68. fejezet

68. fejezet

Lumpsluck karácsonyi partija

- Potti Trixit viszi a partira. Potti Trixit szereti - visította Hóborc a fejünk felett, miközben mi Lumpsluck szobájába tartottunk a karácsonyi fogadására.

- Harry, kedves fiam! - zendült fel Lumpsluck hangja, amikor beléptünk a szobájába. - Remélem, Miss Evans nem haragszik, ha elrabollak egy kis időre, hogy bemutassam pár barátomat.

Harry Lumpsluckkal tartott, én pedig az egyik asztalhoz mentem. Kis idő múlva Hermione jelent meg. 

- Bella! Hála Istennek, hogy megvagy!

- Veled meg mi történt? - kérdeztem.

- Épp most szöktem meg Cormactől. Ő ott maradt a fagyöngy alatt.

- Ha ennyire idegesít, akkor miért vele jöttél?

- Mert vele tudtam legjobban bosszantani Ront. Jajj, mennem kell! Ott jön!

Hermione elbújt az asztalok között, Harry pedig még mindig nem szabadult meg Lumpslucktól. 

A helyiség túlsó vége felé vettem az irányt, amikor észrevettem, hogy Trelawney egymagában ácsorog.

- Jó estét, tanárnő! - köszöntem.

- Jó estét, drágám! - felelte. - Nem látlak mostanában az óráimon.

- Idén már nem járok jóslástanra, meg amúgy is Firenze tanítana minket.

- Hát persze - prüszkölte dühös kis nevetéssel a tanárnő. - A gebe, ahogy magamban nevezni szoktam. Gondolom, te is azt hitted, hogy miután visszatértem, Dumbledore professzor visszaküldi legelni azt az igáslovat. De nem küldte... osztoznom kell vele az órákon. Micsoda sértés!

Trelawney tovább szapulta Firenzét, így észre sem vette, hogy már nem vagyok mellette. Közben Harry is elszabadult Lumpslucktól, és Piton is megjelent a partin.

- Á, végszóra jöttél, Perselus! Épp Harry kivételes bájitalfőző képességeiről áradoztam. Persze, ez a te érdemed is, hiszen öt évig tanítottad.

- Különös, én sosem éreztem úgy, hogy bármit is sikerült volna megtanítanom Potternek!

- Akkor valóban őstehetség!

Ekkor kivágódott az ajtó, és Argus Frics jelent meg, aki a fülénél fogva vonszolta felénk Draco Malfoyt.

- Lumpsluck professzor! - sipította a gondnok. - Ez a tanuló egy fenti folyósón ólálkodott. Azt állítja, hogy meghívást kapott az ön fogadására, csak késve indult el.

Malfoy dühösen kiszabadította magát Frics markából.

- Jó, elismerem, nem vagyok meghívva! - csattant fel. - Be akartam szökni! Most boldog?

- Ugyan, hagyja csak, Argus! Hamarosan karácsony. Nem bűn az, ha valaki el akar jönni egy partira.

A gondnok felháborodottan távozott, Piton pedig Malfoyhoz lépett.

- Beszédem van veled, Draco!

- Ejnye, Perselus, ne légy szigorú!

- Házvezető tanárként el tudom dönteni, hogy milyen mértékű szigor a helyénvaló - felelte hűvösen Piton. - Gyere velem, Draco!

Azzal kivált a társaságból, és Malfoy kelletlenül követte. Harry utánuk nézett, majd felém fordult:

- Mindjárt visszajövök! Ki kell mennem...öhm, mosdóba.

folyt.köv

Linda&Dina  

 

67. fejezet

67. fejezet

Látogatás és szerelmi bájitalok

Novemberből már három hét telt el. Szerencsére azóta a bizonyos eset óta, Hóborc nem árasztott el újabb vécéket, Ron legnagyobb örömére. Semmi említésre méltó dolog nem történt, egyet kivéve: egyik nap Draco Malfoy nagyban ecsetelte a többi mardekárosnak, hogy van egy bizonyos Fenrir Greyback nevezetű családi barátjuk.

Reggelinél Hermione és Harry között ültem (Ron Lavenderrel az asztal túlsó végén foglalt helyet), és a baglyok épp meghozták a Reggeli Prófétát. Mio kibontotta az újságot, és átfutotta a címoldalt.

- Történt valami érdekes? - érdeklődött Harry.

- Igen. Újabb dementortámadásokról írnak - jelentette Hermione. - És egy letartóztatás is volt.

- Az jó. És kit kaptak el? - kérdezte Harry.

- Stan Shunpike-ot.

- A Kóbor Grimbusz kalauzát? - kérdeztem.

- Igen, őt.

- Te láttad már a halálfaló gyűléseken? - tette fel a kérdést alig hallhatóan Harry.

- Eddig még nem - feleltem. - Legalábbis nem emlékszem rá.

Több szó nem esett erről a témáról, helyette a bájitaltan és a Félvér Herceg került terítékre.

- Találtam a bájitaltankönyvemben egy kézzel írt varázsigét - szólt Harry.

- Remélem nem használtad! - mondta Mio.

- De igen. Ronon.

- Szóval vaktában kipróbáltál egy kézzel írt varázsigét?

- Nyugi Hermione, nem lett semmi baja Ronnak. Még élvezte is - feleltem. - Ez csak egy ártalmatlan vicc volt.

-  Te azért nem komálod a Herceget, mert jobb nálad bájitaltanból...

- A bájitaltannak semmi köze ehhez! - tiltakozott elvörösödve Hermione.

***

Ma van a roxmortsi kirándulás.  Megírtam a bátyámnak, hogy ma délután kettő órakor találkozzunk a Három Seprűben. Kifele menet Frics szokás szerint ellenőrzött minket, Ron pedig szokásához híven háborgott. Roxmortsban Harry és Ron a Mézesfalásba, Hermione McLagennel tartott, én pedig a Három Seprűbe.

Daniel már ott volt, így azonnal odamentem hozzá, és leültem vele szembe.

- Draco teljesen meghibbant! - kezdte bármiféle üdvözlés nélkül a bátyám. - Még nem is köszönt! Szóba meg végképp nem állt velem!

- Megmondtam, hogy ne számíts semmi jóra. Malfoy teljesen megváltozott.

- Pontosan! Elrabolták, átmosták az agyát, és egy klónt küldtek helyette - gyártotta az elméleteit Daniel.

- Meglátszik, hogy kinek jutott több ész a családban - feleltem. - De most hagyjuk Malfoyt. Van valami érdekes otthon?

- Otthon is róla van szó. A megbízásával kapcsolatos. Az anyja letetette Pitonnal a Megszeghetetlen Esküt.

- A micsodát? - kérdeztem meglepetten.

- A Megszeghetetlen Eskü, olyan eskü...

- Tudom, hogy mit jelent! De mi köze ehhez Pitonnak?

- Nem tudom. Én is csak ennyit tudok. Ezt is csak innen-onnan hallottam.

***

Este Hermionéval és Harryvel a könyvtárban voltunk. A lány nem volt hajlandó a klubhelyiségben tartózkodni, amikor Ron és Lavender is ott volt.

- Nem lehetne, hogy felfüggesszétek a háborúskodást Ronnal így karácsony közeledtével? - kérdeztem.

- Nem - felelte egyszerűen Hermione.

- De hát attól, hogy még Ron és Lavender...

- Engem egy cseppet sem érdekel! Szíve joga azzal csókolózni, akivel akar. Egyébként pedig Harry - folytatta némi szünet után -, jobb lesz, ha vigyázol.

- Utoljára mondom - szólalt meg a fiú -, nem adom vissza ezt a könyvet! Már eddig is többet tanultam a Félvér Hercegtől, mint Pitontól és Lumpslucktól...

- Nem a nyavalyás Hercegedről beszélek - vágott közbe Hermione. - Bementem a lányvécébe, és ott találtam vagy tíz lányt, köztük azt a Romilda Vane-t. Szerelmi bájitalt akarnak beadni neked, mert mind azt akarja, hogy őt vidd Lumpsluck fogadására. Úgy tűnik, bevásároltak Fred és George bájitalaiból. Márpedig azok sajnos működnek.

- Akkor miért nem koboztad el tőlük a cuccot? - méltatlankodott Harry.

- A vécébe nem vitték magukkal. Ott csak ötletbörzét tartottak.

- Egyiknek sincs esélye, mivel én már Bellával megyek a fogadásra.

- Mindenesetre vigyázz, hogy mit iszol meg!

- Úgy tudtam, hogy Frics kitiltotta az összes WVV- vállalat terméket a suliból - szólaltam meg.

- Mióta érdekel bárkit is, hogy Frics mit tilt ki a suliból? - kérdezett vissza Hermione.

- De hát minden baglyot megvizsgálnak! Hogy tudnának azok a lányok bármit is becsempészni a kastélyba?

- Fred és George parfümnek meg köptetőnek álcázva küldik el a cuccot. Ez a bagoly csomag szolgáltatásuk része.

- A lényeg az, hogy át lehet verni Fricset - mondta Harry. - Vagyis Malfoy is simán be tudta volna hozni a nyakláncot...

- Jajj, ne kezdd már megint, Harry!

A fiú és Hermione tovább vitatkoztak, én azonban az egyik könyvespolc mögül zajra lettem figyelmes. Mire azonban odanéztem, már csak egy szőke hajat láttam. 

folyt.köv

Linda&Dina  

66. fejezet

66. fejezet

Hisztis Myrtle titka

- Nem mész utána? - kérdezte Malfoy.

- Ne... - újból kinyílt az ajtó, és Pansy rohant oda Malfoy ágyához. - De igen! - vágtam rá, és én is kiviharzottam a gyengélkedőről.

Harryt már sehol sem láttam, helyette viszont összefutottam Luna Lovegooddal.

- Harryt keresed? - kérdezte a lány. - Az előbb láttam itt elmenni. Tele volt furmásszal az agya.

- Köszi!

- Tényleg, te már tudod, hogy kivel mész Lumpsluck karácsonyi partijára?

- Gondolom Harryvel - feleltem. - És te?

- Én Neville-lel. Hallottad, hogy vámpírok is lesznek a partin?

- Nem. Bocs Luna, de most mennem kell.

***

Harryvel szerencsére sikerült tisztáznunk a dolgokat. Viszont Hermione és Ron még mindig össze vannak veszve.

- Nem igaz, hogy mindent nekünk kell csinálni - háborgott Ron, ugyanis Hóborc elárasztotta a második emeleti fiúvécét, így Flitwick professzor engem és Ront küldött, hogy tegyük rendbe. Harry is velünk tartott, akinek nem volt éppen semmi dolga.

- Eddig még semmit sem csináltál Ron! Mindent nekem kellett egyedül csinálni - mondtam.

A fiúvécében a víz a térdünkig ért. Hóborc alapos munkát végzett.

- Karácsony előtt még lesz egy roxmortsi kirándulás - szólt Harry.

- Már ha végzünk ezzel addig! - háborgott újra Ron.

- Addigra biztos vé...Myrtle, ez egy fiúvécé!

A hátunk mögötti fülkében, a vécékagylóból kiemelkedett egy lány kísértete.

- Vagy úgy - szólt lelombozva, mikor meglátott minket. - Csak ti vagytok azok?

Ron a tükörben nézte a kísértetet.

- Miért? Kit vártál?

- Senkit - felelte Myrtle. - Azt mondta, megint eljön majd...de hát te is azt ígérted Harry, aztán azóta felém se néztél. Megtanultam, hogy a fiúknak nem lehet hinni.

- Hát igen - feleltem. - Bocsi Myrtle, de nekünk most dolgunk van.

- Úgy éreztem, kedvel engem - mélázott. - Talán, ha majd nem lesztek itt, eljön. Annyira hasonlít a sorsunk...

- Hasonlít a sorsotok? - kérdezte Ron, akit szemmel láthatólag kezdett szórakoztatni a beszélgetés. - Úgy érted, ő is egy lefolyóban lakik?

- Nem! - vágta rá dacosan Myrtle. - Úgy értettem, ő is érzékeny. Őt is bántják a többiek. Ő is magányos. Neki sincs kihez fordulnia. És ő sem fél kimutatni az érzelmeit. Ő is szokott sírni.

- Bejött ide sírni egy fiú? - kérdezte Ron. - Egy kisebb fiú?

- Semmi közötök hozzá! Megígértem, hogy  nem mondom el senkinek. Hogy magammal viszem a titkát...

- Azt ne mondd, hogy a sírba - prüszkölte Ron. - Inkább a klotyóba, nem?

Myrtle már alig tudta visszafojtani a kiakadását.

- A legtöbbször egy lányról mesél. Biztos nagyon szeretheti.

- Milyen lányról? - kérdezte Harry.

- Nem mondhatom el! Megígértem neki, hogy az életem árán is megőrzöm a titkát.

- Hát, az elég ostoba ígéret volt, mivel már nem élsz - szólt Ron.

Myrtle ennek hallatára visítva beleugrott a vécékagylóba, újabb adag vizet fröcskölve szét.

Kifele menet újból előkerült a téma.

- Szóval egy elsős fiú Myrtle-nek bőgi el a bánatát - mondta Ron. 

- Honnan veszed, hogy elsős? - kérdeztem.

- Miért, szerinted egy hatodikos fiú panaszkodna Hisztis Myrtle-nek? Malfoyról például ezt el tudnád képzelni?

- Róla mondjuk nem.

***

Az esti postával érkezett egy levél nekem Danieltől. 

" Bella!

Karácsony előtt felmegyek Roxmortsba. Így tudunk találkozni, és a problémáimat is sikerül megoldani. Remélem, Dracót is el tudom kapni egy-két szóra, mivel nem válaszol a leveleimre. 

Majd írd meg, hogy pontosan mikor lesz a roxmortsi hétvége.

Üdvözlettel: a bátyád. "

foly.köv

Linda&Dina 

 

 

65. fejezet

65. fejezet

Nehézségek

Másnap reggel a klubhelyiség hirdetőtáblájára egy jókora plakát került ki, amin ez állt:

" HOPPANÁLÁSI TANFOLYAM

Mindazon tanulók, akik betöltötték vagy augusztus 31-ig betöltik tizenhetedik életévüket, részt vehetnek a tizenkét hetes hoppanálási tanfolyamon, amelyet a Mágiaügyi Minisztérium oktatója vezet. Aki részt kíván venni a tanfolyamon, tüntesse fel a nevét a jelen hirdetmény alsó részén. A tanfolyam térítési díja 12 galleon. "

Harry, Ron és én beálltunk a feliratkozni kívánó griffendélesek tömegébe.

- Mikor lesz maga a vizsga? - kérdezte Harry.

- Amint betöltjük a tizenhetet. Én már márciusban vizsgázhatok - felelte Ron.

Szombat lévén ezek után kviddicsedzésre mentünk. A pályán azonban már ott voltak a mardekárosok.

- Ti meg mit csináltok itt? - kérdezte meglepetten Harry.

- Edzünk. Készülnünk kell a Hugrabug elleni meccsünkre - felelte a csapatkapitányuk.

- Nekünk pedig a Hollóhát elleni meccsünkre kell készülnünk! 

- De most mi vagyunk itt!

- Miért, csak ti kviddicsezhettek? 

- Igen - lépett ki a mardekárosok gyűrűjéből Malfoy.

-  Te bent sem vagy a csapatban! - vágtam vissza.

Két-három órát kellett várnunk, mire a mardekárosok végeztek az edzéssel, és csak utána következhettünk mi. Viszonylag mindenki jól teljesített, így esélyünk van a győzelemre a Hollóhát ellen.

Az edzés után Harrynek tartottam volna különórát átváltoztatástanból. A fiú már a teremben volt, és én is elindultam oda, amikor hangokat hallottam a folyósón.

- Mondtam, hogy ne használd ezt az átkot! - szólt Crak Monstrora.

- Nem is én voltam!

- Itt meg mi történt? - léptem oda a mardekárosokhoz, és megláttam a földön fekvő, eszméletlen Malfoyt.

- Valamelyikünk átka eltalálta - felelte Crak.

- Fel kell vinni a gyengélkedőre!

Miután felvittük, Madam Pompfrey azt mondta, hogy most hagyjuk magára. Egyedül én maradtam a gyengélkedő előtt, és vártam, hogy Malfoy magához térjen. Kis idő múlva már be is mehettem hozzá. A fiú az ágyon ült, és nem igazán örült a látogatásomnak. Biztos Pansyt várta.

- Egyedül hagytad Pottert? - kérdezte azonnal.

Erről rögtön eszembe jutott, hogy Harry már elég régóta várhat rám a teremben.

- Miért léptél ki a kviddicscsapatból? - hagytam figyelmen kívül kérdését.

- Vannak annál fontosabb dolgaim is.

Mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mik azok, kinyitódott a gyengélkedő ajtaja és Harry jelent meg.

- Ron mondta, hogy itt vagy. Látott idejönni.

- Igen, mivel Malfoyt megátkozták - feleltem.

- Jó, de neked mi közöd ehhez? Attól, hogy Malfoy úgy viselkedik, mint egy óvodás...

- Arról nem ő tehet, hogy Monstro átka eltalálta!

- Jó, tudod mit, nekem ebből elegem van!

- Most elmész? - kérdeztem.

- Igen.

- De miért?

- Gondolkozz! Egész nap veled vagyok, meghallgatlak...ennek ellenére, amikor próbállak védeni, akkor nekem támadsz és őt véded.

- Miről beszélsz? - kérdeztem értetlenül.

- Arról, hogy bár a barátnőm vagy, mégis van egy óriási hibád, amit nehéz tolerálni.

- Mi az?

- Malfoy - felelte, és kiment a gyengélkedőről.

folyt.köv

Linda&Dina