29. fejezet

29. fejezet

Halálfalók

Vasárnap délelőtt felmentem Danielék hálótermébe kölcsönkérni a bátyámtól a kviddicskönyvét. A szobában csak Dan tartózkodott, aki épp öltözött.

-Dan! Kölcsönkérhetem a.... - ezt a mondatot azonban nem tudtam befejezni, mert észrevettem a bátyám bal alkarján egy nagyon is jól ismerhető jegyet.

-Mit akarsz kölcsönkérni?

-Mi az ott a bal alkarodon?

-Semmi- felelte Daniel, majd gyorsan lehúzta az ingje ujját.

-Ne hazudj! Láttam!

-Akkor miért kérdezed?

-Tőled akarom hallani!

-Igen- felelte Dan egy idő után. - Az tényleg a Sötét Jegy.

Alig akartam hinni a fülemnek. Daniel.....
-Halálfaló lettél!

-Ne ordibálj!- mondta.- Sajnálom, nem mondhattuk el.

-Ezért kellett fél éven át hazudozni?

-Nem is fél éven át.

-Kit érdekel, hogy fél év, vagy öt hónap és huszonkilenc nap? Nem ez a lényeg.

-Sajnálom, hogy hazudtunk- mondta Daniel, majd tárt karokkal elindult felém, hogy megöleljen.

-Hozzán ne érj!- feleltem, majd a folyósóra rohantam. „Nem mondhattul el......hazudtunk....” Többes számot használt. Vagyis volt más is, aki tudott róla..... Malfoy!

A hű barátot meg is találtam a bájitaltan teremben. Odarohantam Draco Malfoyhoz. Fel akartam húzni az ingje bal ujját, de ő nem engedte, és visszarántotta.

-Szóval te is az vagy!

-Mi van?

-Ne add itt az ártatlant! Te végigi tudtál róla!

-Azt se tudom, hogy....- kezdte Malfoy, de én közbevágtam.

-Már nem kell tovább falaznod! Rájöttem az igazságra!

-Miről dumálsz?

-Veled most már semmiről! Pedig már kezdtem bízni benned!

-Tényleg?

-De úgy látom, tévedtem. Ne szólj hozzám soha többet!

-Várj! Beszéljük meg.....

-Nem érdekel a magyarázatod! Hagyj békén!- feleltem, majd kirohantam a teremből.

***

Másnap órák után épp a folyosón sétáltam, amikor egy ismerős hangot hallottam.

-Bella! Várj!

-Te vagy az? Megmondtam, hogy ne szólj hozzám! Mi a fenét akarsz?

-Várj! Megnézheted a karomat- mondta Malfoy, majd két kezét maga elé téve közeledett felém. Felhúztam mindkét ingujját, először a balt, majd a jobbot is, de egyiken sem volt ott a Sötét Jegy.

-Látod?- kérdezte Malfoy.

-Akkor miért nem engedted tegnap, hogy felhúzzam az inged ujját?

-Azt se tudtam mit akarsz. Ma reggel, amikor Daniel szembe jött a folyósón, akkor jöttem rá.

-Sokáig tartott- feleltem.

-Sajnálom, nem akartunk fájdalmat okozni. Meg kellett kímélnünk.

-Úgy, hogy fél éven át hazudtatok?

Erre Malfoy nem válaszolt semmit.

-És.....neked is lesz?- kérdeztem végül.

-Valószínű.

-És.....nekem is?

-Az is valószínű.

Könnyes szemmel néztem rá.

-De én nem akarom!

-Tudom, hogy nem akarod!- felelte Malfoy, majd átölelte a vállamat, én pedig a derekát.

Kb. két percig álldogáltunk így, amikor lépteket hallottunk.

-Ti meg mit csináltok?- kérdezte Harry, aki nem is vette észre a mögötte lépkedő Pansyt.

-Dra.....Malfoy csak megtalálta a karkötőmet, én pedig megköszöntem neki- feleltem.

-És miért kellett ezért ölelkezni?

-Mert nekem nagyon fontos az a karkötő! Ha mondjuk Piton találta volna meg, őt is megölletem volna.

folyt.köv

Linda&Dina