozzászólást!
Mi csak a kommentek alapján tudjuk, hogy olvassák-e a történetünket, és hogy érdemes-e feltennünk a folytatást. Nem kérünk több soros véleményt, elég csak egy pár szóban megfogalmazni, hogy mit gondoltok a történetünkről. A kommentek egyaránt lehetnek dicsérőek és kritikusak is. Mindegyiket szívesen fogadjuk!
Az újabb fejezet csak akkor fog felkerülni, ha meglesz az előző fejezethez minimum 3 hozzászólás.
Előre is köszönjük szépen! :)

Új részek hétvégente fognak felkerülni!

Történetünkben Voldemort kicsit OOC (= Out Of Character), azaz karakteren kívüli!

2013. szeptember 27., péntek

38. fejezet

38. fejezet
Baleset és meghívás

Március második hetében eljött a következő kviddicsmeccs ideje. A Mardekár játszott a Hollóháttal. A bátyám rábeszélt, hogy én is nézzem meg vele Malfoy alakítását. Így hát ott ültünk a lelátón. A bemondó szokás szerint Lee Jordan volt. Az idő nem volt valami kellemes, én még kabátban is fáztam. Szerencsére a mérkőzés hamar elkezdődött.
- Macmillan-nél a kvaff, ő továbbpasszolja és visszakapja, majd rálő, de Zambini kivédi. Warningtonnál a kvaff és GÓL! 10-0 a Mardekár javára!
Nem sokkal később 80-50-re vezetett a Mardekár. Daniel, aki mellettem ült, Malfoy minden mozdulatát megtapsolta. Aztán 120-100-as állásnál az egyik Mardekáros fent a magasban elkezdett lefelé zuhanni. Leesett a seprűjéről. Messziről még nem tudtam megítélni, ki lehet az, de mikor egyre csak zuhant, belém nyílalt a felismerés. Te jó ég! Ez.....
- Draco!- kiáltott fel Daniel, majd olyan hevesen felugrott, hogy kis híján fellökött engem.
Mielőtt azonban tragédia történhetett volna, Dumbledore lelassította Malfoy zuhanó testét és odavarázsolt egy hordágyat.

***

Fél órával később már Daniel, Pansy, Crak, Monstro és én a gyengélkedő ajtaja előtt vártunk, hoy bemehessünk Malfoyhoz. Nem sokkal később Madam Pompfrey jött ki.
- Nincs eszméleténél. Nagyon sokat zuhant, csoda, hogy ennyivel megúszta.
- De ugye meg fog gyógyulni? -kérdezte Pansy.
- Valószínű. Csak rengeteget kell pihennie. Egy valaki bemehet hozzá!
- Majd én!- ajánlkozott a bátyám.
- Van itt egy Bella nevű lány? Folyamatosan az ő nevét hajtogatja. Szerintem jobb lesz, ha ő megy be.
Egy kicsit meglepődtem, de azért válaszoltam Madam Pompfrey-nak.
- Én vagyok!
- Rendben, bemehetsz!- felelte Poppy, mire Pansy hisztérikus zokogásban tört ki és elrohant.
Én pedig beléptem a gyengélkedőre és Malfoy ágyához mentem.
- Bella.....Bella- motyogta a Mardekáros.
- Nyugalom Draco, itt vagyok- feleltem neki, mire ő elhallgatott.

***

Madam Pompfrey azt mondta, hogy maradjak Malfoyjal, míg fel nem ébred, így két éjszakát a gyengélkedőn kellett töltenem.
A baleset utáni második reggelen Malfoy már felébredt.
- Végig itt voltál velem?- kérdezte.
- Aha.
- Tudtam, hogy fontos vagyok neked- felelte, majd szája szélén megjelent a szokásos idióta vigyor.
- Ha ilyeneket dumálsz elmegyek!- mondtam neki dühösen.
- Ne, ne menj el!- mondta.
Én úgy döntöttem, hogy maradok, Malfoy pedig elégedetten mosolygott. Fél órával később hirtelen kicsapódott a gyengélkedő ajtaja. Lucius Malfoy jelent meg. Izgatottan rohant Malfoy ágyához.
- Draco! Jól vagy?- kérdezte.
- Igen. Már sokkal jobban vagyok. Képzeld apám, Bella végig itt volt velem a gyengélkedőn!- újságolta az apjának.
- Igaz ez, Bella? Nem is tudom, hogy háláljam meg- mondta Lucius.
- Nekem lenne egy ötletem! Bella töltse nálunk a húsvéti szünetet- szólalt meg egy kaján vigyor kíséretében Malfoy.
- Remek ötlet! Mit szólsz hozzá?- fordult hozzám Lucius.
- Ööö......hát, tényleg remek ötlet- mondtam, miközben megköszörültem a torkom.
Zseniális! Pont erre vágytam! Újabb egy hét Malfoy társaságában.......
- Akkor ezt meg is beszéltük! Nekem most indulnom kell fiam! Majd küldj egy baglyot, ha kijöttél a gyengélkedőről!
Mr. Malfoy eltűnt az ajtó mögött, Draco Malfoy pedig vigyorogva felém fordult.
- Én már nagyon várom a húsvéti szünetet!
- Pansy pedig azt várja, hogy bejöhessen hozzád- mondtam neki.
- Csak őt ne! Mondd meg neki, hogy bejöhet, én pedig úgy csinálok, mintha aludnék.
- Hogy lehetsz ilyen? Pansy már napok óta látni akar- kiabáltam rá és ránéztem, de láttam, hogy már "alszik" és felkészült Pansy fogadására.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. július 4., csütörtök

37. fejezet

37. fejezet
A rejtély és a megoldása

Amíg a fiúk a saját problémáikkal voltak elfoglalva, addig én félrevonultam és elővettem a Tekergők Térképét. Feltártam, de a térkép már csak a mi jelenlétünket mutatta. Hallottam, hogy Malfoy még mindig óbégat, ezért mondtam Danielnek, hogy világítson a pálcájával Malfoy lábára. A pálca fényénél furcsa kis harapásnyom látszódott Malfoy bokáján.
- Ez olyan mint....- kezdte Harry.
- ..... a patkányharapás- fejezte be a sebesült.- Ilyen volt Crak kezén is, amikor Weasley patkánya megharapta.
Összenéztünk Harryvel. Tudtam, hogy ő is arra gondol, amire én.
- Patkány?- kérdezte hitetlenkedve a bátyám.- Furcsa, hogy egy patkány a Tiltott Rengetegben varázslók közé megy és meg is harapja az egyiket.
Malfoy folytatta volna a nyavalygását, de Hagrid megjelent és elmondta, hogy Ron már jobban van, de Hermione azért még ott marad vele, majd megérdeklődte, hogy mi baja Malfoynak.
- Állítólag egy patkány harapta meg- feleltem.- Mondd csak Hagrid, a Tiltott Rengetegben vannak patkányok?
- Hát, biztos akadnak, de azok nem mennek varázslók közelébe és nem harapják meg őket.
Daniel büszkén kihúzta magát, Hagrid pedig folytatta:
- Annál veszélyesebb lények is vannak itt. Például lehetett az egyik elkóborolt futóféreg is a támadó vagy.....
- .... vagy vérfarkas- szólalt meg rémülten Malfoy.
- Azt észrevettük volna, mivel a vérfarkas elég feltűnő jelenség- mondtam.
- Lehet, hogy kölyök volt.
- De nincs telihold! Fogd már fel, hogy a vérfarkasok csak teliholdkor változnak át! ÉS MOST NINCS TELIHOLD!
A kastély felé vezető úton Daniel különösen szótlan volt, ami nem az ő stílusa. A klubhelyiségbe érve Harry mondta, hogy felmegy lefeküdni. Így csak ketten maradtunk a bátyámmal.
- El kell mondanom valamit!- szólalt meg Daniel egy idő után. Hangja különösen felkavaró volt.
- Mit?- kíváncsiskodtam.
- Dracot tényleg egy patkány harapta meg.
- Ezt meg honnan tudod? A Tiltott Rengetegben szándékosan terelted a témát a patkányokról.
- Igen. Harry előtt ezt kellett tennem.
- Kellett? Miért? Te tudsz valamit erről az egészről?
- Nem. Most viszont én elmegyek lefeküdni- mondta Daniel, majd elindult a fiúk hálókörlete felé.
Tudtam, hogy valami nincs rendben a bátyámmal, furcsán viselkedett, mintha bűntudat emésztené és titkolt volna valamit.
- Várj!- szóltam utána. Utánaszaladtam és szembe álltam vele.- Te tudod, hogy mi történt a Tiltott Rengetegben, igaz?
- Igen- vallotta be Daniel, de kerülte a tekintetem.
- De az előbb még azt mondtad, hogy semmit sem tudsz!
- Hazudtam! A halálfalók hazudnak Bella! Olyan ez, mintha próbálnálak megvédeni tőlük, pedig én is közéjük tartozom. 
Olyan elveszettnek éreztem a bátyámat, de közben rájöttem, hogy hamarosan én is halálfaló leszek.
- Bárcsak választhatnék- mondtam egy hatalmas sóhaj kíséretében.
- Tedd meg! A Főnix Rendjétől örök védelmet kapsz!
- De akkor a családom ellen fordulnék.
- Egyébként azt kérdezted- váltott gyorsan témát a bátyám,- hogy tudok-e valamit erről az egészről. Mindent tudok! Pettigrew harapta meg Dracot. De Harryt kellett volna megharapnia, azért, hogy elgyengüljön, mire a halálfalók eljönnek érte, köztünk az apánk is, aki az egészet kitervelte. Én is benne voltam a tervben. Igen, mielőtt megkérdeznéd, szándákosan kábítottam el Ront és intéztem úgy, hogy Hermione és Hagrid felvigyék a gyengélkedőre. És most mondhatod, hogy mekkora szemét vagyok meg hogy elárultam a  barátainkat.
Tágra nyílt szemekkel meredtem rá.
- És honnan tudtak a büntetőmunkáról?- kérdeztem.
- Draco megírta az apjának, hogy büntetőmunkája lesz, azt is, hogy kikkel és hogy mi lesz a feladat.
- Neked teljesen elment az eszed? És mi van, ha minket támad meg?
- Ilyen nem történhetett volna meg, mivel Pettigrew érti a dolgát.
- Aha, azért harapta meg Harry helyett Malfoy lábát- feleltem gúnyosan.
Daniel fintort vágott, majd bement a fiúk hálótermébe vezető ajtón.

folyt.köv
Linda&Dina

2013. június 25., kedd

36. fejezet

36. fejezet
A sebhely és a Sötét Jegy

Vége volt a szünetnek és a tél is hamar eltelt.
Éppen bájitaltan óra volt a Griffendéleseknek és a Mardekárosoknak együtt.
Piton értékelte a bájitalokat.
- Ez a főzet tökéletes Mr. Malfoy! Az értékelés Kiváló! És tíz pont a Mardekárnak! 
Ron fintorgott egyet, de többre már nem volt ideje, mert Piton az ő üstjéhez lépett.
- Korántsem tökéletes, de még mindig jobb, mint Longbottomé. Hát, legyen Elfogadható.
Ron örült a jegynek, mert nem számított ilyen jóra. 
- Ez egyszerűen pocsék! Kihagytad az aszúfügét Potter!- mondta Piton, úgy, hogy rá sem nézett a főzetre.- Értékelhetetlen! Troll!
Sajnáltam Harryt, mert láttam, hogy mennyit dolgozott vele. Szerintem azért ennél jobbat érdemelt volna.

***

A folyosón sétáltunk Harryvel, Ronnal és Hermionéval, amikor szembe jött Malfoy. (Mögötte egy-két lépéssel lemaradva Daniel követte. )
- Potter, nem gondoltam volna, hogy ekkora lúzer vagy. Még  egy könnyű bájitalt sem tudsz megcsinálni. Még jó, hogy ott van Granger, aki megcsinálja helyetted a házifeladatod!
- Malfoy, te inkább törődj a magad dolgával! Például azzal, hogy úgy nézel ki, mint egy görény- szólalt meg Ron egy kaján vigyor kíséretében.
Malfoy előkapta a pálcáját és Harry is így tett. Mielőtt még bármi történhetett volna, megjelent McGalagony.
- Itt meg mi folyik? Potter, tegye le azt a pálcát!
- De Malfoy kezdte....- szólaltam meg, de a tanárnő közbevágott.
- Nem érdekel! A folyosón tilos varázsolni! Mind  a hatan büntetőmunkára mennek!
- Elnézést tanárnő, nem jól hallottam. Úgy értettem, hogy mind a hatan.
- Megnyugtathatom, hogy nagyon is jól hallotta Mr. Malfoy! A büntetőmunkájukról majd később tájékoztatom Önöket!

***

A büntetőmunkánk az volt, hogy Hagrid elkóborolt futóférgeit kellett megkeresnünk a Tiltott Rengetegben. A vadőr két csoportra osztott minket. Én Harryvel és Mafoyjal kerültem egy csoportba. Hagrid azt mondta, hogy ha segítségre van szükségünk vagy bármi gondunk van, akkor küldjünk fel piros szikrákat.
Már jó ideje kerestük a futóférgeket, amikor vonyítást hallottunk. Erre egy picit összerezzentem. 
- Mi van Bella, csak nem félsz?- kérdezte Malfoy.
- Én nem félek! Tudod Draco, azok félnek a legjobban, akik kérkednek vele.
Malfoy felvonta a szemöldökét és úgy felelt:
- Én bármitől megtudom védeni magam!
Harry ciccegett egyet, majd szólt nekem és a kérkedőnek, hogy menjünk tovább.
Nem sokkal később Malfoy elesett egy fa gyökerében és az felhorzsolta a lábát.
- Segítség!- kiáltott fel.- Valami leharapta a lábam!
Harryvel odamentünk mellé.
- A lábadnak semmi baja Malfoy! Állj fel, menjünk tovább!- szólt rá dühösen Harry.
Malfoy jajgatva, óbégatva felállt és közben ilyeneket motyogott:
- Ha ezt apám megtudja....
- És akkor mi van? Talán kiírtja a Tiltott Rengeteg összes fáját?- csattantam fel.
- De az nem fa volt.....
- Nézzétek! Piros szikrák!- szólt Harry, majd a piros szikrák irányába kezdtünk el futni.
Nemsokára meg is találtuk a többieket.
- Mi történt?- kérdeztem, észrevéve, hogy Ron egy hordágyon fekszik.
- Véletlenül elkábítottam Ront, mert azt hittem, hogy valaki más követ- felelte a bátyám.
- Hermionéval felvisszük Ront a kastélyba- szólt Hagrid.- Addig ti maradjatok itt együtt!
Alighogy Hermionéék eltűntek a Tiltott Rengetegből kivezető úton, Harry a sebhelyéhez kapott és felszisszent, Malfoy még mindig a lábával volt elfoglalva, Daniel pedig a bal karját fogta ott, ahol a Sötét Jegy van.
- Úgy tűnt, mintha.....
Volt valami a hangjában, amit eddig még nem hallottam. Talán a félelem és a z értetlenség vegyes keveréke volt az.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. június 24., hétfő

35. fejezet

35. fejezet
Korcsolyázás

A téli szünet második felében Dumbledore nem tartózkodott a Roxfortban. Igazgatóhelyettesnek Pitont nevezte ki, aki ezt ki is használta. Beosztott minket a négy ház egyikébe, mondván, hogy ezzel az volt a célja, hogy a különböző házak diákjai közelebb kerüljenek egymáshoz.....
- Ki akar közelebb kerülni Crakhoz vagy Monstróhoz- háborgott Ron, akit Piton az előbb említett két személlyel a Hugrabughoz osztott be.
- Ne csüggedj Ron, Neville is a Hugrabugban van- mondta Hermione, aki persze örült, mert Harryvel a Hollóhátba került.
- Neville?!
- És te hova kerültél? - kérdezte tőlem Mio, ügyet sem vetve Ron további dühös felháborodására.
- Én....
- Bella velem és Daniellel a Mardekárba került- szólalt meg mögülem Malfoy.
- Ha-ha-ha- nevetett fel gúnyosan Ron.- Akkor nem én jártam a legrosszabbul.

***

Miközben reggeliztem, odalépett Malfoy és a kezembe nyomott egy prospektust.
- Piton professzor ismertette a mai programot. Olvasd el!
A pergamenen ez állt:

8.00 Reggeli
10.00 Korcsolyázás
12.00 Ebéd
14.00 Szabadprogram
19.00 Vacsora
20.00 Esti program
22.00 Alvás

- Szuper! Megyünk korcsolyázni! Imádom!
- Jó neked- szólt Malfoy.- Én meg azt sem tudom, hogy kell felhúzni.
Döbbenten néztem rá.
- Te nem tudsz korcsolyázni?
Ebben a pillanatban Daniel jelent meg egy elég feltűnő öltözetben. Zöld volt a sapkája, ezüstszürke a sálja, zöld a pulóvere, amin egy kígyó díszelgett, szürke a nadrágja és zöld a bakancsa.
- Ez szörnyű.... - szólaltam meg.
- Ez csodás- szólalt meg velem együtt Malfoy.
- Ennyi erővel a hajad is lehetne két színű. Az egyik fele ezüst, a másik zöld- mondtam a bátyámnak.

***

Elkezdődött a korcsolyázás. Én már alig vártam, hogy a jégre mehessek, Malfoy viszont a befagyott tó közelébe se akart jönni. ( Biztos látta, hogy Ron már ötödször tápászkodott fel a jégről, közben ezeket motyogva: - Mondtam én, hogy beteg ez az ember! Előbb beoszt a Hugrabugba, utána meg azt akarja, hogy korcsolyázzunk! )
Égnek emeltem a tekintetem, vettem egy nagy levegőt, majd ezeket mondtam Malfoynak:
- Gyere- nyújtottam felé kesztyűs kezemet,- megtanítalak korcsolyázni.
Megfogta a kezem, én pedig elkezdtem magam után húzni, de megcsúszott és magával rántott engem is. Malfoy szemmel láthatólag élvezte a helyzetet, én viszont amilyen gyorsan csak tudtam, felkeltem. Nagy nehezen neki is sikerült felkelni.

***

A szabadprogram arról szólt, hogy mindenki a klubhelyiségekben a kandalló mellett melegedett.
A vacsoránál Neville mellett ültem, aki épp az Esti Prófétát olvasta. A címlap nagyon is ismerős volt, ugyanis a képen Malfoy és én voltunk, amikor korcsolyázásnál ráestem, alatta pedig a hozzátartozó szöveg.
Kitéptem Neville kezéből az újságot, majd Malfoy asztalához mentem.
- Nézd meg!- mondtam, majd az asztalra vágtam a Prófétát.
Malfoy mielőtt elkezdte volna olvasni, megkérdezte:
- Várj! Kié az újság?
- Az enyém- feleltem csak azért, hogy Malfoy ne firtassa tovább ezt a témát.
A fiú elkezdte olvasni, majd mikor végzett, felém fordult.
- Ez nem véletlen- jelentette ki arcán azzal az idióta vigyorral.
- Mi az hogy nem véletlen?- csattantam fel.
- Mindenki észreveszi, hogy összetartozunk. 
Dühös lettem, felkaptam az újságot, ám mielőtt még elmentem volna, megjegyeztem Malfoynak:
- Amúgy az újság Neville-é volt.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. június 14., péntek

34. fejezet

34. fejezet
Karácsony

A tegnapi nap nagyon jól jött, ugyanis még le lehetett menni Roxmortsba. Éltünk a lehetőséggel, úgyhogy Ronnal, Hermionéval és Harrvel lementünk. Persze nem csak mi, hanem pl. a bátyám, Daniel, Neville, Ginny, Luna, a Weasley-ikrek és még sokan mások. Például Draco Malfoy és a csatlósai (bár....ide a bátyám is beletartozik). Na igen. Malfoy. Ő az, akit az újságcikk megjelenése óta nagy ívben elkerülök. Mondjuk.....ha úgy vesszük, ez teljesen lehetetlen, mivel egy suliba járunk. És akarva-akaratlan, de egy nap minimum egyszer biztos, hogy találkozunk. Ilyenkor pedig levegőnek nézem a Mardekáros fiút. Vagyis nem beszélek vele. Sőt! Nem is köszönök neki. Egy belső hang azt súgja, hogy nem Malfoy tehet arról, hogy Cedric szakított velem, de nem érdekel. Nem hallgatok erre a belső hangra.
Karácsony reggelén egy kisebbfajta robbanásra ébredtem fel. Azonnal rohantam le Hermionéval a klubhelyiségbe. Ott Ron kormos arcával és három nevető arccal találtuk szemben magunkat.
- Mi történt?- kérdeztem.
- Odaadtuk az öcsénknek a karácsonyi ajándékát- mondta George, miután sikerült befejeznie a nevetést.
- Nem úgy volt, hogy együtt bontjuk ki a karácsonyi ajándékainkat?- kérdezte Mio.
- Bocs, ezzel nem várhattunk- felelte Fred még mindig nevetve.- De most hogy már ti is itt vagytok lányok, elkezdhetjük az ajándékozást. Szerintem kezdjük mi George!- Fred egy csomagot vett ki a fa alól, majd Harrynek adta.- Tessék! Ez a tiéd, Harry!
- Köszönöm!- A  fiú azonnal nekiállt kibontani.
- Én a helyedben elővigyázatosabb lennék- mondtam.- Ki tudja, melyik új találmányukat adták neked.
- Ennyi- szólalt meg George.- Meglátszik, hogy az én barátnőm volt.
Harry egy bűbáj segítségével "hatástalanította" a csomagot, majd úgy bontotta ki. A csomagból egy ártalmatlannak tűnő kviddicses könyv bukkant elő.
- Köszi- felelte Harry, majd neki is állt a könyv tanulmányozásának.
Az igazat megvallva én azt a pillanatot vártam, hogy mikor robban fel a könyv vagy mikor nőnek óriási fogai, amikkel elkezdi Harryt harapdálni. De ezek közül egyik sem történt meg. A könyv még mindig ártalmatlanul hevert a fiú ölében.
- Ez pedig itt a tiéd, Hermione- mondta Fred.- Boldog karácsonyt!
- Köszönöm!- felelte Mio, majd elkezdte kibontani az ajándékot.
- Khm- köhintettem egyet jó hangosan.
- Mi a baj?
- Semmi. Csak figyelmeztetem Miot az elővigyázatosságra.
A lány hallgatott rám, és ő is alkalmazta azt a bűbájt, amit Harry. Az ő csomagjából is egy könyv bukkant elő.
Fred és George egy "Na látod!" pillantást vetettek rám, én pedig csak égnek emeltem a tekintetem.
- Ennyire nem bízol bennünk Bellus?- kérdezte George.
- Bízni? Bennetek? Lassan már azt sem hiszem el, amit kérdeztek.
- Kösz.
- Bocs fiúk, de nem tudni, hogy épp mikor kit akartok megviccelni a legújabb találmányotokkal- feleltem.- Csodálom, hogy Harryt még nem marcangolta szét a könyv.
- Azért ezalatt az egy év alatt, amíg együtt voltunk, megtanulhattál volna bízni bennem- mondta George.- Főleg úgy, hogy téged még egyszer sem vicceltünk meg.
- Milyen egy év George? Csak fél évig voltunk együtt. Most lennénk egy évesek.
- Tök mindegy.
- Hát nem egészen.
- Na jó- szólt közbe Fred.- Ideje bevallanunk az igazat. Idén csak Ronnak adtunk vicces ajándékot.
- Mi??? De miért csak engem kellett megviccelnetek?- kérdezte az ikrek öccse.
- Mert az öcsénk vagy.
- Kösz. Ez igazán kedves tőletek.....
- Jól van na, ne húzd fel magad. Kapsz még tőlünk egy csomag Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsét meg Csokibékát- mondta George, majd egy kis csomagot dobott oda Ronnak.
- Végső soron pedig következzék az elővigyázatos kislány- mondta Fred, majd egy csomagot adott a kezembe. - Boldog karácsonyt Bella!
- Köszi fiúk!- feleltem, majd nekiálltam kibontani az ajándékom.  Nem használtam hatástalanító bűbájt, megpróbáltam bízni a Weasley- ikrekben. Csak nem hazudnának karácsonykor.
A csomagban egy gyönyörű szép nyaklánc volt, rajta három medállal.
- F, B, G?- kérdeztem.
- Fred, Bella, George- válaszolta az előbb említett személy, miközben feltette az ékszert a nyakamra.- Csak hogy soha ne felejts el minket.
- Ha akarnám, akkor sem tudnálak elfelejteni titeket- feleltem, majd megöleltem őket.- Köszönöm!
- Azt majd meglátjuk- mondta George.- Ha valamelyikünket elfelejted vagy megutálod, azaz már nem leszünk barátok, vagy esetleg örökre elveszted......
- Magyarán ha valamelyikünk meghal......
- ..... akkor az a medál el fog tűnni a nyakláncról. Észre fogod venni, ugyanis előtte egy kisebb robbanás szerűséget fogsz észlelni.
Mindenki döbbenten hallgatta az ikrek beszámolóját.
- Muszáj ilyen tragikus dolgokról beszélni?- kérdezte Ron.- Karácsony van! 
- Bocs öcskös, de ezeket el kellett mondanunk Bellának.
- Remélem, hogy a medálok soha nem fognak eltűnni a nyakláncról- mondtam.
- A "B" betű örökre ott fog maradni.
Ezután Harry adta át nekünk az ajándékait, majd Ron, aztán Hermione, végül pedig én adtam át őket.
Harrytől egy parfümöt, Rontól édességkosarat, Miotól pedig egy naplót kaptam.
A szüleim ajándéka is megérkezett, tőlük, és a bátyámtól is (aki jelenleg nem tartózkodott a Griffendél- toronyban) parfümöt kaptam ajándékba. Sokan megajándékoztak idén, sőt, még Mrs. Weasley is kötött nekem egy rózsaszín színű pulcsit.
- Ez még itt a tiéd, Bella- mondta Harry egy kis csomagra a fa alatt.
- Ezt miből gondolod?
- Mert a te neved van rajta.
Kivettem az ajándékot a fa alól, ami zöld papírba volt becsomagolva, ezüst színű szalaggal átkötve. Erről a színkombinációról a Mardekár jutott eszembe.....
Kibontottam az ajándékot, amiben egy levél és egy ezüst karkötő volt, rajta pedig egy kígyó formájú medál.
" Kedves Bella!
Nagyon sajnálom, ami közted és Cedric között történt! Nem akartam ártani nektek és azt sem, hogy szakítsatok. Nem gondoltam, hogy e lesz amiatt a kis újságcikk miatt.
Sajnálom! Kérlek ne haragudj rám!
Boldog karácsonyt!
D. M. "
- Szép karkötő- mondta Ron.- Ki küldte?
- Bocsi, de ezt nem szeretném elárulni.
- Miért?
- Mert kiakadnátok.
- Ugye nem az a bájgúnár Diggory? Még van képe ajándékot küldeni azok után, hogy szakított veled? Vagy esetleg rájött, hogy nem is igaz ami miatt dobott téged és most vissza akarja könyörögni magát?
- Nem- feleltem.- Nem Cedric küldte.
- Akkor nyugodtan elmondhatod, hogy kitől kaptad.
- Na jó, de ha egyetlen szót is mertek szólni.....
- Semmit. Ígérjük!
- Malfoy- mondtam.
- Mármint..... Draco Malfoy?- kérdezte Ron.
- Miért? Még milyen Malfoyt ismerünk?
- Mondjuk az apját. Lucius Malfoyt.
- Ez igaz- ismertem be.- De nem ő küldte. Hanem a fia.
- Ez mondjuk meglátszik- mondta George és felemelte a zöld színű papírt és az ezüst szalagot.
Felraktam a kezemre a karkötőt, majd Mioval úgy gondoltuk, hogy ideje lenne felöltözni, ha nem akarunk egész nap hálóingben és köntösben lenni.
Miután felöltöztünk, úgy döntöttem, hogy megkeresem Danielt és megköszönöm neki az ajándékot.
Elindultam a Nagyterem felé. A többiek szerint nagy a valószínűsége, hogy ott megtalálom.
Útközben összefutottam Malfoy-jal.
- Bella!
Nem válaszoltam, de megálltam és vártam, hogy mit fog mondani.
- Figyelj, tudom, hogy most nagyon utálsz és hogy semmi kedved beszélgetni velem, de kérlek, legalább szólj hozzám. Mondd azt, hogy utálsz vagy.....
Elmosolyodtam, majd így feleltem:
- Köszönöm!
A Mardekáros fiú értetlenül nézett rám. Válaszul felhúztam a blúzom ujját, ami alól megcsillant a tőle kapott karkötő.
Malfoy arcán is megjelent egy mosoly.
- Szívesen- felelte.

folyt.köv

Linda&Dina


2013. június 1., szombat

33. fejezet

33. fejezet
Igaz barátok

Hallottam, amint Ron, Hermione és Harry a nevemet kiabálva rohannak utánam, de nem foglalkoztam velük. A Kövér Dáma portréjánál fellöktem Seamus Finnigant, de abban a pillanatban nem érdekelt. Majd később bocsánatot kérek tőle. A Griffendél klubhelyiségén keresztül egyenesen a lányok hálókörletébe rohantam. A szobában az ágyamra dőltem és keservesen sírtam.
Nem hiszem el, hogy Cedric szakított velem. És mindez az az idióta Malfoy miatt van!
~ Nem Draco tehet róla! ~ hallottam egy hangot a fejemben.
Megtöröltem a könnyes szememet, majd széthajtogattam az összegyűrt levelet és újra elolvastam.
Sajnos be kellett ismernem, hogy a hangnak a fejemben igaza volt. Tényleg nem Malfoy tehet róla. Cedric egy szóval sem említette meg a cikket. Azt írta, hogy egy másik lány az oka. És ez a cikk még csak a mai újságban jelent meg, úgyhogy Cedric még nem is olvashatta.
Úgy látszik, Mio, Harry és Ron eléggé lemaradtak vagy "eltévedtek", mert még mindig nem értek utol. 
Amint ez a gondolat átsuhant az agyamon, Hermione jelent meg az ágyam mellett.
- Jól vagy Bella?- kérdezte.- Mi történt?
Válasz helyett odaadtam neki a Cedrictől kapott levelet.
Alig telt el pár perc, egy hatalmas puffanást, majd Ron káromkodását lehetett hallani. Hermionéval azonnal kirohantunk a szobából. Harry és Ron a földön feküdtek. Akármennyire is rosszul éreztem magam abban a pillanatban, nem bírtam ki, hogy ne nevessek. Olyan viccesen néztek ki a földön. Na jó. Azért mégsem tudtam olyan jóízűen nevetni. Csak egy halvány mosolyt eresztettem meg és egy kis kacajt.
- Bocs fiúk- mondtam, miután lementem hozzájuk.- Tudjátok, az alapítók a lányokat sokkal megbízhatóbbnak tartották, mint a fiúkat.
Ron erre csak morgott egyet, Harry viszont így szólt:
- Igen. Ezt tudnunk kellett volna, ugyanis már egyszer pórul jártunk így- mondta.- Amúgy..... jól vagy?
- Persze. Csak..... Cedric szakított velem- feleltem és éreztem, hogy újból előtörnek a könnyeim.
- Sajnálom!- mondta Harry, majd szorosan magához ölelt.
- Diggory nem érdemelt meg téged, Bella- Ronnak csak ennyi volt a hozzáfűznivalója.
- Malfoy tehet róla, ugye?- kérdezte Harry.
- Nem. Nem szívesen vallom be, és eszem ágában sem lenne megvédeni Malfoyt, viszont most tényleg nem ő tehet róla. Cedric azt írta, hogy egy másik lány miatt szakít velem. És ez a cikk még csak a mai újságban jelent meg.
- Tudom mi kell neked a szerelmi bánatodra- mondta Ron, majd a kezemnél fogva a fiúk szobája felé kezdett rángatni.- Egy nagy adag Bagoly Berti- féle Mindenízű Drazsé és egy Varázslósakk parti velem.
- Öhm....de.... a Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsét nem a bátyáidnak vetted karácsonyra?
- De. Viszont neked most nagyobb szükséged van rá. Nekik meg még tudok venni holnap is, amikor lemegyünk Roxmortsba.
- Tényleg! Holnap is le lehet menni Roxmortsba.
- Pontosan- szólt Ron.- Na, akkor sakkozunk egyet?
- Felőlem.....
- Ti is gyertek Harry!
- Megyünk- válaszolt Harry helyett Mio.
Felmentünk a fiúk szobájába, leültünk Ron ágyára, majd megvártuk amíg a nagy kupiban megtalálta a varázslósakkot.
- Az igazat megvallva, már nagyon régen játszottam- mondtam, miközben Ron felállította a sakkfigurákat.
- Majd én segítek neked- mondta Harry.
- Köszi.
Elkezdtük a játékot. Harry folyamatosan adta a tanácsokat, hogy mikor mivel lépjek. A legtöbbet megfogadtam, viszont volt olyan, hogy nem tartottam jó ötletnek, amit mondott, ezért egy másik bábuval léptem. A játék alatt rájöttem, hogy tényleg Ronald Weasley a legeslegjobb sakkjátékos, akit valaha ismertem. Azonban a vége felé volt egy olyan pillanat, amikor lett esélyem a nyerésre, viszont ahhoz fel kellett áldoznom a másik huszáromat is.
- Huszár az.....- kezdtem, de Harry közbevágott:
- Ne! Ha a huszárral lépsz, akkor Ron a következő lépésben le fogja ütni.
- Tudom- feleltem.- Viszont nincs más választásom. Csak így nyerhetek. A huszárral odalépek, Ron leveszi, de akkor a futómmal mattot adhatok a királynak.
Harry, Hermione és Ron arcáról lefagyott a mosoly. Nem kérdeztem meg tőlük, hogy mi a baj, mert nagyon is jól tudtam. Eszükbe jutott az a nap, amikor elsős korukban igazi varázslósakkot játszottak életnagyságú sakkfigurákkal, hogy megszerezzék a Bölcsek Kövét.

" Nincs más választásunk. Én odalépek, ő levesz engem, viszont akkor te, Harry, mattot adhatsz a királynak. "

folyt. köv

Linda&Dina

2013. március 23., szombat

32. fejezet


32. fejezet
Újabb magyarázkodás

- Ez micsoda?- támadt le azonnal Harry.
- Újság. A Reggeli Próféta.
- Én erről a cikkről beszélek!
- Ja, az csak Malfoy kitalált meséje- feleltem halál nyugalommal.
- És szerinted ezt higgyük is el?- kérdezte Ron.
Nem tudom mi ütött belé, de nagyon rosszul esett amit mondott. A legjobb barátaim nem hisznek nekem. De jól van. Ha Ron így tesz, akkor én is így fogok tenni.
- Igazi jó barát vagy, Ron- mondtam még mindig teljes nyugalommal.- Egy olyan barát, aki mindig a legjobb barátja mellett áll ki. Malfoynak oltári nagy szerencséje van, hogy te vagy a legjobb barátja!
Hermione és Harry tátott szaájjal néztek rám, Ron arca pedig kezdett vörös lenni.
-Ja, ti még nem is tudjátok, hogy Ron és Malfoy a legjobb barátok lettek? Együtt írják a bájitaltan leckéiket.
- Ez nem igaz!- csattant fel Ron.- Ez is csak Malfoy egyik hazugsága, ugyanúgy mint ez a cikk!
- Nocsak? Már hiszel nekem?- kérdeztem.
-Eddig is hittem.
Harry és Mio még mindig a „sokk” hatása alatt voltak, aztán pár perccel később az előbbi megszólalt:
- Azt még elhiszem, hogy Malfoy kitalálta, hogy jár Bellával, de azt miért találta ki, hogy Ron a legjobb barátja?
- Hát…..öhm…..izé….azért…..
- Mert jó színben akar feltűnni- feleltem.
Nem tudom miért, de úgy éreztem, hogy segítenem kell Ronnak.
-Miért akarna jónak látszani?
-Ébresztő Harry!- mondtam.- Voldemort visszatért!- Ron a név hallatán pánikba esett.- És vele együtt a halálfalói is. Mindenki jól tudja, hogy Lucius Malfoy az egyik leghűségesebb halálfalója, akinek már csak napok kérdése, és megy az Azkabanba. Ez egy olyan sztori, amit az újságok azonnal címlapra vesznek. És Draco meg akarja őrizni a tekintélyét. Különbnek akar látszani, mint az apja.
Ron hálás szemekkel nézett rám, de Harry még mindig kételkedett:
-De ha jónak akar feltűnni, akkor miért nem azt mondta, hogy én vagyok a legjobb barátja?
- Mert van esze. Ha azt mondja, hogy te vagy a legjobb barátja, akkor magával szűr ki. A híreket előbb-utóbb mindenki megtudja. Még Voldemort is. Szerinted mégis mit csinálna Voldemort, ha megtudná, hogy Malfoynak te vagy a legjobb barátja? Hidd el, nem foglalkozna azzal, hogy Malfoyék a leghűségesebb halálfalói. Szemrebbenés nélkül ráküldené Dracora a főbenjáró gyilkos átkot. Hermionét pedig azért nem választotta, mert lány. És az újságírók szerint nem létezik olyan, hogy fiú-lány barátság. Egyből úgy állítanák be, hogy járnak. Ami megint Malfoy ellen irányulna. Egyrészt ugyebár azért, mert Malfoy ELMÉLETILEG velem jár, másrészt pedig- bocs Mio!- egy sárvérű…..
- Oké, oké. De akkor is miért pont Ront választotta?- Harry nagyon nem akart hinni nekünk.- Miért nem mondjuk Nevillet?
- Harry! Fogd már fel, hogy Malfoynak egy olyan emberre volt szüksége, aki úgymond „híres”. Akit ismernek az emberek. Nevillel, Seamus-szel vagy Deannel nem ment volna semmire. Az emberek azt se tudják róluk, hogy egyáltalán léteznek.
- Azért nem gondoltam volna Malfoyról, hogy képes ilyenre.
Úgy látszik Harry végre elhitte a dolgokat.
- Én igen- feleltem.
- Én is- mondta Ron.
- Ez a cikk melyik újságban volt?- tette fel a kérdést Mio.
- A Pénteki Boszorkányban- feleltem.
- Ó, akkor azért nem láttam.
- És már nem is fogod. Ugyanis Ron azonnal elégette, miután meglátta. Igaz, Ron?
- Mi? Ja igen. Persze. Nem akartam, hogy tudomást szerezzetek róla. Nem tudtam, hogy kinek hittetek volna.
- Neked hittünk volna- mondta Hermione.
- És te honnan tudsz erről Bella?- kérdezte Harry.
- Onnan, hogy olvastam az újságban. Még mielőtt Ron elégette volna.
- Igen- felelte a fiú.- Sajnos Bella meglátta a cikket. Utána jól kiosztott, hogy ezt mégis hogy képzelem. De aztán utána elmondtam neki az „igazat”, és megígérte nekem, hogy segít eltitkolni előttetek. Bella egy igazi kincs!- Ron megölelt, majd a fülembe súgta: Köszönöm!

- És te mit akarsz tenni, Bella?- kérdezte Harry.
- Semmit. Vagyis…..nem tudom. Végül is Ron sem csinált semmit, és már nem is foglalkoznak vele. Csak azt az egyet remélem, hogy Cedric nem olvasta ezt a cikket!
Pár perccel később a bátyám jött oda hozzánk egy levéllel a kezében.
- Tessék- mondta Daniel, majd átadta a levelet.- Ezt neked címezték.
-  Köszi.
Kivettem a borítékból a levelet, majd végigolvastam. Miután végeztem, sírva rohantam a Griffendél- toronyba.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. március 16., szombat

31. fejezet


31. fejezet
„Az álompár”

Épp befejeztem a reggelimet és felkeltem az asztaltól, amikor belebotlottam Crakba és Monstróba.
- Gratulálunk!- mondták egyszerre.
-Mihez?
-Ehhez- mondta Crak, majd kikapta az éppen újságot olvasó Hermione kezéből a Reggeli Prófétát és a kezembe adta.
Elolvastam a cikket, amiben ez állt:

„ ROXFORT ÚJ ÁLOMPÁRJA

Úgy látszik, hogy a Roxfort Boszorkány-és Varázslóképző Szakiskolában nem csak tanulással töltik az idejüket a diákok, hanem a magánéletükkel is foglalkoznak.
A Szent Mungot rengeteg adománnyal támogató Lucius Malfoy egyetlen fia, Draco, összejött az iskola egyik legjobb boszorkánynövendékével, Bellatrix Draconissa Evans-szel.
A feltűnően jóképű Draco édesapja interjút is adott lapunknak:
- Elégedett vagyok a fiam párválasztásával. Bella okos, gyönyörű, kedves, és ami a legfontosabb, aranyvérű lány- nyilatkozta Lucius Malfoy (41). – Remélem, az esküvőre is hamarosan sor kerül- tette hozzá.
Az mindenesetre a képről is kiderül, hogy a párocska odáig van egymásért. Az álompár mindkét tagját megakartuk interjúvolni, de csak az egyiket sikerült elérni:
- Már hónapok óta tart ez a kapcsolat. Nagyon boldogok vagyunk együtt. És már az apám is elmondta, hogy Bella is, ugyanúgy mint én, aranyvérű- nyilatkozta a Mardekáros Draco.
Ez a képről is kiderül, hogy nagyon szeretik egymást, és a szerkesztőség nagyon sok boldogságot kíván nekik. „

Nagyon dühös lettem, és a Griffendél klubhelyisége helyett a Mardekár asztala felé vettem az irányt.
- Tessék! Olvasd el!- mondtam dühösen és Malfoy elé dobtam az újságot.
-Várj! Kié az újság?
-Hermioné-é. De nem mindegy?
Malfoy egy szalvétát vett a kezébe és azon keresztül, két ujjal fogta meg a Reggeli Prófétát.
- Malfoy!!!- kiabáltam rá.
- Jól van- felelte, majd elkezdte olvasni a cikket.
Fél perc után Malfoy öklendezni kezdett.
-Mi van?- kérdeztem.- Most olvasod a külsődről leírtakat?
-Nem. Csak tetszik a neved.
-Nekem is tetszik a Bellatrix név.
-Nem a Bellatrixra gondoltam, hanem a Draconissara.
-Mi van???- kérdeztem, majd kikaptam Malfoy kezéből az újságot. A teljes nevem tényleg ott virított a cikkben.
-Itt valamit félreírtak. Nem Draconissa a nevem, hanem D…..Dramanda.
-Nincs is olyan név.
-De van- vágtam rá azonnal.- Görög eredetű, de nagyon ritka és én se használom. Különben is, mit tudsz te a nevekről? Az se tűnt fel, hogy van olyan név, hogy Hermione.
-Tényleg létezik olyan?
A Reggeli Prófétával jól fejbe vágtam. Malfoy végigolvasta a cikket, majd egy elégedett vigyor kíséretében megszólalt:
-Nem tudom, miért húztad fel magad.
-Nem tudod? Szerintem igenis jól tudod, mivel te hívtad őket a kávézóba!
-Honnan tudod, hogy én voltam?- kérdezte Malfoy.
-Onnan, hogy egyesekkel ellentétben én nem vagyok idióta.
-Grangerre gondolsz?
-Mégis mire volt jó ez az egész?
-Erre- felelte Malfoy, majd a felénk közeledő Harry, Ron és Hermione trióra nézett.- Na jó. Nekem mennem kell.
Malfoy felugrott az asztaltól és elviharzott.

folyt.köv


Linda&Dina

2013. március 9., szombat

30. fejezet


30. fejezet
A találka


Pansy berohant a terembe a cuccaiért, majd ment is tovább. Harry mondta, hogy a Griffendél klubhelyiségében megvár. Elindultam utána, de Malfoy megragadta a karom és visszarántott.
- Te tényleg megölelnéd Pitont, ha megtalálná a karkötődet?- kérdezte.
- Szerinted mégis mit mondhattam volna Harrynek? Azt, hogy a bátyám ha….tudjukmi?
- Szóval, ha megtalálom a karkötődet, akkor is a nyakamba borulsz?
- Na jó. Először is nem én borultam a nyakadba, hanem te öleltél meg.
- De te visszaöleltél- felelte Malfoy.
- Volt jobb dolgom is, mint hogy azzal foglalkozzak, hogy kit ölelek. Bolyhoskát is megöleltem volna.
- Ki az a Bolyhoska?
- Senki- válaszoltam. – Különben sem ez a lényeg.

*** 
Elérkezett a téli szünet. Karácsony előtt négy nappal egy ismeretlen bagoly hozott nekem egy levelet:
„ Szia!
Már régen találkoztunk. Hiányzol! Ráérsz ma? Itt vagyok Roxmortsban. Találkozhatnánk Madam Pudifoot kávézójában mondjuk délután kettőkor.
Ne válaszolj, csak legyél ott! Egyedül gyere!
Ölel: Cedric D.”
A délelőtt hamar eltelt. Délután egy óra körül elindultam a barátaimmal Roxmortsba. Bementünk egy-két boltba megvenni a karácsonyi ajándékokat. Kettő előtt tíz perccel Harry, Ron és Mio a Három Seprű, én pedig Madam Pudifoot kávézója felé vettem az irányt.
Bementem a kávézóba és leültem egy szabad asztalhoz. Cedric még nem érkezett meg. Pár perccel később Malfoy lépett be a kávézóba és egyenesen az asztalomhoz jött, majd leült az egyik székre.
- Te meg mit keresel itt?- kérdeztem.
- Téged.
- Megtaláltál- mondtam.- A viszontlátásra. Mással van találkozóm.
- Tévedsz. Velem van találkozód. Én írtam azt a levelet Diggory nevében.
- Mi értelme volt ennek az egésznek?
- Látni akartalak- felelte Malfoy.
- Majd adok magamról egy fényképet, amit kirakhatsz a szobád falára, és akkor minden nap láthatsz.
- Az már megvan.
Hülyén néztem Malfoyra.
- Amúgy beszélni akartam veled.
- Miről? – kérdeztem.
- Konkrétan semmiről.
- Te tiszta idióta vagy Malfoy- feleltem.- Na jó, nekem nincs időm itt bájologni veled!
- De Bella, karácsony van.
- Még csak lesz. Addig még hússzor összefutunk.

folyt. köv

Linda& Dina



2013. március 6., szerda

29. fejezet


29. fejezet
Halálfalók

Vasárnap délelőtt felmentem Danielék hálótermébe kölcsönkérni a bátyámtól a kviddicskönyvét. A szobában csak Dan tartózkodott, aki épp öltözött.
-Dan! Kölcsönkérhetem a.... - ezt a mondatot azonban nem tudtam befejezni, mert észrevettem a bátyám bal alkarján egy nagyon is jól ismerhető jegyet.
-Mit akarsz kölcsönkérni?
-Mi az ott a bal alkarodon?
-Semmi- felelte Daniel, majd gyorsan lehúzta az ingje ujját.
-Ne hazudj! Láttam!
-Akkor miért kérdezed?
-Tőled akarom hallani!
-Igen- felelte Dan egy idő után. - Az tényleg a Sötét Jegy.
Alig akartam hinni a fülemnek. Daniel.....
-Halálfaló lettél!
-Ne ordibálj!- mondta.- Sajnálom, nem mondhattuk el.
-Ezért kellett fél éven át hazudozni?
-Nem is fél éven át.
-Kit érdekel, hogy fél év, vagy öt hónap és huszonkilenc nap? Nem ez a lényeg.
-Sajnálom, hogy hazudtunk- mondta Daniel, majd tárt karokkal elindult felém, hogy megöleljen.
-Hozzán ne érj!- feleltem, majd a folyósóra rohantam. „Nem mondhattul el......hazudtunk....” Többes számot használt. Vagyis volt más is, aki tudott róla..... Malfoy!
A hű barátot meg is találtam a bájitaltan teremben. Odarohantam Draco Malfoyhoz. Fel akartam húzni az ingje bal ujját, de ő nem engedte, és visszarántotta.
-Szóval te is az vagy!
-Mi van?
-Ne add itt az ártatlant! Te végigi tudtál róla!
-Azt se tudom, hogy....- kezdte Malfoy, de én közbevágtam.
-Már nem kell tovább falaznod! Rájöttem az igazságra!
-Miről dumálsz?
-Veled most már semmiről! Pedig már kezdtem bízni benned!
-Tényleg?
-De úgy látom, tévedtem. Ne szólj hozzám soha többet!
-Várj! Beszéljük meg.....
-Nem érdekel a magyarázatod! Hagyj békén!- feleltem, majd kirohantam a teremből.

***

Másnap órák után épp a folyosón sétáltam, amikor egy ismerős hangot hallottam.
-Bella! Várj!
-Te vagy az? Megmondtam, hogy ne szólj hozzám! Mi a fenét akarsz?
-Várj! Megnézheted a karomat- mondta Malfoy, majd két kezét maga elé téve közeledett felém. Felhúztam mindkét ingujját, először a balt, majd a jobbot is, de egyiken sem volt ott a Sötét Jegy.
-Látod?- kérdezte Malfoy.
-Akkor miért nem engedted tegnap, hogy felhúzzam az inged ujját?
-Azt se tudtam mit akarsz. Ma reggel, amikor Daniel szembe jött a folyósón, akkor jöttem rá.
-Sokáig tartott- feleltem.
-Sajnálom, nem akartunk fájdalmat okozni. Meg kellett kímélnünk.
-Úgy, hogy fél éven át hazudtatok?
Erre Malfoy nem válaszolt semmit.
-És.....neked is lesz?- kérdeztem végül.
-Valószínű.
-És.....nekem is?
-Az is valószínű.
Könnyes szemmel néztem rá.
-De én nem akarom!
-Tudom, hogy nem akarod!- felelte Malfoy, majd átölelte a vállamat, én pedig a derekát.
Kb. két percig álldogáltunk így, amikor lépteket hallottunk.
-Ti meg mit csináltok?- kérdezte Harry, aki nem is vette észre a mögötte lépkedő Pansyt.
-Dra.....Malfoy csak megtalálta a karkötőmet, én pedig megköszöntem neki- feleltem.
-És miért kellett ezért ölelkezni?
-Mert nekem nagyon fontos az a karkötő! Ha mondjuk Piton találta volna meg, őt is megölletem volna.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. március 3., vasárnap

28. fejezet


28. fejezet
Kviddics, párbaj és séta

Egyik délután, amikor nem volt olyan sok tanulnivalónk, úgy döntöttünk, hogy sétálunk egyet a tó környékén. Mivel Malfoy még mindig az egyhetes büntetőmunkáját tölti, ezért Daniel is velünk tartott.
Ron ment elől felderíteni a terepet. Mögötte ment a bátyám, majd én, aztán Hermione, és végül Harry. Köveken mászkáltunk. Egyszer csak Ron hátraszólt a bátyámnak:
-Vigyázz mert csúszik a kő!- választ se várva újból felüvöltött.- Vigyázz mert csúszik!
-Először is hallottam!- üvöltötte vissza ingerülten Daniel.
-Örülj, hogy szóltam. Ha nem lennék itt, már rég beleestél volna a tóba.
***
Elérkezett az első kviddicsmeccs ideje. A Hugrabug játszott a Griffendéllel.
Lee Jordan volt a kommentátor. A csapatunkban történt egy kis változás. Daniel az edzéseken nyújtott teljesítménye és a Malfoyjal való szoros barátsága miatt kikerült a csapatból. Helyette Ron lett a Griffendél őrzője.
-Elkezdődött a mérkőzés!- hallottuk Lee hangját.- Evansnél a kvaff. Túljut Abotton és bedobja! Szép volt Bella! 10-0 a Griffendél javára! Már a Hugrabug támad. Bons vészesen közeledik a Griffendél póznáihoz. A terelők gurkóját kikerüli. Már csak Ronban a remény. És…KIFOGJA!
Tíz perccel később már 40-0 volt az eredmény. Utána a Hugrabug dobott két gólt.
Újabb tíz perc után már 70-50 volt az eredmény.
Nem telt el újabb tíz perc, mert Harry elkapta a cikeszt. Így 220-50-re győztünk!
 ***
Harryvel, Ronnal és Hermionéval a folyosón sétáltunk, amikor egy gúnyos hang megszólalt mögöttünk:
-Tényleg Granger, te sárvérű vagy. Segítened kell.
-Miben?- kérdezte meglepetten Mio.
-McGalagonytól olyan büntetőmunkát kaptam, hogy a pornépről kell házi dolgozatot írnom. Te is ilyen söpredék vagy, szóval tudod, hogy élnek a sárvérűek.
-Dugulj be Malfoy!- szólalt meg Harry.
-Párbajozni akarsz Potter?- kérdezte Malfoy, majd előrántotta a pálcáját.
Harry sem tétovázott, ő is így tett. Malfoy egy átkot motyogott, ami a falnak csapódott, majd onnan rám pattant. Éles fájdalmat éreztem a jobb szemem körül. Harry átka a Malfoytól tíz méterre álló Pansyt találta el. A lány felvisított. A hangjára odaszaladt Hagrid.
-Mi történt?
-Malfoy megátkozta Bellát- sietett a válasszal Ron.
-Nem igaz. Én Pottert átkoztam meg!
-Ki kezdte ezt az egészet?- kérdezte Hagrid.
-Potter volt!
-Nem igaz. Te kezdted el sértegetni Hermionét és a te ötleted volt ez a párbajozás- feleltem.
-Malfoy te kísérd fel a barátnődet a Gyengélkedőre, te pedig gyere velem Bella- mondta Hagrid.
Mi is a Gyengélkedőre mentünk. Hagridnak sürgős dolga akadt, ezért ott hagyott Madam Pompfreyval, aki mondta, hogy feküdjek le az egyik ágyra, amíg ő elmegy a gyógyitalért.
Két perccel később megjelent az ágyamnál Malfoy.
-Hogy vagy?
-„Párbajozni akarsz Potter?”- idéztem Malfoy mondatát.- Nézd meg mit műveltél!
-Sajnálom!
-Azt hiszed avval el van intézve minden?
-Nekem így is tetszel.
-Te meg a hülye ízlésed. Nyugodtan eltűnhetsz innen. Ma valahogy nincs kedvem veled beszélni.
Malfoy eltűnt, én pedig ott maradtam, várva a gyógyfőzetet.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. február 28., csütörtök

27. fejezet


27. fejezet
Fura dolgok

A veszekedés óta már egy hét eltelt. Daniel és Hermione azóta kerülik egymást. Pontosabban a bátyám kerüli Miot.
Holnapra tűzték ki az első Roxmorts-i hétvége időpontját.
Épp a nagyteremből tartottam kifele, amikor megjelent mellettem Malfoy.
-Csak azt akartam mondani, hogy nem mehetek le Roxmortsba. Büntetőmunkán leszek. De nem én tehetek róla! Crak és Monstro miatt van ez az egész. Úgyhogy nyugodtan mehetsz az idióta barátaiddal.
-Malfoy!- csattantam fel.
-Ne hívj mindig Malfoynak. Az olyan közönséges. Én se hívok senkit a vezetéknevén.
Valaki elhúzott „Draco” mellett, és véletlenül meglökte. Láttam, hogy Harry volt az.
-Potter!
-És akkor ez mi volt?
-Ez teljesen más.
***
Úgy gondoltam, hogy nem érdemes lemenni Roxmortsba, ezért kitaláltam valamit. Harrynek és Ronnak segítek megírni a bájitaltan dolgozataikat, amiknek hétfőre kész kéne lennie, de ők még neki se álltak. Így Daniel és Hermione kettesben mehetnek le Roxmortsba, és megbeszélhetik a dolgaikat. Ráadásul a másik zavaró tényező, Malfoy, se lesz ott.
-Segítek megírni a leckéteket- közöltem a fiúkkal.
-Mikor?- kérdezte Ron.
-Mondjuk holnap délután.
-De akkor lesz a Roxmorts-i hétvége.
-A lecke fontosabb- feleltem olyan tudálékos arccal, amilyet Hermione szokott vágni.- Különben is, Roxmortsba még rengetegszer lemehetsz, viszont a lecke hétfőre kell.
-Igazad van- mondta Harry.- Így legalább Dan és Hermione kettesben lehetnek.
Ron felugrott a kanapéról, kis híján lelökve Harryt a székről.
-Én is megyek Roxmortsba!
-De hát a lecke…
-Az még ráér.
-Akkor én is megyek- kapott az ötleten Harry.
Nem volt mit tennem, úgysem bírtam rávenni a fiúkat a maradásra, ezért úgy döntöttem, hogy én is lemegyek Roxmortsba.
***
Ahhoz képest, hogy október volt, olyan hideg volt, mintha december lenne. Ezért úgy döntöttünk, hogy megiszunk egy forró vajsört a Három Seprűben.
Ron elment megrendelni az italokat, majd közölte, hogy várnunk kellene egy kicsit. Időközben mi leültünk egy asztalhoz. Daniel ült Hermione mellett, én pedig velük szemben Harryvel.
-Ron, ide ülj- mondta Harry, majd a mellette lévő üres helyre mutatott.
-Én inkább ide ülök- felelte a fiú, és a bátyám meg Mio közé furakodott.
Mindenki értetlenül meredt rá.
-Ez a kedvenc helyem. Innen lehet legjobban érezni a vajsör illatát.
Most még hülyébben néztünk Ronra.
Nemsokára kihozták az italainkat. Gyorsan felhörpintettük a vajsöreinket, így szerencsére már nem fáztunk.
Úgy döntöttünk, hogy a hideg idő miatt már nem megyünk be más boltba.(Ron azért bement a Mézesfalásba pár édességért.)
A hazaúton Ron meglehetősen sokat beszélt, még Harry is bambán nézett rá. A többiekkel meg se tudtunk szólalni.

folyt.köv

Linda&Dina


2013. február 26., kedd

26. fejezet


26. fejezet
Álbarátság

A szeptember hamar eltelt. Október első tanítási napján épp a nagyteremből jöttünk ki, amikor megjelent mögöttem Malfoy.
-Láttad már az új talárom?- kérdezte a fiú.- Azért kaptam, mert prefektus lettem. Hogy tetszik?
-A talár tetszik, de a viselője nem.
-Ahogy gondolod. Nekem mennem kell- felelte Malfoy, majd elviharzott.
***
Délután visszamentem a bájitaltanterembe, mert otthagytam a könyvemet. Beszélgetést hallottam, ezért nem léptem be a terembe.
-Kösz…khm…Draco- szólalt meg egy ismerős hang.
-Szívesen…khm…Ron. Az én érdekem is volt.
Beléptem a terembe.
-„Draco”? „Ron”? Milyen nagy az összetartás.
-Hát igen- szólalt meg Malfoy, majd barátiasan átkarolta Ron vállát.- Mindig is tudtam, hogy Ron jó ember.
-Ezt én is tudtam- feleltem.- De hogy te az vagy-e, az más kérdés.
Ron kibontakozott az „ölelésből”, majd miután megtaláltam a könyvem, kimentünk a teremből.
-És mondd csak Ron, Harry tud erről a „nagy barátságról”?
-Nem. De kérlek ne is említsd neki, meg Hermionénak se, mert ők nem hiszik el, hogy Draco…....normális.
-Jó, nem mondom el nekik- feleltem.- Úgyse fog hosszú ideig tartani ez a barátság. Tényleg! Mit köszöntél meg neki?
-Azt, hogy segített elkészíteni a bájitalomat, amire „Várakozáson felüli-t” kaptam.
-És ez miért volt Malfoy érdeke?
-Hát mert…...mert odavittem neki a hozzávalókat. De ez miért fontos? Mondtam már, hogy ne beszéljünk róla.
 ***
A Griffendél klubhelyisége felé menet, hangos ordibálásra lettem figyelmes. Az egyik hang a bátyámé, a másik pedig Hermionéé volt. Daniel és Mio három méter távolságra voltak egymástól, de úgy üvöltöztek, mintha kilométerek választanák el őket. Nem mentem be a klubhelyiségbe, hanem megálltam a Kövér Dáma portréja mögött.
-Miért nem mondtad, hogy mást szeretsz?- üvöltötte Dan.- Megértettem volna!
-Nem szeretek mást! Honnan szedted ezt?- kiabálta vissza Hermione.
-Ne add itt az ártatlant!
-Én? Még hogy én adom az ártatlant? Mielőtt járni kezdtünk, közölnöd kellett volna, hogy üldözési mániában szenvedsz!
-Hát ez már tényleg nevetséges! Ez röhej! Tudod mi a legnagyobb gáz?! Az, hogy én idióta hittem neked!
-Azt képzeled, hogy veled járok, miközben mást szeretek? Pedig…
-Pontosan ezt! Nem is tudom, mit keresek itt?!
-Én se tudom!
Közeledő léptek zaját hallottam, majd megjelent a bátyám rettentő dühösen. Úgy rohant ki a portrén, hogy kis híján fellökött engem. Bementem a klubhelyiségbe. Hermione a dühtől még sírni se tudott.
Nem sokkal később megjelent Ron és Harry.
-Nagyon álmos vagyok. Megyek és lefekszem. Jó éjszakát!- mondta az utóbbi, aki nem vett észre semmit a történtekből.
-Jó, menj csak. Öt perc és én is megyek- felelte Ron.
Miután Harry eltűnt, síri csend ereszkedett a klubhelyiségbe.
A némaságot végül Ron törte meg.
-Hú, mekkora itt a feszültség.
Erre nem feleltünk semmit.
-Miért nem szóltok semmit?
-Mi elmegyünk lefeküdni. Jó éjszakát Ron!- feleltem, majd átkaroltam Hermionét, és a lányok hálóterme felé vettük az irányt.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. február 19., kedd

25. fejezet


25. fejezet
Magyarázkodás

Odamentünk a fiákerekhez, és beszálltunk az egyikbe, amibe már Neville ült. Malfoy szerencsére már nem fért be, úgyhogy másik fiákert keresett magának.
A kínos csendet Ron szakította meg:
-Te dobtad Diggoryt?
Mielőtt válaszolhattam volna, Neville közbevágott:
-Miért? Ti jártatok?
-Miért dobtam volna Cedricet?- kérdeztem.
-Azért, ami közted és Malfoy…
-Elmesélem mi történt!
Elmondtam Hermionééknak az egész szituációt. Neville csak hümmögött, Ron majdnem rosszul lett, mert elképzelte, hogy Malfoy megcsókol, Hermione csak csodálkozott, Harry pedig teljesen kiakadt.
-Megyek és megölöm!
-Harry! Nyugi!- mondtam, és megfogtam a fiú kezét, aki elpirult, majd kinézett a fiáker ablakán.
-Eszedbe ne jusson Harry!- szólt Hermione.- Vagy már az első nap balhét akarsz?
-Figyelj Harry! Én is utálom Malfoyt, de ne figyeljünk rá- felelte Ron.
Hamarosan megálltak a fiákerek. Kiszálltunk belőlük, és beléptünk a Roxfort ajtaján. A nagyterembe mentünk, mert már kezdődött a beosztás és a vacsora. A Griffendél asztalához mentünk, majd leültem Mio és Ginny közé. Beosztották az elsősöket, és bemutatták az új Sötét Varázslatok Kivédése tanárt, Dolores Umbridge-t. Dumbledore elmondta a szokásos köszöntő beszédét, majd az asztalok roskadozni kezdtek a kajáktól.
Vacsora után kipakoltuk a cuccainkat, majd nyugovóra tértünk.
 ***
Másnap reggel az első óránk Legendás Lények Gondozása volt. Még nem tanultunk, csak Hagrid elmondta, hogy ebben az évben milyen lényekkel fogunk megismerkedni.
-Nem tudom miért dumál mindenki az RBF-ről- szólalt meg Ron.- Anyánál is egész nyáron ez volt a téma, hogy milyen fontos ez az év.
-Mert fontos is- vágta rá Hermione.- A jövőnk szempontjából. Nem mindegy, hogy valaki tíz RBF-et szerez, vagy csak ötöt.
Ron nem akart veszekedést, ezért inkább másra terelte a témát:
-A következő óránk már nem lesz ilyen jó.
-Miért?- kérdeztem egyszerre Harryvel.
-Dupla bájitaltan Pitonnal és a Mardekárosokkal. Utána meg jóslástan Trelawney-val. Kész szörnyű ez a nap.
-Nem csoda- felelte Malfoy a hátunk mögött.- Az a behemót elég unalmas órákat tart.
-Örültél volna, ha idehoz egy szörnyeteget? Te pedig megint bemenekülhettél volna a „putrijába”, ahogy te nevezed a házát?- kérdeztem, majd Hermionéval együtt elrángattam a fiúkat, akik kezdtek nekiesni Malfoynak.
Az alagsor felé vettük az irányt. Piton már a teremben volt, és ránk várt.
-Ma párokban fognak dolgozni. Egy nehéz bájitalt kell elkészíteniük.
Szembefordultam Hermionéval, de Piton közbeszólt:
-Á, nem. Miss Evans maga Mr.Malfoyjal lesz együtt, Potter, maga Weasleyvel, Granger kisasszony maga pedig Longbottom párja lesz. Neki úgyis elkel a segítség.
Elindultam megkeresni Malfoyt, de amint hátrafordultam, beleütköztem a Mardekárosba.
A második óra végén be kellett mutatni a bájitalunkat.
-Öt pont a Mardekárnak- mondta Piton, mikor a mi bájitalunkat „osztályozta”.- És öt pont a Griffendélnek.
-Ebbe meg mi ütött?- kérdezte Seamus halkan, de sajnos Piton ezt meghallotta:
-Öt pont a Griffendéltől.
Malfoy ezen bután vihogni kezdett, mire Ron a képébe vágott valami frissen belezett gyíktetemeket. Ezt a műveletet szerencsére Piton nem látta.

folyt.köv

Linda&Dina