54. fejezet
Ronald Evans
Két-három nappal később már az egész Weasley-család Hermionéval és Harryvel együtt megérkezett az Abszol útra. Daniel alig mozdult el Malfoy mellől, annyira örült annak, hogy a lelki társa előkerült.
A Weasley szülők Ginnyvel elmentek a tankönyvekért, én pedig Ronnal, Hermionéval és Harryvel Madam Malkin talárszabászata felé felé vettem az irányt. Beléptünk a helyiségbe és egy ismerős hang csendült fel a ruhás állvány mögül.
- .... ha nem vetted volna észre anyám, nem vagyok már gyerek, tudok egyedül vásárolni.
- Édesanyádnak igaza van- mondta Madam Malkin. - Nem tanácsos egyedül csatangolni.
- Vigyázzon már azzal a tűvel! - kiáltott fel Draco Malfoy.
Mivel Ron megbotlott az egyik ruhás állványban, mindenki felénk fordult.
- Ne csodálkozz anyám, ha büdöset érzel, bejött egy sárvérű.
- Semmi szükség ilyen beszédre!- mondta Madam Malkin.
Harry és Ron előkapták a pálcájukat, de Mio odasúgta nekik, hogy ne csinálják, mert nem érdemes.
- Kitől kaptad a monoklit Granger?- kérdezte Malfoy Hermionét, akinek egy monokli díszelgett a szeme alatt, amit Fredék legújabb találmánya okozott. - Küldök neki virágot.
- Hagyjátok békén a fiamat! Ha még egyszer bántjátok, teszek róla, hogy az legyen az utolsó pimaszságotok- mondta Narcissa, majd tekintete rám szegeződött. - Á, te is itt vagy Bella? Jobb lenne, ha nem keverednél ilyen aljanép közé.
- Nem is mondtad, hogy te is ide jössz- szólt hozzám Malfoy. - Jöhettünk volna együtt, akkor nem kéne anyámnak kísérgetnie. - Madam Malkin Malfoy talárját igazgatta a bal alkarjánál, amikor a fiú rárivallt. - Mondtam már, hogy ne bökdössön azzal a tűvel! Menjünk inkább át máshova anyám, ahova ilyen senkik nem tehetik be a lábukat. Bella, te nem jössz?
- Inkább maradok- feleltem.
***
Miközben Harry talárt válogatott magának, Ron az ablaknál állt és a kirakaton át az utcára nézett.
- Nézzétek, ott van Malfoy. Siet valahova, de az anyja nincs vele.
- Vajon hova mehet?- kérdezte Hermione.
- Nem tudom.
- Kövessük!- mondta Harry, majd gyorsan megvette a talárt és Malfoy nyomába eredtünk.
- Merre ment?- kérdeztem.
- Arra- felelte Ron, majd egy alak felé mutatott. - Ott van! Épp befordul balra.
Harry elővette a láthatatlanná tévő köpenyét és mind a négyen bebújtunk alá. Elég szűk volt, de muszáj volt elviselnünk.
- Az ott nem a Zsebpiszok-köz?- kérdeztem.
- De az- válaszolta Harry. - Hova máshova is mehetne Malfoy.....?
Odaértünk mi is és megláttuk, hogy Malfoy a Borgin&Burkes-be megy.
- Sajnos nem halljuk, hogy mit beszélnek- mondtam.
- Fredéktől kaptam nyár elején egy telefült- szólt Ron.- Azzal kihallgathatjuk őket.
A fiú elidőzött egy darabig, majd felkiáltott:
- Szuper! Már van is vétel!
- Szuper! Már van is vétel!
- .... tudja, hogy kell megjavítani?
- Talán megtudom javítani, de semmit nem garantálhatok- felelte Borgin.
- Nem?- kérdezte Malfoy, majd odalépett egy szekrény mögé, így mi nem láthattuk, hogy mit mutat. - Ettől talán biztosabb lesz a dolgában. Megkeserüli, ha eljár a szája!
- Ugyan, nincs semmi szükség rá.
- Most mennek kell! Azt pedig tegye félre nekem, mert szükségem lesz rá.
- Ha kívánja, most is elviheti.
- Dehogy viszem el maga ostoba fajankó! Nem fogok végigsétálni vele az utcán! Csak ne adja el!
- Ahogy óhajtja uram!
Malfoy elégedett vigyorral az arcán kilépett a boltból.
- Ez meg mi volt?- kérdezte suttogva Ron.
- Mintha valamit meg akart volna javíttatni, utána pedig félretetetett egy tárgyat- feleltem.
- Maradjatok itt- mondta Hermione, majd kibújt a köpeny alól és belépett az üzletbe. Ott megállt egy üvegajtós szekrény előtt.
- Eladó az a nyaklánc?
- Ezerötszáz galleonért igen.
- Annyi pénzem sajnos nincs- felelte Hermione. - És az a koponya?
- Tizenhat galleon.
- Nincs félretéve valakinek? Tudja, az a fiú, aki az előbb itt járt..... Draco Malfoy....a barátom és nem szeretnék ugyanazt venni a születésnapjára.
Ezt elég gyenge mesének tartottam és úgy láttam, hogy Borgin is.
- Kifelé! Ki innen!- förmedt rá Hermionéra.
Miután visszaértünk az Abszol útra, Ron és Hermione elkezdtek veszekedni.
- Hát, elég átlátszó volt a dumád. Még hogy Malfoy a barátod....
- Majd legközelebb megmutatod te, hogyan kell csinálni!
***
A Weasley szülők és Ginny a Weasley Varázsvicc Vállalat előtt vártak minket, én azonban észrevettem Danielt a macskaköves út túloldalán, aki nekem integetett, hogy menjek oda.
- Menjetek be nyugodtan! Mindjárt megyek én is- mondtam Harryéknek, majd átmentem a bátyámhoz.
- Mit akarsz?- kérdeztem.
- Draco is szeretne bemenni Fred és George boltjába.
- Hát akkor menjen!
- De nem mehetek!- jelent meg Malfoy Daniel háta mögül. - Épp az előbb vesztem velük össze.
- És én mit tehetek?
- Kitaláltuk Daniellel, hogy átváltoztatjuk kicsit a külsőmet és úgy megyek be a boltba. Ha kérdezik, akkor majd azt mondjuk, hogy valamilyen rokonotok vagyok.
A bátyám végrehajtotta a varázslatot, ami olyan jól sikerült, hogy tényleg nem lehetett ráismerni Malfoyra.
- És ha megkérdezik, akkor mit mondunk?- kérdeztem. - Ki ő nekünk?
- A testvérünk- vágta rá azonnal Daniel.
- És eddig mégis hol volt? Magyarországon?
- Jó, jó, majd kitaláljuk. Csak menjünk már be!- tuszkolt minket Malfoy a bolt felé.
Beléptünk az üzletbe, George pedig azonnal letámadott minket.
- Sziasztok! Örülök, hogy látlak Bella! Ő kicsoda?- kérdezte Malfoy felé bökve.
- Ronald Evans, az unokatestvérünk- rögtönöztem, Malfoy pedig kis híján megfulladt a név hallatán.
Mindeközben megjelent Ron Weasley is, aki örvendezett, hogy van egy névrokona, majd a karjánál fogva magával rángatta a mardekárost.
- Nem veszel olyan ehető Sötét Jegyet?- kérdezte tőlem George.
- Kösz, inkább kihagynám.
- Pedig ingyen adnánk.
- Azok mik?- kérdeztem egy csomó piros pelyhes gömbre mutatva, amik a ketrec alján gördültek ide-oda.
- Törpegolymókok- válaszolta Fred. - Ginny is kapott tőlünk egyet.
- De cukik! Én is inkább ilyet veszek.
- Odaadjuk neked is ingyen- felelte Fred.
- Köszönöm!
- Úgy látom, az unokatestvéred vett valamit- mondta George.- Perui instant sötétségpor. Kitűnő választás!
folyt.köv
Linda&Dina