17. fejezet

17. fejezet

George Weasley

-Azt hiszem lesznek egy páran, akik nem fognak örülni- mondta Cedric, miközben kézen fogva visszasétáltunk a Nagyterembe.
-Nyugodj meg, lesz olyan ember, aki örülni fog- feleltem, és Malfoyra gondoltam, aki állandóan azt mondta, hogy tiszta hülye vagyok, mert összejöttem George-dzsal. Na, most legalább örülhet.
Miután visszamentünk a Nagyterembe, még táncoltunk egy kicsit, majd mindketten elmentünk lefeküdni. A Griffendél klubhelyiségében összefutottam George-dzsal. Azt hiszem itt lenne az ideje, hogy megbeszéljük a dolgokat.
-George!
-Bella!
-Beszélni akarok veled- mondtam.
-Én is.
-Kezdd te!
-Inkább te!
-Oké- feleltem.- Szóval…gondolkoztam, és arra a döntésre jutottam, hogy ez a dolog nem fog működni köztünk. Se részedről, se részemről. Úgyhogy az lenne a legjobb megoldás, ha véget vetnénk ennek. Sajnálom!
-Ezt nem hiszem el! Én akarok szakítani veled, erre te dobsz engem.
Egy halvány mosoly jelent meg az arcomon.
Egy ideig csak csendben voltunk, majd ezt a csendet George törte meg:
-Barátok?
-Barátok!- feleltem. Meg akartam ölelni, de ő nem engedte.
-Hé! A barátok nem ölelkeznek!
-Tényleg? Akkor szerinted miért ölelem meg Harryt vagy Ront vagy Fredet vagy…
-Na jó! Gyere ide!- mondta, majd magához ölelt. Egy darabig így álltunk, majd leültünk a kanapéra.
A többi Griffendéles is lassacskán jött. Egy páran itt maradtak a klubhelyiségben, a többiek pedig felmentek aludni.
Egy idő után jött Angelina Johsson is. Amikor a lány belépett a klubhelyiségbe, George elég furán viselkedett. Zavarban volt.
-Angelina, ugye?- kérdeztem a fiút, miután a lány is felment aludni.
-Mi? Á, dehogyis…
-George! Átlátok rajtad!
-Jó. Tényleg ő az.
-Gratulálok! Szépek vagytok együtt!
-Köszi- felelte.- És neked? Van már kiszemelted? Vagy esetleg már össze is jöttél valakivel?
Először majdnem rávágtam, hogy: nem. De aztán rájöttem, hogy nem tarthatom sokáig titokban, hogy Cedric Diggoryval járok. Előbb-utóbb úgyis mindenki meg fogja tudni. Főleg, hogy már csak pár nap van a suliból.
-Igen- feleltem végül.
-És ki az a szerencsés?
-Cedric.
-Diggory?
-Igen.
-Mi van Diggoryval?- kérdezte Ron, aki most lépett be a klubhelyiségbe.
-Semmi- vágtuk rá azonnal egyszerre.
-Na jó- szólt Ron.- Én elmentem lefeküdni. Jó éjszakát!
-Neked is!
Nem sokkal később George is követte Ron példáját. Úgy döntöttem, hogy megvárom Hermionét.
Már az összes Griffendéles felment a szobájába, de Mio még mindig nem jött.
Aztán egy idő után nevetgélésre lettem figyelmes. A klubhelyiségbe Hermione és a bátyám, Daniel, lépett be fülig érő mosollyal.
-Szia Bella!
-Sziasztok!
-Szia hugi! Köszönt a bátyám is, majd egy puszit nyomott az arcomra.
Hú de boldog valaki! Úgy látszik minden a legnagyobb rendben van közte és Hermione között.
Még beszélgettünk egy picit, majd mi is nyugovóra tértünk.

folyt.köv

Linda&Dina