66. fejezet

66. fejezet

Hisztis Myrtle titka

- Nem mész utána? - kérdezte Malfoy.

- Ne... - újból kinyílt az ajtó, és Pansy rohant oda Malfoy ágyához. - De igen! - vágtam rá, és én is kiviharzottam a gyengélkedőről.

Harryt már sehol sem láttam, helyette viszont összefutottam Luna Lovegooddal.

- Harryt keresed? - kérdezte a lány. - Az előbb láttam itt elmenni. Tele volt furmásszal az agya.

- Köszi!

- Tényleg, te már tudod, hogy kivel mész Lumpsluck karácsonyi partijára?

- Gondolom Harryvel - feleltem. - És te?

- Én Neville-lel. Hallottad, hogy vámpírok is lesznek a partin?

- Nem. Bocs Luna, de most mennem kell.

***

Harryvel szerencsére sikerült tisztáznunk a dolgokat. Viszont Hermione és Ron még mindig össze vannak veszve.

- Nem igaz, hogy mindent nekünk kell csinálni - háborgott Ron, ugyanis Hóborc elárasztotta a második emeleti fiúvécét, így Flitwick professzor engem és Ront küldött, hogy tegyük rendbe. Harry is velünk tartott, akinek nem volt éppen semmi dolga.

- Eddig még semmit sem csináltál Ron! Mindent nekem kellett egyedül csinálni - mondtam.

A fiúvécében a víz a térdünkig ért. Hóborc alapos munkát végzett.

- Karácsony előtt még lesz egy roxmortsi kirándulás - szólt Harry.

- Már ha végzünk ezzel addig! - háborgott újra Ron.

- Addigra biztos vé...Myrtle, ez egy fiúvécé!

A hátunk mögötti fülkében, a vécékagylóból kiemelkedett egy lány kísértete.

- Vagy úgy - szólt lelombozva, mikor meglátott minket. - Csak ti vagytok azok?

Ron a tükörben nézte a kísértetet.

- Miért? Kit vártál?

- Senkit - felelte Myrtle. - Azt mondta, megint eljön majd...de hát te is azt ígérted Harry, aztán azóta felém se néztél. Megtanultam, hogy a fiúknak nem lehet hinni.

- Hát igen - feleltem. - Bocsi Myrtle, de nekünk most dolgunk van.

- Úgy éreztem, kedvel engem - mélázott. - Talán, ha majd nem lesztek itt, eljön. Annyira hasonlít a sorsunk...

- Hasonlít a sorsotok? - kérdezte Ron, akit szemmel láthatólag kezdett szórakoztatni a beszélgetés. - Úgy érted, ő is egy lefolyóban lakik?

- Nem! - vágta rá dacosan Myrtle. - Úgy értettem, ő is érzékeny. Őt is bántják a többiek. Ő is magányos. Neki sincs kihez fordulnia. És ő sem fél kimutatni az érzelmeit. Ő is szokott sírni.

- Bejött ide sírni egy fiú? - kérdezte Ron. - Egy kisebb fiú?

- Semmi közötök hozzá! Megígértem, hogy  nem mondom el senkinek. Hogy magammal viszem a titkát...

- Azt ne mondd, hogy a sírba - prüszkölte Ron. - Inkább a klotyóba, nem?

Myrtle már alig tudta visszafojtani a kiakadását.

- A legtöbbször egy lányról mesél. Biztos nagyon szeretheti.

- Milyen lányról? - kérdezte Harry.

- Nem mondhatom el! Megígértem neki, hogy az életem árán is megőrzöm a titkát.

- Hát, az elég ostoba ígéret volt, mivel már nem élsz - szólt Ron.

Myrtle ennek hallatára visítva beleugrott a vécékagylóba, újabb adag vizet fröcskölve szét.

Kifele menet újból előkerült a téma.

- Szóval egy elsős fiú Myrtle-nek bőgi el a bánatát - mondta Ron. 

- Honnan veszed, hogy elsős? - kérdeztem.

- Miért, szerinted egy hatodikos fiú panaszkodna Hisztis Myrtle-nek? Malfoyról például ezt el tudnád képzelni?

- Róla mondjuk nem.

***

Az esti postával érkezett egy levél nekem Danieltől. 

" Bella!

Karácsony előtt felmegyek Roxmortsba. Így tudunk találkozni, és a problémáimat is sikerül megoldani. Remélem, Dracót is el tudom kapni egy-két szóra, mivel nem válaszol a leveleimre. 

Majd írd meg, hogy pontosan mikor lesz a roxmortsi hétvége.

Üdvözlettel: a bátyád. "

foly.köv

Linda&Dina