40. fejezet

40. fejezet

Az eltűntek

A húsvéti szünet hátralévő részében nem történt semmi érdekes, nem gyulladt ki semmi.

A szünet hamar eltelt, aminek én nagyon örültem, hiszen nem kellett tovább kettesben maradnom Malfoyjal egy helyiségben.

***

A tanítás már javában elkezdődött, most épp a Nagyteremben reggelizünk.

- Harryt hol hagytad?- kérdeztem Rontól.

- Neb tubdom- felelte teli szájjal.- Biztos öltözködik- fejezte be, miután lenyelte a pirítóst.

Reggeli után Hermione mugliismeretre ment, mi pedig Ronnal az Északi-torony felé vettük az irányt. 

Jóslástanon párokban dolgoztunk és megint teafüvet olvastunk. Én Ronnal kerültem össze. A fiú kezébe vette a csészémet és elkezdte vizsgálni.

- Ez úgy néz ki, mint egy seprű. Akkor biztosan kapsz egyet a születésnapodra. 

- Két éve kaptam egy újat- feleltem.

Ron elnevette magát, mire Trelawney felfigyelt és odajött az asztalunkhoz, majd kivette Ron kezéből a csészét.

- Két közeli személy eltűnt az aurából- kezdte.- Környezetük felettébb veszélyes.

Ezt nem tudtuk mire vélni, de szerencsére megszólalt az óra végét jelző csengő. Lefele menet összefutottunk a bátyámmal, aki annyira sietett, hogy kis híján fellökte Ront.

- Draco eltűnt!- jelentette ki Daniel drámaian.

- Azért, mert nem láttad két órája, az még nem azt jelenti, hogy eltűnt- feleltem.- Amúgy, Harryt sem láttuk még ma. 

- Megvan!- kapott az alkalmon Ron.- Biztos rájuk vonatkozott Trelawney jóslata, hogy eltűntek az aurából.

- Úgy van!- kontrázott Daniel. - Csak ez lehet a magyarázat! Biztos párbajoznak valahol és valamelyikük meghalt!

- Nem csak ez lehet a magyarázat!- feleltem.- Komolyan mondom, ha nem lennétek, ki kéne találni titeket.

***

Estére még mindig nem kerültek elő az eltűntek és Hermione se látta egyikőjüket se.

Úgy döntöttünk a bátyámmal,hogy körülnézünk a kastély környékén, hátha tényleg párbajoztak és valamelyikük megsérült.

Első utunk a Tiltott Rengetegbe vezetett, de már beesteledett és alig láttunk.

- Világíts!- mondtam a bátyámnak.

- De mivel?

- Varázsló vagy, te idióta! A pálcáddal!

- Lumos!

Zajokat halottunk, majd egy nagyobb alakot pillantottunk meg a fák között.

- Stupor!- mondtuk egyszerre Dan-nel.

Az ember elterült a földön. Közelebb érve a testhez, észrevettük, hogy Hagrid az.

- Te jó ég!- siránkozott Daniel. - Elkábítottunk egy tanárt! Most mi lesz?

- Ne nyivákolj már! Majd magához tér. És különben is, Hagrid nem olyan, hogy jelentse ezt az egészet. De most igyekezzünk, meg kell találnunk Harryéket!

- Igazad van! Meg kell találnunk Dracoékat! 

Tovább mentünk és kicsivel odébb egy kuporgó alakot pillantottunk meg egy unikornis teste mellett. Olyan volt, mintha szívná a vérét. A pálca fénye rávilágított és felismertem. Malfoy volt az....

folyt. köv

Linda&Dina