7. fejezet

7. fejezet
Meghívás

A Teszlek Süveg végül Dant is a Griffendélbe osztotta be. Így legalább nem lesz annyit Malfoy társaságában.
-Örülök, hogy itt vagy!- mondtam a bátyámnak.
Miután a Süveg beosztott mindenkit, az igazgató elkezdte beszédét.
-Az újaknak és az elsőéveseknek mondom, hogy az iskola melletti erdő tiltott terület, de ez egyes felsőbb évesekre is vonatkozik- mondta, majd a Griffendél asztala felé nézett.
-Itt rátok célzott?- kérdeztem Fredet és Georget.
Ők nem válaszoltak, csak halkan nevettek. Ez nekem felért egy „igen”-nel. Mielőtt az igazgató befejezte volna a mondandóját, megemlítette a dísztalárokat.
-Nos, a papírjaikon olvashatták, hogy ebben az évben szükségük lesz dísztalárra is. Ez azért fog kelleni, mivel idén először rendezzük meg a karácsonyi bált. Kérek mindenkit, hogy november elsejéig válasszon párt magának. És most következzék a vacsora!

 ***

A szeptember csodásan telt. Megismerkedtem az összes Griffendélessel, köztük Neville Longbottommal, Dean Thomasszal, Seamus Finnigannal, Lavender Brownnal és persze a Weasley-ikrek jó bartátjával, Lee Jordannal. Ronékkal egyre szorosabb kapcsolatba kerültem, sőt, Hermionéval a legjobb barátnők lettünk. A tanulás is egész jól ment. A repülést persze minden nap gyakoroltam. Na, és persze, ott volt a karácsonyi bál is! Amire még nem volt párom. Bár idáig még csak egy hónap telt el.
-Nem tudod véletlenül, hogy mikor lesz a kviddics csapatba a válogatás?- kérdezte egyik nap Daniel.
-Nem. De kérdezd meg Angelinát.
-Milyen Angelinát?
-Angelina Johssont. A Griffendél kviddics csapatának kapitányát.
-Ja, köszi. Amúgy láttam, már nagyon jól repülsz. Biztos, hogy nem akarsz te is jelentkezni?
-Hát…lehet. Végülis egyre jobban kezd megtetszeni ez a kviddics- feleltem. Dan elmosolyodott.- De nehogy azt hidd, hogy ez azt jelenti, hogy ezek után imádni fogom Krumot.
-De Bella, Viktor a legjobb kviddicsjátékos. Nincs még egy ilyen ember a világon. Egyedül csak ő tudja megcsinálni a Vronszkij-műbukást.
-Jaj, Daniel! Úgy beszélsz róla, mintha ő lenne a Jó Isten, pedig mindenki tudja, hogy csak egy kviddicsjátékos.
-Ez nem igaz! Viktor nem csak egy…
-Bella!- hallottam a hátam mögül. Megfordultam, mert kíváncsi voltam, ki szólított.
-Szia Hermione!- köszöntem a lánynak.
-Szia! Eljönnél velem a könyvtárba?
-Persze- feleltem.- Bocs, Dan, de most mennem kell. Majd még beszélünk.
-Menj csak! Én addig megkeresem Angelinát.
Elmentem Mioval a könyvtárba. Kivételesen nem időztünk sokat. Hermione kivett három könyvet, mint mondta, azért vette őket ki, hogy legyen nála valami könnyű olvasmány is. 
Miután végeztünk a könyvtárba, elindultunk a klubhelyiségünk felé. A portrénak megmondtuk a jelszót, majd beléptünk. Csodák csodájára csak fiúk voltak a klubhelyiségben.
-Vajon hol lehetnek a lányok?- kérdeztem Hermionét.
-Nem tudom.
-Hé, Bellus!- kiáltott rám George Weasley.
-Mi van?
-Jössz velem a bálba?
Alig akartam hinni a fülemnek. George Weasley azt akarja, hogy vele menjek a bálba? Tetőtől-talpig végig mértem a fiút. Hmn…nem is olyan ronda, sőt…nagyon cuki! Vicces is, kedves is, helyes is…végülis, miért ne?
-Aha- nyögtem ki végül.

folyt.köv

Linda&Dina