39. fejezet

39. fejezet

A húsvéti szünet

Malfoy felépült, csak túlreagálta az egész balesetet. 

Már a Roxfort Expresszen ültünk, elbúcsúztam Harryéktől, akik az Odúban töltik a szünetet. 

Délután három óra körül megérkeztünk a Malfoy- kúriához. Beléptünk a házba, ami meglehetősen üres volt.

- Szüleid hol vannak? - kérdeztem Malfoyt.

- A gyűlésen.

- Tényleg! Ma van a gyűlés. A szüleim is ott vannak meg Daniel is. 

- Jobb helye van ott, mint a sárvérű me....- Malfoy gyorsan elhallgatott, majd témát is váltott. - Nem vagy éhes?

Erről a mondatáról eszembe jutott az a nap, amikor Draco és Ron igen csak jóban voltak egymással, ami felettébb különös volt.

- Szóval azért voltatok olyan jó barátok Ronnal, hogy szétválasszátok Hermionét és Dant!

- Mi nem voltunk jó barátok, csak szövetségesek. Amúgy, szerintem egy-két óra és vége a gyűlésnek.

Erre nem feleltem semmit, csak félrefordítottam a fejem. Ez persze Malfoynak azonnal feltűnt. 

- Mi a baj?

- Semmi- feleltem.- Csak belegondoltam, hogy egy év múlva már mi is  gyűlésen leszünk. Sőt, lemerném fogadni, hogy hónapokon belül meglesz az első halálfaló gyűlésünk. 

- Még mindig nem akarsz az lenni, ugye?

- Soha nem akarok az lenni! De....tudod mi a legrosszabb ebben az egészben? Az, hogy ezek után is ugyanúgy hallani fogom Harryéktől, hogy milyenek a halálfalók. És mindezt nekem úgy kell végighallgatnom, hogy a Sötét Jegy nekem is ott virít a bal alkaromon. Hazudnom kell a legjobb barátaimnak- feleltem, miközben egy könnycsepp csordult ki a szememből. 

- A halálfalók hazudnak Bella! És nem érzékenyülnek el- mondta Malfoy, majd letörölte arcomról a könnycseppet. 

- Felmegyek a mosdóba- feleltem, majd elindultam az emeletre.

Mire leértem, Malfoy szülei már meg is érkeztek, a fiuk pedig ott óbégatott nekik. 

- Mi a baj fiam?- kérdezte Lucius.

- Apám! Kigyulladt a vendégszoba!
- De hát mi történt?- kérdezte Narcissa. 

- Nem tudom- feleltem.- Én nem voltam itt. 

- Biztos az egyik ostoba házimanó lehetett- mondta Malfoy.

- Biztos- hagyta rá az "apámnak" nevezett egyén.

A felnőttek eloltották a tüzet és rendbe rakták a szobát, de nem tudták a régivé varázsolni. Azt mondták, hogy még nem ajánlatos ott aludni.

- Nem baj- feleltem. - Majd alszom a konyhában egy pótágyon. 

- Arra semmi szükség- szólalt meg Narcissa.- Draco szobájában úgyis van egy felesleges ágy.

- Igen! Az remek ötlet!- díjazta a Mardekáros.

- Draco szívesen alszik a szobájában a pótágyon.

- Attól fájni szokott a hátam.

Megfogtam a cuccaimat és elindultunk Malfoyjal az emeletre.

- És mi van, ha az én hátam is fájni fog? - kérdeztem a pótágyra nézve  a szobájában.

- Két lehetőség van. Vagy velem alszol a kétszemélyes ágyamon vagy megmasszírozom a hátad.

- Inkább mindkettőt kihagynám- feleltem, majd lepakoltam a pótágyra.- Mondd csak Malfoy, nem félsz attól, hogy utolér a balszerencse, ha annyit kísérted?

- Nem tudom miről beszélsz.

- Ne akard bemesélni nekem, hogy a vendégszobát a házimanók gyújtották fel. Ők elméletileg a konyhában vannak.

Malfoy erre nem válaszolt, ezzel beismerve bűnösségét. 

folyt. köv

Linda&Dina