16. fejezet

16. fejezet

Cedric Diggory

Mihelyst beléptünk, minden szem ránk fordult. Természetesen Angelina és George az első sorban álltak. Hol is állhattak volna máshol… Azt az arcot, amit George fején láttam…

Amint elhaladtunk mellettük, Angelina odasúgott valamit a fiúnak. A beszélgetésükből sikerült meghallanom egy részletet:

-Az ott Bellatrix Evans Cedric Diggoryval?

-Nem! Az nem lehet! Kizárt dolog!

Elindult a zene, mi pedig elkezdtünk táncolni.

Nem sokkal később a többiek is elkezdtek táncolni.

Egy darabig még táncoltam Cedric-kel.

-Felkérhetem a hölgyet táncolni?

-Persze- felelte Cedric, majd átadott Malfoynak. Egy lassú szám következett. Azonnal elengedtem Malfoy kezét és hátráltam pár lépést. Ő azonban visszarántott magához és átfogta a derekam.

-Mostanában túl sok időt töltesz Diggoryval. De nem baj, én ennek csak örülök. Legalább addig se vagy Weasleyvel!

Erre nem válaszoltam semmit, úgyhogy Malfoy folytatta:

-Vagy talán már dobtad?

-Semmi közöd hozzá! És különben is, az hogy Cedric-kel jöttem a bálba, az még nem jelenti azt, hogy szakítottam vele.

-Igazad van. Granger se szakított Daniellel, mégis Weasleyvel jött a bálba.

-Na látod.

-Igen- felelte. -És azt is, hogy milyen jól összemelegedtek.

-Mi?

-Nézd meg milyen szerelmesen táncolnak.

Azonnal megfordultam. Kicsit se volt feltűnő, de most ez érdekelt a legkevésbé. Tanúbizonyságot akartam tenni arról, amit Malfoy mondott.

Igaza volt! Mio és Ron tényleg úgy táncoltak, mint akik együtt vannak. Nagyon remélem, hogy ezt Daniel nem látja.

Véget ért a szám. Így legalább már nem kell Malfoyjal táncolnom. Beszélni akartam George-dzsal, ezért elindultam megkeresni. De nem találtam sehol. Viszont összefutottam Freddel.

-Fred! Nem láttad George-ot?

-De- felelte a fiú.- A Griffendél klubhelyiségébe ment.

-Köszi!- mondtam, majd elindultam az említett irányba.

-De azt mondta, hogy nem akar veled beszélni. Sőt, igazából senkivel nem akar beszélni.

Vajon azért, mert Cedric-kel jöttem a bálba? De ő is Angelinaval jött! Jó, igaz, hogy én kértem meg, hogy hívja el George-ot a bálba, de akkor is…George ezt nem tudhatja.

Ezek a gondolatok szivárogtak a fejemben, amikor meghallottam egy beszélgetést:

-…először én se akartam elhinni róla!

-Mit?

-Dobta Bellát!

Alig akartam hinni a fülemnek. George Weasley szakított velem? De jó, hogy mindenki tud róla, csak én nem! Akkor ezért nem akar velem beszélni? Azért marha jó, hogy mástól tudom meg, hogy dobtak. Úgy látszik George Weasley még arra sem képes, hogy ezt személyesen mondja meg! Hát jó, ha ő ezt így gondolja…

Ezekkel a gondolatokkal a fejemben kirohantam a kastélyból. Leültem a tó partjára és kisírtam magam.

-Mi történt Bella?- kérdezte Cedric.

-George szakított velem- mondtam szipogva.

-Miért?

-Mert veled jöttem a bálba.

-Sajnálom. Nem kellett volna elhívnom a bálba.

-Nem a te hibád- feleltem.

-Ezt nem értem. George féltékeny?

-Miért ne? Te végzős vagy, prefektus, iskola első, és helyesebb is vagy…mármint minden lány odavan érted.

-Nyugodj meg Bella! Biztos találsz magadnak valakit.

-Igazad van- mondtam.- Lehet, hogy az az illető itt van a közelemben, csak én nem vettem észre.

-Nem is hinnéd, milyen közel van…de honnan veszed, hogy George féltékeny?

-El se hiszed, milyen hisztit vágott le karácsonykor.

-Mi történt?- kérdezte.

-Hát…én beleszerettem George-ba. De ezt nem akartam neki bevallani, ezért elkezdtem neki áradozni egy fiúról.

-Kiről?

-Rólad- feleltem elpirulva.- Szóval, elkezdtem áradozni, hogy milyen kár, hogy nem vagy Griffendéles, meg hogy jól táncolsz stb. Erre ő ordibálva megkérdezte, hogy én beléd szerettem-e. Utána elhordott téged mindennek, és azt vágta a fejemhez, hogy inkább járjak Malfoyjal, mint veled. Szerinted ez nem féltékenység?

-Öhm…de.

-Na látod.

-Pedig még nem tettem semmi olyat…

-Mire gondolsz?

-Például erre- felelte Cedric. Egyre közelebb hajolt, majd végül megcsókolt. Gőzöm sincs, mi ütött belém, de hagytam. Vajon most, hogy George szakított velem jó Cedric is? Vagy amit George iránt éreztem, az csak egy fellángolás volt? Lehet, hogy George-ban is Cedricet kerestem?

-Sajnálom. Nem kellett volna.

Erre nem tudtam mit felelni. Talán azt kellett volna, hogy: tényleg nem? De ez végülis nem igaz. Mert jól esett…Te jó ég! Én tényleg beleszerettem Cedric Diggoryba? Lehet. Végül is mostanában, akárhányszor találkoztam vele, a szívem kiakart ugrani a helyéről.

-Az a helyzet Bella,- folytatta- hogy én azért szakítottam Choval, mert beleszerettem egy másik lányba, aki iránt sokkal többet érzek, mint Cho iránt. Én szerelmes vagyok abba a lányba. És az a lány te vagy.

Erre se tudtam mit válaszolni. Cedric Diggory épp az előbb vallott nekem szerelmet.

-Amikor beléptél a Roxfortba, abban a pillanatban megtetszettél. Azért imádkoztam, hogy a Teszlek Süveg a Hugrabugba osszon be. De ez nem így történt. És kezdetben nem csak az szabott gátat, hogy jártam Choval, hanem az is, hogy egy csomó fiú vett körül. Nem voltam benne biztos, hogy jársz-e valamelyikkel. Aztán amikor rászántam magam, hogy bevalljam neked az igazat, akkor megtudtam, hogy George Weasley-vel jársz. Úgyhogy tiltott gyümölcs voltál számomra.

-Ezt olyan vámpírosan mondtad.

-Mondhatjuk így is. Ez olyan volt, mint amikor egy vámpír beleszeret egy halandó lányba.

-Miért? Ilyen lehetséges?- kérdeztem.

-Igen. Lehetséges. Viszont nekem nem attól kellett félnem, hogy átváltoztatlak vámpírrá, vagy hogy megöllek, hanem a sok fiútól, akik körülvettek.

-És mi van akkor, ha a vámpír véletlen átváltoztatja a lányt vagy megöli?

-Ha igazán szereti, akkor ez nem történhet meg. Megpróbálja uralni az érzéseit. Nagy nehezen, de kifogja bírni.

-Viszont ha a halandó lány is szereti a vámpírt, akkor vállal minden kockázatot.

folyt.köv

Linda&Dina

Ui: a végén lévő vámpíros dolognak nincs semmi jelentősége! Ez csak egy hasonlat. :) (És amikor ezt a fejezetet írtuk, nagyon Twilight-Saga lázban égtünk. :D )