43. fejezet

43. fejezet

A vér kötelez

Eljött május utolsó napja, vasárnap. Már csak egy hét van a suliból. Hermione még mindig az RBF-ekkel volt elfoglalva, Ron meg már ideges volt ettől....

- Elegem van a hülye vizsgákból! Egész addig nem akarok hallani róluk, míg a baglyok nem hozzák az eredményeket. 

Hermione már épp válaszolni akart, de Daniel ( aki kivételesen a Griffendél asztalánál töltötte az idejét) közbevágott:

- Apropó, levelek... megjött az esti posta.

A sok bagoly között észrevettem a bátyám volt baglyát is, aki leszállt elém, csőrében egy levéllel. Elvettem tőle.

- Ki küldte?- kérdezte a mellettem ülő Harry.

- Anyáék- feleltem, majd kibontottam a levelet, amiben ez állt:

" Bella!

Mivel nemsokára 16 éves leszel, ezért a Sötét Nagyúr úgy gondolta, hogy ideje csatlakoznod a halálfalókhoz. A nyár folyamán sor kerül a beavatásra, ahol több évfolyamtársaddal csatlakozol hozzánk.

Édesanyáddal már nagyon várunk haza téged és Danielt is!

Ölel: Apád. "

Megrémültem a tudattól, hogy nemsokára én is halálfaló leszek. A Mardekár asztala felé fordultam és tekintetemmel Malfoyt kerestem. Észrevettem, hogy ő is egy levelet olvas és ahogy a vége felé közeledik, egyre sápadtabb lesz. Mikor végzett, felnézett és tekintetünk találkozott. Szürke szemében a rémület fénye csillant.

- Na, mit írtak?- zökkentett ki Daniel.

- Csak azt, hogy már nagyon várnak haza minket, meg.... hogy Emily nénikénk múlt héten ott volt látogatóba- füllentettem a mondat második felét.

- Ó, értem. Akkor jó, hogy nem voltam otthon. 

- Hát igen. Na, azt hiszem, sétálok egyet a tó körül.

Felkeltem az asztaltól és elindultam kifelé. Láttam, hogy Malfoy is felkelt és ő is az ajtó felé veszi az irányt. 

- Bella! Várj!- már a tónál voltam, mikor Malfoy utolért.

- Mit akarsz?- kérdeztem.

- Jól vagy?

- Szerinted?- kérdeztem vissza.

- Sajnálom!

- Micsodát? Azt, hogy aranyvérűek vagyunk és hogy ez a kötelességünk? Pedig úgy tudtam, te nagyon is büszke vagy arra, hogy aranyvérű lehetsz.

- Arra igen!- felelte Malfoy. - De én se akarok halálfaló lenni!

- Ezt már hallottam- mondtam, majd karba tettem a kezem, mert a nap már lemenőben volt, az idő pedig hűvösre fordult.

- Fázol?- kérdezte Malfoy.

- Kit érdekel, hogy fázom-e vagy sem? Most nem ez a legfőbb bajom- feleltem, de azért Malfoy rám terítette a pulóverét. - Köszi.... Draco!

- Szívesen.

Egy ideig síri csend volt, majd Malfoy ismét megszólalt:
- És Harryéknek elmondod? 

- Tessék???- kérdeztem megütközve a név hallatán.

- Mármint a Pöttömnek, a Vízlipatkánynak meg a sárvérűnek elmondod?- Malfoy próbálta menteni a menthetőt.

- Nem- feleltem a kastély felé menet.- Nem akarom elveszíteni a legjobb barátaimat. Már ennél a levélnél is hazudtam nekik.

- Ha tényleg az igaz barátaid, akkor megértenék.

Már beléptünk az épületbe, amikor megjelent Hagrid.

- Szóval igaz!- kiáltott fel, úgy, hogy nem is köszönt.

- Micsoda?- kérdeztem.

- Hogy ti együtt vagytok!

- Így igaz- felelte Malfoy, majd átölelt.

- Ez nem igaz!- dobtam le magamról a Mardekáros kezét. - Ugye nem hitted el ezt a pletykát, Hagrid?

- Hát....nem....csak feltételeztem. Jó, de most már menjetek a hálókörletetekbe, mert későre jár. És ha Frics megtalál.... - mondta, majd kiballagott a kastélyból.

- Mondtam én, hogy egymásnak vagyunk teremtve- szólalt meg Malfoy. - Még az az ostoba Hagrid is, aki alig tud olvasni, észrevette, hogy összeillünk.

- Hagrid nem ostoba! És tud olvasni! Mi pedig nem illünk össze!- feleltem, majd elviharoztam a Griffendél- toronyba. 

folyt. köv

Linda&Dina

42. fejezet

42. fejezet

Majdnem lebukás

Ma volt a bájitaltan, a jóslástan és a sötét varázslatok kivédése vizsgánk. Holnap pedig a legendás lények gondozása, gyógynövénytan és a rúnaismeret vizsgánk lesz.

- Na, hogy sikerültek a vizsgáitok?- kérdezte Hermione a vacsoránál. -  Én csak egy kérdésre nem tudtam a választ, de azért arra is írtam valamit. 

- Csak egyre?- kérdezett vissza Ron.- Én örülök, ha egy válaszom jó lesz.

- Mondtam én, hogy időben elő kell venni a tankönyveket!

- Ha időben elővettem volna, nem ment volna a fejembe.

- Nagyon vicces!- szólt Hermione.- Ha ilyen lusta leszel, a házi feladataidat sem fogom megírni!

- Akkor Harryét sem! Ő is lusta volt. Ha tényleg nem fogod megírni, akkor kérek mástól segítséget!

- Mástól? Mégis kitől?

- Mondjuk Bellától- felelte Ron.

- Nyugi Ron! Ebben az évben már úgysem kapunk házikat- mondtam. - Jövőre pedig úgyis meggondolja magát Hermione.

Alig hogy befejeztem ezt a mondatot, megjelent Malfoy a három csatlósával együtt. ( Köztük a bátyámmal. )

- Még jó, hogy már nem te vagy a Griffendél őrzője mondtam a bátyámnak. - Biztos beengednéd a Mardekár góljait.

- Ezt most miért mondod?

- Már azt hittük, hogy elvesztél. Azóta nem láttunk téged, amióta Malfoyt se. 

- A WC-re is elkíséred Malfoyt?- kérdezte Ron.

- Nocsak Weasley, ismered azt a szót?- kérdezte az előbb említett személy.- Azt hittük, hogy a putritokban nincs olyan helyiség.

- Malfoy moderáld magad!- feleltem.- Jobb lesz, ha a folyosón beszélünk. Gondolom velem akartál beszélni.

Kimentünk a folyosóra, ahova persze Daniel is követett minket.

- Minek jöttél az asztalunkhoz?- kérdeztem.

- Csak nem megzavartam valamit?- kérdezte Malfoy.- Egyébként csak azt akartam kérdezni, hogy hogyan sikerültek a vizsgáid.

- Nem tudom. Az eredményekről később tájékoztatnak.

- Nem úgy értem. Hanem hogy te hogy érzed?

- Szerintem jól- feleltem.- Neked?

- Szerintem jól.

- Na jó, én felmegyek a Griffendél- toronyba -  mondtam.

- Várj Bella! Megyek veled- hallottam a hátam mögül Daniel hangját, aki úgy látszik, hogy lemaradt.- Beszélni akarok veled!

A bátyámmal a Griffendél klubhelyiségébe mentünk, ahol nem volt senki.

- Mit akartál mondani?- kérdeztem.

- A Főnix Re....

Kinyílt a portré és Harry jelent meg a klubhelyiségben.

- Milyen főnix?- kérdezte.

- A főnix.... könnye gyógyító hatású- felelte Dan. - Bellával átismételtük a holnapi legendás lények gondozása vizsgájára.

- Ó értem- mondta Harry, majd elindult a fiúk hálókörlete felé. egy idő után azonban visszafordult.- Amúgy.... szerintetek létezik olyan, hogy a Főnix Rendje?

A kérdés hallatán Daniel rémült arcot vágott és én is megijedtem egy kicsit.

- Ugyan már Harry, ne beszélj badarságot! Még hogy Főnix Rendje? Honnan szedsz ilyen sületlenségeket? Biztos megártott  a sok vizsga! Főnix Rendje? Tiszta hülyén hangzik és nem is létezik! - feleltem, miközben jobb kezemet a hátam mögé rejtettem, amin az Igazság-Hazugság karkötő volt, ami most olyan fekete volt, mint még soha.

folyt. köv

Linda&Dina

41. fejezet

41. fejezet

Magyarázat és RBF

- Te jó ég!- kezdett el újra siránkozni Daniel. - Biztos megszállta valami!

- Malfoyt nem kell semminek sem megszállnia ahhoz, hogy ilyet tegyen- feleltem.- Pálcát szegezz! Ha közelebb érünk, sóbálvánnyá változtatjuk!

Remegő lábakkal elindultunk a Malfoy felé.

- Pet.....

- Bella! Dan! Ti mi a fenét műveltek?- kérdezte Malfoy miután megfordult.

- Te mi a fenét művelsz?- kérdeztem vissza.

Daniel egy " Jajj, már azt hittem, hogy meghaltál! " kiáltással, kis híján fellökve engem, Malfoy nyakába vetette magát. 

- Bella! Ne kérdezz ilyen hülyeséget! Szerinted mégis mit csinál? Segít egy ártatlan lényen.

- Csak azért teszi, mert ez a büntetőmunkája. Érdekes módon, az előbb még te is azt hitted, hogy megszállta valami.

A Tiltott Rengeteg fái közül egy újabb alakot pillantottunk meg, majd a hangját is hallottuk:

- Hagrid! Megtaláltam a futófér.....

Daniel egyből pálcát szegezett, de én közbevágtam:

- Ne! Ez Harry!- mondtam, majd elkezdtem feléje rohanni és a nyakába borultam. ( Úgy, mint Daniel Malfoyéba. ) Harry eldobta a futóférgeket, amik a bátyámra és Malfoyra estek.

- Ti meg mit kerestek itt?- szólalt meg Hagrid, aki időközben magához tért. - Nem szabadna itt lennetek! Azonnal gyertek velem! Visszakísérlek titeket a kastélyba. Harry! Malfoy! Ti is gyertek! Lejárt a büntetőmunkátok.

A kastély felé vezető úton Malfoy elmondta, hogy miért kaptak büntetőmunkát:

- Reggel párbajoztunk Potterrel a folyosón, McGalagony jött és szokás szerint elküldött minket büntetőmunkára. 

- És szokás szerint mondtad neki, hogy nem hallottad jól és hogy téged is elküldött-e büntetőmunkára?- kérdeztem.- Lassan már több időt töltesz büntetőmunkán, mint a tanórákon.

- Mondtam én, hogy p....- kotyogott közbe a bátyám, de én egy intéssel elhallgattattam. 

A kastélyba érve Malfoy a Mardekár- torony felé vette az irányt, mi pedig a Griffendél klubhelyiségébe mentünk, ahol ahol ott ült Hermione és Ron.

- Végre, hogy előkerültél Harry!- mondta a lány. - Meséld el, hogy mi történt!

Harry elmesélte nekik a történteket és miután befejezte, Daniel azonnal megszólalt:

- Mondtam én, hogy párbajoztak!

- Te azt is mondtad, hogy valamelyikük már meghalt- hűtötte le Ron.

- Jobb lesz, ha elmegyünk lefeküdni- szólt Hermione.- Holnap három RBF is lesz. Az átváltoztatástan, a mágiatörténet és nekünk még a mugliismeret is Bella!

- Tényleg?- csodálkozott Ron.- Én azt hittem, hogy az múlt héten volt.

- Az csak próbavizsga volt.

***

Engem Seamus-szel, Marietta Erdgecombbal és Hermionéval osztottak egy terembe. Mindegyikünknek más volt a a feladata. Nekem a macskámat kellett talpaspohárrá változtatnom, ami sikerült is.

- Köszönjük Miss Evans! Majd tájékoztatjuk az eredményről. 

Épp kiléptem volna a teremből, amikor egy robbanást hallottam. Kiderült, hogy Seamus, akinek a vizet kellett volna rummá változtatnia, felrobbantotta a fél termet. 

folyt. köv

Linda&Dina

40. fejezet

40. fejezet

Az eltűntek

A húsvéti szünet hátralévő részében nem történt semmi érdekes, nem gyulladt ki semmi.

A szünet hamar eltelt, aminek én nagyon örültem, hiszen nem kellett tovább kettesben maradnom Malfoyjal egy helyiségben.

***

A tanítás már javában elkezdődött, most épp a Nagyteremben reggelizünk.

- Harryt hol hagytad?- kérdeztem Rontól.

- Neb tubdom- felelte teli szájjal.- Biztos öltözködik- fejezte be, miután lenyelte a pirítóst.

Reggeli után Hermione mugliismeretre ment, mi pedig Ronnal az Északi-torony felé vettük az irányt. 

Jóslástanon párokban dolgoztunk és megint teafüvet olvastunk. Én Ronnal kerültem össze. A fiú kezébe vette a csészémet és elkezdte vizsgálni.

- Ez úgy néz ki, mint egy seprű. Akkor biztosan kapsz egyet a születésnapodra. 

- Két éve kaptam egy újat- feleltem.

Ron elnevette magát, mire Trelawney felfigyelt és odajött az asztalunkhoz, majd kivette Ron kezéből a csészét.

- Két közeli személy eltűnt az aurából- kezdte.- Környezetük felettébb veszélyes.

Ezt nem tudtuk mire vélni, de szerencsére megszólalt az óra végét jelző csengő. Lefele menet összefutottunk a bátyámmal, aki annyira sietett, hogy kis híján fellökte Ront.

- Draco eltűnt!- jelentette ki Daniel drámaian.

- Azért, mert nem láttad két órája, az még nem azt jelenti, hogy eltűnt- feleltem.- Amúgy, Harryt sem láttuk még ma. 

- Megvan!- kapott az alkalmon Ron.- Biztos rájuk vonatkozott Trelawney jóslata, hogy eltűntek az aurából.

- Úgy van!- kontrázott Daniel. - Csak ez lehet a magyarázat! Biztos párbajoznak valahol és valamelyikük meghalt!

- Nem csak ez lehet a magyarázat!- feleltem.- Komolyan mondom, ha nem lennétek, ki kéne találni titeket.

***

Estére még mindig nem kerültek elő az eltűntek és Hermione se látta egyikőjüket se.

Úgy döntöttünk a bátyámmal,hogy körülnézünk a kastély környékén, hátha tényleg párbajoztak és valamelyikük megsérült.

Első utunk a Tiltott Rengetegbe vezetett, de már beesteledett és alig láttunk.

- Világíts!- mondtam a bátyámnak.

- De mivel?

- Varázsló vagy, te idióta! A pálcáddal!

- Lumos!

Zajokat halottunk, majd egy nagyobb alakot pillantottunk meg a fák között.

- Stupor!- mondtuk egyszerre Dan-nel.

Az ember elterült a földön. Közelebb érve a testhez, észrevettük, hogy Hagrid az.

- Te jó ég!- siránkozott Daniel. - Elkábítottunk egy tanárt! Most mi lesz?

- Ne nyivákolj már! Majd magához tér. És különben is, Hagrid nem olyan, hogy jelentse ezt az egészet. De most igyekezzünk, meg kell találnunk Harryéket!

- Igazad van! Meg kell találnunk Dracoékat! 

Tovább mentünk és kicsivel odébb egy kuporgó alakot pillantottunk meg egy unikornis teste mellett. Olyan volt, mintha szívná a vérét. A pálca fénye rávilágított és felismertem. Malfoy volt az....

folyt. köv

Linda&Dina

39. fejezet

39. fejezet

A húsvéti szünet

Malfoy felépült, csak túlreagálta az egész balesetet. 

Már a Roxfort Expresszen ültünk, elbúcsúztam Harryéktől, akik az Odúban töltik a szünetet. 

Délután három óra körül megérkeztünk a Malfoy- kúriához. Beléptünk a házba, ami meglehetősen üres volt.

- Szüleid hol vannak? - kérdeztem Malfoyt.

- A gyűlésen.

- Tényleg! Ma van a gyűlés. A szüleim is ott vannak meg Daniel is. 

- Jobb helye van ott, mint a sárvérű me....- Malfoy gyorsan elhallgatott, majd témát is váltott. - Nem vagy éhes?

Erről a mondatáról eszembe jutott az a nap, amikor Draco és Ron igen csak jóban voltak egymással, ami felettébb különös volt.

- Szóval azért voltatok olyan jó barátok Ronnal, hogy szétválasszátok Hermionét és Dant!

- Mi nem voltunk jó barátok, csak szövetségesek. Amúgy, szerintem egy-két óra és vége a gyűlésnek.

Erre nem feleltem semmit, csak félrefordítottam a fejem. Ez persze Malfoynak azonnal feltűnt. 

- Mi a baj?

- Semmi- feleltem.- Csak belegondoltam, hogy egy év múlva már mi is  gyűlésen leszünk. Sőt, lemerném fogadni, hogy hónapokon belül meglesz az első halálfaló gyűlésünk. 

- Még mindig nem akarsz az lenni, ugye?

- Soha nem akarok az lenni! De....tudod mi a legrosszabb ebben az egészben? Az, hogy ezek után is ugyanúgy hallani fogom Harryéktől, hogy milyenek a halálfalók. És mindezt nekem úgy kell végighallgatnom, hogy a Sötét Jegy nekem is ott virít a bal alkaromon. Hazudnom kell a legjobb barátaimnak- feleltem, miközben egy könnycsepp csordult ki a szememből. 

- A halálfalók hazudnak Bella! És nem érzékenyülnek el- mondta Malfoy, majd letörölte arcomról a könnycseppet. 

- Felmegyek a mosdóba- feleltem, majd elindultam az emeletre.

Mire leértem, Malfoy szülei már meg is érkeztek, a fiuk pedig ott óbégatott nekik. 

- Mi a baj fiam?- kérdezte Lucius.

- Apám! Kigyulladt a vendégszoba!
- De hát mi történt?- kérdezte Narcissa. 

- Nem tudom- feleltem.- Én nem voltam itt. 

- Biztos az egyik ostoba házimanó lehetett- mondta Malfoy.

- Biztos- hagyta rá az "apámnak" nevezett egyén.

A felnőttek eloltották a tüzet és rendbe rakták a szobát, de nem tudták a régivé varázsolni. Azt mondták, hogy még nem ajánlatos ott aludni.

- Nem baj- feleltem. - Majd alszom a konyhában egy pótágyon. 

- Arra semmi szükség- szólalt meg Narcissa.- Draco szobájában úgyis van egy felesleges ágy.

- Igen! Az remek ötlet!- díjazta a Mardekáros.

- Draco szívesen alszik a szobájában a pótágyon.

- Attól fájni szokott a hátam.

Megfogtam a cuccaimat és elindultunk Malfoyjal az emeletre.

- És mi van, ha az én hátam is fájni fog? - kérdeztem a pótágyra nézve  a szobájában.

- Két lehetőség van. Vagy velem alszol a kétszemélyes ágyamon vagy megmasszírozom a hátad.

- Inkább mindkettőt kihagynám- feleltem, majd lepakoltam a pótágyra.- Mondd csak Malfoy, nem félsz attól, hogy utolér a balszerencse, ha annyit kísérted?

- Nem tudom miről beszélsz.

- Ne akard bemesélni nekem, hogy a vendégszobát a házimanók gyújtották fel. Ők elméletileg a konyhában vannak.

Malfoy erre nem válaszolt, ezzel beismerve bűnösségét. 

folyt. köv

Linda&Dina