43. fejezet

43. fejezet

A vér kötelez

Eljött május utolsó napja, vasárnap. Már csak egy hét van a suliból. Hermione még mindig az RBF-ekkel volt elfoglalva, Ron meg már ideges volt ettől....

- Elegem van a hülye vizsgákból! Egész addig nem akarok hallani róluk, míg a baglyok nem hozzák az eredményeket. 

Hermione már épp válaszolni akart, de Daniel ( aki kivételesen a Griffendél asztalánál töltötte az idejét) közbevágott:

- Apropó, levelek... megjött az esti posta.

A sok bagoly között észrevettem a bátyám volt baglyát is, aki leszállt elém, csőrében egy levéllel. Elvettem tőle.

- Ki küldte?- kérdezte a mellettem ülő Harry.

- Anyáék- feleltem, majd kibontottam a levelet, amiben ez állt:

" Bella!

Mivel nemsokára 16 éves leszel, ezért a Sötét Nagyúr úgy gondolta, hogy ideje csatlakoznod a halálfalókhoz. A nyár folyamán sor kerül a beavatásra, ahol több évfolyamtársaddal csatlakozol hozzánk.

Édesanyáddal már nagyon várunk haza téged és Danielt is!

Ölel: Apád. "

Megrémültem a tudattól, hogy nemsokára én is halálfaló leszek. A Mardekár asztala felé fordultam és tekintetemmel Malfoyt kerestem. Észrevettem, hogy ő is egy levelet olvas és ahogy a vége felé közeledik, egyre sápadtabb lesz. Mikor végzett, felnézett és tekintetünk találkozott. Szürke szemében a rémület fénye csillant.

- Na, mit írtak?- zökkentett ki Daniel.

- Csak azt, hogy már nagyon várnak haza minket, meg.... hogy Emily nénikénk múlt héten ott volt látogatóba- füllentettem a mondat második felét.

- Ó, értem. Akkor jó, hogy nem voltam otthon. 

- Hát igen. Na, azt hiszem, sétálok egyet a tó körül.

Felkeltem az asztaltól és elindultam kifelé. Láttam, hogy Malfoy is felkelt és ő is az ajtó felé veszi az irányt. 

- Bella! Várj!- már a tónál voltam, mikor Malfoy utolért.

- Mit akarsz?- kérdeztem.

- Jól vagy?

- Szerinted?- kérdeztem vissza.

- Sajnálom!

- Micsodát? Azt, hogy aranyvérűek vagyunk és hogy ez a kötelességünk? Pedig úgy tudtam, te nagyon is büszke vagy arra, hogy aranyvérű lehetsz.

- Arra igen!- felelte Malfoy. - De én se akarok halálfaló lenni!

- Ezt már hallottam- mondtam, majd karba tettem a kezem, mert a nap már lemenőben volt, az idő pedig hűvösre fordult.

- Fázol?- kérdezte Malfoy.

- Kit érdekel, hogy fázom-e vagy sem? Most nem ez a legfőbb bajom- feleltem, de azért Malfoy rám terítette a pulóverét. - Köszi.... Draco!

- Szívesen.

Egy ideig síri csend volt, majd Malfoy ismét megszólalt:
- És Harryéknek elmondod? 

- Tessék???- kérdeztem megütközve a név hallatán.

- Mármint a Pöttömnek, a Vízlipatkánynak meg a sárvérűnek elmondod?- Malfoy próbálta menteni a menthetőt.

- Nem- feleltem a kastély felé menet.- Nem akarom elveszíteni a legjobb barátaimat. Már ennél a levélnél is hazudtam nekik.

- Ha tényleg az igaz barátaid, akkor megértenék.

Már beléptünk az épületbe, amikor megjelent Hagrid.

- Szóval igaz!- kiáltott fel, úgy, hogy nem is köszönt.

- Micsoda?- kérdeztem.

- Hogy ti együtt vagytok!

- Így igaz- felelte Malfoy, majd átölelt.

- Ez nem igaz!- dobtam le magamról a Mardekáros kezét. - Ugye nem hitted el ezt a pletykát, Hagrid?

- Hát....nem....csak feltételeztem. Jó, de most már menjetek a hálókörletetekbe, mert későre jár. És ha Frics megtalál.... - mondta, majd kiballagott a kastélyból.

- Mondtam én, hogy egymásnak vagyunk teremtve- szólalt meg Malfoy. - Még az az ostoba Hagrid is, aki alig tud olvasni, észrevette, hogy összeillünk.

- Hagrid nem ostoba! És tud olvasni! Mi pedig nem illünk össze!- feleltem, majd elviharoztam a Griffendél- toronyba. 

folyt. köv

Linda&Dina