Kérünk mindenkit, hogy aki elolvas egy fejezetet, az legyen olyan kedves, hogy ír hozzá hozzászólást!
Mi csak a kommentek alapján tudjuk, hogy olvassák-e a történetünket, és hogy érdemes-e feltennünk a folytatást. Nem kérünk több soros véleményt, elég csak egy pár szóban megfogalmazni, hogy mit gondoltok a történetünkről. A kommentek egyaránt lehetnek dicsérőek és kritikusak is. Mindegyiket szívesen fogadjuk!
Az újabb fejezet csak akkor fog felkerülni, ha meglesz az előző fejezethez minimum 3 hozzászólás.
Előre is köszönjük szépen! :)

Új részek hétvégente fognak felkerülni!

Történetünkben Voldemort kicsit OOC (= Out Of Character), azaz karakteren kívüli!

2016. július 4., hétfő

74. fejezet

74. fejezet
A vizsga és a temetés

Harry és Ron hétfőn reggel hagyták el a gyengélkedőt. A legfontosabb az volt, hogy Hermione kibékült Ronnal, így már négyen mentünk le reggelizni. Ráadásul Mio még híreket is szállított:
- Ginny megint veszekedett Deannel. 
- Min vesztek össze? - érdeklődött csevegő hangon Harry.
- Dean nevetett, mikor McLaggen eltalált téged a gurkóval.
- Hát az tényleg elég röhejes lehetett - szögezte le Ron. 
- Egyáltalán nem volt röhejes - ripakodott rá Ron. 
- De azért emiatt még nem kellett volna szakítaniuk Ginnyvel - szögezte le Harry. - Vagy még együtt vannak?
- Igen. De miért érdekel ez téged ennyire?
- Azért, mert nem akarok balhét megint a csapatban. 

Harry elment különórára Dumbledore-hoz, én pedig kicsit lemaradva követtem Hermionét és Ront. Lavender viszont úgy vette le, hogy Ron és Mio együtt jöttek. 
- Miért nem szóltál, hogy már kiengedtek? És miért ővele jöttél le?
Hermionéval úgy gondoltuk, hogy jobb lesz, ha otthagyjuk őket. 

***
Másnap egy levél érkezett Hagridtól, amiben az állt, hogy Aragog meghalt, és jó lenne, ha részt vennénk a szürkületkor kezdődő temetésén. 
- Jesszusom! - fakadt ki Hermione, miután elolvasta a levelet. 
- Ez nem normális! - fakadt ki Ron. - Az a szörnyeteg felkínált minket a társainak vacsorára. Azt mondta, lakjanak jól velünk. 
- Sajnálom Hagridot, de nekem sok dolgom van - mondta Harry. - Dumbledore azt mondta, nem tart több órát, amíg meg nem szerzem az emléket. 
- Figyelj, ma nagyon kevesen leszünk bájitaltanon, mert a legtöbben vizsgázni mennek - feleltem. - Itt a remek alkalom, hogy megpuhítsd Lumpsluckot. 
- Mert ötvenhetedszerre biztos szerencsém lesz, mi?
- Szerencse! - kapta fel a fejét Ron. - Ez az Harry! Legyen szerencséd!
- Micsoda?
- Használd a szerencseszérumot!

Bájitaltanon csak Malfoy, Harry, Ernie és én voltunk. Amikor megszólalt a csengő, azonnal az ajtó felé vettük az irányt. Én felmentem a Griffendél-toronyba tanulni, és nem sokkal később Harry is megjelent, majd őt követte Ron és Hermione. 
- Harry! Bella! Képzeljétek, átmentem! - újságolta a lány. 
Harryvel gratuláltunk neki. 
- És Ron? - kérdeztem. 
- Ő épphogy csak megbukott - suttogta Hermione. - A vizsgabiztos észrevette, hogy hátrahagyta a fél szemöldökét. 
- Így legalább együtt vizsgázhatunk - fordult Harry Ronhoz. 
- Aha - dörmögte búsan a fiú. - Egy fél szemöldök. Mintha az számítana. 

Vacsora alatt versengve szidtuk a hoppanálási vizsgabiztost, ami némileg javított Ron kedélyállapotán. Evés után visszamentünk a Griffendél-toronyba, ahol Harry ivott a Felix Felicisből, majd hirtelen ötlettől vezérelve lement Hagridhoz Aragog temetésére. Mi ezt nem tartottuk jó ötletnek, de nem törődött velünk. 

1 megjegyzés: