33. fejezet

33. fejezet

Igaz barátok

Hallottam, amint Ron, Hermione és Harry a nevemet kiabálva rohannak utánam, de nem foglalkoztam velük. A Kövér Dáma portréjánál fellöktem Seamus Finnigant, de abban a pillanatban nem érdekelt. Majd később bocsánatot kérek tőle. A Griffendél klubhelyiségén keresztül egyenesen a lányok hálókörletébe rohantam. A szobában az ágyamra dőltem és keservesen sírtam.

Nem hiszem el, hogy Cedric szakított velem. És mindez az az idióta Malfoy miatt van!

~ Nem Draco tehet róla! ~ hallottam egy hangot a fejemben.

Megtöröltem a könnyes szememet, majd széthajtogattam az összegyűrt levelet és újra elolvastam.

Sajnos be kellett ismernem, hogy a hangnak a fejemben igaza volt. Tényleg nem Malfoy tehet róla. Cedric egy szóval sem említette meg a cikket. Azt írta, hogy egy másik lány az oka. És ez a cikk még csak a mai újságban jelent meg, úgyhogy Cedric még nem is olvashatta.

Úgy látszik, Mio, Harry és Ron eléggé lemaradtak vagy "eltévedtek", mert még mindig nem értek utol. 

Amint ez a gondolat átsuhant az agyamon, Hermione jelent meg az ágyam mellett.

- Jól vagy Bella?- kérdezte.- Mi történt?

Válasz helyett odaadtam neki a Cedrictől kapott levelet.

Alig telt el pár perc, egy hatalmas puffanást, majd Ron káromkodását lehetett hallani. Hermionéval azonnal kirohantunk a szobából. Harry és Ron a földön feküdtek. Akármennyire is rosszul éreztem magam abban a pillanatban, nem bírtam ki, hogy ne nevessek. Olyan viccesen néztek ki a földön. Na jó. Azért mégsem tudtam olyan jóízűen nevetni. Csak egy halvány mosolyt eresztettem meg és egy kis kacajt.

- Bocs fiúk- mondtam, miután lementem hozzájuk.- Tudjátok, az alapítók a lányokat sokkal megbízhatóbbnak tartották, mint a fiúkat.

Ron erre csak morgott egyet, Harry viszont így szólt:

- Igen. Ezt tudnunk kellett volna, ugyanis már egyszer pórul jártunk így- mondta.- Amúgy..... jól vagy?

- Persze. Csak..... Cedric szakított velem- feleltem és éreztem, hogy újból előtörnek a könnyeim.

- Sajnálom!- mondta Harry, majd szorosan magához ölelt.

- Diggory nem érdemelt meg téged, Bella- Ronnak csak ennyi volt a hozzáfűznivalója.

- Malfoy tehet róla, ugye?- kérdezte Harry.

- Nem. Nem szívesen vallom be, és eszem ágában sem lenne megvédeni Malfoyt, viszont most tényleg nem ő tehet róla. Cedric azt írta, hogy egy másik lány miatt szakít velem. És ez a cikk még csak a mai újságban jelent meg.

- Tudom mi kell neked a szerelmi bánatodra- mondta Ron, majd a kezemnél fogva a fiúk szobája felé kezdett rángatni.- Egy nagy adag Bagoly Berti- féle Mindenízű Drazsé és egy Varázslósakk parti velem.

- Öhm....de.... a Bagoly Berti-féle Mindenízű Drazsét nem a bátyáidnak vetted karácsonyra?

- De. Viszont neked most nagyobb szükséged van rá. Nekik meg még tudok venni holnap is, amikor lemegyünk Roxmortsba.

- Tényleg! Holnap is le lehet menni Roxmortsba.

- Pontosan- szólt Ron.- Na, akkor sakkozunk egyet?

- Felőlem.....

- Ti is gyertek Harry!

- Megyünk- válaszolt Harry helyett Mio.

Felmentünk a fiúk szobájába, leültünk Ron ágyára, majd megvártuk amíg a nagy kupiban megtalálta a varázslósakkot.

- Az igazat megvallva, már nagyon régen játszottam- mondtam, miközben Ron felállította a sakkfigurákat.

- Majd én segítek neked- mondta Harry.

- Köszi.

Elkezdtük a játékot. Harry folyamatosan adta a tanácsokat, hogy mikor mivel lépjek. A legtöbbet megfogadtam, viszont volt olyan, hogy nem tartottam jó ötletnek, amit mondott, ezért egy másik bábuval léptem. A játék alatt rájöttem, hogy tényleg Ronald Weasley a legeslegjobb sakkjátékos, akit valaha ismertem. Azonban a vége felé volt egy olyan pillanat, amikor lett esélyem a nyerésre, viszont ahhoz fel kellett áldoznom a másik huszáromat is.

- Huszár az.....- kezdtem, de Harry közbevágott:

- Ne! Ha a huszárral lépsz, akkor Ron a következő lépésben le fogja ütni.

- Tudom- feleltem.- Viszont nincs más választásom. Csak így nyerhetek. A huszárral odalépek, Ron leveszi, de akkor a futómmal mattot adhatok a királynak.

Harry, Hermione és Ron arcáról lefagyott a mosoly. Nem kérdeztem meg tőlük, hogy mi a baj, mert nagyon is jól tudtam. Eszükbe jutott az a nap, amikor elsős korukban igazi varázslósakkot játszottak életnagyságú sakkfigurákkal, hogy megszerezzék a Bölcsek Kövét.

" Nincs más választásunk. Én odalépek, ő levesz engem, viszont akkor te, Harry, mattot adhatsz a királynak. "

folyt. köv

Linda&Dina