Kérünk mindenkit, hogy aki elolvas egy fejezetet, az legyen olyan kedves, hogy ír hozzá hozzászólást!
Mi csak a kommentek alapján tudjuk, hogy olvassák-e a történetünket, és hogy érdemes-e feltennünk a folytatást. Nem kérünk több soros véleményt, elég csak egy pár szóban megfogalmazni, hogy mit gondoltok a történetünkről. A kommentek egyaránt lehetnek dicsérőek és kritikusak is. Mindegyiket szívesen fogadjuk!
Az újabb fejezet csak akkor fog felkerülni, ha meglesz az előző fejezethez minimum 3 hozzászólás.
Előre is köszönjük szépen! :)

Új részek hétvégente fognak felkerülni!

Történetünkben Voldemort kicsit OOC (= Out Of Character), azaz karakteren kívüli!

2014. június 23., hétfő

48. fejezet

48. fejezet
A beavatás

Július közepe van. Amikor reggel felkeltem, nagyon féltem, mert tudtam, hogy ettől a naptól fogva viselni fogom a Sötét Jegyet. 
- Bella! Siess a reggelivel- mondta apa. - Nemsokára indulunk a Lestrange-kúriára. 
- Hova?- kérdeztem, majd a meglepődöttségtől kiköptem a töklevet. 
- Ott lesztek hivatalosan is halálfalók Dracoval. 
- Csak vele?
- Igen- felelte apa.- A többiek már nyár elején megkapták. 
Miután befejeztem a reggelizést, a Lestrange-kúriába hoppanáltunk. Amikor megérkeztünk, már ott volt körülbelül húsz halálfaló, köztük Lucius Malfoy is a fiával. 
- Drága barátaim!- lépett ki a sötétségből Voldemort. - Látom megérkezett közénk két új, fiatal barátunk. A 14 éves Trixi.....
- Elnézést Nagyúr,- vágtam közbe- de 16 éves vagyok. 
- Ó, értem. Szóval a 14 éves Trixi és Draco bizonyára mindketten a híres és nagy múltú családjaik nyomdokaiba szeretnének lépni. Hisz ők is tudják, hogy el kell távolítani a fertőt, ki kell vágni a fekélyt és meg kell akadályozni a nemes vér elkorcsosulását. Draco, Trixi, gyertek velem! 
Bevezetett minket egy sötét szobába.
- Melyikőtök az idősebb?- kérdezte Voldemort.
- Egyidősek vagyunk Nagyúr- válaszoltam. - Mindketten június ötödikén születtünk.
- Ó, értem. Szóval Draco az idősebb. Ide hozzám! 
Malfoy odament, Voldemort felhúzta a talárjának bal ujját, majd varázspálcájával alkarjára bökött, motyogott valami varázsigét, mire Draco kezén pár perc múlva ott virított a Sötét Jegy. 
- Most már csatlakozhatsz a többi hű szolgámhoz! Menj Draco!
Malfoy kiment a szobából, Voldemort pedig hozzám fordult:
- Gyere ide Trixi!
Kissé félve odamentem hozzá, ő pedig ahelyett, hogy felhúzta volna a talárom ujját, elkezdett dumálni. reméltem, hogy nem az egész élettörténetét akarja elmesélni, mint ahogy Daniel beavatásán tette.
- Azon gondolkoztam, hogy lehetett volna előbb is ez a beavatás. Akkor te és az ifjú Malfoy már előbb csatlakozhattatok volna köreimhez. 
- Ez jobb, hogy így lett Nagyúr, mert május végén voltak a Rendes Bűbájos Fokozat vizsgáink, amik nagyon fontosak lesznek a továbbiakban. 
- Szóval a Rendes Fokozat vizsgáitok, értem. Igen, azok tényleg nagyon fontosak. És milyenek lettek az eredmények?
- Még nem tudom Nagyúr, mert csak július végén kapjuk meg az eredményeket- feleltem. 
- Augusztus elején. Ó, értem. Ha jól tudom, te vagy a második Griffendéles, aki támogatja az eszméimet.
- Elnézést Nagyúr, de a harmadik. Féregfark, Daniel és én. 
- Szóval te és Féregfark. Ó, értem. 
Ezután Voldemort már nem beszélt többet, hanem nekem is beleégette a Sötét Jegyet a bal alkaromba. 
Kifele menet Voldemort megint felém fordult és újból rákezdett:
- Hálát adhatunk a sorsnak, hogy a drága jó Lucius barátunk összefutott a családoddal.... hol is?
- A Kviddics-Világkupa döntőn Nagyúr. 
- Szóval a Kviddics-Világdöntőn, értem. 
Daniel, aki meghallotta Voldemort utolsó mondatát, áradozni kezdett:
- A Kviddics- Világkupa döntő? Írország és Bulgária játszott. Krum kapta el a cikeszt, de Írország győzött.
- Szóval Bulgária győzött- szólalt meg Voldemort. - Csendet!- kiáltott fel, miközben csak ő beszélt. - A következő gyűlés július végén, két hét múlva lesz. Ugyanitt. 
Mindenki majdnem egyszerre hoppanált. Nem is bántam,mert már dél volt. Mikor hazaértünk, anya mondta, hogy kész az ebéd. Azonnal nekiláttunk enni. Miután végeztünk, Daniel egy levelet hozott a kezében. 
- Leveled jött- mondta felém fordulva. 
- Ki küldte?
- Ron- felelte, majd átadta a levelet. 

folyt. köv
Linda&Dina

Megjegyzés: A történetünkben, ettől a fejezettől kezdve Voldemort kicsit OOC (= Out Of Character), azaz karakteren kívüli. Ezáltal nálunk kicsit viccesebb a karaktere. Az, hogy mindent félreért, kihagyja a szavak, mondatok felét a Harry Potter és a Halál Ereklyéi film első részéből vettük.
" - .... Például Te, Lucius?
- Nagyuram....
- Nagyuram.... Add át nekem a pálcádat!
- Jól érzem, ez szil fa?
- Igen, Nagyúr. 
- És a magja?
- Sárkány....khm.... szívizomhúr Nagyúr.
- Sárkányszívhúr!  "

Forrás: 
http://videa.hu/videok/film-animacio/harry-potter-es-a-halal-ereklyei-i.resz-lOTQN50ZLEB72XW1 ( 7:14-től )

2014. június 15., vasárnap

47. fejezet

47. fejezet
Egy emlék és a gyűlés

- Na, indulhatunk?- kérdezte tőlem egyik nap Daniel.
- Hova?
- A gyűlésre.
- Milyen gyűlésre?
- A Főnix Rendjének gyűlésére- felelte a bátyám. - Ami nemsokára kezdődik.
- Felőlem mehetsz- mondtam, majd tovább folytattam az újságolvasást. - Ezidáig se jelentetted be nekem, hogy hova készülsz, úgyhogy ezek után sem kell. Úgyhogy mehetsz, ahova akarsz. Szia. 
- De Bella, a gyűlésen neked is ott kell lenned! Mindketten kaptunk levelet.
- Arra a levélre gondolsz?- kérdeztem, majd fejemmel a kandalló felé böktem, aminek tetején a felbontatlan levelem állt. - Hidd el Daniel, semmi kedvem találkozni Harry Potterrel. Épp elég lesz, hogy még két évig egy egy iskolába, azon belül is egy házba kell járnom vele. Nem kell, hogy még a nyáron is találkozzunk. Különben is, egy családból elég egy ember is. Majd te elmész, utána pedig szépen megkérlek és elmondod nekem, hogy mi volt a gyűlésen.
- Ugyan már hugi, Harry már biztos megnyugodott. Fogadni mernék, hogy mihelyst meglátjátok egymást, egymás nyakába borultok.
- Na, arra aztán várhatsz! Én ugyan nem fogok Harry nyakába ugrani! Hallottad mit mondott nekem a Roxfort Expresszen hazafele jövet?
- Igen, mesélted.
- Akkor jó- mondtam, majd folytattam az elkezdett újságcikk olvasását. 
Miután végeztem vele, felnéztem és láttam, hogy Daniel még mindig itt áll előttem.
- Na mi van?- kérdeztem.- Nem mész?
- Kérlek Bella, gyere el te is! Majd a lehető legtávolabb ültök egymástól Harryvel az asztalnál. Majd ő ül az asztal egyik végén, te pedig a másik végén. Kérlek, gyere el!- mondta Dan, majd kinyújtotta a kezét.
Vettem egy mély levegőt.
- Na jó, menjünk- feleltem, majd megfogtam a bátyám kezét. 
A Grimmauld tér 12-be elég hamar megérkeztünk. A házban síri csend volt. A főhadiszállás üres volt.
- Hú, de csend van-szólalt meg Daniel.- Lehet, hogy.....
- Ugye most nem azt akarod mondani, hogy lehet, hogy nem is ma lesz a gyűlés?- vágtam közbe.- Akkor feleslegesen rángattál ide???
- Lesz gyűlés- hallottunk egy hangot a mellettünk lévő szobából. - Csak a többiek még nem érkeztek meg. 
- Úgy hallottam, ma elég sokan leszünk- mondta Dan.
- Igen. A külföldön tartózkodó rendtagok kivételével mindenki itt lesz a Rendből. Csak Harry nem. 
Felsóhajtottam. Ennek a hírnek most nagyon örültem. Legalább nem kell találkoznom vele a nyáron. A következő gyűlésen ( már ha lesz még a nyáron ) úgysem leszek itt. Daniel már semmivel sem fog tudni rávenni arra, hogy jöjjek el. Az Odúba pedig csak akkor megyek, ha Harry nem lesz ott. Bár, nem hinném, hogy idén nyáron leszek Ronéknál. Szerintem Ron előbb Harryt hívja meg hozzájuk, ő már sokkal régebb óta a barátja, mint én.
Az igazat megvallva, egy cseppet sem érdekelt, hogy Harry Potter miért nem lesz itt a gyűlésen. A bátyámat vizont annál inkább. 
- Miért? 
- Ezt Dumbledore-tól kérdezd- felelte Sirius. - Ő mondta, hogy nem lesz itt a mai gyűlésen. 
- Akkor majd megkérdezem tőle.
- Amúgy, mit csinálsz itt Sirius?- kérdeztem.
- Itt lakik- felelte Dan.
- Nem mondod? Képzeld, erre magamtól is rájöttem, te idióta! Úgy értettem, hogy ebben a szobában- mondtam, majd beléptem a helyiségbe.
- Semmit- felelte Sirius.- Csak elgondolkoztam.
Körbetekintettem a szobában. Tekintetem megakadt a tőlem balra lévő falon, amelyen egy családfa volt. 
- A híres és nagy múltú Black-családfa - mondtam. Nem először láttam ezt és már hallottam is róla. De valahogy mindig megakadt a tekintetem ezen a családfán. - Még mindig alig hiszem el, hogy rokonok vagytok Malfoyékkal- folytattam, miközben tekintetem Draco Malfoy nevére vándorolt. 
- A rokonait nem válogathatja meg az ember. 
- Én örülnék, ha Dracoval rokonok lennénk- szólalt meg a bátyám.
- Nagyon távolian azok vagyunk vele- feleltem. - Ugyanis minden aranyvérű rokon egymással. 
- Jobban örülnék, ha közeli rokonok lennénk.
míg Daniel azzal volt elfoglalva, hogyan lehetnének Malfoy-jal közelebbi rokonok, addig én tovább folytattam a családfa tanulmányozását. Most azonban nem a neveket néztem, hanem a kiégetett részeket. Ezt Sirius is észrevette:
- Voldemort úgy gondolta, hogy meg kell metszeni a fát, ki kell vágni a fertőt. Ezt a Voldemorthoz hű családtagjaim szíves örömest meg is tették. 
- Gondolom, ők nem azt a Sirius Blacket ismerik, aki képes volt vérfürdőt rendezni a nyílt utcán és megölte a barátját, az ártatlan Peter Pettigrew-t, akiből csak egy ujja maradt meg- mondtam.
- Hát nem. Ők a véráruló Sirius Blacket ismerik. 
Erre nem feleltem semmit, tovább néztem a családfát. 
- Miattam haltak meg- hallottam Sirius hangját. 
- Tessék?
- Lily és James miattam haltak meg. 
Odamentem Siriushoz és a szemébe néztem. 
- Nem a te hibád Sirius!- mondtam.- Senki sem gondolta volna, hogy Pettigrew képes ilyesmire!
- A szemed.....
- Tessék?
- A szemed olyan, mint Lily Evans-é. 
- Bitang csőcselékek, vérárulók.....
- Úgy hallom, megjöttek a többiek- mondta Sirius.
Kimentünk a szobából. Egyelőre még csak egy-két rendtag érkezett, de tíz perc elteltével már az összes Főnix Rend tag a konyhában lévő asztalnál ült. 
- Nos, mint tudjuk- kezdte Dumbledore- Voldemort két éve visszatért. Azóta viszont nem hallottunk róla semmit. Történtek mugli gyilkosságok és pár boszorkányt és varázslót is megöltek, amiknek több, mint valószínű, hogy Voldemort áll a hátterében. Azt viszont nem tudjuk, hogy mit csinál mostanság.....
- Halálfalókat toboroz- vágtam közbe. - Napokon belül nekem is a bal alkaromon fog virítani a Sötét Jegy....
Lépések zaját hallottuk, majd belépett a konyhába....
- Perselus! Foglalj helyet- szólt Dumbledore. 
Piton leült a melllettem lévő üres székre.
- Elnézést!
- Jellemző- szűrte ki a fogai közt a velem szemben ülő Sirius. 
- Parancsolsz Black?
- Á, semmi. Csak jelllemző módon mindig te késel el. 
- Tudod Black- kezdte Piton- míg egyesek a lábukat lógatják, nem törődve a világ dolgaival, a négy fal közt tengetik napjaikat, a ház biztonságát élvezve, addig én ott kint kockára teszem az életem. Én nem élek olyan életet, mint te!
Láttam, hogy ez nagyon rosszul esik Siriusnak. Ez azért tényleg durva volt Piontól. Siriusban felment a pumpa, a következő pillanatban pedig már a kezében volt a pálcája. 
- Hagyd békén Sirius!- csattantam fel. Az igazat megvallva, fogalmam sincs, hogy miért tettem ezt. Olyan volt, mintha nem is én mondtam volna.
- Evans?- hallottam Mordon hangját. 
- Mit ártott neked Piton?- a hang még mindig nem az enyém volt, pedig az én számból hangzott. 
Mindenki megütközve nézett rám. Még Dumbledore sem javított ki "Piton tanár úrra". Sirius, Piton és a vele szemben ülő Lupin pedig úgy néztek rám, mint akik szellemet láttak. 
- Lily....- csúszott ki a Mardekár házvezetőjének száján. 
- Öhm.... tanár úr? - szólongattam. - Piton professzor?
- Igen?- kérdezte, miután magához tért a meglepődöttségtől. 
- Jól tetszik lenni?
- Persze. 
Lupin és Sirius még mindig furán néztek rám. Most az utóbbit próbáltam szólongatni. 
- Sirius! Minden rendben?
- Úgy tűnt, mintha Lily Evanst hallottuk volna..... 
- De visszatérve a kérdésedre Bella- vágott közbe Lupin- Piton nagyon sokat ártott nekünk! Már gyerekkorunkban is és most, felnőttként is. 
- Már ne haragudjon Mr. Lupin, de én úgy tudom, hogy Piton... tanár úr volt az, aki két éve bájitalt főzött Önnek a telihold idejére. 
- Ez igaz. Utána viszont ő volt az, aki elárulta a diákoknak, hogy mi vagyok.
- Engem pedig a dementorok kezére adott- mondta Sirius. 
- Ott is lenne a helyed. 
Sirius újra a kezébe vette a pálcáját. Mielőtt még bármi történhetett volna, gyorsan közbevágtam: 
- Nem lehetne félretenni ezt a veszekedést? Legalább arra az időre, amíg a gyűlés tart? Kérem!
Sirius elrakta a pálcáját, én pedig hálás szemmel néztem rá.
- Végül is, igazad van Li....khm... Bella! Most van ennél fontosabb dolgunk is.
- A lány a te házadba jár, Piton?- kotyogott közbe Mundungus.
- Nem. Bella Griffendéles. 
~ De Mardekáros lennék ~ gondoltam magamban és eszembe jutott az a nap, amikor ott könyörögtem a Teszlek Süvegnek, hogy ne a Mardekárba osszon be.
Ezután tovább folytatódott a gyűlés. Az igazat megvallva, nem igazán figyeltem oda. Azzal voltam elfoglalva, hogy a mai nap már háromszor hasonlítottak Lily Evans-höz. Vajon tényleg ennyire hasonlítok rá?
Miután véget ért a gyűlés, odamentem Dumbledore-hoz.
- Beszélhetnék Önnel igazgató úr?- kérdeztem.
- Természetesen. Miben segíthetek Bella?
Megvártam, amire mindenki kiment a konyhából. 
- Csak kérdezni szeretnék Öntől valamit igazgató úr. 
- Kérdezz nyugodtan. 
- Tényleg....ennyire hasonlítok Lily Evans-re? 
Dumbledore végignézett rajtam.
- Mi tagadás, a szemed tényleg ugyanolyan, mint Lily Evans-é. Én viszont más hasonlóságot nem látok. Eltekintve persze attól, hogy a vezetéknevetek is egyezik. Perselust, Remust és Siriust valószínűleg a szemed zavarta meg, na és persze az, hogy Perselus mellett álltál ki, őt védted meg, ahogy anno Lily is tette. 
- De igazgató úr! Még Ön sem javított ki, amikor "Piton tanár úr" helyett csak "Pitont" mondtam.
- Igen. Mert egy pillanatra tényleg úgy tűnt, mintha Lily Evanst hallottuk volna.
Ezek után már nem mertem elmondani Dumbledore-nak, hogy amikor megvédtem Pitont, olyan volt, mintha nem is én szóltam volna. 
- Van még valami, amit szeretnél elmondani nekem, Bella?
- Nincsen igazgató úr- hazudtam Dumbledore-nak. - Köszönöm, hogy válaszolt a kérdésemre! Viszontlátásra! 
- Viszlát- köszönt Dumbledore, a következő pillanatban pedig már el is tűnt. 
Kimentem az előszobába, ahol Daniel Sirius-szal beszélgetett. 
- Mehetünk? - kérdezte a bátyám. 
- Igen- feleltem. - Szia Sirius!
- Sziasztok!
Megfogtam a bátyám kezét, majd pár perc múlva már a nappalinkban voltunk. 
- Jól vagy?- kérdezte Daniel.
- Persze. Miért?
- A hoppanálás után általában rosszul szoktak lenni az emberek. 
- Már megszoktam- feleltem, majd a szobám felé vettem az irányt. Úgy döntöttem, hogy nem tulajdonítok nagy jelentőséget ennek az egésznek, nem foglalkozom vele. Végül is, most volt először, hogy Lily Evans-höz hasonlítottak. Inkább azon gondolkoztam, hogy mit fogok csinálni még ezen a nyáron. Na és persze azon, hogy napokon belül a bal alkaromon fog virítani a Sötét Jegy....

folyt.köv
Linda&Dina