Kérünk mindenkit, hogy aki elolvas egy fejezetet, az legyen olyan kedves, hogy ír hozzá hozzászólást!
Mi csak a kommentek alapján tudjuk, hogy olvassák-e a történetünket, és hogy érdemes-e feltennünk a folytatást. Nem kérünk több soros véleményt, elég csak egy pár szóban megfogalmazni, hogy mit gondoltok a történetünkről. A kommentek egyaránt lehetnek dicsérőek és kritikusak is. Mindegyiket szívesen fogadjuk!
Az újabb fejezet csak akkor fog felkerülni, ha meglesz az előző fejezethez minimum 3 hozzászólás.
Előre is köszönjük szépen! :)

Új részek hétvégente fognak felkerülni!

Történetünkben Voldemort kicsit OOC (= Out Of Character), azaz karakteren kívüli!

2013. január 30., szerda

17. fejezet


17. fejezet
George Weasley

-Azt hiszem lesznek egy páran, akik nem fognak örülni- mondta Cedric, miközben kézen fogva visszasétáltunk a Nagyterembe.
-Nyugodj meg, lesz olyan ember, aki örülni fog- feleltem, és Malfoyra gondoltam, aki állandóan azt mondta, hogy tiszta hülye vagyok, mert összejöttem George-dzsal. Na, most legalább örülhet.
Miután visszamentünk a Nagyterembe, még táncoltunk egy kicsit, majd mindketten elmentünk lefeküdni. A Griffendél klubhelyiségében összefutottam George-dzsal. Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy megbeszéljük a dolgokat.
-George!
-Bella!
-Beszélni akarok veled- mondtam.
-Én is.
-Kezdd te!
-Inkább te!
-Oké- feleltem.- Szóval…gondolkoztam, és arra a döntésre jutottam, hogy ez a dolog nem fog működni köztünk. Se részedről, se részemről. Úgyhogy az lenne a legjobb megoldás, ha véget vetnénk ennek. Sajnálom!
-Ezt nem hiszem el! Én akarok szakítani veled, erre te dobsz engem.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.
Egy ideig csak csendben voltunk, majd ezt a csendet George törte meg:
-Barátok?
-Barátok!- feleltem. Meg akartam ölelni, de ő nem engedte.
-Hé! A barátok nem ölelkeznek!
-Tényleg? Akkor szerinted miért ölelem meg Harryt vagy Ront vagy Fredet vagy…
-Na jó! Gyere ide!- mondta, majd magához ölelt. Egy darabig így álltunk, majd leültünk a kanapéra.
A többi Griffendéles is lassacskán jött. Egy páran itt maradtak a klubhelyiségben, a többiek pedig felmentek aludni.
Egy idő után jött Angelina Johsson is. Amikor a lány belépett a klubhelyiségbe, George elég furán viselkedett. Zavarban volt.
-Angelina, ugye?- kérdeztem a fiút, miután a lány is felment aludni.
-Mi? Á, dehogyis…
-George! Átlátok rajtad!
-Jó. Tényleg ő az.
-Gratulálok! Szépek vagytok együtt!
-Köszi- felelte.- És neked? Van már kiszemelted? Vagy esetleg már össze is jöttél valakivel?
Először majdnem rávágtam, hogy: nem. De aztán rájöttem, hogy nem tarthatom sokáig titokban, hogy Cedric Diggoryval járok. Előbb-utóbb úgyis mindenki meg fogja tudni. Főleg, hogy már csak pár nap van a suliból.
-Igen- feleltem végül.
-És ki az a szerencsés?
-Cedric.
-Diggory?
-Igen.
-Mi van Diggoryval?- kérdezte Ron, aki most lépett be a klubhelyiségbe.
-Semmi- vágtuk rá azonnal egyszerre.
-Na jó- szólt Ron.- Én elmentem lefeküdni. Jó éjszakát!
-Neked is!
Nem sokkal később George is követte Ron példáját. Úgy döntöttem, hogy megvárom Hermionét.
Már az összes Griffendéles felment a szobájába, de Mio még mindig nem jött.
Aztán egy idő után nevetgélésre lettem figyelmes. A klubhelyiségbe Hermione és a bátyám, Daniel, lépett be fülig érő mosollyal.
-Szia Bella!
-Sziasztok!
-Szia hugi! Köszönt a bátyám is, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Hú de boldog valaki! Úgy látszik minden a legnagyobb rendben van közte és Hermione között.
Még beszélgettünk egy picit, majd mi is nyugovóra tértünk.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. január 26., szombat

16. fejezet


16. fejezet
Cedric Diggory


Mihelyst beléptünk, minden szem ránk fordult. Természetesen Angelina és George az első sorban álltak. Hol is állhattak volna máshol… Azt az arcot, amit George fején láttam…
Amint elhaladtunk mellettük, Angelina odasúgott valamit a fiúnak. A beszélgetésükből sikerült meghallanom egy részletet:
-Az ott Bellatrix Evans Cedric Diggoryval?
-Nem! Az nem lehet! Kizárt dolog!
Elindult a zene, mi pedig elkezdtünk táncolni.
Nem sokkal később a többiek is elkezdtek táncolni.
Egy darabig még táncoltam Cedric-kel.
-Felkérhetem a hölgyet táncolni?
-Persze- felelte Cedric, majd átadott Malfoynak. Egy lassú szám következett. Azonnal elengedtem Malfoy kezét és hátráltam pár lépést. Ő azonban visszarántott magához és átfogta a derekam.
-Mostanában túl sok időt töltesz Diggoryval. De nem baj, én ennek csak örülök. Legalább addig se vagy Weasleyvel!
Erre nem válaszoltam semmit, úgyhogy Malfoy folytatta:
-Vagy talán már dobtad?
-Semmi közöd hozzá! És különben is, az hogy Cedric-kel jöttem a bálba, az még nem jelenti azt, hogy szakítottam vele.
-Igazad van. Granger se szakított Daniellel, mégis Weasleyvel jött a bálba.
-Na látod.
-Igen- felelte. -És azt is, hogy milyen jól összemelegedtek.
-Mi?
-Nézd meg milyen szerelmesen táncolnak.
Azonnal megfordultam. Kicsit se volt feltűnő, de most ez érdekelt a legkevésbé. Tanúbizonyságot akartam tenni arról, amit Malfoy mondott.
Igaza volt! Mio és Ron tényleg úgy táncoltak, mint akik együtt vannak. Nagyon remélem, hogy ezt Daniel nem látja.
Véget ért a szám. Így legalább már nem kell Malfoyjal táncolnom. Beszélni akartam George-dzsal, ezért elindultam megkeresni. De nem találtam sehol. Viszont összefutottam Freddel.
-Fred! Nem láttad George-ot?
-De- felelte a fiú.- A Griffendél klubhelyiségébe ment.
-Köszi!- mondtam, majd elindultam az említett irányba.
-De azt mondta, hogy nem akar veled beszélni. Sőt, igazából senkivel nem akar beszélni.
Vajon azért, mert Cedric-kel jöttem a bálba? De ő is Angelinaval jött! Jó, igaz, hogy én kértem meg, hogy hívja el George-ot a bálba, de akkor is…George ezt nem tudhatja.
Ezek a gondolatok szivárogtak a fejemben, amikor meghallottam egy beszélgetést:
-…először én se akartam elhinni róla!
-Mit?
-Dobta Bellát!
Alig akartam hinni a fülemnek. George Weasley szakított velem? De jó, hogy mindenki tud róla, csak én nem! Akkor ezért nem akar velem beszélni? Azért marha jó, hogy mástól tudom meg, hogy dobtak. Úgy látszik George Weasley még arra sem képes, hogy ezt személyesen mondja meg! Hát jó, ha ő ezt így gondolja…
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben kirohantam a kastélyból. Leültem a tó partjára és kisírtam magam.
-Mi történt Bella?- kérdezte Cedric.
-George szakított velem- mondtam szipogva.
-Miért?
-Mert veled jöttem a bálba.
-Sajnálom. Nem kellett volna elhívnom a bálba.
-Nem a te hibád- feleltem.
-Ezt nem értem. George féltékeny?
-Miért ne? Te végzős vagy, prefektus, iskola első, és helyesebb is vagy…mármint minden lány odavan érted.
-Nyugodj meg Bella! Biztos találsz magadnak valakit.
-Igazad van- mondtam.- Lehet, hogy az az illető itt van a közelemben, csak én nem vettem észre.
-Nem is hinnéd, milyen közel van…de honnan veszed, hogy George féltékeny?
-El se hiszed, milyen hisztit vágott le karácsonykor.
-Mi történt?- kérdezte.
-Hát…én beleszerettem George-ba. De ezt nem akartam neki bevallani, ezért elkezdtem neki áradozni egy fiúról.
-Kiről?
-Rólad- feleltem elpirulva.- Szóval, elkezdtem áradozni, hogy milyen kár, hogy nem vagy Griffendéles, meg hogy jól táncolsz stb. Erre ő ordibálva megkérdezte, hogy én beléd szerettem-e. Utána elhordott téged mindennek, és azt vágta a fejemhez, hogy inkább járjak Malfoyjal, mint veled. Szerinted ez nem féltékenység?
-Öhm…de.
-Na látod.
-Pedig még nem tettem semmi olyat…
-Mire gondolsz?
-Például erre- felelte Cedric. Egyre közelebb hajolt, majd végül megcsókolt. Gőzöm sincs, mi ütött belém, de hagytam. Vajon most, hogy George szakított velem jó Cedric is? Vagy amit George iránt éreztem, az csak egy fellángolás volt? Lehet, hogy George-ban is Cedricet kerestem?
-Sajnálom. Nem kellett volna.
Erre nem tudtam mit felelni. Talán azt kellett volna, hogy: tényleg nem? De ez végülis nem igaz. Mert jól esett…Te jó ég! Én tényleg beleszerettem Cedric Diggoryba? Lehet. Végül is mostanában, akárhányszor találkoztam vele, a szívem kiakart ugrani a helyéről.
-Az a helyzet Bella,- folytatta- hogy én azért szakítottam Choval, mert beleszerettem egy másik lányba, aki iránt sokkal többet érzek, mint Cho iránt. Én szerelmes vagyok abba a lányba. És az a lány te vagy.
Erre se tudtam mit válaszolni. Cedric Diggory épp az előbb vallott nekem szerelmet.
-Amikor beléptél a Roxfortba, abban a pillanatban megtetszettél. Azért imádkoztam, hogy a Teszlek Süveg a Hugrabugba osszon be. De ez nem így történt. És kezdetben nem csak az szabott gátat, hogy jártam Choval, hanem az is, hogy egy csomó fiú vett körül. Nem voltam benne biztos, hogy jársz-e valamelyikkel. Aztán amikor rászántam magam, hogy bevalljam neked az igazat, akkor megtudtam, hogy George Weasley-vel jársz. Úgyhogy tiltott gyümölcs voltál számomra.
-Ezt olyan vámpírosan mondtad.
-Mondhatjuk így is. Ez olyan volt, mint amikor egy vámpír beleszeret egy halandó lányba.
-Miért? Ilyen lehetséges?- kérdeztem.
-Igen. Lehetséges. Viszont nekem nem attól kellett félnem, hogy átváltoztatlak vámpírrá, vagy hogy megöllek, hanem a sok fiútól, akik körülvettek.
-És mi van akkor, ha a vámpír véletlen átváltoztatja a lányt vagy megöli?
-Ha igazán szereti, akkor ez nem történhet meg. Megpróbálja uralni az érzéseit. Nagy nehezen, de kifogja bírni.
-Viszont ha a halandó lány is szereti a vámpírt, akkor vállal minden kockázatot.


folyt.köv

Linda&Dina

Ui: a végén lévő vámpíros dolognak nincs semmi jelentősége! Ez csak egy hasonlat. :) (És amikor ezt a fejezetet írtuk, nagyon Twilight-Saga lázban égtünk. :D )



2013. január 20., vasárnap

15. fejezet


15. fejezet
Végzősök bálja

Dumbledore bejelentette, hogy idén megrendezik a „Végzősök bálját”. Ennek nagyon örültem, mivel a karácsonyi bál is nagyon jól sikerült, és nagyon jól éreztem magam. Az igazgató még azt is mondta, hogy ha idén jól sikerül a bál, akkor az elkövetkezendő években is megrendezzük. Ja, és hogy a „Végzősök báljára” is válasszunk párt magunknak. Gondolom most is George-dzsal megyek. Bár eddig még nem kérdezett meg. Vagy ő ezt alap dolognak tartja?
-Bella!
-Szia Cedric!
-Szia! Az egész suliban téged kereslek.
-Miért?
-Kérdezni akarok valamit.
-Mit?
-Jössz velem a bálba?
-Igen- vágtam rá azonnal.
-Szuper!
-Cedric!- kiabált valaki a hátunk mögött.
-Megyek már! Bocs, most mennem kell! Szia!
-Szia!
Te jó ég! Én „igen”-t mondtam Cedric Diggorynak! Mit fog ehhez szólni George? Tennem kell valamit!
-Angelina!
-Igen?
-Ööö…megkérhetlek valamire?
-Persze- felelte a lány.
-Könyörgök hívd el George-ot a bálba!
-Miért? Nem vagytok együtt?
-De. De én már mással megyek a bálba, és nem szeretném, hogy megsértődjön.
***
-Bella!
-Igen?
-Mondanom kell valamit- szólt George.- De kérlek ne haragudj rám!
-Mit szeretnél?
-Hát, ööö…
-Nyögd már ki!
-Na jó. Az a helyzet, hogy nem tudunk együtt menni a bálba. Sajnálom! Kérlek ne haragudj!
-Semmi baj. Majd megyek mással.
~Huhh, köszi Angelina! Örök hála!~
-Biztos nem baj?
-Tuti.
-Szeretlek!
-Én is!
***
Közeledett a bál napja. Leültem az egyik fotelra a Griffendél klubhelyiségében, és az anyáéktól kapott „1001 tipp tini bosziknak” című könyvet olvasgattam valami szép frizura után kutatva. Daniel a kviddics könyvét olvasgatta, de szerintem csak nézett ki a fejéből.
-Mi a baj Dan?
-Megyünk együtt a bálba?- kérdésre kérdéssel felelt. Most sem csalódtam benne. Ha valami baja van, sose mondja meg az igazat. Mindig kitér a válasz elől.
-Miért? Te nem Mioval mész?
-Nem.
-Hogyhogy?
-Mert ő Ronnal megy.
Ebben a pillanatban jöttek a többiek. Hermione, Harry, Ron, a Weasley ikrek, és még pár Griffendéles. Az előbbiek leültek közénk és beszélgetni kezdtek. Nem igazán érdekelt a téma, ezért inkább folytattam az olvasást. Viszont az egyik mondatra felkaptam a fejem.
-…és te, Harry?
-Choval.
-Choval? Ő nem Diggoryval megy?
-Nem. Szakítottak.
-Aha. És akkor Diggory kivel megy?
Ez volt az a mondat, amire felkaptam a fejem. Kicsit megijedtem. Bár nem tudom mitől, hisz nem tudhatják, hogy én megyek Cedric-kel a bálba.
-Nem tudom. De nem is érdekel. Az a lényeg, hogy én Choval megyek.
-Jut eszembe…Bella!
-Igen?
-Diggory keresett.
-Már megtalált.
-És mit akart?
-Kiolvasta a könyvet, amit kölcsönadtam neki- mondtam teljes nyugalommal. Amikor elkezdtem ezt a mondatot, a karkötőm egyből fekete lett. De szerencsére csak én vettem észre.
***
Elérkezett a bál napja. Fél hat körül nekiálltam készülődni. Felvettem a bordó báli ruhámat, megcsináltam a hajam, és kisminkeltem magam. Miután végeztem, lementem a Nagyterem elé, mivel úgy beszéltük meg Cedric-kel, hogy ott találkozunk.
-Bocs, hogy késtem.
-Semmi baj- felelte.- Gyönyörű vagy!- mondta, majd megpörgetett.
-Mr.Diggory!
-Igen tanárnő?
-Az igazgató úrra úgy döntöttünk, hogy ez a bál is kezdődjön egy nyitótánccal- kezdte McGalagony.- Minden házból kiválasztottunk egy végzőst, aki a párjával együtt fogja a nyitótáncot táncolni. A Hugrabugból Önre gondoltunk. Á, látom, Miss Evans a párja. Csodálatos! Miss Evans-nek úgyis nagyon jól ment a tánc a karácsonyi bálon. Nem kell megijedni, egy egyszerű angol keringőt kell táncolni.
-Köszönjük tanárnő!
Ezt nem hiszem el! Na, asszem ezt hívják úgy, hogy: GÁZ! Totális lebukás! Az egész suli tudni fogja, hogy Cedric Diggoryval jöttem a bálba. Vajon mit fog ehhez szólni George? Várjunk csak! Elméletileg neki előbb megvolt a párja, mint nekem. Úgyhogy nincs miért aggódnom. Majd azt mondom George-nak, hogy Cedric volt az egyetlen, akinek még nem volt párja.
-Készen állsz?- kérdezte Cedric. Észre se vettem, hogy így eltelt az idő. Már mind a három páros ott sorakozott mögöttünk.
-Aha.
-Akkor: hölgyem?- kérdezte a fiú, majd odanyújtotta a karját. Rámosolyogtam, majd belekaroltam és beléptünk a Nagyterembe…

folyt.köv

Linda&Dina

2013. január 19., szombat

14. fejezet


14. fejezet
Hugrabug- Griffendél meccs

Beköszöntött a tavasz. Újra kezdetét vette a kviddics-szezon. Minden nap keményen edzettünk, mivel a hétvégére tűzték ki a Hugrabug- Griffendél meccset.
Az elmúlt pár hónap nem telt eseménytelenül. Többek között a Danieltől kapott karkötő néha elég hülyeségeket mutatott, főleg akkor volt fekete színű, amikor Malfoyról vagy Malfoyjal beszéltem. És ha már nála tartunk. Hazugnak nyilvánított, amiért hazudtam neki azzal kapcsolatban, hogy járok George Weasleyvel. De könyörgöm! Azt még azelőtt mondtam neki, mielőtt összejöttem volna George-dzsal. És különben is, mi köze Malfoynak a szerelmi életemhez?!
Kiléptünk a pályára. Sütött a nap, a szél csak egy picit fújt. Tökéletes idő egy kviddics meccsre. A kommentátor Lee Jordan volt. Angelina kezet fogott Cedric-kel. És kezdetét vette a meccs.
-…és felrepül a kvaff!- kiáltotta Lee a mikrofonba. –A Griffendél egyik hajtója, pontosabban Bella, megszerzi. Szép volt Bella! Nem semmi ez a lány! Kicselez két Hugrabugost, majd passzol, egy vissza passz, és Bella lő! Ez az! Tíz-null a Griffendél javára! Jól választottál George!
-Na de Jordan!
-Bocsánat tanárnő! Szóval…az állás tíz-null a Griffendél javára. De most a Hugrabug szerzi meg a kvaffot, támad és…a fenébe! Az állás tíz-tíz. Kiegyenlített a Hugrabug!
Vetettem egy mérges pillantást Danielre. Nem igaz, hogy ezt nem tudta kivédeni! Na jó, még nagyon az elején vagyunk, még bármi történhet…
-…és a kvaff újra a Griffendélnél! A két lány folyamatosan passzol egymásnak, közben ügyesen kicselezik a Hugrabugosokat és Bella lő! Ez az! A Griffendél újra átvette a vezetést! Szép volt Bella!
-Köszi!- tátogtam le Leenek.
-Jut eszembe. Ha esetleg szakítanál George-dzsal, akkor esetleg te meg én…
-Jordan! Ha még egyszer rá kell szólnom egy ilyen beszólás miatt, gondoskodni fogok róla, hogy soha többet ne kommentálhasson kviddics mérkőzést!
-Elnézést tanárnő! Többet nem fordul elő!
Én csak mosolyogtam ezen az egészen, George viszont egy „Ezért még számolunk”- ot tátogott le Leenek.
Egy darabig még folytatódott ez a váltogatás. Egyszer mi lőttünk gólt, utána a Hugrabug, majd egyszer csak Harry elkapta a cikeszt.
-És Harry Potter elkapta a cikeszt! Győzött a Griffendél!
Ez az! Ügyes vagy Harry! Na, most legalább már nem fogják utálni Cedricet. Mert elméletileg Ron és Harry azért utálták Cedricet, mert tavaly a csapata legyőzte a Griffendélt. Vagy nem?
-Ügyes voltál Harry! Gratulálok!- mondtam, majd megöleltem a fiút.
-Köszi! Te is ügyes voltál!
-Szép volt lányok és fiúk!- mondta Angelina.- Mindenkinek gratulálok! Mindenki nagyon ügyes volt! El se hiszem, hogy megnyertük a házkupát!
-Gratulálok gyerekek!- szólt az ekkor érkező Lee.
-Kérlek, ne csinálj semmi hülyeséget- súgtam oda George-nak.- Biztos nem gondolta komolyan. Főleg, ha olyan, mint ti.
-Na jó. De csak a te kedvedért- mondta George, majd megcsókolt.
-Kösz Lee- köszönte meg Fred.
 ***
-Nem gondoltam volna rólad, hogy összejössz egy Weasleyvel- mondta egyik nap Malfoy.
-Ezt már három hónappal ezelőtt megmondtad! És ha már itt tartunk… Azt gondoltad volna az állítólagos legjobb barátodról, hogy összejön Hermionéval?
-Mi? Daniel azzal a kis sárvérűvel jár?
-Mi?- kérdezte Ron a hátam mögött.- Hermione a bátyáddal jár???
-Igen.
-És erről én miért nem tudok?
-Nocsak Weasley! Féltékeny vagy?
-Fogd be Malfoy!
Ja igen. Daniel összejött Mioval! Ennek az egész dolognak csak én örültem.Szerintem összeillenek. Voltak viszont olyanok, akiknek nem tetszett ez a kapcsolat. Pl. Malfoy, aki Dan legjobb barátja volt, nem gondolta volna, hogy a bátyám beleszeret egy „sárvérűbe”. A másik Ron volt, aki szerintem szerelmes Hermionéba. Asszem mindketten azon lesznek, hogy szétválasszák őket. De ezt nem fogom hagyni! Bár… asszem ez lenne az első ügy, amikor megvédem Danielt. Remélem Ron nem fog össze Malfoy-jal a közös „ügy” érdekében. Talán van annyi esze, hogy nem alacsonyodik le az ő szintjére.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. január 14., hétfő

13. fejezet


13. fejezet
Vallomás(ok)


A bálon felkért még táncolni Fred, Daniel, Harry, Dean, Lee, Ron és még Cedric Diggory is. Az utóbbi kettőn eléggé meglepődtem. Még csak a bál felénél tartottunk, de mégis úgy fájt a lábam, mintha már a bál vége lenne.
-Hú, de meleg van! Nem megyünk inni?- kérdeztem Ront, mivel ő volt az utolsó, akivel táncoltam.
-Jó ötlet! Menjünk!
-Nagyon finom ez a puncs!- mondtam, miután megkóstoltuk.
-Szerintem is!
-Sziasztok!
-Szia Cedric!
-Hello- szűrte ki a fogai közt Ron.
-Nem láttátok Chot?
-Nocsak? Elvesztettétek egymást?- kérdezte kárörvendve Ron.- Ha engem kérdezel, szerintem Cho féltékeny lett, amiért olyan közel fogtad magadhoz Parkinsont. De az is lehet, hogy rájött, hogy milyen vagy és megutált.
-RON!- csattantam fel.- Bocs Cedric! Ron nem tudja, hogy mit beszél. Ne vedd komolyan! Amúgy most láttam Chot a Hollóhát klubhelyisége felé menni.
-Köszi Bella!
-Igazán nincs mit!
-Ja, és szuperül táncoltál! Szia!
-Köszi! Szia!
-Na végre, hogy elment!
-Ron! Nem lehetnél egy kicsit kedvesebb vele?
-Kedvesebb? Vele?
Mivel nem akartam vitatkozni Ronnal, ezért inkább csöndben maradtam és ittam még egy pohár puncsot.
-Nem tudod hol van Hermione?- törte meg a fiú a csendet.
-Az előbb a Griffendél klubhelyisége felé ment.
-Eljössz velem megkeresni?
-Persze.
Kimentünk a Nagyteremből, majd elindultunk megkeresni Miot.
-Figyi Ron! Ez hülye kérdés, de ha csaj lennél, és nem lennél George húga, akkor, öhm…, járnál vele?
-Öö, nem t’om! Lehet. De miért kérdezted?
-Nem fontos- vontam meg a vállam.
Odaértünk a Kövér Dáma portréjához. Megmondtuk a jelszót, aki ezután beengedett minket. A klubhelyiségben ott ült Hermione Granger George Weasleyvel.
-Megzavartunk valamit?- kérdeztem.
-Nem, dehogyis. Mi csak beszélgettünk.
Ron eközben tátott szájjal bámulta Miot. Annak érdekében, hogy Hermione ne vegye észre Ron tátott száját, és hogy ne legyen balhé, ráléptem a magas sarkúmmal Ron lábára.
-Au! Bella!- ez megtette a hatását.
-Bocs Ron, nem DIREKT volt!
A „direkt” szót jól kihangsúlyoztam. Ron asszem értette a célzást, mert ezután már nem bámulta Miot tátott szájjal.
-Ilyen hamar meguntátok a bált?- kérdezte George.
-Nem. Csak nagyon elfáradtam a sok tánctól.
-Én meg Hermionét keresem.
-Tényleg? Miért?- kérdezte Mio.
-Harry beszélni szeretne velünk.
-Rendben.  Hol?
-A Szükség Szobájában.
-Ó, értem. Akkor menjünk- szólt Hermione, majd Ronnal együtt kimentek a klubhelyiségből. Kettesben maradtam George Weasleyvel.
-Nem mész vissza táncolni?
-Inkább maradok! Persze csak ha nem baj.
-Nem. Maradj nyugodtan!
Ezen a mondatán elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy ugyanezt mondta év elején a vonaton. Már akkor is kedves volt. Te jó ég! Beleszerettem George Weasleybe? Lehet. Végül is, miért ne lehetne! De ha elmondom neki az igazat, ki fog nevetni. Ezért arra gondoltam, hogy inkább bevetem a „csalit”. Megpróbálom féltékennyé tenni.
-Kár, hogy Cedric nem Griffendéles!
-Diggory? Most ő hogy jön ide?
-Nem tudom. Csak úgy eszembe jutott.
-Ó, értem.
-Szerintem nagyon ari, helyes is, és még jól is táncolt!
George kezdett elvörösödni, és a következő mondatát már kiabálva mondta.
-Bella! Te beleszerettél Diggoryba? Diggory egy idióta Hugrabugos, egy béna kviddics játékos, és ki tudja, hogy milyen sötét ügyei vannak. Ha már ennyire járni akarsz valakivel, aki rossz, akkor járj Malfoyjal. Ő még mindig jobb, mint Diggory!
-Nyugi George! Ne húzd fel magad!
-Nem húztam fel!
-És szerintem Malfoynak sokkal sötétebb ügyei vannak, mint Cedricnek. Sőt, Cedricnek nincsenek is sötét ügyei.
-Szerintem meg vannak! Ugyanazon a szinten áll, ahol Malfoy!
-George! Féltékeny vagy?
-Féltékeny? Én? Dehogy.
-Akkor jó. Na jó, visszamegyek a bálba és megkeresem Cedricet- mondtam, majd elindultam az ajtó felé, de George megfogta a karom, és visszarántott.
-NE!
-Miért ne? Azt mondtad, nem vagy féltékeny.
-Jó! Féltékeny vagyok! Már év eleje óta szerelmes vagyok beléd Bella! Most boldog vagy?
-Igen- feleltem mosolyogva, majd megcsókoltam a fiút.


folyt.köv

Linda&Dina


2013. január 6., vasárnap

12. fejezet


12. fejezet
A karácsonyi bál

Elérkezett a bál napja. Már nagyon vártam ezt a napot. Bár egy picit izgultam a tánc miatt. Nem akartam hibázni. Mondjuk a próbákon simán ment minden. Az egész nap készülődéssel telt. Na meg persze ajándékbontással. Elég sok mindent kaptam. Danieltől kaptam egy karkötőt és egy parfümöt. A karkötő nagyon tetszett, azonnal fel is vettem, ellenben a parfümnek nem volt valami jó illata. Hermionétól egy könyvet, Rontól egy csomó édességet, Harrytől is egy parfümöt(na ennek már nagyon jó illata volt) és még sorolhatnám…
-Na, hogy tetszenek az ajándékaim?- kérdezte Dan.
-A karkötő nagyon tetszik. Egyszerűen imádom! A parfümnek, hm…egész jó illata van.
-Hazudsz!
-Mi???
-A karkötő nem csak egy egyszerű karkötő. Ez egy Igazság- Hazugság karkötő. Ha nem mondasz igazat a színe fekete lesz, ha igazat mondasz rózsaszín lesz. De jól vigyázz, ez a karkötő a szívedet „nézi”. Ami a szíved legmélyén van azt is tudja.
-Szuper. És ezt miért kaptam?
-Csak úgy. Gondoltam megleplek vele.
***
Fél hat körül nekiálltam készülődni. Felvettem a bordó, földig érő báli ruhámat. Kisminkeltem magam, majd megcsináltam a hajam. Azután segítettem még a többi lánynak. Pl: Lavendernek, aki nem tudta eldönteni, hogy melyik ruhát vegye fel. Hermionénak megcsináltam a haját, Parvati Patilt pedig kisminkeltem. Még volt egy kis idő(jobban mondva, elég sok idő) a bálig, ezért gondoltam addig is sétálok egyet az iskolában. A folyósón találkoztam a bátyámmal, és persze Malfoyjal is.
-Sziasztok!- köszöntem, de köszönés helyett csak két tátott szájú arcot kaptam. Te jó ég! Asszem elég szörnyen nézek ki!- Mi a baj? Talán elkenődött a sminkem? Vagy szétesett a hajam?- kérdeztem egy kicsit ijedten.
-Egyik sem- felelte Malfoy.
-Akkor?
-Egyszerűen gyönyörű vagy!
-Sőt, nagyon is gyönyörű!- tódított Daniel.
-Köszi- feleltem elpirulva.- Amúgy Boldog Karácsonyt!
-Ezt már mondtad- szólt Dan.- De azért kösz még egyszer.
-Köszi!- mondta Malfoy.
-Kíváncsi leszek a táncotokra. Szerintem nagyon jók lesztek- szólt a bátyám.
-Kössz.
-Már vagy fél éve járok ide, de még mindig nem tudom, ki az az Oliver Wood. Most legalább megtudom, amikor táncol.
-Dan! Oliver Wood már nem jár a Roxfortba. Tavaly végzett. Amúgy ő volt a Griffendél kviddicscsapatának a kapitánya. Aki a bálon táncol, ő Oliver McLaren- világosítottam fel Danielt.
-Tök mindegy!
-Hidd el nekem Dan,- szólt Malfoy- nem valami nagy szám. Csak egy sárvérű.
-Ó, értem. És a párja az az Ashley Branagh?
-Brown- javítottam ki újra a bátyám.
-Bellatrix! Muszáj neked mindig mindent jobban tudnod mint nekem?
-Nem muszáj. Mindent jobban tudok, mint te- feleltem mosolyogva.
-Nagyon vicces.
-Szerintem az. Na jó, én még visszamegyek a Griffendél-toronyba. Majd találkozunk- mondtam, majd elindultam.- Ja, és khm…Draco, örülök, hogy nem tört el a karod!- egy pillanatra elidőzött a tekintetem Malfoyon. A haja most nem olyan volt, mint máskor. Teljesen hátra volt zselézve. Így emlékeztetett valakire a múltamból…de gőzöm nincs, hogy kire.
Visszamentem a klubhelyiségbe. Már a legtöbb fiú ott volt, köztük Harry és Ron is.
-Te jó ég! Hogy nézek ki?- siránkozott Ron.
-Sziasztok!- köszöntem a fiúknak.
-Szia!
-Mi a baj, Ron?
-Nézz csak rám! Ez a talár kész rémálom!- siránkozott tovább.
-Szerintem nagyon jól áll- mondtam.- Igaz Harry?
-Egyetértek.
-Biztos? Én olyan hülyén érzem magam benne!
-Azt nem csodálom- szólt George Weasley.- Én is hülyén érezném magam benne. Még szerencse, hogy nem nekem kell ezt viselnem.
Úgy láttam, hogy Ron nemsokára újra elkezd siránkozni, ezért inkább próbáltam megnyugtatni:
-Ne is foglalkozz a bátyáddal! Mint mindig, most is elég vicces kedvében van. És különben is, nem a fiúknak akarsz tetszeni, hanem a lányoknak. És nekem tetszik.
-Miért, az enyém nem?- kérdezte George.- Szerintem ez sokkal szebb, mint az.
-csak nem vagy féltékeny?- kérdeztem bujkáló mosollyal az arcomon.
-Nemsokára kezdődik a bál. Jó lesz sietni, Főleg nektek Bella!
-Igazad van Harry. Hölgyem?- kérdezte George, majd odanyújtotta a karját. Rámosolyogtam, belekaroltam, majd lementünk a Nagyterem elé. Fura volt, de amikor belekaroltam, éreztem egy kis bizsergést.
Már mindenki ott volt, mármint azok, akik a nyitótáncot táncolják. McGalagony beállította a sorrendet. Elől állt a Hugrabug, majd a Hollóhát, azután következtünk mi, és végül a Mardekár.
Bevonultunk, majd megszólalt az ismerős zene, és elkezdtünk táncolni. Miután befejeztük a táncot Georgedzsal, jött a pörgetés. Kis híján elszédültem, de Malfoy már tartotta is a kezét, hogy elkapjon. Az arca még mindig emlékeztetett valakire, de volt annál fontosabb dolgom is, minthogy ezt kitaláljam. Pl: azért imádkozni, hogy az emelésnél nehogy ledobjon. Szerencsére nem ejtett le. Még egy kicsit táncoltam vele, majd visszapörgetett Georgehoz. Vele is még táncoltam, majd véget ért a zene, ami azt jelentette, hogy véget ért a tánc is.
Meghajoltunk, majd levonultunk a parkettről.

folyt.köv

Linda&Dina

2013. január 5., szombat

11. fejezet


11. fejezet
A Roxmorts-i hétvége

Harry hamar gyógyult. Malfoynak mégsem tört el a karja, pedig már reménykedtem abban, hogy nem kell vele táncolnom. A múlt héten megvolt a Hollóhát-Griffendél meccs is, amit megnyertünk! Hála Harrynek!
A mostani hétvégére tervezték a Roxmorts-i kirándulást. Már nagyon várom! Bár nem vagyok annyira boldog, hisz Hermione, Ron és Harry nem jönnek le. Mio a sok tanulás miatt, a fiúknak pedig büntetőmunkájuk lesz.
 ***
-Hozzak nektek valamit Roxmorts-ból?- kérdeztem Hermionét, Ront és Harryt.
-Köszi, de nem kell. Lehet, hogy a büntetőmunka után mi is lemegyünk- felelte Ron.
-Oké. Akkor én megyek. Sziasztok!
-Szia!
Lementem a Nagyterembe. A legtöbb gyerek már ott volt. Megkerestem Danielt (akit természetesen Malfoy társaságában találtam meg), majd velük együtt lementem Roxmortsba. Persze előbb Frics ellenőrizte a listát.
-Gyönyörű ez a hely!- mondtam.- Bárcsak itt lennének Ronék is!
-Jaj, Bella! Itt vagyok én- szólt Dan,- és Draco is!
Na, ő aztán kell ide!
-Ha gondoljátok, körbevezetlek titeket. Úgy ismerem ezt a helyet, mint a tenyeremet.
-Jó ötlet, Draco!
Mivel nem volt más választásom, velük mentem. Malfoy megmutatott pár boltot, ahol be is vásároltam a karácsonyi ajándékokat. Utána beültünk a Három Seprűbe egy vajsörre. Miután megittuk a vajsöreinket, tovább indultunk.
-Ez pedig itt a Szellemszállás!- mondta Malfoy.
-Hm…Szellemszállás! Jól hangzik, ugye Dan?- kérdeztem egy sejtelmes mosoly kíséretében.
-Mi ez a sejtelmes mosoly?
-Menjünk be!- jelentettem ki határozottan.- Nézzünk körül!
-Csak egy bökkenő van- szólalt meg Malfoy.- Az, hogy innen nem lehet bemenni. Roxfortból lehetne, de ott pedig elállja az utat a Fúriafűz.
Erről már elég sokat hallottam. Harryék meséltek egy pár dolgot, pl. azt, hogy hogyan lehet bejutni a Szellemszállásra! 

-Akkor a Roxfortból megyünk be!
-Nem hallottad, hogy mit mondott Draco? Elállja az utat a Fúriafűz!
-Azt csak bízd rám! Na, jöttök?
-Szerintem ez nem jó ötlet! És ezzel megszegnénk a szabályokat!
-Ugyan már, Dan! Mikor érdekeltek téged a szabályok? Mondd meg őszintén, hogy félsz! Különben nem muszáj velem jönnöd! Majd megyek egyedül.
-Na jó-adta be a derekát a bátyám.- De ha valami baj lesz…
Visszamentünk a Roxfortba. Onnan pedig egyenesen a Szellemszállás felé vettük az irányt. Ügyesen kikerültem a Fúriafűzt, majd megérintettem azt a bizonyos ágát. Ezzel szabaddá tettem az utat.
-Ezt meg honnan tudtad?- kérdezte Malfoy.
-Nem mindegy? Az a lényeg, hogy bent vagyunk.
Elértük a Szellemszállást. Daniel szerint elég ijesztő, szerintem tök szupi volt. Felmentünk az emeletre.
-Még mindig azt mondom, hogy rossz ötlet volt idejönni.
-Én meg még mindig azt mondom, hogyha nem tetszik, fordulj vissza!
-Miért baj az, ha aggódom? Mi lesz, ha valami bajunk esik?
-Jaj, Dan! Nem lesz semmi ba…áááá!
Nem vettem észre, hogy be van szakadva a padló, ezért leestem, illetve estem volna…
-Bella!- hallottam a fiuk kiabálását. Majd egy nagy reccsenés…Malfoy elesett, de az egyik kezével elkapta a karom.
-Daniel! Nem segítenél?
-Persze, jövök már Draco!
A bátyám segített Malfoynak felhúzni.
-Köszönöm!- mondtam.- Jól vagy?- kérdeztem Malfoyt.
-Azt hiszem most tört el a karom!
Erre nem tudtam mit mondani, csak rámosolyogtam.

folyt.köv

Linda&Dina

Trailer

Elkészítettük a történetünk első előzetesét. 

Hozzászólásokat szívesen fogadunk, kíváncsiak vagyunk a véleményetekre! ;)

Szereplők:

Bellatrix Evans- Nina Dobrev

Cedric Diggory- Paul Wesley




Linda&Dina

2013. január 1., kedd

10. fejezet


10. fejezet
Hollóhát-Griffendél meccs, vagy mégsem?

Ma van a napja a Hollóhát-Griffendél kviddicsmeccsnek. Kicsit izgulok, sőt valójában nagyon is izgulok. Ez lesz életem első kviddicsmeccse. Épp reggelizünk, de egy falatot sem bírok enni.
-Pedig muszáj enned valamit!
-De Hermione! Egy falat sem menne le a torkomon- mondtam. Úgy látom, a bátyámnak sincs valami sok étvágya. Ő se nyúlt hozzá a reggelijéhez.- Felmegyek a klubhelyiségbe.
-Várj! Megyek veled!
-Nyugodtan fejezd be, Mio! Feltalálok egyedül is!- szóltam, majd elindultam a Griffendél-torony felé. Már majdnem a Griffendél-toronynál jártam, amikor valaki a nevemet kiabálta.
-Bella!
-Mi van?
-Tessék. Ezt neked hoztam- mondta Malfoy.
-Megmondtam, hogy nem vagyok éhes!
-Tudom! De muszáj enned valamit, ha nem akarsz rosszul lenni, leesni a seprűről, utána meg a Gyengélkedőre kerülni! Szóval, jó étvágyat!
Háát…asszem Malfoynak igaza van.
-Köszi. Ez málnalekváros?
-Igen. Talán utálod?
-Nem. Ez a kedvencem.
-Akkor jól tudtam- mondta Malfoy.
-„Jól tudtam”? Mégis honnan vetted, hogy ez a kedvencem?
- A bátyád mondta. Tudod, sokat beszélgetünk rólad.
-Nektek nincs jobb dolgotok annál, minthogy engem beszéljetek ki?
-Úgy látom, ha dühös vagy, akkor jobb az étvágyad- szólt Malfoy, amikor látta, hogy már két pirítóst megettem.
-Tudod, Malfoy, azzal sokkal többre mennénk, ha befognád a szád!
-Gonosz vagy!
-Nálad nem lehetek gonoszabb! Na jó, nem érek rá itt veled csevegni. Sietek! Úgyhogy szia!
-Szia!
Felmentem a klubhelyiségbe. Még volt két óra a meccsig. Gondoltam, addig is tanulmányozom a kviddicst, ezért kölcsönvettem Dantól a kviddicses könyvét. Szerintem nem fog neki örülni, hogy csak úgy kivettem a „féltve őrzött” dobozából, de kit érdekel.
Elkezdtem olvasni a könyvet. Az eleje dög unalom volt. Egyszer csak lépteket hallottam, asszem most jön Daniel.
-Te jó ég! Veled meg mi történt?- kérdeztem.
-Semmi- felelte Harry, mivel ő jött és nem a bátyám.
-Harry!
-Mondom, hogy semmi!
-Potter!
Harry megütközve nézett rám. Még sosem hívtam Potternek.
-Jaj, Harry! Ne mondd, hogy semmi. Ha nem történt volna semmi, akkor nem lenne tiszta vér az arcod.
Harry már nem tudott válaszolni, mivel már aléltan feküdt a padlón. Te jó ég! Most mit csináljak? Hívok segítséget, mivel egyedül nem bírom felvinni a gyengélkedőre. Bár varázslással eltudnám vinni, de amilyen idegállapotban most vagyok.
-Ron! Ron!
-Nyugi, Bella! Mi történt?
-Harrynek megfájdult a sebhelye és elájult.
-MI?
-Gyere! Segíts felvinni a gyengélkedőre!
-Persze! Jövök! De akkor mi lesz a kviddicsmeccsel?
-Jaj, Ron! Kit érdekel az a hülye kviddicsmeccs! Harry annál sokkal fontosabb!
Ronnal nagy nehezen felvittük Harryt a gyengélkedőre.
-Ugye nem lesz semmi baja?
-Nem- felelte Ron.- Akkor itt maradsz vele?
-Aha.
-Oké. Akkor én szólok Hermionénak meg McGalagonynak, hogy Harry nem tud játszani- mondta Ron, majd elment.
A gyengélkedőn még voltak egy páran. Szegény Madam Pompfreynak lesz elég dolga.
-Bella?- hallottam a hátam mögött Malfoy hangját.
-Mi van?- kérdeztem, úgy, hogy hátra se néztem.
-Te mit keresel itt?
-Nem tartozi…Te jó ég! Mi történt veled?- kérdeztem, miután megfordultam.
-Á, semmi. Csak összeverekedtünk Potterrel.
-Mint az óvódások! Mégis mi volt az a kicsi, hülye dolog, ami miatt összeverekedtetek?
-Te. Miattad verekedtünk.
-MI? De miért?
-Hidd el nekem, ezt jobb ha nem tudod.
Hát, szerintem Malfoynak egyáltalán nem lehet hinni. De inkább hagytam a dolgot, mivel még voltak egy páran a gyengélkedőn, akik a mi kis „beszélgetésünket” hallgatták.
-És a karoddal mi történt?
-Asszem eltört.
-Akkor ez azt jelenti, hogy egy pár hónapig nem tudsz vele semmit se csinálni. Táncolni se. Így legalább nem kell veled táncolnom a bálon meg a próbákon- mondtam kárörvendve.
-De nem biztos, hogy eltört.
Köhögést hallottunk.
-Harry! Jaj, Harry! Ugye már jobban vagy?- kérdeztem Harryt, aki időközben felébredt.
-Mi van a kviddicsmeccsel?
-Nem tudom- feleltem. Ekkor jutott eszembe, hogy most kéne lennie a meccsnek.
-Áttették egy másik időpontra- mondta Malfoy.- Hallottam, amikor McGalagony mondta Weasleynek.


folyt.köv

Linda&Dina