53. fejezet

53. fejezet

Az előkerült Mardekáros

Ron mondatára nagyon megijedtem, ugyanis Daniel is ilyen utalásokat tett Malfoy eltűnésével kapcsolatban.

- És ki az áldozat?- kérdeztem riadtan.

- Egy tizenhat év körüli, szőke hajú fiú. Ezek alapján akár... Malfoy is lehet.

- Ugyan már Ron, több mint ötven roxfortos diákra igazak lehetnek ezek a személyleírások- mondta Hermione.

- Jól vagy?- kérdezte tőlem Harry.

- Az igazság az, hogy Daniel azért küldött nekem annyi levelet, mert Malfoy tényleg eltűnt.

- Szuper! Egy gonddal kevesebb- vágta rá Ron.

- RON!- kiáltottunk rá mind a hárman.

- Lehet, hogy Malfoy az ellenségünk, de azért nem kívánunk neki ilyet!- mondta Hermione.

***

Már csak két hét volt hátra az augusztusból. Ebből egy hetet otthon töltöttem. Emily nénikénk szerencsére meggyógyult, ennek örömére pedig meg is látogatott bennünket. Ebbe, na és abba, hogy Draco még mindig nem jelentkezett, Daniel belebetegedett. Malfoy eltűnése tényleg aggasztó volt. Már három hete nem hallottunk róla semmit sem.

Utolsó héten felutaztam a bátyámmal Londonba, bevásárolni az iskolakezdésre. A Foltozott Üstben szálltunk meg. 

Éppen lefekvéshez készülődtem, amikor Daniel rontott be a szobába. 

- Draco még mindig nem válaszolt a leveleimre!

- Elég érdekes lenne, ha Malfoy a Foltozott Üstbe küldené neked a levelet. Különben is, álmos vagyok, úgyhogy nem érdekelnek a problémáid. 

- Tudtam én! Téged egyáltalán nem érdekel, hogy mi van Dracoval! Felőled aztán halott is lehet! 

- Mit tudsz te az én érzéseimről Daniel?- kiáltottam vissza. - Honnan tudod, hogy mit érzek Draco iránt? Én igenis sze....- elég hangos zene hallatszott át a szomszéd szobából. - Ki az az idióta, aki ilyen hangosan üvölteti a zenét?

Gyors léptekkel kimentem a szobánkból és bedörömböltem a szomszédunk ajtaján. 

- Megyek már!- hallottam egy ismerős hangot. 

Karba tett kézzel vártam, hogy kinyissák az ajtót. Nem sokkal később ki is nyitották.
- Elnézést, lehalkítaná a....- felnéztem az illetőre és alig akartam hinni a szememnek. - Draco!- kiáltottam fel és a fiú nyakába borultam, mire ő is átölelt. - Már azt hittem, hogy nem is élsz! Hogy te vagy a vérfarkastámadás áldozata. Annyira aggódtam érted! Hol voltál eddig?

- Tényleg aggódtál értem?- kérdezte vigyorogva Malfoy. - Tudtam, hogy fontos vagyok számodra. 

Gyorsan kibontakoztam az öleléséből. 

- Igen, tényleg aggódtam érted! De most már igazán elárulhatnád, hogy hol a fenében voltál. 

- Az a helyzet, hogy....azt nem mondhatom el. 

- Ennyi?- kérdeztem. - Hetekre eltűnsz, hetekre, semmi életjelet nem adsz magadról, miközben mi halálra aggódjuk magunkat Daniellel! Ezek után pedig csak annyi a mondanivalód, hogy nem mondhatod el?- lenéztem Malfoy bal alkarján található Sötét Jegyre, majd vissza a szemébe. A fiú is követte a tekintetem, így tudhatta, hogy mire vonatkozik a kérdésem. - Köze van ehhez?

Hirtelen Dan jelent meg, kis híján fellökve engem Malfoyhoz rohant és körülugrálta, így már nem kaptam választ a kérdésemre. 

folyt.köv

Linda&Dina