56. fejezet

56. fejezet
Az új Draco Malfoy

Miután jobban szemügyre vettem a földet, megláttam valami fehéret, ami nagyon hasonlított Harry edzőcipőjének az oldalára. Eszembe jutottak Ginny szavai, miszerint lehet, hogy Harry visszajött a vonatra és hogy nála van a láthatatlanná tévő köpeny is. Az edzőcipőjénél megfogtam a köpeny szélét és lerántottam róla. Szegény Harry nem volt valami szép látvány. Első ránézésre el volt törve az orra, az arca pedig tiszta vér volt. sóbálvány átkot szórtak rá, így első dolgom az volt, hogy feloldjam azt. Harry magához tért, én pedig gyorsan bementem a fülkébe, kihoztam Hópehely ketrecét, majd leszálltunk a vonatról.
- Mi történt? - kérdeztem Harryt a kastély fele menet.
- Malfoy észrevette, hogy kémkedek, rám szórta a sóbálványátkot és az arcomba taposott.
- Malfoy ilyet tett? - kérdeztem meglepetten.
- Simán el lehet róla képzelni - felelte Harry, majd gyorsan témát váltott. - Az orrom rendben van?
- Mindjárt meggyógyítom - válaszoltam és pálcámat Harry orrára szegeztem. - Hippokrax!
Harry még az orrával volt elfoglalva, amikor én meghallottam egy ismerős hangot. Draco Malfoy épp Friccsel egyezkedett:
- Nem viheted be az iskolába ezt a furkósbotot!
- Mondtam már, hogy az nem furkósbot, hanem sétapálca, maga idióta! - a fél udvar visszhangzott az üvöltésétől.
Már épp elértük a kastély bejáratát, amikor megjelent Piton.
- Lám, lám, lám, micsoda öröm, hogy megtisztelsz a jelenléteddel, Potter. Bár, ahogy látom, az iskolai talárt nem sikerült felvenned.
- Nem tudtam átöltözni.... - kezdte Harry, de Piton félbeszakította:
- Érdekes módon, Miss Evans nem a mugli ruhájában van. Jó lenne, ha követnéd a példáját, Potter, és nem úgy viselkednél, mint a Kiválasztott. Befelé a kastélyba! Miss Evans, jöjjön utánam!
Mindhárman bementünk a Nagyterembe, ahol Ron és Hermione már aggódva vártak minket.
Miközben Harry elmesélte a történteket, én a Mardekárosok asztala felé néztem, ahol Malfoy épp röhögve mutogatta a csatlósainak, hogy mit művelt Harryvel. Dumbledore elmondta a szokásos köszöntő beszédét, Harry pedig felém fordult:
- Ja, még nem is mondtam, hogy Malfoy milyen jól elvolt a vonaton az újdonsült barátnőjével.
- Kiről beszélsz? - kérdeztem.
- Parkinsonról. Simogatta Malfoy fejét. Szerintem járnak.
A név hallatán dühösen letettem a villámat az asztalra és befejeztem az evést.
- Megeszed még azt a muffint? - kérdezte Ron.
- Nem. Elment az étvágyam!
- Szuper. Akkor az enyém lehet.
A vacsora végeztével odamentem a Mardekárosok asztalához.
- Malfoy! Beszélhetnénk? - kérdeztem.
A fiú azonnal felállt az asztaltól és követni kezdett. Láttam, hogy Pansy mérgesen néz utánunk, ezért így szóltam:
- Gyors leszek, mert a barátnőd máris hiányol.
- Nekem nincs barátnőm!
- Teljesen mindegy, most nem ez a lényeg, hanem az, amit a vonaton tettél Harryvel. Nem gondoltam volna, hogy képes vagy ilyen húzásra!
- Nem tudom, mit vagy úgy ezen fennakadva. Potter jól van, nem?
Erre nem reagáltam semmit, helyette így folytattam:
- Mióta eltűntél, nagyon megváltoztál. Már azt sem tudom, ki vagy. Borgint is megfenyegetted....
- Ezt meg honnan tudod? - kérdezte Malfoy.
- Nem számít! Mit akartál megjavíttatni vele?
- Nem számít!
Egy ideig nem szóltunk semmit sem, majd ez a mondat hagyta el a számat:
- Hiányzik a régi Draco!
Malfoy közelebb lépett és a taláromon keresztül végigsimított a Sötét Jegyen.
- Emlékszel, amikor nyáron azt mondtad, hogy ez téged nem változtat meg? Hát, velem ez nem így van!
- De....
- Jobb lenne, ha ezentúl nem is beszélnénk. Neked ott vannak Potterék, nekem pedig....
- Neked pedig Pansy - fejeztem be a mondatot könnyes szemmel.
- Pontosan - felelte kimérten a Mardekáros, majd hátat fordított és a Mardekár klubhelyisége felé ment.

folyt.köv
Linda&Dina