54. fejezet

54. fejezet

Ronald Evans

Két-három nappal később már az egész Weasley-család Hermionéval és Harryvel együtt megérkezett az Abszol útra. Daniel alig mozdult el Malfoy mellől, annyira örült annak, hogy a lelki társa előkerült. 

A Weasley szülők Ginnyvel elmentek a tankönyvekért, én pedig Ronnal, Hermionéval és Harryvel Madam Malkin talárszabászata felé felé vettem az irányt. Beléptünk a helyiségbe és egy ismerős hang csendült fel a ruhás állvány mögül. 

- .... ha nem vetted volna észre anyám, nem vagyok már gyerek, tudok egyedül vásárolni. 

- Édesanyádnak igaza van- mondta Madam Malkin. - Nem tanácsos egyedül csatangolni. 

- Vigyázzon már azzal a tűvel! - kiáltott fel Draco Malfoy. 

Mivel Ron megbotlott az egyik ruhás állványban, mindenki felénk fordult. 

- Ne csodálkozz anyám, ha büdöset érzel, bejött egy sárvérű.

- Semmi szükség ilyen beszédre!- mondta Madam Malkin. 

Harry és Ron előkapták a pálcájukat, de Mio odasúgta nekik, hogy ne csinálják, mert nem érdemes. 

- Kitől kaptad a monoklit Granger?- kérdezte Malfoy Hermionét, akinek egy monokli díszelgett a szeme alatt, amit Fredék legújabb találmánya okozott. - Küldök neki virágot.

- Hagyjátok békén a fiamat! Ha még egyszer bántjátok, teszek róla, hogy az legyen az utolsó pimaszságotok- mondta Narcissa, majd tekintete rám szegeződött. - Á, te is itt vagy Bella? Jobb lenne, ha nem keverednél ilyen aljanép közé. 

- Nem is mondtad, hogy te is ide jössz- szólt hozzám Malfoy. - Jöhettünk volna együtt, akkor nem kéne anyámnak kísérgetnie. - Madam Malkin Malfoy talárját igazgatta a bal alkarjánál, amikor a fiú rárivallt. - Mondtam már, hogy ne bökdössön azzal a tűvel! Menjünk inkább át máshova anyám, ahova ilyen senkik nem tehetik be a lábukat. Bella, te nem jössz?

- Inkább maradok- feleltem. 

***

Miközben Harry talárt válogatott magának, Ron az ablaknál állt és a kirakaton át az utcára nézett.

- Nézzétek, ott van Malfoy. Siet valahova, de az anyja nincs vele. 

- Vajon hova mehet?- kérdezte Hermione. 

- Nem tudom. 

- Kövessük!- mondta Harry, majd gyorsan megvette a talárt és Malfoy nyomába eredtünk. 

- Merre ment?- kérdeztem. 

- Arra- felelte Ron, majd egy alak felé mutatott. - Ott van! Épp befordul balra. 

Harry elővette a láthatatlanná tévő köpenyét és mind a négyen bebújtunk alá. Elég szűk volt, de muszáj volt elviselnünk. 

- Az ott nem a Zsebpiszok-köz?- kérdeztem. 

- De az- válaszolta Harry. - Hova máshova is mehetne Malfoy.....?

Odaértünk mi is és megláttuk, hogy Malfoy a Borgin&Burkes-be megy.

- Sajnos nem halljuk, hogy mit beszélnek- mondtam. 

- Fredéktől  kaptam nyár elején egy telefült- szólt Ron.- Azzal kihallgathatjuk őket.

A fiú elidőzött egy darabig, majd felkiáltott:
- Szuper! Már van is vétel! 

- .... tudja, hogy kell megjavítani?

- Talán megtudom javítani, de semmit nem garantálhatok- felelte Borgin.

- Nem?- kérdezte Malfoy, majd odalépett egy szekrény mögé, így mi nem láthattuk, hogy mit mutat. - Ettől talán biztosabb lesz a dolgában. Megkeserüli, ha eljár a  szája! 

- Ugyan, nincs semmi szükség rá. 

- Most mennek kell! Azt pedig tegye félre nekem, mert szükségem lesz rá. 

- Ha kívánja, most is elviheti. 

- Dehogy viszem el maga ostoba fajankó! Nem fogok végigsétálni vele  az utcán! Csak ne adja el!

- Ahogy óhajtja uram! 

Malfoy elégedett vigyorral az arcán kilépett a boltból. 

- Ez meg mi volt?- kérdezte suttogva Ron. 

- Mintha valamit meg akart volna javíttatni, utána pedig félretetetett egy tárgyat- feleltem. 

- Maradjatok itt- mondta Hermione, majd kibújt a köpeny alól és belépett az üzletbe. Ott megállt egy üvegajtós szekrény előtt. 

- Eladó az a nyaklánc?

- Ezerötszáz galleonért igen. 

- Annyi pénzem sajnos nincs- felelte Hermione. - És az a koponya?

- Tizenhat galleon. 

- Nincs félretéve valakinek? Tudja, az a fiú, aki az előbb itt járt..... Draco Malfoy....a barátom és nem szeretnék ugyanazt venni a születésnapjára. 

Ezt elég gyenge mesének tartottam és úgy láttam, hogy Borgin is. 

- Kifelé! Ki innen!- förmedt rá Hermionéra. 

Miután visszaértünk az Abszol útra, Ron és Hermione elkezdtek veszekedni. 

- Hát, elég átlátszó volt a dumád.  Még hogy Malfoy a barátod....

- Majd legközelebb megmutatod te, hogyan kell csinálni!

***

A Weasley szülők és Ginny a Weasley Varázsvicc Vállalat előtt vártak minket, én azonban észrevettem Danielt a macskaköves út túloldalán, aki nekem integetett, hogy menjek oda. 

- Menjetek be nyugodtan! Mindjárt megyek én is- mondtam Harryéknek, majd átmentem a bátyámhoz. 

- Mit akarsz?- kérdeztem. 

- Draco is szeretne bemenni Fred és George boltjába. 

- Hát akkor menjen!

- De nem mehetek!- jelent meg Malfoy Daniel háta mögül. - Épp az előbb vesztem velük össze. 

- És én mit tehetek?

- Kitaláltuk Daniellel, hogy átváltoztatjuk kicsit a külsőmet és úgy megyek be a boltba. Ha kérdezik, akkor majd azt mondjuk, hogy valamilyen rokonotok vagyok. 

A bátyám végrehajtotta a varázslatot, ami olyan jól sikerült, hogy tényleg nem lehetett ráismerni Malfoyra.

- És ha megkérdezik, akkor mit mondunk?- kérdeztem. - Ki ő nekünk?

- A testvérünk- vágta rá azonnal Daniel. 

- És eddig mégis hol volt? Magyarországon?

- Jó, jó, majd kitaláljuk. Csak menjünk már be!- tuszkolt minket Malfoy a bolt felé. 

Beléptünk az üzletbe, George pedig azonnal letámadott minket. 

- Sziasztok! Örülök, hogy látlak Bella! Ő kicsoda?- kérdezte Malfoy felé bökve. 

- Ronald Evans, az unokatestvérünk- rögtönöztem, Malfoy pedig kis híján megfulladt a név hallatán. 

Mindeközben megjelent Ron Weasley is, aki örvendezett, hogy van egy névrokona, majd a karjánál fogva magával rángatta a mardekárost.

- Nem veszel olyan ehető Sötét Jegyet?- kérdezte tőlem George.

- Kösz, inkább kihagynám. 

- Pedig ingyen adnánk. 

- Azok mik?- kérdeztem egy csomó piros pelyhes gömbre mutatva, amik a ketrec alján gördültek ide-oda. 

- Törpegolymókok- válaszolta Fred. - Ginny is kapott tőlünk egyet.

- De cukik! Én is inkább ilyet veszek.

- Odaadjuk neked is ingyen- felelte Fred. 

- Köszönöm! 

- Úgy látom, az unokatestvéred vett valamit- mondta George.- Perui instant sötétségpor. Kitűnő választás!

folyt.köv

Linda&Dina