13. fejezet

13. fejezet

Vallomás(ok)

A bálon felkért még táncolni Fred, Daniel, Harry, Dean, Lee, Ron és még Cedric Diggory is. Az utóbbi kettőn eléggé meglepődtem. Még csak a bál felénél tartottunk, de mégis úgy fájt a lábam, mintha már a bál vége lenne.

-Hú, de meleg van! Nem megyünk inni?- kérdeztem Ront, mivel ő volt az utolsó, akivel táncoltam.

-Jó ötlet! Menjünk!

-Nagyon finom ez a puncs!- mondtam, miután megkóstoltuk.

-Szerintem is!

-Sziasztok!

-Szia Cedric!

-Hello- szűrte ki a fogai közt Ron.

-Nem láttátok Chot?

-Nocsak? Elvesztettétek egymást?- kérdezte kárörvendve Ron.- Ha engem kérdezel, szerintem Cho féltékeny lett, amiért olyan közel fogtad magadhoz Parkinsont. De az is lehet, hogy rájött, hogy milyen vagy és megutált.

-RON!- csattantam fel.- Bocs Cedric! Ron nem tudja, hogy mit beszél. Ne vedd komolyan! Amúgy most láttam Chot a Hollóhát klubhelyisége felé menni.

-Köszi Bella!

-Igazán nincs mit!

-Ja, és szuperül táncoltál! Szia!

-Köszi! Szia!

-Na végre, hogy elment!

-Ron! Nem lehetnél egy kicsit kedvesebb vele?

-Kedvesebb? Vele?

Mivel nem akartam vitatkozni Ronnal, ezért inkább csöndben maradtam és ittam még egy pohár puncsot.

-Nem tudod hol van Hermione?- törte meg a fiú a csendet.

-Az előbb a Griffendél klubhelyisége felé ment.

-Eljössz velem megkeresni?

-Persze.

Kimentünk a Nagyteremből, majd elindultunk megkeresni Miot.

-Figyi Ron! Ez hülye kérdés, de ha csaj lennél, és nem lennél George húga, akkor, öhm…, járnál vele?

-Öö, nem t’om! Lehet. De miért kérdezted?

-Nem fontos- vontam meg a vállam.

Odaértünk a Kövér Dáma portréjához. Megmondtuk a jelszót, aki ezután beengedett minket. A klubhelyiségben ott ült Hermione Granger George Weasleyvel.

-Megzavartunk valamit?- kérdeztem.

-Nem, dehogyis. Mi csak beszélgettünk.

Ron eközben tátott szájjal bámulta Miot. Annak érdekében, hogy Hermione ne vegye észre Ron tátott száját, és hogy ne legyen balhé, ráléptem a magas sarkúmmal Ron lábára.

-Au! Bella!- ez megtette a hatását.

-Bocs Ron, nem DIREKT volt!

A „direkt” szót jól kihangsúlyoztam. Ron asszem értette a célzást, mert ezután már nem bámulta Miot tátott szájjal.

-Ilyen hamar meguntátok a bált?- kérdezte George.

-Nem. Csak nagyon elfáradtam a sok tánctól.

-Én meg Hermionét keresem.

-Tényleg? Miért?- kérdezte Mio.

-Harry beszélni szeretne velünk.

-Rendben.  Hol?

-A Szükség Szobájában.

-Ó, értem. Akkor menjünk- szólt Hermione, majd Ronnal együtt kimentek a klubhelyiségből. Kettesben maradtam George Weasleyvel.

-Nem mész vissza táncolni?

-Inkább maradok! Persze csak ha nem baj.

-Nem. Maradj nyugodtan!

Ezen a mondatán elmosolyodtam. Eszembe jutott, hogy ugyanezt mondta év elején a vonaton. Már akkor is kedves volt. Te jó ég! Beleszerettem George Weasleybe? Lehet. Végül is, miért ne lehetne! De ha elmondom neki az igazat, ki fog nevetni. Ezért arra gondoltam, hogy inkább bevetem a „csalit”. Megpróbálom féltékennyé tenni.

-Kár, hogy Cedric nem Griffendéles!

-Diggory? Most ő hogy jön ide?

-Nem tudom. Csak úgy eszembe jutott.

-Ó, értem.

-Szerintem nagyon ari, helyes is, és még jól is táncolt!

George kezdett elvörösödni, és a következő mondatát már kiabálva mondta.

-Bella! Te beleszerettél Diggoryba? Diggory egy idióta Hugrabugos, egy béna kviddics játékos, és ki tudja, hogy milyen sötét ügyei vannak. Ha már ennyire járni akarsz valakivel, aki rossz, akkor járj Malfoyjal. Ő még mindig jobb, mint Diggory!

-Nyugi George! Ne húzd fel magad!

-Nem húztam fel!

-És szerintem Malfoynak sokkal sötétebb ügyei vannak, mint Cedricnek. Sőt, Cedricnek nincsenek is sötét ügyei.

-Szerintem meg vannak! Ugyanazon a szinten áll, ahol Malfoy!

-George! Féltékeny vagy?

-Féltékeny? Én? Dehogy.

-Akkor jó. Na jó, visszamegyek a bálba és megkeresem Cedricet- mondtam, majd elindultam az ajtó felé, de George megfogta a karom, és visszarántott.

-NE!

-Miért ne? Azt mondtad, nem vagy féltékeny.

-Jó! Féltékeny vagyok! Már év eleje óta szerelmes vagyok beléd Bella! Most boldog vagy?

-Igen- feleltem mosolyogva, majd megcsókoltam a fiút.

folyt.köv

Linda&Dina